Kiszámolhatná!

A kormány újabb botladozó lépéseként a munkanélküliség csökkentése jegyében munkanélkülivé próbálja tenni azokat az embereket, akik vállalkozóként iskolai büféket üzemeltetnek. Elhízott gyermekeink egészsége érdekében korlátozni kívánják az iskolai büfékben forgalmazható – amúgy valóban egészségtelen – gyermekek által kedvelt élelmiszereket, mint a csokit, kakaós csigát, müzliszeletet, túró rudit stb. Az ötlet, melyet gyermekeink egészsége érdekében dolgozott ki valami pihent agyú lépegető, eleve halálra ítélt! Merthogy ha a gyerekeket a szokásaik az édességevéshez kötik, akkor azt iskolán kívül is megvásárolhatják maguknak. Az egészséges táplálkozásra nevelést a családban kell megalapozni. A korlátozással elérik, hogy jó néhány büfét üzemeltető vállalkozó esetleg megszünteti a vállalkozását, de a gyerekek táplálkozási szokásai ettől nem fognak megváltozni. Kétségtelen, egyszerűbb és olcsóbb íróasztal mellett egy ostoba törvényt megalkotni, mint tornatermeket építeni, mozgásra késztetni az elkényelmesedett, többnyire számítógép és tévé előtt ücsörgő csemetéket, de ettől nem lesznek sem egészségesebbek, sem kevésbé elhízottak. Átfogó egészségügyi programra lenne szükség és az egészséges táplálkozás iskolai oktatása ugyancsak szükséges. De a mozgás, a sport megszerettetése, ehhez a feltételek megteremtése legalább olyan fontos lenne. Igaz, mindenhez pénzre van szükség, de a kormány – a következő lépéshez – kiszámolhatná, mi kerül többe. Tornatermek, sportpályák építése, testnevelő tanárok képzése, a tornaórák számának emelése, vagy az elhízás következtében fellépő érrendszeri, cukor- és mozgásszervi betegségek kezelése pár évtized múlva! J.-né, Z. Györgyi, Pécs

Leltár

Az 1989-es kelet-európai nagy gengszterváltás után, több határon túli magyar szervezet vezetői úgy döntöttek, hogy a kisebbségben éldegélő Kárpát-medencei magyaroknak az érdekeit akképp lehet hatékonyan pátyolgatni, ha a határon túli magyar politikai vezetők szerepet vállalnak a nemzeti államok kormányaiban. Így történt ez Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában. 15 év nem nagy idő, de kicsi se, úgy hát röviden szét lehet nézni az eredmények és az eredménytelenségek háza táján. „Eredményként” könyvelhető el az a tény, hogy a határon túli magyar vezetők nagy része, ezekben az országokban és az „anyaországban” is, módfelett megvagyonosodtak, a nemzetállamoknak tett ilyen meg olyan, apróbb vagy nagyobb, a magyarságot negatívan érintő kompromisszumok árán. (Pl. Kaszának azért volt jó a miniszterelnök-helyettesség, hogy országos uralma alatt leállítsa azokat a vizsgálatokat, amelyek a szabadkai polgármestersége alatt, állítólag, elkövetett pénzügyi visszaéléseket fürkészték volna!) Eredménytelenségként lehet emlegetni, hogy az ámításokkal megvezetett határon túli közmagyarok jelentős része ugyanolyan szellemi és anyagi nyomorban, igazságtalanságban éldegél ma is, mint 1990 előtt. Miközben Szlovákiában, Romániában, Szerbiában (volt) miniszterelnök-helyettessel, miniszterekkel, államtitkárokkal stb. és egyéb funkciókkal rendelkeznek a határon túli magyar vezetők, addig 2005-ben Duray ellen koncepciós feljelentést indíthat egy Ján Slota, Romániában és Szerbiában magyar iskolás gyerekekben utcai verésekkel próbálják még mindig megfélemlíteni a magyar szót, a környékbeli „többségiek”, pont úgy, mint 1990 előtt, hogy 2005-ben a Trianonról, a Benes-dekrétumokról, és a határon túli magyar autonómiákról még mindig csak suttogva lehet beszélgetni stb. No hát kb. ezekről kéne beszélgetniük (tárgyalniuk) a Máért-osoknak hangosan, mellőzve a zárt ajtókat és egyéb nép elől takargató manővereket. TO., Mikháza

Nyilasozunk?

A Tamás Gáspár nevű alkalmi filozófus mostanában példátlanul nagy médianyilvánosságot kapott cigánygyerek megkéselése kapcsán. Az ember esze megáll, hogy miket mert büntetlenül kimondani ez az ember. Sürgette, bírálta, lejáratta a rendőrséget, kioktatta a nyomozást vezető rendőrt, nyilasozott és lefasisztázott egy egész országot. Még senki sem tudta, mi is történt valójában, de ő és a kis létszámú, de erőszakos bandája már szervezte a tüntetést, prejudikált, ítélt, elítélt, pocskondiázott. Aztán kiderült, rosszul kalkuláltak. Itt az alkalom, hogy leszögezzem: ők az igazán veszedelmesek az országra nézve, nem az általuk támadott hagyományőrző egyletek, szervezetek. Az anarchikus, „mindent szabad” törvényeket (a fegyvertartásit is) ők erőltetik a társadalomra az úgynevezett emberi szabadság hamis érvére hivatkozva. Ők írnák nekünk, óriási többségnek elő, hogy tiszteljük a ferde hajlamúakat. Ha igazi demokraták lennének, a demokrácia legelemibb szabályai szerint arra kellene védenceiket okítani, hogy ebben a rendszerben a többség akarata a döntő. Ennyi! K. S. Budapest

Egy interjúról 1.

Értetlenül állok Kövér László azon véleménye előtt, melyet lapjuk Felfelé a lejtőn c. interjújában fejtett ki (MD. 23. szám), miszerint a jobboldal – megfelelő médiaháttér hiányában – nem veheti fel a küzdelmet a szoclib hatalom információs csatornáiból előviharzó rágalomhurrikánnal. K. L. engedje meg, hogy megjegyezzem, önök, a Fidesz vezetői az elmúlt 15 évben némileg elszakadtak a társadalomtól. Angyalföldön egy lakótelepen lakom, jól ismerem az átlag magyar választópolgár hangulatát, s kénytelen vagyok a tudomására hozni, hogy ez az ocsmány mocskolódás sokkal hatékonyabb, mint önök gondolnák. A magyar társadalom jelentős része már némileg viszolyog önöktől, a Nemzeti Konzultáció kérdőíve sokfelé el sem jutott, vagy ha igen, olvasatlanul végzi a kukában. Engedje meg ezért, hogy az egész, egyébként tiszteletre méltó erőfeszítést jószerével pocsékolásnak nevezzem, mert a Fidesz híveit leszámítva alig váltott ki társadalmi visszhangot. Az, hogy a jobboldal máris vezet a közvélemény-kutatások szerint, csupán annak tulajdonítható, hogy a kormány teljesítménye minden képzeletet alulmúl, a szoclib oligarchának pedig sikerült egy szánalmas dadogó után egy virtigli tahót emelni a miniszterelnöki székbe, akitől már az MSZP-szimpatizánsok egy részének is felfordul a gyomra, nem beszélve a társadalom még gondolkodni képes szegmenséről. A magyar politikai elit a Kádár-rendszer konszolidálódása óta még sosem volt ennyire népszerűtlen, mint most, beleértve, sajnos, önöket is. Tömegek fordultak el a közélettől, sokan már szavazni sem hajlandók. (folytatása a következő számunkban) Újvári Gábor, Bp.

Sajtóbérmunkások 1.

Kovács Zoltán az ÉS idei 19. számában többek között ezt írta Józsika-ügyben: „Akit pedig megszúrtak, az véletlenül egy roma gyerek… feltűnik…az új évezred magyar polgára rohamsisakban, kivont karddal és pajzzsal”. Kertesi Gábor egy hét múlva ugyanott: „… fasiszta csürhe megtámadott…Magyarország erkölcsi állapota ma itt tart…” Kenedi János szintén az ÉS 20. számában: „…egy tizenöt éves roma fiút karddal átdöfött több… keretlegény… közöny kísérte a vérfürdőt.” György Péter ugyanebben a számban: „S most itt van a rémületes eredménye annak, amit a Demokrata és a MIÉP művelt…” Azóta olvasom a lapokat, hallgatom a rádióműsorokat, nézem a tévéhíradókat. Kiderült, hogy az elfogott támadó „magát romának vallja”. Állítólag TGM a vádaskodása miatt bocsánatot kért. Kovács Zoltán az ÉS következő (21.) számában semmit sem közölt a dologról, és ezzel a szememben tökéletesen leszerepelt. „Sajtóbérmunkás” lett. György Péter ebben a számban azt írta: „Írásomban a támadást neonáci tettnek minősítettem… tévedés volt… Ám egyáltalán nem látom be, hogy a származás ténye miért zárná ki a rasszizmus kérdésköreit”. Az eddig felsoroltak közül tehát egyedül György Péter ismerte el tévedését. Először is minden újságíró rasszista, aki leírta, hogy az áldozat roma volt, ha ezt tőle a kórházban meg nem kérdezte és a gyerek meg nem erősítette. Az ÉS állította mindig is, hogy „Mindenki az, aminek vallja magát”. Márpedig ha nem kérdezték meg a gyereket, csak látták és eldöntötték, akkor vastagon rasszisták, hiszen Hitlerék sem aszerint vagoníroztak, hogy ki mit vall magáról, hanem maguk döntötték el. De fordítva is: vastagon rasszista minden ÉS-publicista, aki kétkedéssel fogadta, hogy a tettes roma, hiszen maga vallotta magáról. A kettős mérce! Sztálin nem kérdezte meg a kitelepítendő észt, lett, litván, lengyel, tatár, volgai német, zsidó stb. milliókat, minek vallják magukat, eldöntötte ezt helyettük a szovjet kommunista párt. E tekintetben semmi különbség nem volt a német fasizmus és a szovjet kommunizmus között – akkor sem, ha a mai baloldal jó része nem hajlandó ezt tudomásul venni. (folytatása a következő számunkban) Dr. Rill Attila, Bp.

Hol élünk?

Mondj igazat, betörik a fejed. Most, hogy hallom és olvasom, megfenyegették Franka Tibort a Gyurcsány-könyvéért, sőt vele együtt Orbán Viktort is ki akarják nyírni, az jutott eszembe, hogy amikor megjelent a Viktor című könyv, senki sem fenyegette meg Kende Pétert. Kende nem írta le könyvének előszavában, hogy minden állítást tud igazolni, perben megvédeni, és hazugságokkal teli írására még csak annyit sem mondott neki senki, hogy ejnye-bejnye, annyit hazudni mégsem illik. Mivel Orbán Viktor lelkiismerete tiszta, nem biztatott fel embereket a fenyegetésére, likvidálására. Baloldalról gyakran hangzik el a jobboldal felé az a vád, hogy gorombák. De akkor a baloldal milyen? Érdekes módon mindig a jobboldali embereket éri atrocitás. És ami még szomorúbb, ezeket a fenyegető és verőembereket a rendőrség általában nem találja meg. Lásd a PSZÁF-elnök megverőjét. Hol élünk? Demokráciában? Ki hinné? Demokráciában a véleménynyilvánítás szabad, különösen, ha az még igaz is és nem gyalázkodó hazugság. Czető Lászlóné, Bp.