Az emberiség már több mint 7000 éve ismeri a drágaköveket, amelyek közül elsőként a borostyánt, az ametisztet, a smaragdot, a jádét, az igazgyöngyöt és a türkizt használták elsősorban gazdagságuk és társadalmi erejük reprezentálására az uralkodói osztályok. Emellett minden társadalom előszeretettel alkalmazott fényűző köveket templomainak, illetve bálványainak ékesítésére, amelyek csillogásukkal egy misztikus világot idéztek fel a hívek előtt. Sokáig a legtöbb drágakőnek varázserőt is tulajdonítottak, így például a citrint az ókorban kígyóméreg és gonosz gondolatok ellen hordták, de manapság is gyógyítóként ismerik az úgynevezett kristály-terápiában. Azt tartják ugyanis, hogy a citrinnek a Napéhoz hasonló energiája van, s ezáltal motivációt, önbecsülést és életörömöt ad tulajdonosának. A lila szinte minden árnyalatában pompázó ametiszt a legenda szerint jószerencsét és biztonságot hoz, elhárítja az átkokat és a szomorúságot, valamint hozzájárul a lélek tisztaságához. Az egyik legértékesebb drágakőnek, a smaragdnak szépségét pedig minden civilizáció nagyra értékelte. A hinduizmus ősi szent szövegei a követ gyógyítói erejéért magasztalták, az indiai maharadzsák és feleségeik ékszereit a leggyönyörűbb példányok ékesítették, de Kleopátra legendás bányáiból Kr. e. 3000 és 1500 között kitermelt darabok is jelentős kereskedelmi hasznot hoztak Egyiptomnak a Földközi-tenger térségében. A rómaiak sem vetették meg az értékes követ, a hagyomány szerint Néró császárnak is volt egy híres smaragdja, amelyen keresztül figyelte többek között a gladiátorjátékokat.

A citrin, az ametiszt és a smaragd mellett a Magyar Természettudományi Múzeumban a spanyol Royal Collections E. E. I. G. jóvoltából megismerhetjük a világ minden ismert drágakőfajtáját, sőt olyan szerves eredetű drágaköveket is, mint a gyöngy, a korall vagy a borostyán.

– A spanyol Royal Collections magyarul ugyan Királyi Gyűjteményt jelent, de mégsem a spanyol uralkodói család gyűjteményéről van szó. Sokkal inkább a kiállításon látható, válogatott drágaköveknek jár ki a "királyi" jelző – meséli Matskási István, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója. – A kövek mindegyike magánkézben van, de tulajdonosaik kilétét érthető módon nem hozzák nyilvánosságra már csak azért sem, mert az az elvük, hogy a tárlaton szereplő kincseket Spanyolország nemzeti örökségeként tartsák számon a látogatók.

A Royal Collections gyűjteményében egyébként nemcsak drágakövek vannak, hanem nemesfémből készült, gyönyörű szobrok és egyedi képzőművészeti alkotások is a klasszikustól a kortárs művekig. További kivételes értéket képvisel a Mediterrán Nemesfém- és Drágakőszobrászat remekeiből összeállított kollekció, amely nemzetközi hírű spanyol művészek, így Picasso, Dali arany-, ezüst- és drágakőszobraiból áll, valamint a Királyi Falikárpitok gyűjteménye, mely 42 darab, aranyszállal átszőtt és drágakövekkel ékesített falikárpitot mutat be. Már folynak az egyeztetések, hogy ezeket is megcsodálhassa a közeljövőben a magyar közönség.

– A Royal Collections kezdettől fogva arra törekszik, hogy a spanyol kulturális örökséggel megismertesse Európát. Hozzánk is eljutott a hírük, felfigyeltünk értékes gyűjteményeikre és megkerestük őket – mesél a múzeum főigazgatója a két intézmény között kialakult kapcsolat kezdetéről. – Akkor még nem tudtuk, hogy mekkora fába vágjuk a fejszénket, hiszen a drágakövek bemutatása csak nekünk 100-120 millió forintba kerül, melyből 50 milliót a kulturális minisztériumtól kaptunk. Nem beszélve azokról a biztonsági előírásokról, amelyet be kell tartanunk a gyűjtemény különleges értéke miatt. De azt kell mondanom, hogy a spanyolok rendkívül nagyvonalúak voltak és nagyon sokat magukra vállaltak a felmerülő költségekből.

A Royal Collections drágakőgyűjteményének hat legértékesebb darabja külön vitrinben kapott helyet, hiszen közülük több nem csupán kiemelkedik a társai közül, hanem egyenesen páratlan is. A 25 250 karátos Marabá Holdja topázt a brazíliai Marabá közelében találták, s nevét a Holdat idéző kékes derengéséről kapta. Ez az óriási topáz a New York-i American Museum of Natural Historyban őrzött, 21 327 karátos "Brazil Hercegnő"-t taszította le a világ legnagyobb csiszolt kék topázát megillető képzeletbeli trónusról. A "Zöld Szív" a világ egyik legnagyobb smaragdja, melyre 1979-ben Kolumbiában bukkant a Royal Collections egyik alapító tagja egy helyi partner közös tulajdonában lévő bányában. Sokáig mindkét tulajdonos ragaszkodott a drágakőhöz, míg végül a kolumbiaiak a bánya másik feléért cserébe lemondtak a smaragdról, mely azóta a Királyi Gyűjtemény reprezentatív darabja. A harmadik kiemelkedő értékű drágakő, a Brazíliában talált "Óriás" gránát nyersen több mint 30 000 karátot nyomott. Ismereteink szerint sem azelőtt, sem azóta nem termeltek ki ilyen méretű gránátot. Az "Óriáshoz" hasonlóan a "Dél Napja" citrin szintén Brazíliából került elő, csakúgy, mint az "Ara_uai", amely 1490 karátjával a világ legnagyobb csiszolt kunzitja. A Thaiföldön talált hatágú "Csillag" zafírt a csillaghoz hasonló zárványok ékesítik, s egykor egy ázsiai istenséget vagy más mitológiai alakot ábrázoló márványszobor berakása lehetett. Az összetörve és megcsonkítva talált, helyreállíthatatlan műalkotásból azért emelték ki, hogy szépsége önállóan érvényesülhessen.

– Arra, hogy összességében mekkora értéket képvisel ez a hat kiemelkedő drágakövet és további, csaknem 7000 darabot bemutató páratlan kollekció, nagyon nehéz válaszolni – mondja Matskási István. – Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy a viszonyításnál az elmúlt időszakban Budapesten rendezett két nagyszabású kiállítást, vagyis a Monet és barátait, valamint a Francia festészet négy évszázada című tárlatot kell alapnak tekinteni.