Két fekete esztendőn gyűrte át magát a magyar mezőgazdaság. Először a 2003-as drámai mértékű aszályon, majd pedig azon a 2004-es éven, amikor nem kapta meg jogos járandóságait, sőt azt a kivételesen bő gabonatermést sem tudta eladni, amelynek jelentős részét az úgynevezett intervenciós felvásárlás jegyében kellett volna megvennie tőle az EU-nak, a magyar államon keresztül. Hogy milyen kivételes teljesítményt nyújtott a magyar mezőgazdaság, azt jól mutatja az is, hogy az EU-ban az intervencióra felajánlott gabonamennyiség 40 százaléka Magyarországról származik. Pontosabban származna, ha a Gyurcsány-kormány felvásárolná és kiszállítaná.

De nem mindenki panaszkodhat a 2004-es mezőgazdasági esztendőre. Voltak és vannak annak nyertesei is. Például a bankok. Csak az úgynevezett faktorálással, amely a nemzeti földalapú támogatás megelőlegezését jelentette, minimum 4 milliárd forintot kerestek 2004-ben a hazai bankok, mondta Jakab István, a Magosz elnöke. Mások úgy vélték, az összeg elérheti akár a 8 milliárdot is. A 4 milliárd forint sem kis pénz, Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő, a Fidesz mezőgazdasági kabinetjének vezetője szerint ebből meg lehet építeni egy kistérség teljes csatornahálózatát, minden tartozékával együtt.

Pénzt, de gyorsan!

Ha a Gyurcsány-kormány rendesen kifizeti a gazdákat 2004-ben, ha eleve előrehozza a nemzeti támogatást, mint tette ezt Szlovákia, akkor nincs szükség faktorálásra. Azaz, nem léphetnek be a mezőgazdaság támogatási láncolatába a bankok. Csakhogy az FVM nem készítette el időben azt a számítógépes ellenőrzési és kifizetési rendszert, amelyet az EU követel a támogatások kijuttatásához. Másrészt a titkolt gazdasági válság következtében nem is rendelkezett ehhez a megfelelő pénzösszeggel, harmadrészt pedig olyan bankár-kormány vezette akkor is az országot, amelyik igyekszik a pénzintézeteknek kedvezni. A bankok tehát lehetőséget kaptak arra a kormánytól, hogy előre kifizessék a gazdáknak, termelőknek járó földalapú nemzeti támogatást. Persze csak annak, aki kéri, aki nem tud várni az egyre csúszó állami kifizetésekre, amelyekre végül is csak a 2005-ös gazdatüntetés után került sor. És sokan kérték, hiszen a 2003-as aszályos esztendő után a termelők jelentős része tartalékai végére ért.

Lengyel Zoltán szerint mindjárt a faktorálás elején becsúszott egy jellegzetesen MSZP-s hiba. Kazareczki Éva, az FVM helyettes államtitkárának, Máhr Andrásnak a felesége már megkezdte a faktorálási szerződések megkötését cége, a faktorálási piacon jól ismert Kvantum Invenstment Rt. nevében, amikor kipattant a botrány, úgyhogy az FVM végül is kénytelen volt a szabályoknak megfelelően megpályáztatni a faktorálást, így végül az OTP és az MKB győzött.

A termelőknek járó földalapú nemzeti támogatás összegét 8 százalékos kamatra fizették ki a pénzintézetek. Ebből 4 százalékot magára vállalt az állam, a másik 4 százalék azonban a gazdát terhelte. Ezzel persze még nem elégedtek meg a bankok. Mint ismeretes, a szocialista kormány korábban bevezette a kamatkülönbségek megadóztatását. Ezt a pénzintézetek azonnal áthárították az ügyfelekre, alaposan megnövelve a műveleti és kezelési költségeket. A termelőknek ezt is állniuk kellett a 4 százalékos kamatrész mellett.

És mégis, mindez paradicsomi állapot volt ahhoz képest, ami az idén következik. Budai Gyula ügyvéd, a Magosz jogi szakértője emlékeztette rá, hogy 2005-ben egyetlen százaléknyi kamattámogatást sem vállal magára az állam a faktorálásnál. Budai Gyula elmondta, Benedek Fülöp államtitkár azzal magyarázta mindezt, hogy a kamattámogatás kérdéséről egyetlen szó sem esik a gazdatiltakozás után aláírt márciusi megállapodásban. A Magosz vezetői erre azt kérték, legalább hozza össze őket az FVM a bankokkal, hátha sikerül valamit lealkudni a kamatból. Az államtitkár erre csak annyit felelt: az FVM nem közvetítő iroda.

Nagyüzemek előnyben

Hogy mennyire volt magas 2004-ben a 8 százalékos kamat, mindenki döntse el maga. Szöllősi Béla, a kecskeméti székhelyű Bankár Alapítvány ügyvezetője azonban arra figyelmeztetett, hogy az Orbán-kormány évi 3,5 százalékos kamattal indította útjára 2002 elején az emlékezetes gazdahitelt. Amit aztán a nem sokkal később hivatalba lépő szocialista kormány szinte első intézkedéseként megszüntetett…

Nemcsak a faktoráláson kerestek tavaly a bankok, hanem az úgynevezett EU-csatlakozási hitelen is. Ez összesen 200 milliárd forintra rúgott, de csak 160 milliárdot használtak föl belőle. A magyar kormány, pontosabban az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank 2,5 százalékos kamattal vette fel az összeget a nemzetközi pénzpiacon. Majd odaadta a kereskedelmi bankoknak, hogy fizessék ki a termelőknek. Csak egyetlen megkötése volt az államnak a kereskedelmi bankok felé, az hogy a hitelre nem tehetnek többet 4 százalékos kamatnál. Így jött ki végül is ennek a hitelformának a 6,5 százalékos költsége. Jakab István szerint azonban nagyon jellemző, hogy a magyar mezőgazdasági termelés 50 százalékát kitevő családi és egyéni gazdaságok csupán a hitelcsomag 9 százalékához fértek hozzá. A többit elvitték a nagyok. Font Sándor parlamenti képviselő, a Nemzeti Fórum agrárszakértője szerint igen keményen megválogatták ügyfeleiket a bankok, nem volt ritka, hogy 300 százalékos fedezetet kértek.

Idén is lesz faktorálás. A 2005. évi nemzeti földalapú támogatást a megegyezés szerint jövő év februárjáig kell kifizetnie a termelők részére a kormánynak. Budai Gyula ügyvéd szerint azonban sokan nem tudják majd kivárni ezt az időpontot, már jóval előbb szükségük lesz a pénzre. A termelők most amúgy is pénzszűkében vannak, hiszen akadozik az intervenciós állami gabonafelvásárlás. Tele vannak még a raktárak a tavalyi terméssel, három hét múlva azonban itt az új aratás, nem lesz hová tenni az idei betakarítást. Sajnos már járják is a nepperek a vidéket és veszik a búzát tonnánként 16-17 ezer forintos áron akkor, amikor az intervenciós felvásárlásban 26 ezer forintot kapnának érte a termelők. Budai Gyula attól tart, ha ez így megy, akkor a hitelszerűen felvett nemzeti támogatás kamattörlesztésére nem lesz pénzük az amúgy is végletekig eladósodott gazdáknak.

Szöllősi Béla szerint a bankok nem szívesen adnak hitelt a mezőgazdaságnak, de ott, ahol állami garancia van a pénz visszafizetésére – ilyen a nemzeti földalapú támogatás is – mégiscsak készségesek. Itt biztosak lehetnek ugyanis a dolgukban, nem kell úgynevezett kockázati alapot sem képezniük.

Nem véletlen például, hogy Geredy Péter ballószögi gazdát is megkereste több bank, mondván hitelként megelőlegezik a 2005-évi támogatásokat. A bankok ügynökei házhoz mennek, így ajánlgatják a hitellé változtatható járandóságokat. Geredy Péter szerint nincs sok különbség, mindenki 10 százalék kamatot kér, csak az adminisztrációban van némi verseny. Az egyik bank teljes könyvelési kimutatást követel, mert a biztosnál is biztosabbra akar menni. A másik megelégedik kevesebbel. Az egyébként biogazdálkodással foglalkozó Geredy Péter kénytelen lesz felvenni valamekkora összeget. Az ő munkájában már nem a termelésen, hanem a tájgazdálkodáson, a környezetvédelmen van a hangsúly. Ebben a formában pedig nem a megtermelt áru eladása, hanem a tájgazdálkodásra járó EU-s támogatás jelenti a fő jövedelmet. Mindez megfelel az EU főbb vidékpolitikai koncepciójának, Magyarországon is egyre több gazda követi majd ezt az utat. És pénzre, méghozzá gyorsan jövő pénzre nekik is szükségük lesz… Az egyre jobban eladósodó magyar állam nem tudja előrehozni a kifizetéseket, úgyhogy ekkor jön el csak igazán a bankok ideje.

Két papírlap

Az idei földalapú nemzeti támogatást az OTP és az Agrárkamara faktorálja. Jakab István szokatlannak tartja a köztestületnek számító Agrárkamara szerepét az OTP-vel közösen létrehozott, piacorientáltságú cégben, az Agrocomban. Érdemes emlékezni arra, hogy Németh Imre az Agrárkamara alelnöke volt minisztersége előtt. Az OTP körülbelül 30 milliárd forintnyi faktorált támogatás, vagyis hitel kihelyezésére számít, és most a körülbelül 10 százalékos kamatból – ahogy már szó volt róla – egyetlen százalékot sem vállal magára az állam. Jakab István szerint ez a 10 százalék is csak afféle hivatalos adat, a járulékos költségekkel, kezelési díjjal együtt kijöhet 15 százalékra is. Az Agrárkamarának egyébként az lesz a feladata ebben az együttműködésben, hogy egy modern műholdas készülékkel két tizednyi pontossággal bemérje a pályázók földjeit. Háromszáz forintot kér ezért hektáronként. A hibásan felmért területekre ugyanis nem ad támogatást az EU.

Lengyel Zoltán azt kérdezte, hol volt a GPS berendezés akkor, amikor annyi vita folyt a termőterületek felmérésének pontossága körül. Másrészt pedig úgy vélte, a kamarának kutya kötelessége lenne ingyen elkészíteni a GPS-es felmérést a gazdák részére. De föl lehetne szerelni GPS-el a falugazdászokat is, s akkor ők minden ellenszolgáltatás nélkül mérhetnének.

Vannak más jellegű, spontán módon keletkező banki nyereségek is. Kovács Klára, a sárbogárdi gazdaszövetkezet vezetője kénytelen volt kölcsönt felvenni egy ügyelethez, hogy a szövetkezet gazdái végre pénzhez jussanak. Euróban kérte az összeget. Akkor 248 forintos árfolyamon számolt a bank. Az MVH azonban több mint 30 napot késett Kovács Kláráék esetében bizonyos munkákkal és bevizsgálásokkal, mire vissza tudta fizetni a a kölcsönt a banknak, már 254 forinton járt az euró. Kovács Klára és a szövetkezet 200 ezer forintot bukott az ügyeleten.

Hasonló volt Németh Mihálynak, a peregi gazdakör elnökének esete is. Nem jöttek meg a támogatások, nem jött az áfa-visszatérítés, az illetékes bank viszont követelte a kombájn lízingrészletét. Németh Mihály nem tudott fizetni, ezért kérte a lízingfizetés átütemezését. A bank belement a szerződés módosításába. De csak önmagában a dokumentum, azaz két darab A/4-es papírlap újraírása 70 ezer forintjába került.

Kellene egy agrárbank, amely alacsony, 3 százalékos hitelekkel támogatná a hazai gazdákat, termelőket. Az ötlet 1992-ben hangzott el a Parlamentben, azóta sem történt az ügyben semmi. Igaz, ilyen alacsony kamatszinten persze nem dolgozhat egy bank, ezt Szöllősi Béla mondta. Nem lehet kisebb a hitelkamat a betéti kamatnál, hiszen akkor azonnal tönkremenne a pénzintézet. Szöllősi Béla szerint a jelenlegi kormánnyal van gond, amely semmiféle agrárkoncepcióval sem rendelkezik. Márpedig éppen arra lennének jók a banki hitelek, hogy felépítsünk egy gondosan kimunkált nemzeti agrárkoncepciót. Komoly állami beavatkozásra és segítségre lenne szüksége a magyar mezőgazdaságnak, a kormány azonban tétlen, s egyre csak a szabadpiaci versenyre hivatkozik.

Ezzel a neoliberális politikával azonban teljesen egyedül maradt, az EU-ban senki sem követi ezt az utat. Nem is beszélve arról, hogy az uniós alkotmány franciaországi és hollandiai bukása éppen ennek a globalista irányzatnak a végét jelzik. Az a gazdaság- és társadalompolitikai filozófia vérzett el végleg nemzetközi téren, amit a Gyurcsány-kormány még mindig oly üdvözítőnek hirdet. Félő, hogy Magyarország marad a neoliberalizmus utolsó fellegvára. Font Sándor szerint nem véletlen, hogy olyan jól érzik itt még magukat a nyugati székhellyel rendelkező bankok. Magyarországi fiókjaik mennek a legjobban, ezek termelik a legtöbb profitot. Az itteni fiókigazgatók jobban keresnek, mint Nyugaton tevékenykedő kollégáik. A magyarországi fiókok tavaly 60 százalékkal növelték nyereségüket. És nemsokára itt van 2007. Akkortól a pénzintézetek is rendelkezhetnek földtulajdonnal. Ha ez most a bankparadicsom, akkor 2007-től a hetedik mennyország lesz…

S. F.