– Jelentős átrendeződés történt a Fidesz vezetőségében. A korábbi kettő helyett négy alelnöki posztot hoztak létre. Ön nyerte el az egyiket. Miért volt szükség a posztok bővítésére?

– A szövetség új fázisához ért. Operatív, az ügyek szélesebb skáláját áttekinteni képes elnökség létrehozása volt a cél. Korábban már létrejött az a szint, ahol a tagozatok elnökei tudnak konzultálni egymással és az elnökséggel. Alelnöki részvételemet nem az indokolja, hogy most lett fontos a Fidesz számára a gazdaságpolitika, ez eddig is így volt. Viszont az elnökség döntéseinek ilyen szempontú előkészítése egyre fontosabb lesz. A kongresszus – szerintem – ezért is támogatta a jelölésemet.

– Varga Mihály előléptetésével a Fideszben magasabb szintre emelkedtek a gazdasági ügyek?

– Így van. Egyrészt elindult a Fidesz gazdasági programjának a kialakítása, másrészt létezik egy sor, a kormányzat által kreált napi ügy, és nem árt, ha gazdaságpolitikával foglalkozó ember is ott van az elnökségi döntéseknél.

– Az alelnöki jelölésnél öt név volt terítéken, ebből kettő vagy három teljesen új a Fidesz legfelső vezetésében. Hogy kerültek szóba? Fölülről jött döntés volt a megújulás, vagy alulról jövő kezdeményezés?

– Is-is. Demokratikusan működő pártban nem lehet és nem is szabad kizárni, hogy bárkinek legyen javaslata, sőt ambíciója ilyen pozíciók ellátására. Valójában még több jelölt volt, ám volt, aki nem fogadta el a jelölést. A két új alelnöki helyre is többen pályáztunk. Örültem annak, hogy az én esetemben mind az elnökség, mind a tagság egyetértett abban: jó lenne, ha az elnökségben dolgoznék.

– Korábban szemére hányták a Fidesznek, hogy arisztokratikus a vezetése. Ugyanazt a hat-nyolc embert pörgették a vezető posztokon. Az új nevek, többek között az ön kinevezése most mindenképpen változást jelent.

– Akik nyomon követték az elmúlt 17 évben a Fidesz döntéseit, azok számára világos: nem zártak a pályák. Az elnökség mellett már régóta ott vannak a tagozatok vezetői. Az ügyvezető elnökségben ott van Schmitt Pál, aki néhány éve csatlakozott hozzánk, vagy most Pelczné Gáll Ildikó. Az új elnökségben még erősebb lesz a gazdasági, az európai uniós döntések iránti figyelem.

– Nyitott a tehetségekre a Fidesz? Egyáltalán jelentkeznek még fiatalok a pártba?

– Igen, sőt talán túlzott párhuzamosság is kialakult ifjúsági fronton. A Fidesz elindított egy ifjúsági tagozatot, miközben a Fidelitasszal is partneri együttműködésünk van. A felmérések szerint a 18-35 éves korosztályban toronymagasan a Fidesz a legnépszerűbb párt. A komolyabb kihívást inkább az jelenti, hogy az életkor növekedésével se csökkenjen a Szövetség iránti bizalom.

– Ön tehát a gazdasági program felelőse. Mik lesznek ennek a fő pontjai?

– Új program lesz, mivel sokkal másabb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. A magyar gazdaság egyre inkább lemarad versenytársaihoz képest. Vissza kell állítani a gazdaságpolitikai gondolkodást arra a mezőre, ami az emberektől indul el. Ma a versenyképességről beszélünk többet, pedig a legfontosabb mégis az lenne, hogy munkahelyeket biztosítsunk az emberek számára. Hat százalék alatti munkanélküliséggel adtuk át a kormányrudat 2002-ben, s most 7,2 százalék a munkanélküliségi ráta, ami 1999 óta nem volt ilyen magas. Egy üres álláshelyre 30-40, de van olyan régió, ahol 50 álláskereső is jut. A másik új kihívás, hogy a környező országok egyre inkább alkalmazkodtak ahhoz a világgazdasági kihíváshoz, amely magas tőkevonzó képességgel, alacsony közterhekkel, magasabb jövedelmekkel próbálja a stabil gazdasági növekedést kialakítani. Ezzel szemben hazánkban az adóreform hamvába holt, a mostani bejelentések is csak a felszínt érintik, érdemi változtatás nincs.

– Talán azért került ön az elnökségbe, mert sokkal inkább a gazdasági mondandókkal kell feltölteni a választási kampányt?

– Az elmúlt három év visszacsúszása, bizonytalansága után az átlagember számára is felértékelődik, hogy melyik párt mit mond adókérdésekben, munkahelyteremtésben és -megtartásban. Lehet, hogy 2006-ban adóverseny lesz, vagyis az dönt, hogy ki milyen adórendszert hirdet meg a következő évekre. A kormányzatét ismerjük: sodródó, rögtönző, átgondolatlan adópolitika, jelentős adóemelésekkel. A költségvetési hiány lyukait, a növekvő eladósodást a bevételi oldal növelésével próbálták megállítani. Hol vannak a családi elemek? Hol van annak figyelembevétele, hogy egy jövedelemből hány ember él meg? A rossz gazdaság- és adópolitika miatt Magyarország az éltanuló pozícióból lecsúszott a „futottak még” kategóriába. A Fidesz választási programja ugyanakkor nem lesz egyoldalú gazdasági program. Alapkérdésekre keressük a választ. Vegyük például az egészségügyet. Nemcsak arra kell figyelni, hogy mennyit költünk kórházakra, vannak-e új gépek, hanem arra is, hogy az a népesedési folyamat, amely az egészségügyi kassza jelentős deficitjét okozza, hogyan fordítható meg. Elöregedik a népesség, s az egészségügyi rendszert 70-80 százalékban az idősek veszik igénybe. Lehet, hogy pont a családtámogatási rendszer a legjobb válasz az egészségügy színvonalának hosszú távú javítására.

– Kikre támaszkodhat a gazdasági program kidolgozásában?

– Elég sokan dolgoznak a programon, egy-két olyan szűkebb terület van, amely még nincs lefedve. Egy többfős operatív tanács, számos konzultáció segít kiválasztani, hogy a beérkező javaslatok közül végül mi szerepeljen a programban.

– Pártemberek vagy dolgozó szakemberek küldik ezeket a javaslatokat?

– Nem ez alapján mérlegelünk. A parlamenti politizálás mellett nagyon nehéz folyamatos szakmai munkát végezni, sokszor tehát tudomásul kell vennünk, hogy szakmai kérdésekben kívülről kell meríteni. Ugyanakkor az átfogó, országos hatású programok – mint például az autópálya-program – kidolgozásánál nem lehet kihagyni a szakpolitikusokat.

– A civilek bevonása igaz lehet a későbbiekre is? Vannak olyan hírek, hogy a Fidesz szakmai kormány felállítására készül.

– Merítési bázisnak jó ez a csapat, de senki nem úgy kezdett el dolgozni, hogy bármilyen konkrét ígéretet kapott volna. A munka végeredménye is minősíteni fog, kedvező esetben felkészíthet embereket kormányzati munkára.

– Nemrég azt nyilatkozta a Gyurcsány-féle adócsökkentésről, hogy lehetetlen Magyarországon érdemi adócsökkentést véghezvinni, mert annyira rosszak a makrogazdasági mutatók. De a Fidesz is adócsökkentést ígér…

– A kormányzat mattot adott magának. Olyan helyzetbe hozta az országot, hogy nagyon nehéz jó lépéseket tenni. Az elmúlt három évben folyamatosan növelték az adóprést: több mint harminchárom alkalommal döntöttek adóemelésről, hat új adónemet vezettek be. A vállalkozói adóterhek jelentősen növekedtek. Ennek ellenére az államadósság növekedése sem lassult. Ebből a kettős szorításból hagyományos gondolkodással szinte lehetetlen kilábalni.

– Hogy oldaná akkor ezt meg a Fidesz?

– Magyarországon eddig három esetben fordult elő, hogy adócsökkentéssel sikerült növelni a költségvetés bevételeit. A Horn-kormány 1994-ben 36-ról 18 százalékra csökkentette a társasági adót, a polgári kormány több lépcsőben 39-ről 29 százalékra mérsékelte a társadalombiztosítási járulékot, a jelenlegi kormány pedig az eva bevezetésével ért el komoly többletbevételeket. A megoldás tehát a terhek csökkentése, munkahelyteremtés. Javaslatot tettünk egy új, munkabarát adópolitikára, és elkészítettünk egy családokat, nyugdíjasokat érintő adómódosítást is.

– Mik a munkabarát adópolitika fő pontjai?

– 29-ről 24 százalékra csökkentenénk a tb-járulékot, megszüntetnénk az egészségügyi hozzájárulás összegét, a kisvállalkozások társasági adókulcsát százmillió forintos árbevételig 8 százalékra csökkentetnénk, lehetővé tennénk, hogy az iparűzési adó leírható legyen, a vállalkozói járulékot kötelezőből önkéntessé tennénk. Az éppen most 20-ról 25 százalékra emelt forrásadót 18 százalékra csökkentenénk, felére vennénk vissza a duplájára nőtt cégalapítási költségeket, az eva határát pedig kiterjesztenénk 25 millióról 50 millió forintra. Meglehet, rövid távon ezek nem hoznak jelentős többletet az államkasszába, de nem is ez a legfontosabb cél. 2-3 év alatt a munkahelyteremtés, a beruházások ösztönzése többszörösen megtérül. Már az első évben 40 ezer új munkahellyel számolhatnánk. Persze mindezekhez azt is hozzá kell tennem: a kiadási oldal rendbetétele nélkül nem lehet komoly adócsökkentést elindítani.

– Ezek szerint kiállnak az eva mellett. Merthogy a kormány most épp emelné az eva kulcsát.

– Az eva jó ötlet, de a szabályozás gyengére sikerült. Így rétegadóvá vált, a magasabb szellemi apporttal dolgozó kisvállalkozások számára. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a kereskedelemmel, vendéglátással foglalkozók számára hogyan lehet elérhetőbbé tenni az evát.

– Családok, nyugdíjasok?

– Legfontosabb az áfa-kulcsok csökkentése, ami most részben megtörtént. Mi azt javasoltuk, hogy maradjon meg a három kulcs, s 19, 10, 5 százalékos mértékű legyen, ahol a 10 százalékos körbe kerülne át a gáz, a villany, a távhő. A lakástámogatásnál vissza kell állítani azt a kedvezményt, amit az Orbán-kormány elindított, gyermekenként pedig 50 ezer forintig leírhatóvá tennénk az iskoláztatás költségeit. Ezeket a javaslatokat a kormányoldal még napirendre sem volt hajlandó venni.

– Ehelyett, ahogy egy konferencián fogalmazott, a kormány családpolitikai tévedések sorozatát hajtotta végre. Mik ezek?

– Koncepcionális különbség van a Fidesz és a kormánypártok támogatási politikája között. A kormány szinte csak a családi pótlékot tekinti fontos eszköznek. Elismerem: vannak családok, akik leginkább erre a támogatási formára szorulnak rá. Ugyanakkor lehetővé kellene tenni, hogy akik a gyermeknevelés mellett dolgoznak, jövedelmet szereznek, többlettámogatást kapjanak. Ezért vagyunk amellett, hogy a családi pótlék fenntartása mellett a jövedelemadóból kapjanak visszatérítést azok, akik gyermek mellett vállalnak munkát. Ezt a javaslatunkat azzal utasította el a kormány, hogy a jövedelemadó-visszatérítést nem mindenki tudja igénybe venni, csak a gyermeknevelő családok 87 százaléka. Talán a korábbi nullához képest ez sem kevés…

– Azt mondja: az államadósság magas mértéke is csökkenti a jóléti-támogatási lehetőségeket. Hogyan?

– Az államadósság közelít a 13 ezer milliárd forinthoz, az elmúlt négy évben több mint 4 ezer milliárddal nőtt. 2002-ig sikerült az államadósságot a bruttó nemzeti termék 61 százalékáról 53 százalékra letornáznunk. Közben fejlődött a gazdaság, csökkent a munkanélküliség, elindult a Széchenyi Terv, vagyis volt mindenre pénz. 2002-ben aztán jött a „gazdaságpolitikai fordulat”: az államadósság mellett rekordokat dönt a folyó fizetési mérleg hiánya is, vagyis az ország egyre erősebb eladósodási spirálba kerül. Idén két hitelminősítő intézet is rontott Magyarország besorolásán, immár drágábban kapunk hitelt, vagyis még magasabb lesz a költségvetés törlesztési kötelezettsége. Ez már idén is – csak a kamattörlesztést tekintve – 800 milliárd forint volt. Autópályára, egészségügyre ennek töredéke áll rendelkezésünkre.

– A külkereskedelmi hiányt intenzív beruházási tevékenységgel magyarázzák a szocialisták. Modern gépek, berendezések érkeznek az új gyárakba…

– A munkanélküliségi statisztikák nem igazolják a modernizációt. Folyamatosan nő az álláskeresők száma. Ha viszont bemegyünk egy bevásárlóközpontba, láthatjuk, mennyire nem készült fel az ország az uniós csatlakozásra. Spanyol paradicsom, marokkói paprika, ezzel a dömpinggel szemben a magyar vállalkozások teljesen kiszolgáltatottak. Ne feledjük el, az adósságot nem a kormány fizeti vissza, hanem mi magunk, a befizetett adóinkból. Magyarországon azért magasak a közterhek – akár a munkavállalókat, akár a munkaadókat tekintve -, mert egyre nagyobb az államadósság mértéke.

– Ki lehet ebből a spirálból törni?

– Vannak rövid távú dolgok, amiket azonnal meg kell tenni. Takarékos államról nemcsak beszélni kellene. El kell halasztani azokat a beruházásokat, amelyek nem sürgősek, vagy nem indokoltak. Például az irodabútorok, a szolgálati gépkocsik folyamatos cseréjét. Csak mobiltelefon-beszerzésre hétmilliárd forintot költött el 2002-ben az új kormány. Nem szabad megfeledkezni olyan társadalmi változások ösztönzéséről sem, amelyek a magyar termékeket, a magyar vállalkozások támogatását helyezik a középpontba. Ez kormányra és fogyasztókra egyaránt igaz. Kicsit erőltetettnek tűnik, de amikor a bevásárlóközpontban a pár forinttal olcsóbb spanyol paradicsomot vesszük meg, tudnunk kell, hogy ezzel az ország eladósodását növeljük, végső soron saját adóink emelését kényszerítjük ki.

– Fenyeget az államcsőd?

– Lengyelországban történt ilyen. Nálunk szerencsére a vállalkozások alkalmazkodóképessége, ötletessége sokkal jobb. Szomorú, de a mai magyar gazdaság leggyengébb láncszeme a kormányzati gazdaságpolitika. A cégek képesek alkalmazkodni a németországi visszaeséshez, a magas olajárakhoz, miközben a magyar kormány immár harmadik éve téli álmot alszik. Szlovákia, Lengyelország, de újabban Románia, Bulgária is öles léptekkel halad el mellettünk vagy zárkózik fel hozzánk. A magyar gazdaság növekedése alacsonyabb, mint a környező országoké.

– Orbán Viktor nemrég azt mondta, 57 év kell, hogy az Európai Unió átlagát utolérjük. Ez egy sorsszerű szám, vagy ha változtatnánk a jelenlegi gazdaságpolitikán, lehet rövidebb is?

– Nagyon bízom benne, hogy lehet rövidebb. A Fidesz-kormány idejében azt mondtuk, hogy 25 év alatt érhető el az Európai Unió alsó harmadának életminősége. Ez a helyzet azóta sokat romlott.

– Hogy számolták ezt ki?

– A jelenlegi gazdasági folyamatokat: a növekedést, a külső körülményeket vetítettük ki. A szám azt a jövőt mutatja, ahová a mostani állapotok vezethetnek.

– Mindjárt más lenne a helyzet, ha hétszázalékos gazdasági növekedéssel számolnánk. Merthogy a Fidesz – csakúgy, mint a 98-as kampányban – ezúttal is ennyit ígér. Amit Veres János blöffnek nevezett.

– Jósolni nem szeretnék, de annyit mondhatok, hogy a magyar gazdaság ma jóval lehetőségei alatt teljesít. Egyébként 2000 első negyedévében 6,6 százalék volt a növekedés, tehát egyszer már majdnem sikerült elérni a 7 százalékot. Litvánia, Észtország évek óta 8 százalék fölötti növekedést produkál, hogy a kínai tartós 9 százalékról ne is beszéljek. Miért gondoljuk kishitűen, hogy nekünk nem sikerülhet, ami másoknak sikerül?

– Gondolom a 7 százalékot a ciklus végére tervezik.

– 1998 és 2000 között két év telt el. Ennyi időnek elégnek kell lennie, hogy egy gazdaság fel tudjon pörögni.

– Mely rétegeket lehet igazán felpörgetni, hol vannak a nagy tartalékok?

– A szolgáltatószektor lehet a növekedés új húzóágazata. A hagyományos ágazatok közül a gépipar, a feldolgozóipar játszhat jelentős szerepet. Továbbra is lehetőséget látok a beruházások, azon belül a lakásépítés támogatásában. A kormánnyal ellentétben nem írnám le a mezőgazdaságot sem: Magyarországnak olyan adottságai vannak, amelyeket más országok csak nagy befektetéssel tudnak megközelíteni. A dinamikus növekedéshez azonban más szemléletű gazdaságpolitikára van szükség. Ha az embereknek nincs perspektívájuk, ha értelmetlennek érzik a munkájukat, ha csak a létfeltételek kielégítése a céljuk, abból vegetálás lesz az egyén és a társadalom szintjén is. Nekünk az a dolgunk, hogy a maximumot hozzuk ki ebből az országból. Ehhez az önbecsülés erősítésére van szükség, hogy értékeket mutassunk fel az embereknek. Ezért tartjuk fontosnak például a gyermekvállalást is.

– Hogy lehet ezt az ideológiát a konkrét gazdasági döntésekbe beépíteni?

– Egy adópéldát mondanék: a mostani adórendszer nem ösztönzi a munkahelyteremtést, nem jó a családoknak, és nem jó a vállalkozásoknak. Miért nem lehet olyan adórendszert kidolgozni, hogy ez a három, nemzetpolitikailag fontos tényező elégedettebb, és így lelkesebb legyen? Igenis lehetünk emelkedő nemzet.