A csernobili atomerőmű (Ukrajna) négyes blokkjának 1986. április 26-i felrobbanása óta ez idő tájt mindig úrrá lesz a félelem az embereken. Az elsősorban emberi felelőtlenség miatt bekövetkezett katasztrófa következményeivel 19 éve milliók küzdenek. A balesetben a hivatalos közléssel ellentétben több ezer ember vesztette életét. 2004-ben egy ENSZ-jelentés szerint a gyermekek körében százszorosára nőtt a rákos betegek száma az 1986. év előttihez képest és számuk még legalább harminc évig nőni fog. Több mint harmincezren haltak meg radioaktív sugárzás által kiváltott betegségekben és idővel ez a szám is nőni fog. A lezárt, Csernobilhoz közeli lakóhelyekre Fehéroroszországban visszaszivárogtak a lakók, és mivel más megélhetésük nincs, mezőgazdasági tevékenységet folytatnak a szennyezett talajon. Ukrajna a ’90-es évek óta hatmilliárd dollárt költött a károk enyhítésére és évente mintegy 130 millió dollárt költ a betegek ellátására. Mindez csepp a tengerben, a katasztrófa következményeinek volumenét tekintve, amelyben 6,7 millió embert ért sugárártalom.

Csernobil sorsa több tanulsággal is járt. A világon újragondolták a nukleáris iparág biztonsági filozófiáját és a katasztrófa óta RBMK-típusú reaktort nem építettek többet. 1986 óta csökkent a világon a nukleáris technológia támogatottsága, az emberek félnek. Ugyancsak Csernobil után vezették be a nukleáris baleseteket minősítő INES-skálát.

Az idei évfordulóra Budapestre érkezett a kiégett nukleáris fűtőelemeket feldolgozó orosz Majak gyár közelében lakók életét bemutató fotókiállítás, valamint Majaktól harminc kilométerre élő, két beteg orosz ember és egy civil aktivista. Gyurcsány Ferenccel akartak találkozni, mivel még februárban a helyi lakosok kérelmet juttattak el a magyar miniszterelnökhöz, hogy ne szállítsanak több kiégett fűtőelemet a majaki feldolgozóba (Paksról korábban tíz évig oda vitték a veszélyesen sugárzó fűtőelemeket felújításra). Gyurcsány az áldozatokat nem fogadta, sőt rendőrök vitték el a három orosz férfit a Parlament elől.

De mi a helyzet a paksi erőmű biztonságával? Az ott üzemelő reaktorok is szovjet tervezésűek, de már VVER-440/213 típusúak, amelyek képesek eleget tenni a modern biztonságtechnikai követelményeknek (a VVER-440/

230-as típus még nem képes eleget tenni az elvárásoknak). Természetesen nem „magától” válik biztonságossá egy atomerőmű, hanem a folyamatos biztonságnövelő intézkedésektől. Paksról 1994-ben az „AGNES-program” keretében készült egy jelentés a biztonságról. Az elvégzett korszerűsítések után a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) a paksi erőművet biztonságosnak ítélte.

Eseménytelen évek után Pakson egyszer csak sűrűsödni kezdtek a kisebb rendellenességek: alkatrészek törött darabjai maradtak a reaktorban és okoztak kárt, ez nem is egyszer fordult elő. A 2002-es és a 2003-as év során olyan dolgok történtek, amelyek megingatták a bizalmat az erőmű biztonságát illetően. 2003. április 10-én a kettes blokk tisztítótartályában a nem megfelelő hűtés, a műszaki és munkaszervezési hiányosságok miatt összetört 30 fűtőanyag-kazetta, radioaktív anyagot juttatva a mosómedencébe. Már korábban olyan hírek szivárogtak ki az erőműből, hogy a munkafegyelem fellazult, a munkások szakképzése hiányos. Az „emberi tényező” sokat rontott a helyzeten még akkor is, ha a francia Framatome ANP elismerte, hogy hibás tisztítóberendezést készített. A franciák peren kívül megegyeztek Pakssal és kártérítést fizettek. (Teller Ede erről azt mondta, egy atomerőmű akkor lehet biztonságos, ha nem engednek embert a közelébe.)

A kettes blokk leállása napi 50 millió forintos bevételkiesést okozott az erőműnek. Az üzemzavar helyreállítására kiírt pályázatot az orosz TVEL konzorcium nyerte meg és vállalta, hogy egy év alatt manipulátorokkal eltávolítják a sérült üzemanyag-kazettákat. A helyreállítás még el sem kezdődött, amikor az erőmű vezetése már a kettes blokk újraindításán gondolkodott. Menet közben kiderült, hogy a helyreállítás sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint gondolták. Alig több mint egy évvel később – 2004. május 3-án – az egyes blokkban tűz ütött ki, amely eseményt az INES-skálán a legenyhébb, egyes fokozatba soroltak.

Végül az Országos Atomenergia Hivatal megadta az engedélyt a paksi kettes blokk újraindítására. 2004. augusztus 25-én hajnalban újra áramot szolgáltatott a kettes, 30 százalékos teljesítménnyel kapcsolták az országos hálózatra, majd lassan emelték a teljesítményét. Tény, hogy a 2004-es évet 4,7 milliárdos veszteséggel zárta a cég, az idei évre pedig másfél milliárdos nyereséget tervez. A többletenergiát csak úgy tudják megtermelni, ha a jelenleg főjavítás alatt álló kettes blokk tovább üzemel. A tervek szerint novemberben ismét leáll a kettes, majd két hónap alatt kiemelik a tartályból a sérült harminc elemet. A helyzettől függően az is elképzelhető, hogy a munka 2006-ra is áthúzódik, ezalatt a kettes blokknak állnia kell.

Mindeközben napirenden van az erőmű élettartamának meghosszabbítása is. A paksi négy blokk tervezett üzemideje harminc év; ez az egyes blokknál 2012-ben, a négyesnél 2017-ben jár le. A nemzetközi gyakorlattal összhangban húsz évvel szeretnék meghosszabbítani a működési időt. A programok előkészítése folyamatban van. Ugyanakkor Bécsben félnek Pakstól. A Greenpeace felkérésére tanulmányt készítettek osztrák szakértők, hogy mi lenne egy újabb baleset következménye. A modellkészítők abból indultak ki, hogy az erőműben használt cézium 15 százaléka kerülne a levegőbe. A veszélyeztetett övezetet Eisenstadt, St. Pölten, Bécs és Paks által határolt, elnyúlt ovális területben jelölték meg. Eszerint a kiürítés Pakstól északnyugatra, magyar területre korlátozódna, az Eisenstadtig húzódó sávban a környezeti terhelés meghaladhatná a csernobili katasztrófáét, Bécs és St. Pöltenig pedig korlátozni kellene a mezőgazdasági termelést. Ezért a bécsi környezetvédelmi minisztérium fölhívta a magyarok figyelmét arra, hogy atomenergián kívül más módon is lehet áramot termelni.

Az erőmű élettartamának meghosszabbítását bizonyos mértékig kapacitálja az is, hogy Wekler Ferenc kormányzati kinevezése miatt csúszik a Bátaapátiba tervezett kis- és közepes radioaktivitású hulladéktároló építése. Az atomerőmű új vezetője, Kovács János szerint jelenleg megoldódott ez a probléma, de végső megoldásként számítanak a bátaapáti tárolóra. Az atomerőmű üzemidejét 2037-ig szándékoznak meghosszabbítani; ennek a költsége 172,5 milliárd lenne.

Az állandóan növekvő energiaigény és az alternatív energiák fejlesztésének lassúsága más országokat is rászorít új atomerőművek építésére. Szlovákiában az olasz Enel megvette a nemzeti áramszolgáltató 60 százalékos részvénycsomagját, egyben ígéretet tett, hogy június 30-ig elkészíti a mohi atomerőmű 3. és 4. blokkjának befejezésére irányuló terveket. Szlovák, osztrák és magyar környezetvédők évek óta ellenzik az elavult szovjet technológiájú blokkok nyugati elektronikával való korszerűsítését.

Új atomerőműveket terveznek építeni Ukrajnában, 11 reaktor üzembeállítását tervezik a következő 25 évben. Jelenleg Rovnóban 4, Hmelnyickijben 2, Zaporizsjában 6 és Dél-Ukrajnában 3 reaktor működik. A legrégebben működő reaktorok üzemideje 2011-ben lejár. A jelenleg működő 15 reaktor ellenére Ukrajna energiaellátása Oroszországtól függ, az üzemanyag is onnan érkezik az erőművekbe. A baj az, hogy a két legújabb erőmű sem felel meg minden szempontból a nyugati műszaki követelményeknek. Kína is bejelentette, hogy új atomerőművek építésébe kezd.

Nem hagyhatták figyelmen kívül a csernobili négyes blokk fölé emelt szarkofág rendkívül rossz állapotát. A szarkofágot a beomlás fenyegeti, ami világméretű katasztrófát okozhat. Egy új építmény 800 millió dollárba kerülne, ezt Ukrajna egyedül nem tudja vállalni.