A legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült dűlőre jutni a régészeknek abban a kérdésben, hogy ősi törzsek milyen indítékkal rajzoltak hatalmas ábrákat a Limától 400 kilométerre elterülő sivatag talajába. Nemcsak a gigantikus rajzolatok okoznak gondot, az Andok magasföldjein élő törzsek tárgyi hagyatéka is sok fejtörést okoz. Az ott élők népek néhány száz év alatt felvirágoztak, majd valamilyen külső vagy belső erő hatására igen gyorsan, szinte nyomtalanul eltűntek; utánuk csak temetőik, gyakran teljes épségben megmaradt múmiáik, kultikus tárgyaik, időtálló használati eszközeik maradtak. Divatos szóval élve egyfajta "kódot" kellene megfejteni az egyes szakterületeken dolgozó kutatóknak, hogy föltáruljon az ősi civilizációk keletkezése, virágzása és pusztulása.

A Középső-Andokban a következő nagy kultúrákat különböztetik meg a kutatók: a kerámia előtti korszak, régi nevén laurikocsa kultúra; virágzása Kr. e. 9000-4000-ig tartott. A lakosság jelentős része a tengerből élt, de kertgazdálkodást is folytatott. A fennmaradt kagylóhalmok árulkodnak életmódjukról. A déli területek fontosabb lelőhelyei: Chilca, Paracas és Nazca. A második a kialakulás korszaka volt, Kr. e. 800-Kr. u. 200-ig. Az Andok magasföldjein sok kis közösség szerveződött, például a csarini, a kotosi, a kunturhavaszi és a kupisznikei. A korszak "klasszikus" ideje alatt, a szalinári kultúra korában az edényeket festették, de ezek is különböző stílusokat képviselnek. A halottakat sírkamrákba temették, egy helyre többet is. A harmadik korszak a klasszikus vagy a "kézművesek" kora Kr. u. 200-Kr. u. 1100-ig tartott. A folyók mentén intenzív földművelés alakult ki, a földeket öntözték. A kézművesség művészi szintre jutott. A sírok kőből készültek, és a halott mellé használati tárgyaikat is elhelyezték. Belső-Peru jelentős kultúrájának számított a nazcai. Ebből az időszakból gyönyörű aranymaszkok és más emberábrázolások származnak.

A nazcai a kultúrához tartozott az a nép, amelyik egy máig megfejtetlen rejtvényt hagyott az utókorra. Az úgynevezett Nasca-vonalak a fennsík száraz, sivatagos területén helyezkednek el, de méreteiknél fogva csak a magasból – például repülőről – látható a teljes kép. Miután sem készítőiről, sem a vonalak szereplőiről nem sikerült megtudni a lényeget, különböző kitalációk láttak napvilágot, mint ilyen esetekben általában. Däniken, a hírhedt "égből érkező civilizációk" nagymestere írt a nazcai-vonalakról és jelen esetben talán nem is járt messze az igazságtól. A nazcai sivatag a világ egyik legszárazabb vidéke, ugyanakkor a nazca-kultúra földműveléssel is foglalkozott. Tehát valahonnan vízhez jutottak. Ezt igazolják azok a szépen festett kerámiák, amelyeken tengeri halak, sőt bálnák jelennek meg. Az ásatásokon olyan kagylók héjait gyűjtötték össze, amelyek csak tengerben élnek. A pók, a majom és különböző madarak – például kolibri – ábrázolása arra utal, hogy a száraz sivatag népe valahol érintkezett olyan területekkel, ahol ezek az állatok éltek. Ősi lakóhelyük mintegy 60 kilométerre van az óceántól, így oda is eljuthattak kereskedni.

A feltárások napjainkban is folynak, és komoly viták alakultak ki a hatalmas ábrák készítésének okáról. Két elképzelés köré zárkóztak föl a kutatók: az egyik elmélet szerint csillagászati naptár szerepe volt a gigantikus rajzoknak, a másik szerint a föld alatt húzódó vízcsatornákra utaló jelzések.

A síkság rajzait – miután repülőgépről földerítették – először egy német matematikus, Maria Reich kezdte tanulmányozni. Az azóta elhunyt kutató egész életét a Nazca-vonalak kutatására szánta, halála óta – 1998 – csak néhány megszállott védi a szándékos és akaratlan pusztítástól. A 450 négyzetkilométeres, évente nyolcvanezer turistát vonzó terület 1994-ben került fel az ENSZ világörökség-listájára, de úgy tűnik, a perui kormány képtelen megóvni az ország prekolumbiánus emlékeit. Alberto Urbano perui régész felhívta Nazca önkormányzatának figyelmét arra, hogy a védett vonalon belül szemétlerakók működnek és egy kamionokat mázsáló állomás; a teherkocsik keresztülrobognak a gyönyörű felszíni rajzokon. A hírek szerint azóta 15 kilométerrel távolabb tették a mázsálót. Illegális aranybányák is működnek a területen, az arany kinyerésére használt módszerek szinte semmit sem különböznek őseikétől. Nem véletlen, hogy a nazcai kultúra számos aranymaszkot hagyott hátra, hiszen a hegyekben ma is aranyat tartalmazó kvarcot bányásznak. A kvarc őrlésére használt köveket a nazcák idejéből is találtak a régészek; az aranyból gyöngyöket, fülbevalókat, maszkokat készítettek az őslakók. Lépésről lépésre sikerült fölfejteni a nazcák életmódját, de a kód megfejtése, hogy miként és miért készítették a hatalmas ábrákat, még várat magára.

A híres Nazca-vonalak kutatója, Mária Reiche szerint a rajzok a csillagok felé mutatnak és együtt egy csillagászati naptárat alkotnak. Egy másik elmélet szerint a nazcák az isteneiknek üzentek a rajzokkal. A legújabb elmélet szerint a vonalakat úgy húzták, hogy információkat szolgáltassanak a föld alatti vízkészletekkel kapcsolatban. A nazcák nem számíthattak arra, hogy az Andokból folyamatosan érkezik víz a területükre. Ezért földalatti vezetékekből és kutakból álló vízvezetékrendszert építettek. Ez a rendszer még ma is használatban van. A vonalak talán a természetes víztartó rétegek irányát jelölték volna? Elképzelhető, mert állandó vízkészlet nélkül nem alakulhatott volna ki fejlett földművességük. A spirális rajzolatok például kutakat jelölnek, amelyek a csatornákhoz vezetnek le.

A Nazca-vonalak eddigi egyedülállóságát megdöntötték azok a földbe vésett gigantikus rajzok, amelyekre nemrég találtak régészek Peru déli részén. Az ábrákat ugyancsak repülőről lehet látni és régebbiek a Nazca-vonalaknál. A legalább ötven ábra embereket, madarakat, majmokat, macskákat ábrázol, a feltételezések szerint óriási csillagászati naptár, amelynek segítségével határozták meg a mezőgazdasági munkák idejét. Az Andok Intézet igazgatója úgy véli, hogy az ábrák a Paracas-kultúrához tartoznak. Máig rejtély, hogy miért csak magasról állnak össze a képek értelmes alakokká, amikor a tudomány eddigi állása szerint akkor repülő szerkezetek még nem léteztek. Bár kezdetleges léghajóra emlékeztető rajzokat már találtak cserépedényeken.

Lehet, hogy hamarosan át kell értékelni azt az elméletet is, hogy az Andok civilizációja a tengermelléken alakult ki, ugyanis nemrég a legidősebb civilizációt Limától északra, három széljárta völgyben, Norte Chico tartományban találták. A kultúra kialakulásának idejét a Kr. e. harmadik évezredre teszik és alapját képezhette az Andok 4000 éves kulturális virágzásának. Kőpiramisok, hatalmas szentélyek, öntözőrendszerek és mezőgazdasági termelés jellemezte ezt az ősi civilizációt.

Még megfejtésre várnak a csak a levegőből látható hatalmas rajzok és vonalak, remélhetőleg valaki feltöri az Andok titokzatos kódjait. Még így is marad elég rejtély, gondoljunk a különböző technikai eszközökre, például az antikytherai leletre, vagy az egyiptomi madár-repülőgépre, illetve a H-modul csereszabatos építőelemére Tiahuanacóban. Egyet mindenképp szem előtt kell tartani: ezek a népek sokkal gyakorlatiasabbak voltak annál, mint ahogy gondolják.