– Édesapám, tanultam a szélmotorokról, amik a vizet felhúzzák, s én fogok ilyet csinálni a kertben!

– Fiam, ami vizet felhúz a szélmotorod, azt én mind meg fogom inni.

A párbeszéd több mint harminc évvel ezelőtt hangzott el, amikor Boldizsár Sándor, későbbi műszaki tanár először hallott a szélkerekekről. Amiket akkor még csak tengerparti országokban használtak, elsősorban vízkiemelésre vagy áramtermelésre, a szárazföld belsejében azonban nem tartották kifizetődőnek a szakemberek. A jövendő műszaki szakembere ennek ellenére nekiállt, a családi kertben szélmérőt majd szélkerekes szivattyút eszkábált, ami 15 éven át hűségesen termelte az öntözővizet. Majd a faluban több helyen is felszerelt hasonló szerkezeteket. A nyolcvanas években, immár saját háza kivitelezésénél napkollektorokat és 10 méteres szélkereket szerepeltetett a műszaki tervben – csakhogy akkor a környezetkímélő energiaforrások telepítése négyszer annyiba került volna, mint a ház ára.

Pénzeső az uniótól

Bár a megújuló energiaforrások hasznosítása ma sem olcsó, 50 éves korára a műszaki tanárnak önálló szélerőműve lett. Igaz, ötödmagával közösen, de a Vépen felállított 78 méter magas áramforrás a világ bármelyik országában megállná a helyét. A helyiek számára persze ez triviális, hiszen az alkatrészek Németországból érkeztek, sőt a berendezést német munkások szerelték össze. A szélhasznosítás kapcsán barkácsolgatáshoz szokott helyiek ezúttal csak ámultak az óriási méreteken, a darusok a szomszéd falvakból is átjöttek megcsodálni az erőgép hihetetlen magasságban összevékonyodó karjait. A következő években már nem lesz ekkora szenzáció az építkezés, amikor további három szélkereket emelnek a jelenlegi mellé.

– Szombathely környéke Magyarország egyik legszelesebb vidéke, s a kilencvenes évek végén egyre több helyről hallottam, hogy külföldi befektetők szélmotorokat szeretnének felépíteni valahol a megyében. Megkerestem a polgármestert, s mondtam neki, hogy ebből nem kellene kimaradnunk, mert ebben pénz van, de úgy kellene alkudni, hogy a földbérleti díjon és az iparűzésiadó-bevételen túl ez további hasznot hozzon a falunak – idézi fel a szélerőmű előzményeit Boldizsár Sándor. Nem tudta, hogy tagja lesz a befektetési csoportnak, akiből a polgármester majd kicsikarja azokat a bizonyos kedvezőbb feltételeket.

– Különleges terület a miénk, itt mindig fúj a szél, ezért sok cég megkeresett, hogy erőművet építene – emlékezik Varga Gyula polgármester. – Kezdetben nem is tudtuk, mit gondoljunk erről, annyi mindent lehet hallani a környezeti veszélyekről, a falu fele is ellenezte. De aztán a magyar befektetői csoport átvitt Lajta am Bruck-ba, ahol egy tucat szélkerék forog, s láthattuk, hogy ezek jóval kisebb környezetterhelést okoznak, mint a bányaművelés, vagy akár a mobil átjátszótornyok.

Vép önkormányzata a magyar befektetőket választotta. Akik a beruházás végén 20 százalékos részesedést biztosítanak a településnek, és vállalták, hogy a szélkerék ingyen fedezi a falu hatmillió forintra rúgó közösségi áramfogyasztását. S a későbbiekben azt is tervezik, hogy helyiek lejegyezhetik a Szélerő Vép Kht. részvényeinek 40 százalékát. Azért csak később, mert egyelőre még fel kell építeni a tervbe vett újabb három szélkereket.

A beruházó egyelőre könnyen lehet nagyvonalú: az első vépi szélkerék 230 milliós költségének 90 százalékát az Európai Unió PARE-programja állta. Azonban ennek is megvolt az ára. Ahogy a Szélerő Vép Kht. ügyvezetője fogalmaz: négy év kőkemény munkája, álmatlan éjszakája ment rá az előkészítésre, számtalan módosított terv és pályázat kidolgozása, mire most a németek idejönnek, és két nap alatt összerakják a berendezést.

– A legnagyobb munka az előkészítés volt – mondja Bagi István, a tervező Elinor Mérnökiroda ügyvezetője. – A környezetvédelmi, az építési, a hálózatra csatlakozási engedélyek beszerzése.

A szakember úgy véli, ma már piaci alapon is megéri szélerőművet építeni, hiszen 8-10 év alatt megtérülhet a beruházás. Az uniós támogatás miatt a vépi persze sokkal gyorsabban: Boldizsár Sándor 20 milliós éves bevétellel számol, vagyis – a berakott tőkére vetítve – két-három évre rövidül a megtérülés.

Eltitkolt lehetőség

– Nekem még azt tanították az iskolában, hogy Magyarországon nem lehet szélerőművet építeni, mert nincs elég szél – magyarázza a kht. ügyvezetője. – Csakhogy 2001-ben kijutottam Németországba, s ott láttam a tengerparttól jócskán távol eső szélkerekeket is. S amikor alaposabban utánanéztem, kiderült, hogy nincsenek is megalapozva a szélerőműveket tagadó nézetek. A meteorológiai intézet csak 10-12 méter magasságig végzett méréseket, senki nem tudott semmit arról, hogy mi van afölött.

– Idén májusra dolgoztuk ki az új széltérképeket, amelyeken már a magasabb légköri mozgásokat is feltüntettük – mondja Kalmár Györgyné, az Országos Meteorológiai Szolgálat főtanácsosa. – Valójában azonban a technikának is fejlődnie kellett, hogy ismét szóba kerülhessenek a szélerőművek. A hatvanas években volt néhány próbálkozás, akkor azonban megbukott a kísérlet. A tengerparti országokban látott szélkerekekkel ugyanis tényleg nem lehet szárazföldön áramot termelni. Ide olyan kerekeket kellett kifejleszteni, amelyek lényegesen kisebb szélnél elindulnak, s a maximális forgási sebességet is az alacsonyabb széltartományban érik el.

A szélerőművekkel foglakozó szakemberek úgy vélik, az ellenérdekelt energialobbik is szerepet játszottak abban, hogy Magyarországon oly sokáig fel sem merült a szélenergia hasznosítása. Most azonban kényszerhelyzetben van az állam, az Európai Unió ugyanis előírja, hogy 2010-re a megújuló forrásoknak 12 százalékos részesedést kell elérniük az unió energiatermelésében. Ennek érdekében most Magyarországon is kedvezményt kapnak a szélenergia előállítói: az állam vállalta, hogy az évtized végéig 19,35 forint/kWh áron garantáltan átveszi a széllel csúcsidőben termelt áramot, ami jókora bónuszt jelent az atomerőmű 9 Ft/kWh, vagy a szén- és olajtüzelésű erőművek 11-15 forintos költségéhez képest.

– Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezekben az árakban csak a tényleges termelési költségek vannak benne, a környezetszennyezés, tájrehabilitáció, a felhasznált anyagok lebontás utáni ártalmatlanítási költségei nélkül – hívja fel figyelmünket Tóth Péter, a Szélenergia Társaság elnöke. – Az olcsó atomenergia például már nem is lenne annyira olcsó, ha figyelembe vennénk, hogy a közepes aktivitású veszélyes atomerőműi hulladékokat 600 évig, a kiégett nagy aktivitású fűtőelemeket pedig 25 ezer évig kell biztonságosan őrizni. A szenes, gáz- vagy olajfűtéses erőműveknél figyelembe kell venni a környezetre gyakorolt hatásokat, az úgynevezett extern költségeket is. Egyelőre azonban Magyarországon nem készült olyan számítás, amiből kiderülne, hogy a külső költségeket is figyelembe véve mennyibe kerül a különböző energiaforrások által termelt áram.

Természetesen a szélerőműveknek is vannak külső hatásai: az ellenzők szerint veszélyesek a madarakra, látványszennyezést jelentenek, sőt egyes szkeptikusok szerint a működés közben kibocsátott zaj zavarja például a denevéreket. A Szélenergia Társaság elnöke azonban úgy véli, mindez jócskán alatta marad a hagyományos erőművek környezetre gyakorolt hatásainak. Egyetlen komoly probléma, hogy a szélerőművek – a szél sebességétől függően – teljesítményingadozást okozhatnak az elektromos fogadó-hálózatban. Ezért a kormány egyelőre csak 200 MW-nyi szélerőmű-teljesítmény létesítését engedélyezi, ami 2,5 százaléka az országos energiafogyasztásnak. A tervek szintjén ennyi erőmű előkészítés alatt is áll, csakhogy a befektetők bizonytalanok, meghosszabbítja-e a kormány a 2010-ig tartó kedvezményes felvásárlási időszakot. Így egyelőre hét helyszínen csak 5,2 MW-nyi kapacitás készült el.

Munkahelyet teremt

A Szélerő Vép Kht. nem tart a jövőtől. Boldizsár Sándor nem hisz a visszalépésben, hogy 2010-től eltörölnék a szélerőműveknek adott kedvezményt. Mint mondja, nagy a szennyezés, a hagyományos erőforrások kimerülőben vannak, vagyis minden a megújuló erőforrások felé húzza a mérleg serpenyőjét. Sőt a szél felhasználása csökkenti az ország súlyos energiafüggőségét is. Épp ezért a Kht. a korábbinál jóval kedvezőtlenebb feltételek mellett is kifizetődőnek látja felállítani a következő három szélkereket – uniós támogatás helyett immár nagyrészt banki hitelből.

Bárhonnan közelítünk Vép felé, a falu mellett, szinte fölötte már messziről láthatjuk a közel nyolcvanméteres acélmonstrum csillogását. A helyiek mégis úgy érzik, példát mutathatnak az országnak, hogy harmonikusan együtt lehet élni a modern technika vívmányával. Varga Ádám földtulajdonos sem érzi úgy, hogy bármi kár érné azért, mert a Kht. az ő birtokán építette fel a szélkereket. A berendezés nem vesz el túl nagy területet a földből, közvetlen közelében is lehet munkákat végezni, úgyhogy inkább örül, hogy segítheti az alternatív energiatermelés meghonosítását a régióban. Hasonlóan vélekednek a faluban megszólított emberek is. A vegyesbolt előtt ácsorgó fiatalok látványosságnak tarják, egy ötvenes férfi szerint kilátó is lehetne benne, ráadásul néhány munkahelyet is jelent a településnek, egy nyugdíjas hölgy pedig azért tartja jónak, mert megtakarítást hoz a falusiaknak. Veszélyekről, környezetkárosításról senki nem beszél, igaz, arról sem, hogy részesedést kívánna szerezni a Szélerő Vép Kht.-ben. Bátorító példájával közel van Ausztria, az anyagi lehetőségek azonban még nagyon is keletiek. Ám Boldizsár Sándor úgy véli, csak az első 50 szélerőmű megépítése lesz nehéz, a jó eredmények előbb-utóbb megtörik az ellenérdekelt lobbikat, s akkor gyökeresen megváltozik állam és társadalom hozzáállása az alternatív energiatermeléshez.