Váratlan – vagy talán nem is annyira váratlan – fordulat: a legnagyobb hitelminősítő intézet, a Standard & Poor hét végén egy osztállyal lejjebb sorolta Magyarországot az adósok megbízhatósági listáján. A kutatók elveszítették bizalmukat a magyar költségvetésben. A hiány évről évre magasabb a tervezettnél, s az elemzők kétségüket fejezik ki, hogy ezzel a mentalitással Magyarország képes lesz-e határidőre teljesíteni az euró bevezetésének feltételeit. Mint írják, megszorítások nélkül a hiány idén is meghaladhatja a tervezettet. Ráadásul a választások közeledtével lazulhat a kiadások ellenőrzése, az újabban felmerülő adócsökkentési tervek pedig további kockázatot jelentenek. A külföldi befektetők természetesen ijedten fogadták a hírt, a forint egy százalékkal gyengült az euróhoz képest, s a két héttel korábbi szintnél immár két százalékkal gyengébb.

Az egyenadó ára

Pedig két héttel ezelőtt épp a befektetők megtartásának szándéka vezérelte Veres János pénzügyminisztert, amikor bejelentette: a kormány gondolkozik az egykulcsos adórendszer bevezetésén. Erre versenyképességi okok miatt lenne szükség, Közép-Kelet Európában ugyanis már tíz ország bevezette az egykulcsos rendszert, vagy a vele egyenértékű társaságiadó-csökkentéseket. Közvetlen szomszédaink közül egykulcsos rendszerrel csábítja a befektetőket Szlovákia és Románia, s a hírek szerint két másik uniós versenytársunk, Csehország és Lengyelország is gondolkodik a bevezetésén. Az elképzelések szerint Magyarország 21 százalékon határozná meg az áfa, a személyi jövedelemadó, a társasági adó és az eva egyenkulcsát.

Mint köztudott, hazánkban jelenleg négykulcsos az áfa. Nulla százalékkal adózik az egészségügyi ellátás, az oktatás, a pénzügyi szolgáltatás. Ötszázalékos adót vet ki a kormány a gyógyszerek és a tankönyvek vásárlására. Tizenöt százalékot fizetünk élelmiszerek, tüzelőanyagok, személyszállítási és kulturális szolgáltatások után. S 25 százalék az adó minden más termék vásárlása esetén. Utóbbit már régóta kritizálják gazdasági szakértők, a 25 százalékos kulcs ugyanis kirívóan magas, hazánkon kívül csak három észak-európai ország alkalmaz ilyet. A legmagasabb adókulcs csökkentése már a Medgyessy-kormány ígéretei között is szerepelt, az elszabaduló költségvetés és a pénzügyminiszter-váltások azonban mindannyiszor elnapolták az ügyet. Az áfaátrendezésből eddig csupán annyi valósult meg, hogy 2003-ban László Csaba 12-ről 15 százalékra emelte az élelmiszerek, tüzelőanyagok, szállítási és kulturális szolgáltatások adóját.

A 21 százalékon egységesített személyi jövedelemadó szinte a bejelentés pillanatában hamvába holt. A bejelentés eleve meglepetést keltett, hiszen Gyurcsány Ferenc már korábban kijelentette: igazságtalannak tartaná, hogy egy takarítónő ugyanolyan mértékben adózzon, mint egy bankigazgató. S másnap jött is a pontosítás: nem arról van szó, hogy a jövőben mindenkitől levonnak 21 százalékot a jelenlegi 18 és 38 százalékos kulcs helyett – ami most gyakorlatilag még egy nulla százalékos kulccsal is kiegészül, hiszen a minimálbér után vissza lehet igényelni a fizetendő adót. A minimálbér adómentességét a 21 százalékos kulcs mellett is fenntartaná a kormány, a magas jövedelmeket pedig 10 százalékos szolidaritási pótadóval sújtanák. Emellett pedig megszüntetnék az összes jelenlegi adókedvezményt.

A vállalkozók számára adóemelést jelentene a 21 százalékos egyenadó. Hiszen a társasági adó jelenleg csupán 16 százalék. Igaz, az ígéretek szerint csökkentenék az iparűzési adót is, a jelenlegi 2 százalékról 1 százalékra. Mint közismert, az iparűzési adót régóta versenyképesség-fojtó tényezőként emlegetik a hazai kisvállalkozások. Hiszen versenytársainknál jellemzően nincs ilyen adónem, amely ráadásul – látszólagosan alacsony értéke ellenére – súlyos megterhelést jelent a hazai cégeknek. Míg a társasági adót ugyanis csak a nyereség után kell fizetni, az iparűzési adót a teljes árbevétel után, vagyis a költséget is megadóztatja a kormányzat. Becslések szerint egyszázaléknyi iparűzési adó négy-hat százalékos társasági adónak felel meg. Az evásokat pedig semmivel nem kompenzálná a kormány, egyszerűen csak 21 százalékra emelné a jelenlegi 15 százalékos kulcsot. Számítások szerint ez – és az áfa átalakítása – minden százezer forint bevétel után tízezer forinttal rövidítené meg az evás cégeket.

Az egykulcsos adórendszer bevezetése – a szlovák és román tapasztalatok szerint – csökkentené a költségvetés bevételeit. Az áfa esetében az adóemelésben és adócsökkentésben érintett termékkörök nagyjából kiegyensúlyoznák egymást – ha azonban a kormány szociális okok miatt 5 százalékos, kedvezményes kulcsot határozna meg a gáz-, a távhő- és a vízszolgáltatásra, máris kedvezőtlenebb a helyzet. A legsúlyosabb veszteséget mégis az szja egységesítése okozná a költségvetésnek, a hiány az összes kedvezmény eltörlése esetén is 200 milliárd forintra rúgna. A társasági adó emelése minimális többletet hoz, nagy részét elviszi az iparűzési adó csökkentése. Az evakulcs felemelése viszont (amennyiben a cégek nem hátrálnak ki tömegesen ebből az adónemből) tízmilliárddal is növelheti a költségvetési bevételeket.

Veres János indoklása szerint az egyenadó bevezetésével áttekinthetőbbé válna a magyarországi adórendszer, ami növelné hazánk nemzetközi versenyképességét. Elemzők azonban arra hívják fel a figyelmet: szociális hatásai miatt az egyenadó bevezetése akár népszerűtlenebbé is teheti a kormányt. Az egyenadóval ugyanis általában a magasabb jövedelműek járnak jól, a szegényebbek számára az eddiginél magasabb adóterhelést jelent. Ez még akkor is igaz, ha a személyi jövedelemadó-változások méregfogát kihúzzák az ismertetett kompenzációs rendszerrel. A kedvezmények megszüntetésébe ugyanis bele kell érteni a családi és gyermekkedvezményeket is. Az alacsonyabb áfakulcs felemelése szintén a szegényebb rétegeket sújtja, akiknek fogyasztásában nagy hányadot képviselnek az élelmiszerek és a lakásfenntartás költségei. S az egyenadó bevezetésének igazi vesztesei, az evás kisvállalkozások szintén döntően a kisemberek (kényszer)vállalkozásba taszított cégeit jelentik. Nem véletlen, hogy a szlovák és román kormány is rögtön a megnyert választások után döntött az egyenadó bevezetése mellett…

Példák a szomszédból

A szlovákiai és romániai tapasztalatok egyébként nagyjából megfelelnek annak, amit Magyarországon valószínűsítenek a szakértők. Vagyis megugró működőtőke-beáramlás, erősödő nemzetközi versenyképesség, visszaszoruló szürkegazdaság mellett csökkenő költségvetési bevételek. Különösen a szlovák tapasztalatokra érdemes figyelni, ott ugyanis már másfél éve, 2004 januárjában döntött a liberális kormány a 19 százalékos egyenadó bevezetéséről. Az első évet a szlovák költségvetés 70 milliárd koronás hiánnyal zárta, ami lényegesen magasabb a 2003-as 56 milliárdnál. A szlovák pénzügyminiszter mégis lelkendezik, eredetileg ugyanis 78 milliárdos hiánnyal számoltak. Különösen tartottak a személyi jövedelemadó- és a társaságiadó-bevételek visszaesésétől, végül azonban mindkét adónem kb. 35 százalékos többletet hozott a tervekhez képest. A befektetők megnyerésében ugyanakkor komoly eredményeket mutathat fel az egykulcsos adórendszer. Már az új adónem első hónapjaiban Magyarországról Szlovákiába költözött a Sportszeletet gyártó Kraft Foods, de valójában a csokoládégyár csak édes morzsa a beszippantott gyárak között. Gyárat nyitott Szlovákiában a Samsung, a svájci Sky Media, a Bridgestone, és még felsorolni is nehéz, Pavol Rusko gazdasági miniszter ugyanis egyelőre betartja ígéretét, hogy minden héten új zöldmezős beruházás indítását jelenti be. Rövidesen Szlovákia Európa legnagyobb autógyártó hatalmává növi ki magát. A Hyundai, a Rover, a Kia, és a Peugeot beköltözésével ugyanis 2007-től évi 800 ezer gépkocsit szerelnek össze északi szomszédunknál, aminek eredményeként minden hét lakosra jut évente egy új autó. S az autógyárak magukkal hozzák a különböző alkatrészek, részegységek szerelésére szakosodott nemzetközi cégeket is.

A gazdaság száguld, tavaly 5,5 százalékkal nőtt a GDP, s csak a szoros fékeknek köszönhető, hogy 2 százalékon sikerült tartani a korona erősödését. Ivan Miklos az egykulcsos adórendszer bevezetése miatt a Forbes magazintól elnyerte az év pénzügyminisztere címet. A szlovák szakszervezetek szerint ugyanakkor a dolgozók már nem lelkesednek ennyire az új rendszerérért. Szlovákiában az átlagbér mindössze 15,1 ezer korona (95 ezer forint), harmadával kevesebb, mint a környező uniós országokban. Az egyenadó bevezetése nem javított a foglalkoztatási mutatókon sem, sőt a munkanélküliség egy év alatt 17,3 százalékról 18,1 százalékosra nőtt. Egy áprilisi felmérés szerint a szlovákok 30 százaléka úgy érzi, csökkent a jövedelme az elmúlt másfél évben, és csupán 7 százalékuk számolt be növekedésről. Ezt egyébként a szlovák pénzügyminisztérium sem vitatja: közleményük szerint a 12-22 ezer korona közötti sávban – tehát pont az átlagbér környékén – elképzelhető csökkenés, amennyiben az érintettek nem jogosultak gyermeknevelési támogatásra. Igaz, a miniszter szerint ennek oka nem az egyenadó bevezetése, hanem társadalombiztosítási járulék emelése. Elemzők pedig arra is felhívják a figyelmet: a diadalhangulat ellenére valójában Szlovákiába tavaly egy lakosra vetítve még mindig csak 155 dollárnyi működő tőke érkezett, ami kevesebb mint fele a magyar, s harmada a cseh eredménynek.

Romániában is felemás eredményt hozott az egykulcsos adórendszer bevezetése. December végi hatalomra kerülése után az új kormány szabályos ámokfutást rendezett, hogy már év elejétől bevezethesse az új rendszert, s a feszített menetrenddel egy nap alatt keresztülverekedték a szükséges jogszabály-változtatásokat. A sietséget Taricenau miniszterelnök azzal indokolta, hogy Románia komoly tőkebefektetésektől esik el a bonyolult, számos kivételt tartalmazó, áttekinthetetlen adórendszer miatt. Az ország a szlovákokra is rá akart licitálni, ezért 16 százalékban határozta meg a varázsszámot: a társasági adót 25, a személyi jövedelemadót 18-40 százalékos(!) kulcsról csökkentették az egységes kulcsra. A korábbi pénzügyminiszter már akkor figyelmeztetett: vészforgatókönyvet kellene készíteni arra az esetre, ha jelentősen visszaesnének az államháztartás bevételei. S áprilisra nyilvánvalóvá vált, hogy megbosszulja magát a nagy rohanás: a kialakuló 16 ezer milliárd lejes (110 milliárd forint) többlethiány kiegyensúlyozására a román kormány egy sor, a lakosságot sújtó adóemelésről döntött. Luxus-pótadó kivetése miatt öt százalékkal kell többet fizetni a gépkocsiért, a benzinért, az alkohol- és dohánytermékekért, a fotó- és videóberendezésekért. Tizenkét százalékkal drágult a távfűtés, s júliustól az elektromos áramért is 7 százalékkal többet kell fizetni. Taricenau ma már örül, hogy a társadalombiztosítási járulék 49,5-ről 39,5 százalékra csökkentése végül kimaradt a reformból, s erősen kérdéses, hogy a módosított menetrend szerint, jövő januárban egyáltalán sor kerül-e erre. S azt is rebesgetik, hogy a jelenlegi 19 százalékról 20 százalékra emelkedhet az áfa.

Vissza a középkorba?

Varázsformula az adócsökkentés? – teszi fel a kérdést a svájci IMD kutatóintézet az egykulcsos adórendszer bevezetését, és egyéb kelet-európai adócsökkentések hatásait vizsgáló tanulmányában. Az egykulcsos adórendszer újdonságnak számít a modern korban, az utóbbi évszázadokban a politikusok felvállalhatatlannak tartották, hiszen azonos nagyságrendű teherrel sújtja a szegényeket és gazdagabbakat. Napjainkban Kelet-Európában mégis varázsszerként próbálkoznak az adócsökkentéssel. A példát Írország sikere adja, amelyik jelentős működőtőke-beáramlást, s gazdasági növekedést ért el a 12 százalékra csökkentett társasági adóval, s mára az uniós leggazdagabb országai közé emelkedett. Bár az alacsony adókkal az országok érhetnek el átmeneti sikereket, a tanulmány készítői végül nem tudtak követlen kapcsolatot felmutatni az adószint és a versenyképesség, gazdasági növekedés között. Írország, Észtország és újabban Szlovákia valóban figyelemre méltó sikereket ért el úgy, hogy az átlagos adóelvonás mindössze a GDP 27-34 százalékára rúg. De hasonlóan sikeres Luxemburg, Belgium, Svédország, Finnország vagy Norvégia, ahol pedig igen magas, 42 százalék fölötti az elvonás mértéke. Vagy az ellenpélda, immár az unión kívülről: Japán és Svájc évtizedek óta válságban van, noha az elvonás itt is alacsony, mindössze 27-31 százalék közötti. Az alacsony adószint tőkevonzó képességét mindenesetre nem lehet figyelmen kívül hagyni: vállalatai megtartása érdekében a keleti térséghez közelebb fekvő uniós tagállamok, Ausztria és Németország a társasági adó csökkentésére kényszerültek. Az IMD szerint a kelet-európai államok sikerét valójában mégsem az alacsony adók, sokkal inkább az alacsony bérek okozzák. A munkaerő ötször-tízszer olcsóbb, mint Németországban vagy Skandináviában, ami az alacsony adórendszerrel párosítva már különösen vonzó lehet a multinacionális cégek számára – s ez az előny fokozottan jelentkezik az Európai Unió vámhatárain belülre került kelet-európai országok esetében. Ugyanakkor – hívják fel a figyelmet a szerzők – az alacsony bérszintből származó előny gyorsan elolvad a sikeres nemzeteknél: Írországban például a nyolcvanas években óránként 6 dollár volt a munkaerőre kifizetett teljes költség, ami napjainkra 21 dollárra emelkedett.

A tőkére éhes kelet-európai nemzeteknek azonban elsősorban a jelen a fontos. Szlovákia és Románia mellett az egykulcsoshoz hasonló rendszer működik a Balti-államokban, Oroszországban és Ukrajnában, Szerbia pedig 10 százalékra csökkentett társasági adóval kívánja magához vonzani a nemzetközi tőkét. S a szlovák kormány már azt tervezi, hogy 2007-től esetleg tovább csökkenti a 19 százalékos egyenkulcsot. Ebbe a versenyhelyzetbe próbál most beszállni Magyarország. Amivel kapcsolatban elemzők máris kételyüknek adnak hangot: mit akarunk a 21 százalékkal, amikor szomszédaink jóval alacsonyabb egységes kulcsot határoztak meg? S ráadásul náluk iparűzési adó, osztalékadó sem létezik…

* * *

Társadalombiztosítási pótadó?

– Négyszázalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni január elsejétől a tőke- és osztalékjövedelmek, az árfolyamnyereség, valamint az ingóságok eladásából, illetve az ingatlanok bérbeadásából származó jövedelmek után – ismertette alig egy héttel az egyenadó szándékának bejelentése után a másik végletet László Boglár kormányszóvivő. A kormány szerint a többletbefizetést az igazságosabb közteherviselés indokolná. Ahogy Kiss Péter magyarázta: azok is teherbírásuknak megfelelően fizessenek az egészségügyi ellátásért, akik milliós vagyonra tesznek szert tőkejövedelmekből, de csak a minimálbér után fizetnek járulékokat. Ezért a kormány 400 ezer forintban maximálná az egy főre jutó járulékfizetési kötelezettséget – ennyi fejenkénti finanszírozási igény jön ugyanis ki, ha az egészségügyi kiadásokat elosztjuk a járulékfizetők számával. A kormány 3-4 milliárdos többletbevételre számít az új adónemből.

A Fidesz azonban vitatja, hogy a döntést valóban az igazságosabb közteherviselés szándéka motiválta. Vitatható ugyanis, hogy valóban csakis azoknak származik jövedelmük ingóságok értékesítéséből, lakáskiadásból, osztalék- vagy árfolyamnyereségből, akik minimálbért vallanak be. Rogán Antal kampányfőnök szerint a döntés több százezer embert sújthat. Lényegében adóemelésről van szó, amivel a közterhek csökkentését harsogó Medgyessy-Gyurcsány-Kuncze-kormány immár a 35. új adónemet vezeti be Magyarországon.

Az új adófajta azonban szinte nyilvánosságra kerülésének pillanatában elvérzett. A koalíciós partner SZDSZ ugyanis értetlenkedését fejezte ki. A párt közleménye szerint a döntés ellentétes a kormány meghirdetett szándékaival, sőt hozzá csatolt magyarázat sem egyezik a valódi célokkal. A javaslat valójában adóemelést jelent, amit a liberálisok nem hajlandók támogatni. Meglepő módon a döntés a szocialista frakcióban sem aratott sikert, az MSZP-sek azt hangsúlyozzák, a kormány kihagyta őket a döntés előkészítéséből. Az ellenkezés hátterét így világítja meg egy szocialista politikus: úgy látszik, csak Gyurcsány Ferenc és szűk környezete nem látja, hogy a választások előtt rossz üzenet egy adóemelés.

Az adóhivatal adatai szerint egyébként 2002-ben 1500-an vallottak be ingóság értékesítéséből származó jövedelmet (a pontosítás szerint ingóság adásvétele esetén csak 200 ezer forintnál nagyobb gyarapodás esetén kellene járulékot fizetni), ingatlankiadással hivatalosan 80 ezren foglalkoznak, üzletrészeladásból 23 ezer, osztalékból 112 ezer honfitársunk jutott jövedelemhez. Valójában nyilván sokkal többen, különösen az ingóságértékesítést és az ingatlankiadást tekintetében. A négyszázalékos többletteher kivetésével fennáll a veszélye, hogy – a kormány régóta hangoztatott céljaival ellentétben – az eddigieknél is többen titkolják el ebbéli jövedelmüket a hatóságok elől. Átgondolatlan, rosszul időzített, kis hozadékú, ugyanakkor komoly politikai kockázatot jelentő, kapkodásízű döntésről van tehát szó, amellyel talán a Standard és Poor-féle leminősítés következményeit akarta csillapítani a kormány. Kérdés, mi lesz a László Boglár által bejelentett járulékemelés további lépcsőivel: a javaslat szerint ugyanis szeptember elsejétől járulékkötelesek lesznek a megbízási díjból, választott tisztviselők díjazásából, 2007-től pedig a szerzői jogvédelem alá tartozó tevékenységből származó jövedelmek is.