Ú-klub

Nézegettem a tévékben a magyarországi elnökválasztósdi első napját. Hétköznapi politikai produkció volt: egyesek okosabban, mások pedig balgábbul adták elő a lopott holmit. Este 9 (román idő szerint 10), ATV, az Újságíróklub 1 órája. Falfehér fizimiskával és láthatólag nagyon idegesen: Dési, Bolgár, Mészáros és Avar a képernyőn. Dési felvázolta a kötelező megbeszélnivalót: 1. államelnök-választás, 2. holland népszavazás, 3. Orbán – parlamenti vizsgálóbizottság. Az első pontnál alapos szapulás: Fidesz, Sólyom László, Sólyom László Fidesz és még sokszor vice versa 35 percig. (Mészáros, egy pillanatnyi elmezavarában, a Fidesz magatartására utalva, habzó szájjal megfogalmazta marxista életvitelének az antitézisét: „a cél nem szentesíti az eszközt”. {Ha nem ő mondja, még el is hiszem, de az ő beszélőkéjéből hamiskásan hangzott.) Következett volna a 2. pont, a holland népszavazás kommentárja, de Bolgár letorkolta Désit, átkapta a műsorvezetői marsallbotot, és erélyesen bejelentette, hogy beszéljünk inkább az Orbán-szőlőről. Nyilván, hogy a négy eurokomcsinak (voltak szovjetek is), nem volt ínyére megbeszélni a holland népszavazás eredményét, mert hát sokéves hazugságaikat kellett volna revideálniuk. Még vagy 25 percig szüretelték indulatosan képernyőn az Orbán-szőlőt. A végére mustmérgezést kaptak, miközben elmúlt az adásidejük. (Holnap kedd lesz.) T. O., Mikháza

Tildy

Az elmúlt napok, hetek híreiben egy nagy hazánkfia nevének megemlítését hiányoltam, aki köztársasági elnökként és 1956-ban államminiszterként példamutató munkát végzett. Tildy Zoltán tiszteletes a pápai szellemet és az Árországban tanultakat és látottakat vitte a politikai munkájába. Kitűnően dolgozott együtt a börcsi születésű katolikus pappal, Varga Bélával. Ő is fehér vértanú a kommunizmus elleni harcban. Politikájának alapja a Bethlen Gábor által alkalmazott volt, tekintettel a hasonló elnyomóra. Példaképe Széchenyi István volt. A nyugati hatalmak képviselőinek szemére vetette, hogy hazánkat eladták Sztálinnak és 46-ban párttársainak a várható ötvenéves szovjet diktatúra túlélési stratégiáját vázolta. A testőrségébe állított Maléter Pállal állt a somogyi Nagy Imre mellé. Lelkészi pályáját ő is Kaposvár mellett kezdte. Így a most gyászolt Nagy Imre számára a kommunista beállítottsága ellenére érthetőbb volt s ezt a forradalom néhány napjában együttműködésükkel bizonyították. Ő küldte a Pálinkás vezette alakulatot Mindszenty bíboros biztonságos fővárosba hozatalához. A most ünnepelt Bibó Istvánnal utolsónak tartott ki a parlamentben – vállalva a megtorlást. Börtönévei alatt Rákosi majd Kádár és társai hazugságokat terjesztettek róla. Nyugodtan gyalázhatták, nem állt módjában védekezni. Az emigrációban lévők a rádióadásokban és a nyugati sajtóban tisztázhatták a vádakat. Tildy Zoltán életében nem adhatott magyarázatot politikai munkájára, de most, a változások után is hamis kép él róla. Az 1946. szept. 31-én Balatonfüreden tartott ünnepi beszéde előtt láthattam gyermekként, és a hajógyári munkások sokáig emlegették. Velük ebédelt. Nehéz gyermekkora is közelebb hozhatta a fizikai munkát végzőkhöz, de protestáns életfelfogása is a munka becsületét adta a politikai tevékenységéhez. Ma példakép lehetne ifjúságunk előtt – ha megismerhetnénk. Haas György két könyve segíthetne ebben: a Diktatúrák árnyékában és a Fénylő csillagok című. A korábban hasonló támadások között megválasztott köztársasági elnök személye megválasztása 60. évfordulójára tisztán állhatna fiataljaink előtt. Szilágyi Ákos, Győr

Gyanú

A napi hírekből értesültem arról, hogy a Kozma utcai zsidó temetőt, mint a hírek sugallják, rasszista vandálok feltúrták. Előrebocsátom: bármely felekezethez tartozó temető feldúlása vagy a kegyelet más módon való megsértése eléggé el nem ítélhető tett, amelynek minősítését illetően osztom Zoltai úr véleményét. Úgy gondolom azonban, hogy ez talán más helyzet: a tettesek nyilván nem fényes nappal (hiszen azonnal rajtavesztettek volna), hanem éjszaka „dolgoztak”. De látva az újságokban megjelent képeket a temetőről, elgondolkodtató, hogy bizony ekkora pusztításhoz igen kemény munka kellett, óriási zajt is csaphattak, ami viszont éjjel nem maradt volna észrevétlenül. És a tetejében a dúlás puszta mennyisége is több tettesre utal. A fentiekből következik, hogy amíg a tettesek kézre nem kerülnek, jogom van azt feltételezni és hinni, hogy a temető feldúlását olyanok követték el, akiknek érdekük a zsidógyűlölet mondvacsinált hisztériájának folyamatos fenntartása, s hogy a rasszista vandálok nem is léteznek. Van egy olyan érzésem, hogy a tárgyban kitűzött jutalmak nem lesznek kifizetve. Nemes Attila László, Érd

Frázisok

Herényi Károly nyilatkozott nemrégiben a Nap-keltében a Kozma utcai temetőbeli vandalizmusról. Már az is teljesen felesleges volt, hogy három-négy napi tévés, rádiós és sajtós Kozma-dömping után tovább rágják ugyanazt a csontot. De ha már rákérdeznek, azt várná az ember, vagy valami új megvilágításba helyezi az illető a dolgot, esetleg személyes véleményt mond, bármit, csak ne azt, amit Herényi: „Ha a társadalom nem határolódik el a Kozma utcai zsidó temetőben történtektől…” Édes jó Istenem, hiszen elhatárolódott tőle mindenki: az országos cigány önkormányzattól a zsidó rabbin át a rendőrfőkapitányig. (Rendőröket kéne oda rakni, térfigyelő masinákat, lehallgató készülékeket, esetleg taposóaknákat. (Demszky is ráígérhetne még vagy 75 forintot az egymillióra.) Idő, pénz, türelem híján egyébként reménytelen a megelőzés, az ilyen természetű baj megakadályozása. Semmit se tehetünk – a közállapotok, a közerkölcs meg folyamatosan tovább romlik. De legalább ne jönnének furt-folyton ezzel az idióta elhatárolódással, mert semmi értelme sincs. Mert csak annyit jelent: nem én, nem mi voltunk és mélységesen elítéljük a történteket. (Egyébként sejtettük, hogy nem Herényi volt, és hogy nemigen helyesli az eseményeket.) Ha elismerjük tökéletes tehetetlenségünket egy-egy ügyben, s ha a tetteseket (ad absurdum) nem is tudjuk lepuffantani, legalább frázisokat ne pufogtassunk! K. J., Budapest

Bevándorlás

Érdekes mondat hangzott el a tévében Göncz Árpád 10 éves regnálásáról: „kb. százezer fő magyar állampolgárságát írta alá tíz év alatt”. Tudnunk kellene az adatokat arról, hogy a köztársasági elnök aláírása révén mely állam polgárai váltak magyar állampolgárrá. Amit látunk és hallunk: kb 60 ezer kínai „lett magyarrá” nagy szókinccsel (tízezer-ötszáz, háromezer-kétszáz Ft – ennyit tudnak), sok izraeli és ázsiai, de a szegény kárpátaljai vagy délvidéki magyar (akik közt eléggé elterjedt a belügyesek lefizethetősége) 3-4 év várakozás után elfogadta az ausztráliai repülőjegyet. Ma már Ausztráliában 5 vajdasági magyar egyesület van. És 80 ezer csángó ment el dolgozni az utóbbi tíz év alatt Portugáliába, Spanyolországba, Olaszországba. Ha nem hozzuk át őket szeretettel, föld-adománnyal, akkor száz év múlva negyedmillió csángó mind román katolikus lesz. Az UNESCO 1999-ben átküldte Európába (főleg a német, svájci, osztrák és magyar fővárosba) ezeroldalas „bevándorlási útmutatását”, melynek alapján 25 magyar demográfus és statikus kidolgozta, hogy 1 millió 800 ezer idegent kell befogadnunk. Az egyik demográfusnak elmondtam elképzelésemet a csángók betelepítéséről, mire ezt mondta: „Mit akar a csángókkal? Az egy lepusztult nép! Nekünk ázsiaiak kellenek és olyanok, akik tőkét hoznak!” Demszky könyörgött a kínaiaknak, az óbudai kínai szálloda avatásakor: ne csak befektessenek, telepedjenek is le nálunk! Torgyán is kínaiakat akart hozni Csepelre. A köztársasági elnökön tehát sok múlik az állampolgárság megadásában is. Kérjük Sólyom Lászlót, hogy ne a Demográfus-Demszky-Torgyán- féle „tőkeerőseket” avassa magyarrá aláírásával, hanem a határainkon kívül, nagy beolvasztási nyomás alatt élő, szegény, de szorgalmas testvéreinket is. Ők a munkájukkal gyarapítani fogják hazánkat – és nem kifosztani! Kéri Edit, Bp.

Gazdagodj okosan

Felajzottan nézem éjjelenként a királyi tévét, mert a dobozból egy kikent-kifent nő olyan igézően pislog rám, mint egy bagzó macska. Válogatott (kiművelt) mondatokkal játékra invitál és közben csicsergő hangon nyugtatgat, hogy a hívásom nem percdíjas, ami első nekifutásra számomra természetesen azt jelenti, hogy akár reggelig beszélhetek. Arra viszont nem figyelmeztet a drága, hogy a taksa hívásonként 320 forint (különben apró betűkkel ez ki van írva) és ha nem vagyok elég fürge és le nem teszem a kagylót, a hívás díja megsokszorozódhat. Tudom a választ, ezért telefonálok. Ajajajj – mondja egy bájos női hang – éppen megelőzték. Hazudik, mondom magamban, legalább tíz perce nem telefonált senki. Másodszor közlik, nincs szerencsém, majd próbálkozzam újra. Cirka fél óra múlva valaki „szerencsés”. Taps, éljenzés. A megoldás utáni kérdés: Mi Spanyolország fővárosa? Puff neki, nem tudja! Kár hogy nem engem kérdeztek. Különben a tv2-n is volt egy hasonló eset, ott a játékos csípőből válaszolt: Románia fővárosa Bulgária. (De lehet hogy Szlovákiát mondott.) Bánatomban új műsorcímet találtam ki az adásnak: Hülye néző, szegényedj bután! Arra azonban kíváncsi vagyok és szeretném tudni, mire is fordítja a köztévé az emberek átveréséből befolyt összeget és kitől/kiktől szereztek jogosultságot arra, hogy az adófizetők pénzéből – közérdekű szolgáltatás helyett – ilyen ocsmány műsort sugározhatnak. Kónya Béla, Bp.

Visszarémlik

Az MSZP is készül a választásokra, meg is alakította a Választási Bizottságát. Az elnöke ki más lenne, mint Gyurcsány Ferenc, alelnöke a Hiller (mert lebukni csak pontosan szépen… és főleg fokozatosan érdemes). Visszarémlik a közelmúltból a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelmondat. Csupán annyi a változás, hogy most minden hatalmat Gyurcsánynak! Dávid Gábor, Budapest