Imalánc Wittner Mária gyógyulásáért
Törékeny asszony erős lélekkel és hittel, megtörhetetlen tiszta erkölcsiséggel és mély hazaszeretettel. Ő Wittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevője, túlélője, Corvin-közi harcos, az 52A559. sz. halálra ítélt. Bajban van, ismét harcolnia kell, de most már az egészségéért, az életben maradásáért egy kórházban – olvasható a PestiSrácok.hu oldalon.
Az imalánchoz számtalan érdemes magyar közéleti szereplő is csatlakozott. Ők azok, akik segítségével megérthetjük, miért kiemelkedő személye a magyar történelemnek Wittner Mária, a harcos, aki soha nem hagyta magát és kitartott a magyarsága mellett minden körülmények között – írja cikkében Stefka István a PestiSrácok.hu-n.
Csókay András – sebész főorvos
„Drága Marika, betegségedben imádkozunk érted az Úrjézushoz! Ugyan biztosak vagyunk benne, hogy hozzá fogsz kerülni példaadó életed jutalmaként, de azt szeretnénk, ha még velünk maradnál ezekben a viharos, háborús időkben, mert egy iránymutatója vagy a magyarságnak, a Krisztus-hittel élő magyarságnak, amiről te mindig vallomást tettél. Megvallottad, hogy te soha nem magadtól, hanem a benned élő Názáreti Jézustól kaptad azt az erőt, amivel kibírtad a kínzásokat, a gyötrelmeket és a halálra ítéltséget. Valóban nem csak ember, hanem jézusi ember tudtál maradni. Imádkozunk, hogy maradj még velünk és tudjunk továbbra is követni téged!”
Döbrentei Kornél – Kossuth-díjas költő
„Drága Mária, nagy ínségben lévén most az egészséged egy nemzet imádkozik most hozzád úgyis, mint Mária országainak tagja. A Mindenható adjon neked erőt, állítson talpra. Te valami olyasmit képviselsz, ami nagy ritkaság mostanában. A tisztaságot, a hitelességet a becsületességet és az újrateremtett zászlót. Ahányszor eszembe jutsz mindig arra gondolok, hogy ››zárka mélyben csillagvizsgálója a szabadságnak csak kivágott-címerű zászló lehet. S a magyar életfa lombjába vackolódó hold nem éjszakát szül, virradat, amit kihord. vitorlát bontó Haza zátonyról nem zátonyra érkezett, mert nem bitókról lopta le a kötélzetet, e cirkli-terebélyű növényi seben átduhhan a molekuláris tisztaság, mint a hó, s a Szent Lélek is átszáll könnyeden, a Máriás lobogókkal suhogó, bár bennünk minden pika a Kossuth-címerig ér, eszünket búsítja eszme, de erünkben felvidul a vér, s újra kigyúl a fáklyaüszök néked is köszönhetően, mert az ország mégse a kárhozat hona, nem ferde gerincet sugall a dőlt keresztű Szent Korona. Vagy csupán a férgek hada rágta ki az utat a Nagyistennek, ki szánva minket ide néz, és sírva mulat, mert csak Ő sejti, mint dönti el, szabadságunk annyi maradt-e még, mint e lyukon át ránkderengő kerek ég ‹‹. Ezt az eget tartod te is édes Mária, adja meg Isten az erőt, vigyázz magadra. Reméljük, hogy ez a fohászláncolat lesz olyan szereteterejű, hogy a Mindenható megsegít. Jobbulást, ölellek: Döbrentei Kornél!”
Petrás Mária – keramikus, népdalénekes
„Együtt, ezzel az énekkel a szívünk, lelkünk szeretetét küldjük és kérjük a Jóistent, hogy adjon isteni erőket Máriának, mert egész életében vigyázott rá, hogy tudja képviselni a bátor magyarokat. Isteni erőket kérek a Jóistentől, hogy erősítse meg Wittner Máriát, hogy útját méltóképpen tudja folytatni.”
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják el a PestiSrácok.hu oldalán.
