De miről is van szó pontosan? A géntechnológiai módosítás az a módszer, amellyel egy élő sejtbe mesterségesen idegen gént juttatnak. A sejt ezeket a géneket a későbbiekben, szaporodása során továbbörökíti az utódsejtekbe. Az eljárás célja, hogy mindenből a lehető legjobb tulajdonságokat örökítsük tovább.

Hazánk a közép-kelet-európai országok közül elsőként, 1998-ban alkotta meg a géntechnológiai tevékenységről szóló törvényt. A jogszabályok rendelkeztek a géntechnológiával módosított szervezetek zárt rendszerű felhasználásáról, a GM-ek kibocsátásról a szabad környezetbe, valamint a GM-termékek kereskedelmi forgalomba hozataláról. A jogszabály 1999. évi hatálybalépése óta Magyarországon kizárólag kísérleti vagy kutatási célra engedélyezték GM-növényfajták termesztését, rendkívül szigorú biztonsági feltételek mellett. Idáig mintegy harminc engedélyt adtak ki. A kísérleti parcellák termését, növényzetét ellenőrzés mellett meg kell semmisíteni, hogy azok véletlenül se kerülhessenek kereskedelmi forgalomba. Más a helyzet az unió legtöbb tagországában. Fodor Attila, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal referense rámutatott, hogy az uniós piacon jelenleg mintegy ezerféle olyan élelmiszer vásárolható, amelyet genetikailag módosított kukoricából, illetve szójából állítottak elő. Brüsszel ugyanis engedélyezte, hogy bizonyos génmódosított termékeket behozzanak a tagországok piacaira. Ezeket az árukat az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal vizsgálatai egészségre ártalmatlannak találták. A legtöbb tagállam mégis többnyire csupán eltűri az ilyen irányú kísérletezést, de nem engedi, hogy ezek a termékek bekerüljenek a köztermesztésbe. Az Egyesült Államokban ezzel szemben régóta támogatják a géntechnológiai kutatásokat, és a lakosság is liberálisabban viszonyul a kérdéshez. De jelentős GM-ültetvények találhatók Kanadában, Argentínában, Kínában, Indiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban is. Szűkebb környezetünkben Romániában, Ukrajnában és Bulgáriában engedélyezett a GM-fajták termesztése. Az elmúlt években tovább változott az unió GM-szabályozása. Ha egy élelmiszer vagy takarmány 0,9 százalék fölött tartalmaz az Európai Unióban már engedélyezett GMO-t, akkor azt fel kell tüntetni a termék címkéjén. A harmadik (tehát nem EU-tagállam) országokból származó áruk esetében jelezni kell az exportőr számára, ha a termék genetikai módosítást tartalmaz. EU-n belüli kereskedelemben pedig a hazai forgalmazó kérheti a beszállítót, hogy jelezze, amennyiben a termék genetikailag módosított. Ezek a termékek olcsóbbak, mivel előállításuk is kevésbé költséges. Igen erős vita alakult ki ugyanakkor arról, hogy a GM-fajták vetőmagja milyen feltételekkel állítható elő, illetve hozható forgalomba. Óriási érdekellentétek keletkeztek továbbá azzal kapcsolatban, hogy lehet-e egymás mellett hagyományos, bio- (öko) és GM-gazdálkodást folytatni. Bizonyos álláspontok szerint a génmanipulált növények agresszív hódítóként elfertőzik a mellettük levő parcellákat, ráadásul a földből kiirthatatlanok. A tagállamok többsége ebben a kérdésben is egységes közösségi szintű szabályzást javasol. Biacs Péter, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal elnöke elmondta, hogy tudomása szerint a magyar piacra idáig még senki nem kért engedélyt GMO-élelmiszerek behozatalára. A magyar kormány átmeneti mentességet kért a behozatal engedélyezése alól, de ez nem jelenti azt, hogy nem kerülhetnek be az országba genetikailag módosított termékek. Ugyanis kizárólag a kötelező óvatossági elvre hivatkozva támadhatjuk meg az importot, vagyis tudományosan igazolnunk kell, hogy miért tagadtuk meg a behozatalt. Ellenőrizni viszont nincs lehetőségünk, mivel eltűntek a határok az uniós tagországok között, így nincsenek növény- és állat-egészségügyi állomások sem. Az egyetlen lehetőség a szúrópróbaszerű ellenőrzés, aminek keretében meg lehet állapítani, hogy az adott áru tartalmaz GM-alapanyagokat, és akkor lehet azzal érvelni, hogy azt nem tüntették fel a csomagoláson. A kormány – az uniós gyakorlattal ellentétben – még nem bízott meg tudományos szervezeteket azzal, hogy az ártalmasságot megvizsgáltassa. Egy genetikailag módosított termék általában négy szempontból lehet káros vagy veszélyes a szervezetre. Az első dolog, hogy mennyire mérgező az adott GMO, és ez a toxicitás kiterjed-e más rovarokra vagy egyéb élőlényekre. A másik tényező az allergia, bizonyos GMO-fehérjékre ugyanis szervezetünk allergiás tünetekkel válaszol. Meg kell nézni a táplálkozási értéket is, vagyis hogy a génmanipulációval nem csökkent-e jelentősen az eddig ismert vitamintartalom. S figyelembe kell venni az antibiotikum-rezisztenciát. Vagyis ha a szervezetbe jutó GMO tartalmaz némi antibiotikumot, akkor meglehet, később gyógyszerként szedve ugyanez az antibiotikum már nem fogja elérni a kívánt hatást. Erre példa az ún. BT 10-es csemegekukorica, amelybe bevittek egy antibiotikumot előállítani képes gént. Biacs Péter úgy véli: az emberiség mindig foglakozott génmódosításokkal, végzett mutációkat stb. Nincs okunk föltételezni, hogy bárkiben is rosszindulat lett volna akkor, amikor kísérletezett ezzel a technikával. Hiszen a genetikai módosítás következtében a génállomány legjobbnak ítélt részét teszik át az idegen szervezetből a módosított szervezetbe. Természetesen az eljárásnak van természettudományi kockázata, kialakulhatnak például nem várt génkombinációk is, ám ennél sokkal jelentősebbek a társadalomtudományi kifogások. A magyar lakosság 70-80 százaléka egyértelműen elutasítja a génmódosítást, illetve az így előállított termékeket.