Ne nyilatkozzék! (Gyurcsány Putyinnal való beszélgetése apropóján)

A "felszabadulás" (amiért Gyurcsány szerint hálával tartozunk) a mi családunk számára 1945 január elsején kezdődött. Ezen a napon gyűjtöttek össze több száz embert, köztük családom több tagját, a bátaszéki leányiskolában hogy néhány napig mezőgazdasági munkát végezzenek az Alföldön. Malenkij robot lett belőle, 2-6 évig tartott a néhány nap. Fél év múlva, ahelyett hogy a családunk egy taggal szaporodott volna, eggyel kevesebben lettünk: az akkor héthónapos terhes nagynéném eddig bírta a munkát (az egyik hazaküldött transzport tagjaitól tudtuk meg.) Arról már ne is beszéljünk, hogy a beteg lányát látni kívánó és a lágerből megszökő nagyapámat vasrúddal szinte halálra verték. Legtovább nagybátyám bírta a "mezőgazdasági munkát", 51-ben tért vissza a családjához. Nagyanyám bátyja a vár ostroma során, az utolsó napon, a kitöréskor esett el, azt sem tudjuk, hol keressük a sírját. Csak röviden említem, hogy családunk egy meglehetősen csinos lánytagja miként kötött szoros ismeretséget néhány, fürdővizet régen látott szovjet felszabadítóval. Évtizedeken keresztül sem az elhurcoltakról, sem a hősi halált halt katonákról még szűk körben sem beszélhettünk. Tisztelettel kérem Gyurcsány urat, ha e fájdalmas és kényes kérdésről feltétlenül beszélni óhajt, a mi családunk nevében ne nyilatkozzék! Szűcs Tamás, Bp.

Megküzdeni

Február 23-án este az MTV Híradójában Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy változtatni kell a diákok ösztöndíjrendszerén, mert van aki jómódú polgárcsaládban él, és van akinek meg kell küzdeni a mindennapi betevővel. Már azt hittem, hogy hiányos fogazattal nehéz megküzdeni a betevő falattal (s ezért is a polgári kormány a hibás). De a fiam azt mondta, Gyurcsány azokról beszél, akik úgy eszik a marhahúst, hogy még él a tehén. De az is lehet, azokról beszélt, akiknek a mindennapi betevőért is meg kell küzdeniük. Hetente előfordul, hogy az ország vezető politikusa nem tudja, hogy mit beszél. Ez most csak egy apró baki volt, de sajnos végzetes hibákat is elkövet. Élete legnagyobb hibája, hogy részt vett a dec. 5. előtti szavazás kampányában. Sajnos nemcsak a ragok, de a szavak jelentésével sincs tisztában, mert miközben a magyar érdekek ellen kampányolt, felelős hazafinak mondta magát. Sajnálom a Heti hetes tagjait, hogy nem szabad nekik cikizni a kormányfőt, pedig most bőségesen lenne miért. Remélem, lesz még olyan miniszterelnöke Magyarországnak, aki értelmesen és jól tud beszélni, mert az legalább reményt ad arra, hogy jó döntéseket is tud hozni. Németh István, Bp.

Frundizmus

Frundáról köztudomású, hogy románok által beszervezett kakukktojás az RMDSZ-ben azért, hogy kötőféken tartsa a romániai magyarok demokratikus önszerveződési kísérleteit. (Az RMDSZ-t a románok azért hozták létre 1989-ben a kollaboráns romániai magyarokból – egy-két hóvirágot, Tőkés, Szőcs stb. beszúrva a romániai magyar politikai ikebanába, hogy szoros ellenőrzés alatt tudják tartani a romániai magyar kisebbségi érdekvédelmi és politikai szervezetét.) A minap Frunda – az ET monitoring friss elnökeként és az RMDSZ vezető tisztségviselőjeként – nyíltan megtámadta az EBESZ és a Velencei Bizottság azon megállapításait, amelyek sérelmezték a romániai választási törvény egyes cikkelyeinek diszkriminatív voltát a kisebbségek iránt, és védelmébe vette a román diszkriminatív választási törvény egyes cikkelyeinek a kisebbségeket diszkrimináló passzusait mind az ET felé, mind a hazai közvélemény előtt. Frundával az ET monitoring bizottság élén nehéz sors vár az európai kisebbségekre, beleértve a magyart is! T. O., Mikháza

Jelentkezem!

Jelentkezem miniszterelnöknek, továbbá kulturális, oktatási, mezőgazdasági, egészségügyi, belügy-, külügy-, pénzügy- stb. miniszternek. Jelentkezem APEH-elnöknek és államelnöknek is. Önbizalmam határtalan. Európai vagyok! Istenem nincs, nincs hazám. A kutyák jogai első helyen szerepelnek nálam, csak utána az emberi jogok. Család nem kell. Ötször nősülök, tízszer elválok. Védem a kisebbségek és a melegek jogait bármi áron. Támogatom a szipósokat. Tudok hazudni, nagyot mondani, ígérni. Mint tyúk a töreket, úgy rúgom szét mezőgazdaságot, oktatást, tudományt, egészségügyet. Minden állami kiadást visszavágok, lenyesek. Tudok sodródni az EU farvizén. Távlati terveimben csak a meglévő millióim kelesztése szerepel. Magyarországot pedig kiadom szabadkasszás elszámolásba. Tehát minden adottságom adott ahhoz, hogy bármilyen posztot betöltsek egy ballib kormányban. Ilyen jó programmal nem is államelnöknek, hanem királynak jelentkezem. Érthetetlen? Nem az! Néhány hét alatt a Nap-kelte, a Szulák-show és egyéb csip-csup műsor azzá tesz. Én akarok lenni Magyarország első szakértő királya. Tudom, hogy sikerül! O. Gy., Cegléd

Elő a farbával!

Március 2-án mazochizmusból megnéztem a Filmmúzeum műsorán este a Fuss, hogy utolérjelek c. "eposzt". Erről rögtön eszembe is jutott a szocialisták magyarázkodása, hogy a ma is működő elhárítókat nem lehet kiadni, mert az nemzetbiztonsági kockázat. Ha ezek az ügynökök ezt a színvonalat képviselték (márpedig 72-ben valószínűleg, mindannyiunkat megfélemlítendő s az ő okosságukat bemutatandó filmet készítettek), akkor vagy sajnálatos, hogy ezek még mindig működnek, vagy, ami még valószínűbb, megint hazugságokkal akarnak tömni minket. Egyszóval ne beszéljenek hülyeségeket! Ha ma is van ilyen ember, az vagy hazugság, vagy szegénységi bizonyítvány az ország részére, úgyhogy nyugodtan hozzák csak nyilvánosságra az összes, de az összes listát – de elsősorban ne a kis embereket. MSZP-s elvtársak, elő a farbával! Gál úr, ön talán tudja, hol vannak a papírok, mert az iratégetés idején ön volt a belügyminiszter. Nem csak a papokat szeretnénk látni. Nem ők működtették a rendszert! Fodor Ilona, Bp.

Csökött vita

A rendszerváltozás 15 éve alatt szinte minden évforduló alkalmával felélénkül a vita, hogy országunkat 45-ben a szovjet csapatok fel- vagy megszabadították (megszállták?). Az igazság valószínűleg az, hogy a bujkálókat, katonaszökevényeket, a felkoncolástól rettegőket megszabadították az elfogatás veszélyétől, a lakosság nagyobb részét pedig a könnyen mozdítható ingóságaitól, használati tárgyaitól, óráitól, ékszereitől. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a nyilasok börtöneiben raboskodó politikai foglyok, a gettókban, védett házakban szorongó üldözöttek ki- és felszabadultak. Érthetetlen, hogy a történelem e jeles pillanatát 45 évig felszabadulásként megítélők, ünneplők miért akarják megítélésüket még most is ráerőszakolni azokra, akiknek más tapasztalataik vannak? Miért tartják megengedhetetlennek, hogy akinek hozzátartozója polgári lakosként vagy katonaként mondjuk az ostrom alatt esett el, az ne ujjongjon az évfordulón? Mért ne lehetne éppúgy megemlékezni róluk, mint a "felszabadítottakról", a katonák és a gettólakók egyformán nem szabad akaratukból váltak áldozatokká. Mért kell állandóan és csökötten, dogmatikusan a felszabadulást hangoztatni, mikor már mindenki tudja, hogy valójában e kis "közjáték" után diktatúraváltás zajlott le, az egyik megszállásból a másikba kerültünk? Pap Zsolt, Budapest

A gazdáknál

Barátaimmal meglátogattuk őket a Felvonulási téren, a bedöglött homokóra árnyékában. Bizony, ilyen erős az eszme: még a gravitációnál is erősebb! A sátorhoz érve elővettük a hangszereket, húztuk a nótákat, amik ide illettek, dalba öntik a gyülekezők gondolatait, erőt adnak. A bográcsban birkapörkölt főtt – a tv-kamerák kedvelt célpontja -, valamit enni köll, ha nem is olyat, amit a mcdonald’s-osok ajánlanak. Néhány perc elteltével azonban a megkértek, hagyjuk abba. Egy messziről jött gazda mondta, hogy nem ezért jöttek, szeretnék csöndben megvárni az alku eredményét. Nem azért szólt, mintha a nóták nem "találtak" volna, csak hát a kamerák! A fényképezőgépek, a riporterek, a leskelődők. Akik már a bográcsban is a múltba néző, revizionista, kissé klerikális rémképet látják, és nézd, még muzsikálnak is! Mielőtt elcsomagoltuk volna a hangszereket, a brácsásunk meglobogtatta a szárazfát a fagyos szélben: ti traktorokkal jöttetek, nekünk ez van, mi ezzel jöttünk. Majd békében hazamentünk. Megszoktuk ezt már. Nem nyugodhatunk senki kebelén, bár sokan megértették, miért mentünk oda. Most sem sírunk, bár sírhatnánk. Meghagyjuk azoknak, akiknek a büszkesége engedi. Molnár Miklós, Bp.