– Magyarországnak nem földindulásra, hanem sok okos döntésre van szüksége, hogy jobb legyen az élet, megérje tisztességesen dolgozni – konferálta fel a „száz lépés-program” első intézkedéscsomagját Gyurcsány Ferenc.

– A cél az, hogy többen fizessenek kevesebb közterhet – határozta meg konkrétabban a tárgyat Csizmár Gábor munkaügyi miniszter. Az első 15 bejelentés ugyanis a munka világát érintette, konkrétabban a feketegazdaság visszaszorítására irányult. Ami valóban jelentős bevételtől fosztja meg az államot. A miniszterelnök például 15 és 30 százalék között becsüli a hatóságok elől elrejtett jövedelmek nagyságát. Ez 3000-6000 milliárd forintot jelent, amiből az államot 700-3000 milliárd illetné. Amennyiben ennek az összegnek csak a minimuma befolyna az államkasszába, jelentősen lehetne csökkenteni az adókulcsokat. A Demokratában korábban közölt gazdasági minisztériumi elemzés egyébként 30 százalékban határozta meg a fekete- és szürkegazdaság méretét, ami 900-1400 milliárd forinttal károsítja meg az államkasszát (Demokrata, 2005/4.).

Vihar az éttermekben

– A fekete- és a szürkefoglalkoztatás legjellemzőbb színterei az idegenforgalom, a vendéglátás, valamint az építőipar – határozta meg a legsürgetőbb támadási felületet Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint az építőiparban legalább minden harmadik munkást illegálisan alkalmaznak, amivel csak ez az ágazat 100 milliárd forinttal károsítja meg a költségvetést. Ennek megfelelően a jövőben szigorúan ellenőrzik az építkezéseket. A tízmillió forintnál drágább munkálatokról jegyzőkönyveket, s az eddigieknél lényegesen részletesebb dokumentációt kérnek, 30 millió forint fölött pedig még szigorúbban nyomon követik az építkezés menetét.

Bár az éttermekben csak mintegy 20-30 milliárd forint válik láthatatlanná (tavaly 450 milliárd forint hivatalos bevételt termelt az ágazat), az első konkrét lépést mégis a borravalózás ellen hirdette meg a miniszterelnök. Az eredeti elképzelés szerint az éttermeknek kötelezően szervizdíjjal (kiszolgálási díjjal) kellett volna kiváltaniuk a borravalót, ami természetesen megjelenik a számlán, így az adóhatóság számára is nyomot hagy. A kormányfő talán azért huzakodott először ezzel elő, mert az újítás zökkenők nélkül bevezethetőnek tűnt: Nyugat-Európában már régóta csak a szervizdíj egészíti ki az éttermi dolgozók jövedelmét. A 10-15 százalékos kiszolgálási díj ugyan látszólag emelte volna az éttermi árakat, a vendég azonban a borravaló megspórolásával visszanyerhette volna az összeget. A szakma azonban mégis tiltakozott, s nyert: indoklásuk szerint a vendég nem kötelezhető borravaló nyújtására, ráadásul egy sor vendéglátó-ipari kategóriában – gyorséttermek, üzemi étkeztetés, rendezvények ellátása – ismeretlen a borravaló fogalma. A kompromisszum értelmében tehát a jövőben mégsem lesz kötelező a szervizdíj, az éttermek legfeljebb önkéntes alapon dönthetnek a bevezetés mellett, s a borravaló továbbra is elfogadható. Ami erősen megkérdőjelezi a bevezetéstől várt 10-20 milliárdos többlet-adóbevételt.

– Magam is kíváncsi vagyok, hány vendéglátó-ipari egység fog a szervizdíj bevezetése mellett dönteni – mondja Niklai Ákos, a Magyar Szállodaszövetség elnöke. A többség vélhetően nem, ugyanis az új díj nyilvánvaló áremelést jelentene a borravalómentes szolgáltatásoknál, de a magasabb kategóriájú éttermeknél is, ahol inkább csak 5 százalékos borravaló járja. A közvélemény által etalonnak tekintett 10 százalékos borravaló inkább a presszókra, s a közepes-alsó kategóriájú éttermekre jellemző. De a pincérek itt is több pénzt vihetnek haza a borravalós rendszer fenntartásával, a szervizdíjból ugyanis áfát és 15 százalékos nyugdíjjárulékot is le kell vonni majd.

– Ennek ellenére lehet, hogy bizonyos üzletekben mégis a szervizdíj bevezetése mellett döntenek majd – fejtegeti tovább Niklai Ákos. – Az összeget ugyanis más levonás, például személyi jövedelemadó, vagy mindenféle vállalati-vállalkozási adók már nem terhelik, vagyis a szervizdíj 67-68 százaléka tényleg a dolgozók zsebében marad. Az így kapott pénz ugyanakkor immár hivatalosan is növeli a pincérek jövedelmét, ami mondjuk kölcsön igénylésénél, vagy a társadalombiztosítási ellátásoknál kedvezőbb helyzetbe hozza őket.

A szakma támogatja a tisztulásra tett kormányzati törekvéseket, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a vendéglátásban évtizedes folyamatok eredményeként alakult ki a jelenlegi helyzet – szögezi le Háber Tamás, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke. Az éttermeket közel 30 féle jogcímen terhelik különböző elvonásokkal, így törvényszerű, hogy a pincérek fizetésére már csak az országos átlag fele marad. Vagyis a borravaló alapvető a vendéglátásban dolgozók megélhetéséhez. A szervizdíj bevezetésével nem szűnik meg teljesen a borravaló: társadalmi szokás, hogy a vendég jutalmat adjon, amennyiben elégedett a kiszolgálással.

Háber Tamás úgy véli, előbb a magasabb kategóriájú egységek vezetik majd be a szervizdíjat, amelyeket inkább presztízs-, mint árszempontok miatt keresnek fel a vendégek. Az ipartestület szerint a jelenlegi viszonyok között kicsi az esélye, hogy a „borravaló kifehérítésének” folyamata az alsóbb kategóriákba is továbbterjedjen. Ehhez élénkülnie kellene az ágazat forgalmának, a vendéglátózás ugyanis most elég sovány megélhetést nyújt. Jellemző, hogy az elmúlt négy évben 40 százalékkal csökkent az egy üzletre eső forgalom, igaz, ebben az üzletek számának 15 százalékos bővülése is szerepet játszott. A testület egyébként a mostani megbeszélésen konkrét javaslatokat terjesztett a miniszterelnök elé: fel kellene oldani, hogy a vállalkozások csupán éves bevételük 1 százalékát fordíthatják protokoll-étkezésre; a diákoknak étkezési utalványt kellene kibocsátani; a Nemzeti Üdülési Csekket igazolt üdülés keretében beválthatóvá kell tenni a szállodáktól függetlenül üzemelő éttermekben is. Ezek a javaslatok azért kedvezőek az állam számára is, mert kivétel nélkül az adóhatóság számára is látható, számlás forgalmat növelnék és élénkítenék a piacot. Háber Tamás úgy számol, a szervizdíjból adódó kormányzati bevétel jóval kevesebb lesz a beharangozott 10-20 milliárd forintnál, de talán elindul egy folyamat, ami jó irányba viszi a gazdaságot.

Betyáralku bujkálóknak

Ahogy tehát a kisvállalkozásoknak az evával, az állam most a szürkegazdaság határán működő egyik ágazatnak kínál kompromisszumot: amennyiben lemondanak feketén szerzett jövedelmük kisebbik részéről, a nagyobbik részt legálisan megtarthatják, miközben a költségvetés megelégszik a szokásosnál kisebb adóbevétellel is. Hasonló logika itatja át a Gyurcsány-kormány többi munkaerő-piaci döntését is. Mint például a miniszterelnök által „kékmunkának” elnevezett foglalkoztatási lehetőséget: a gyermekfelügyeletet, kertészkedést, korrepetálást, takarítást, ezermesterkedést, vagy egyéb házi munkát vállaló – jellemzően feketén dolgozó – alkalmazottak lehetőséget kapnak tevékenységük legalizálására, s így arra, hogy erre az időszakra is egészségügyi- és nyugdíjjogosultságot szerezzenek. Ennek ára szokatlanul méltányos: az őket foglalkoztató családoknak úgynevezett közteherbélyeget kell vásárolniuk a postán, ami a kifizetett bér kb. negyedébe kerül. Ha pedig az alkalmazott munkanélküli, a fizetendő közteher felére csökken. Ráadásul a közteherjegy árának 75 százalékát még vissza is téríti az állam!

Ugyanebbe az irányba mutat az ekho tervezete, amelyet a sehová be nem sorolható önfoglalkoztató tevékenységekre szándékoznak kivetni. A jelenleg zűrzavaros céges számlák mögött megbúvó újságíróknak, művészeknek stb. szánt különleges adónem egy összegben váltaná ki az összes munkaadói és munkavállalói kötelezettséget – a jelenleginél jóval mérsékeltebb adókulccsal.

Kevésbé lesz szigorú az állami ellátások mellett végzett munka megítélése. Tartós munkanélküliek például szabadabban vállalhatnak alkalmi munkát anélkül, hogy elveszítenék a segélyre való jogosultságukat. A mezőgazdasági tevékenység a jelenlegi 15 helyett 60 napig számít majd alkalmi munkának. Gyesen lévő kismamák pedig immár teljes állásban is dolgozhatnak az ellátás megtartása mellett. A foglalkoztatás ösztönzését segítenék a pályakezdőket és a nyugdíjazás előttieket támogató kedvezmények. Pályakezdők foglalkoztatása esetén az első évben a kormány megfelezné a munkáltatók által fizetendő közterheket, a nyugdíjhoz közel állók esetében pedig teljesen átvállalná azokat, amennyiben ezzel megmentheti a dolgozót az elbocsátástól.

Akik azonban a kedvezményes lehetőségek ellenére is ragaszkodnak a feketegazdasághoz, azoknak a jelenleginél komolyabb szankciókat, szigorúbb munkaügyi ellenőrzéseket ígér a miniszterelnök. Ahogy a kormánypárti sajtó sietett is közhírré tenni: a munkaerő-piaci program meghirdetése után néhány nappal a rendőrség rajtaütött egy takarítóvállalkozáson, amint éppen beborítékolták a fizetések „zsebbe szánt” részét…

Konkrétumok híján

– Máig nem lehet tudni, hol készül a Száz lépés-program, milyen szakértők vesznek részt kidolgozásában – vélekedett az előterjesztésről parlamenti felszólalásában Dávid Ibolya. Még nagyobb probléma azonban, amit gazdasági szakemberek hangoztatnak: nem lehet tudni, hogy melyik felvetést milyen módon, és főleg mikor szándékozik a gyakorlatba is átültetni a kormány. A meghirdetett csomagokban eklektikusan keverednek néhány hónap múlva esedékes problémák olyan tervekkel, amelyek bevezetését még Gyurcsány Ferenc is legkorábban csupán 2007-ben tartja megvalósíthatónak. A mezőgazdasági alkalmi munkavállalás könnyítéséről például már most törvény kellene hozni, az önfoglalkoztató szellemi munka színlelt vállalkozásokkal való lefedését megtűrő kétéves moratórium pedig június 30-án jár le. Nem is beszélve arról, hogy milyen módon akar a kormány szigorított munkaügyi ellenőrzéseket, amikor a Munkaügyi Főfelügyelőség évről évre egyre szűkebb keretből gazdálkodik, a nyugat-európai cégmennyiségnek csupán harmadát tudja ellenőrizni, és most sem ígéri senki a szervezet fejlesztését. A konkrétumok hiánya miatt minősítette a programot Áder János szájhősködésnek a parlamentben. Varga Mihály pedig arra hívta fel a figyelmet: csupa olyan dologról van szó, amely már évtizedek óta a magyar gazdaság rákfenéje, s Medgyessy Péter 2002-es programjában is szerepelt. Ezek megoldása azonban alapos elemzőmunkát igényelne, miközben szocialistapárti politikusok sem tudnak arról, hogy a felvetéseket bármiféle hatásvizsgálatok előzték volna meg. Ahogy a szervizdíj bevezetéséről is csak a meghirdetés után értesültek a vendéglátósok…

Gyurcsány Ferenc azt ígéri: a Száz lépés programja már az idei évben néhány tízmilliárdos bevételt hozhat a költségvetésnek. Ezt azonban még azelőtt mondta, hogy az első konkrétumot, a borravaló megadóztatását kilőtte a vendéglátó-szakma. A hetente időzített újabb és újabb bejelentésekkel minden esetre a népszerűségi mélypontra süllyedt szocialista kormány az aktivitás látszatát kelti, ráadásul olyan ügyekben, amelyek többségével egyetért a társadalom. Előbb-utóbb azonban eljön a számonkérés időpontja…