A gazdaság csak akkor megy jól, ha az embereknek is jól megy, rögzítette Orbán Viktor rögtön a vita elején, amit kimondatlanul Gyurcsány Ferenc is elfogadott, hiszen a költségvetés helyzete, az államadósság növekedése helyett inkább nyugdíjakról, családtámogatásról, a szegényebbeket támogató adórendszerről esett szó. Az egyetértés figyelemre méltó, hiszen mindnyájan emlékezhetünk a kilencvenes évek szemléletére, amikor a fogyasztás és a bérszínvonal visszafaragása jelentette a gazdasági sikert, mondván, hogy így kisebb lesz a behozatal, nagyobb a kivitel, ráadásul vonzóvá válik az ország a befektetők szemében. Szerencse, hogy ma már olyan helyzetben van Magyarország, hogy jelenlegi két leghatalmasabb politikusa jóléti intézkedésekről vitatkozhat, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva a gazdasági egyensúly kérdését. Ami nem azt jelenti, hogy az egyensúly már nem is fontos, hiszen a jelen egyensúlytalansága a jövő jólétének a rovására megy…

Bérek. A szemléletváltás leglátványosabban a bérpolitikában jelentkezik. Ami a Medgyessy-kormány sikertörténete. Emlékezetes, választási programját betartva Medgyessy Péter már 2002 szeptemberétől 50 százalékkal emelte a közalkalmazottak, 2003 júliusától pedig 50 százalékkal a köztisztviselők bérét. A fizetésemelés végiggyűrűzött a gazdaságon: ha meg akarta tartani embereit, a jóval magasabb bérszínvonalhoz a versenyszférának is alkalmazkodnia kellett, így 2002-ben 13,6, 2003-ban 9,6 százalékkal nőtt a fizetések értéke. A folyamat kezdete azonban még az Orbán-kormányra mutat. Más módszert alkalmazva, a polgári kormány először 25 500-ról 40 ezerre, majd 50 ezer forintra emelte a minimálbért, ami szintén följebb nyomta a fizetéseket a gazdaság minden területén. Ennek eredményeként többéves stagnálás után 2001-ben 6,4 százalékkal nőtt a reálbér, s a 2002-es növekedés egy része is a polgári kormány érdeme. Az újabban történtek azt bizonyítják, a korábbi módszer életrevalóbb. A minimálbér emelése ugyanis alig terhelte meg a költségvetést, a Medgyessy-féle osztogatás viszont akkora kiadást okozott, hogy a mai napig nem sikerül egyensúlyba rántani az államháztartást. Így Gyurcsánynak már nem maradt forrása népszerűséghajhász költekezésre: 2004-ben 1 százalékkal csökkent a bérek értéke. Jövő januártól azonban a munkaadók tiltakozása ellenére, 57 ezer forintról 63 ezerre emelik a minimálbért…

Nyugdíjak. A nyugdíjemelés a szocialista sikerpropaganda másik ékköve. Az MSZP-s teoretikusok a választási harcban azzal vádolták a polgári kormányt, hogy évi 19 ezer forintot elvett a nyugdíjasoktól, amikor elfogadta, hogy nem a megelőző, hanem a tárgyévi inflációt veszik alapul az éves nyugdíjemelés kiszámításához. Bár a számítás módját nem változtatták meg, kárpótlásul 13. havi nyugdíj bevezetését ígérték – a választások után azonban kiderült, hogy ezt csak négy év alatt, fokozatosan vezetnék be. Öndicséretük ellenére az elmúlt három évben a szocialisták 16 százalékkal növelték a nyugdíjak értékét, ami egyelőre alacsonyabb az általuk kritizált kormány 22,2 százalékos reál-emelésénél. Túl ezeken az adatokon, vita tárgyát képezi további 4,5 százaléknyi nyugdíjemelés. Erről a két választási forduló közötti kétségbeesésében még az Orbán-kormány döntött, viszont az immár nyertes szocialisták fizették ki.

Családtámogatás. A családtámogatás a polgári politikusok egyik büszkesége. Ahogy a vitában Orbán Viktor is megfogalmazta: a fiatal házasoknak otthonteremtést, a diákoknak diákhitelt adott az előző kabinet. Sőt bevezették a gyermekek után leírható adókedvezményt. A szocialisták azonban úgy vélik: a rendszer túl drága volt, a lakástámogatás 2004-ben például már 270 milliárd forintot vett el a költségvetéstől, s az összeg évről évre megtöbbszöröződött volna. Ráadásul igazságtalan, hogy a jobban keresők a jövedelemadó-kedvezmény miatt nagyobb támogatásban részesülnek, mint a szegényebbek. Költségvetési okokra hivatkozva ezért jelentősen csökkentették a lakástámogatások mértékét, emelték viszont az alanyi jogon járó családi pótlékot, megduplázták a gyermekes építkezőknek járó szociálpolitikai kedvezményt, s új, szigorúan a legrászorulóbbak számára elérhető – Fészekrakó, bérlakás – programokat hirdettek. Bár az összevetés még korai, az eredmények egyelőre erősen jobbra húznak: a Széchenyi Terv lakásprogramja keretében 2001-2002-ben 45 ezer család jutott ingatlanhoz, s további 225 ezer a következő években. Az egy éve működő Fészekrakó program viszont 5 ezer igénylő számára nyújtott megoldást.

Fogyasztás. A jövedelmek emelkedésével 2001-től rohamos növekedésnek indult a fogyasztás, amire az állami támogatások külön rájátszottak. A Széchenyi Terv alapgondolata ugyanis az volt, hogy a világgazdaság lassulását Magyarország úgy védheti ki, ha felpörgeti a belső fogyasztást. Ennek fő eleme a lakásépítési program volt, de szerepet játszott benne hazai vállalkozások megbízása is a nagy állami beruházásoknál. A fogyasztás felfutásának további lökést adott a Medgyessy-féle osztogatás, különösen, amíg a Széchenyi-lakásprogram is változatlanul futott. 2002-ben 10-11, 2003-ban 6-8 százalékkal bővült a fogyasztás, a lelkes vásárlók még megtakarításaikat is felélték. Érdekes, hogy a bérszínvonal visszaesésével nem hagyott rögtön alább az optimizmus: a fogyasztás a korábbi megtakarításokból még 2004 első felében is 6-7 százalékkal bővült, s csak az utolsó egy évben esett vissza.

Infláció. Az utóbbi két évtizedben megszokhattuk, hogy a látszólagos béremeléseket jócskán megtépázza az infláció. Az utóbbi néhány év azonban komoly változást hozott. A polgári kormánynak sikerült 10 százalék körül stabilizálni a korábban 14 százalékos inflációs rátát, sőt 2002-re 5,3 százalékra lenyomni. A Medgyessy-kormány alatt kezdetben folytatódott a csökkenő tendencia, 2004-ben azonban, amikor a kormányzat központi ár- és illetékemelésekkel próbált javítani a megbillent költségvetés pozícióján, 7 százalék közelébe lőtte az inflációt. A Statisztikai Hivatal szerint jelenleg ismét csökken az infláció, s a kormány azt ígéri, 2006-ban – az áfa-csökkentés miatt – mindössze 2 százalékos lesz az inflációs ráta. Adóterhelés. Az adók csökkentése a jelenlegi kormány liberális részének kedvelt jelszava. A polgári kormány más szemlélettel, a befizetett adó visszatérítésével támogatta a kedvezményezett rétegeket – családok, lakásvásárlók -, így 1999-2002 között változatlan volt a 20-30-40 százalékos jövedelemadó-kulcs. Ígéretét betartva, a Medgyessy-kormány 2003-ban adómentessé tette a minimálbért. Az adókulcsok csökkentését 2004-re harcolta ki az SZDSZ – ami azonban szemfényvesztésnek bizonyult. Miközben ugyanis 38-26-18 százalékra csökkentették az szja kulcsát, adókötelessé tették, sőt további egy százalékponttal megemelték a nyugdíjjárulékot, így összességében semmit nem csökkent az elvonás mértéke. 2005-ben aztán tényleges adócsökkentésre is sor került, eltörölték a középső adósávot, így kialakult a jelenlegi 38-18 százalékos adókulcsrendszer. Szakmai szervezetek évtizedes követelése a nemzetközileg kirívóan magas áfa csökkentése. Jövő januártól a Gyurcsány-kormány megteszi ezt a lépést – szakértők szerint azonban inkább választási célból, az áfa-bevételek ugyanis nagyon fognak hiányozni az amúgy is labilis költségvetésből. Munkanélküliség. Hivatalba lépésekor a Medgyessy-kormány 100 ezer új munkahelyet ígért. Ez egy javuló tendencia folytatását jelentette volna, a polgári kormány alatt ugyanis 8-ról 5-6 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta. További javulást azonban nem sikerült elérni, sőt 2004 második felétől erősen romlani kezdett a helyzet. Mára 7,2 százalékra nőtt a munkanélküliségi mutató, s még a munkaügyi miniszter sem számít arra, hogy a közeljövőben megfordulna a tendencia. Különösen aggasztó a fiatalkorúak munkanélkülisége, a 15-24 éves korosztály 19,2 százaléka hiába keres munkát.

Gazdasági növekedés. A GDP növekedése immár a makrogazdaság legfontosabb mutatója. Azonnali kapcsolata az életszínvonal alakulásával nincs, a jövő életszínvonalát azonban nagyon is meghatározza, hiszen csak növekvő gazdaságban lehet egyre jobban élni. A polgári kormány végül nem tudta betartani 7 százalékos GDP-növekedési ígéretét, de a megvalósult évi 4-5 százalékos növekedés is imponáló volt a régióban – különösen, hogy 2000 második felétől erős nemzetközi válság bontakozott ki. Az új kormány hatalomra kerülésével, a belső keresletet élénkítő politika elvetésével lényegesen lassult a gazdaság. 2002-ben még 3,5, 2003-ban már csak 2,9 százalékkal bővült a GDP. 2004-ben " a rövid európai fellendüléssel együtt – a magyar GDP-növekedés újra 4,2 százalékra futott fel. Ez azonban alatta maradt az összes csatlakozó kelet-európai ország 5-8 százalékos bővülési ütemének. Az idei ismét szűkebb esztendőnek ígérkezik: a KSH szerint az első negyedévben csupán 2,9 százalékkal nőtt a GDP a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva, gazdaságkutatók pedig 3,5-3,6 százalékos éves bővülésre számítanak. A költségvetés helyzete. Az államháztartás jelentős hiánya a magyar gazdaság ismétlődő, krónikus problémájává vált az elmúlt években, ami miatt hazánkat többször figyelmeztette az Európai Unió, ráadásul újabban a hitelminősítő intézetek is sorra rontanak az ország besorolásán. Első három évében a polgári kormány kiegyensúlyozott költekezést folytatott, az államháztartási hiány a GDP 3,5-5 százaléka között mozgott. 2002-ben aztán a választás hevében rekordnagyságú, 9,2 százalékos hiányt hozott össze a két kormány. S mivel Medgyessy Péter osztogató politikájának következményei a következő évekre is kihatottak – ráadásul a várt növekedéssel szemben éppen lassult a gazdaság -, azóta folyamatos túlköltekezés és lefaragás jellemzi az állami költségvetést. A pénzügyminisztereket immár senki nem veszi komolyan – amikor teljesen hiteltelenné válnak, másfél évente leváltják őket -, hiszen az előzetes terveket ismétlődően jócskán meghaladja a költségvetési hiány. 2003-ban az ígért 4,5 helyett végül 7,1 százalékon állt meg az államháztartás hiánya, 2004-ben 3,8 helyett 5,4 százalék lett, pedig az év végén az adó-visszatérítés visszatartásával, állami támogatások késleltetésével próbálták kozmetikázni a mérleget. Nem jobbak a 2005-ös kilátások sem: a legfrissebb adatok szerint az államháztartás hiánya június végére elérte a teljes évre tervezett hiány 97 százalékát. A pénzügyminiszter szerint ez megfelel a korábbi terveknek, de hát ezt mondták tavaly és tavalyelőtt is… S a Gyurcsány-féle adóreform januári lépései – különösen az áfa-csökkentés – a szakértők szerint jövőre tovább rontják a költségvetés pozícióját. Külkereskedelem. Az elmúlt években az úgynevezett ikerdeficit sújtotta az országot – vagyis a költségvetés túlköltekezése mellett rendre komoly hiányt mutatott az áruforgalmi mérleg is. A kivitelhez képest túlzott behozatal több évtizedes hagyomány a magyar gazdaságban – felzárkózó országoknál ezt természetesnek tartja a közgazdaságtan -, 1998" 2001 között azonban évente csupán 3 milliárd euró volt a külkereskedelmi hiány. 2003-ban ez 4,6 milliárdra nőtt, s pontosan ezen a szinten maradt a következő évben. Idén talán javul a helyzet: a kormány szerint beérni látszik az a gazdaságpolitika, amelyik a belső fogyasztás helyett az export ösztönzését helyezi a középpontba, s az év első öt hónapjában a külkereskedelmi hiány csupán fele a tavalyinak. A forint helyzete. Az exportösztönző politika egyik eszköze a forint gyengítése volt. Emlékezetes, a Fidesz-kormány legsikeresebb időszakában egy euróért mindössze 243 forintot kellett fizetni, s a választások utáni fél évben még tovább erősödött a forint, elérve a 237 forintos szintet. Akkoriban még nem kezdődött el a külkereskedelmi mérleg romlása, a gyáriparosok mégis kijelentették: az erős forint ront az ország versenyképességén, a behozatal növekedését, a kivitel csökkenését okozza. 2003-ban aztán a Medgyessy-kormány döntött a leértékeléséről: azóta az euró 246-250 forint körül mozog. Érdekes, hogy az azóta eltelt idő rossz költségvetési adatai nem befolyásolják az árfolyamot, a forint iránti keresletet biztosító külföldi befektetők megtartásához egyelőre elég a nyugat-európainál magasabb kamatszint, és az euró bevezetésének 2010-es ígérete. Államadósság. A költségvetési hiány mellett az államadósság növekedése a jelenlegi kormány másik szégyenfoltja. A kettő persze összefügg. Hogy kilencévnyi csökkenés után 2002-ben ismét megindult az államadósság növekedése, elsősorban azért van, mert a költségvetés külföldi hitelfelvételekből fedezte belső túlköltekezését. Az 1998-2001 között végrehajtott imponáló csökkenés (62 százalékról a GDP 53,6 százalékára) helyett 2002-ben 57,2 százalékra nőtt az államadósság, 2004-ben pedig átlépte az euró feltételeként meghatározott 60 százalékos korlátot. A helyzetet némileg szépíti, hogy Draskovics Tibor Brüsszelben elérte: a kimutatott adósságot csökkenteni lehessen a magánnyugdíj-pénztári rendszerre való áttérés miatt fellépő hiány mértékével, de még eszerint számolva is 56-57 százalékra nőtt az államadósság mértéke. Ráadásul ezt a fajta korrekciót csak 2008-ig lehet alkalmazni, vagyis az euró bevezetése szempontjából legkritikusabb években már teljes súlyával nehezedik az országra a 2002-es osztogatás növekvő adósságterhe.

Működőtőke-beáramlás. Az államadósság mértékét lényegesen csökkentheti az országba érkező működő tőke. Bár az exportösztönző politikának javítania kellene az ország tőkevonzó képességén – az export nagy részét ugyanis multinacionális vállalatok bonyolítják le, vagyis az exportösztönzés tulajdonképpen az ő támogatásukat jelenti -, az elmúlt nyolc évben nem mutatkozott számottevő különbség az országba érkezett működő tőke mennyiségében. 1998-2000 között évi másfél milliárd eurót könyvelhettünk el, 2001-2004 között évi 1,1 milliárdot. Kivételt 2003 hozott, amikor a befektetők 0,7 milliárd eurót kivontak az országból. A térségben egyébként már nem Magyarország a legvonzóbb terület a nemzetközi tőke számára. A piacaikat később megnyitó országok jelenleg több befektetést vonzanak. Pozitív kivétel lehet az idei év, csak az első negyedévben egymilliárd euró érkezett hazánkba, amivel átmenetileg ismét Közép-Európa élére kerültünk. Kisvállalkozások támogatása. A belső fogyasztást ösztönző, illetve exportvezérelt gazdaságpolitikák közötti szemléletbeli különbségből egyenesen következik, hogy a korábbi kormány jobban, a jelenlegi kevésbé tartotta fontosnak a hazai kisvállalkozások támogatását. A Széchenyi Terv által juttatott keretek egyre zsugorodnak. Megtorpant a társadalombiztosítási járulék csökkentése is: a polgári kormány 39-ről 29 százalékra mérsékelte ezt a közterhet, amiben azóta nem történt változás. A szomszédos országok alacsony adókulcsaira válaszul 2004-től csökkentették a társasági adót: 18 százalékról 16 százalékra. Ezt ellensúlyozandó, bevezettek viszont több új adónemet (innovációs járulék, környezetterhelési díj, energiaadó, szakképzési hozzájárulás stb.). Az igazán kis vállalkozások egyetlen nyereségét az elmúlt három évben az eva jelentette: eddig 120 ezer cég, a hazai vállalkozások egynegyede jelentkezett be az egyenadó védőernyője alá.