Dél-Baranyában és a Dráván túli Szlavóniában él a horvátországi magyarság legnagyobb része. Olyan falvak találhatóak ezen a sokat szenvedett szépséges vidéken, mint Kórógy, Szentlászló, Vörösmart, Csúza vagy éppen a halászok ősi fellegvára, Kopács. Itt, szülőfalujában fogadott minket Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) ügyvezető elnöke.

– Azért léptünk be a Fideszbe huszonnégyen a horvátországi magyarok közül, mert ugyanazt az értékrendet képviseljük. Ott voltam a Szövetség legutóbbi kongresszusán, amelyen döntöttek arról, hogy határon túli magyarok is lehetnek a Szövetség tagjai. Szinte haza sem értem, Tiffán Zsolt, a villányi Fidesz elnöke keresett telefonon. Azt javasolta, hogy lépjünk be néhányan a Szövetségbe, első fecskékként a határon túlról. Megbeszéltük a részleteket, majd megkaptuk a kitöltendő felvételi kérelmeket. S egy héten belül a Fidesz tagjai lehettünk mind a huszonnégyen – mondja Jakab Sándor. – Rendkívül felemelő rendezvényben volt részünk, aminek különösen örültem, hiszen huszonnégyünk közül többen nem élhettek még át ilyen fogadtatást Magyarországon. Elsőként a villányi Fidesz tárta ki a karját felénk, de a mohácsi és a harkányi alapszervezet már szintén jelezte, hogy más horvátországi magyarokat is befogadnának a soraikba, ami megnyugtató, ugyanis jó néhányan megsértődtek mifelénk, hogy nem kerültek az első huszonnégy ember közé.

Kopácson van egyébként Európa legnagyobb természetes madárrezervátuma, és ez az egyik legszebb Kárpát-medencei magyar falu. Ez – egyedülálló elhelyezkedése mellett – annak köszönhető, hogy megannyi régi ház megmaradt a településen, bár egyik-másik igencsak megszenvedte a tíz évvel ezelőtti háborút. Az egyik legszebb tornácos porta gazdája Sándorka Jenő, aki miután megkínál minket remek kajszipálinkájával és friss kútvízzel, büszkén megmutatja a július 15-én átvett dokumentumot, amelyen ez áll: „E tagkártya tulajdonosa a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tagja”.

– Azért léptem be a Fideszbe horvátországi magyarként, mert régóta normális társaságnak és igazi nemzeti pártnak tartom – fejtegeti a kopácsi gazda. – Amikor meghallottam, hogy határon túli magyarok is lehetnek a Fidesz tagjai, rettentően megörültem. Július 15-én pedig huszonnégyünket ténylegesen is a szárnya alá vett a villányi Fidesz. Életem egyik legszebb napja volt ez. Végre érezhetjük, hogy ténylegesen is tartozunk valahová, és még szorosabban kötődhetünk magyarországi testvéreinkhez, ami különösen azért fontos, mert borzasztóan fájt mindannyiunknak a budapesti kormány december 5-ét megelőző kampánya. Gyurcsány úr állandóan hangoztatja magáról, hogy hazafi. De milyen hazafi az, aki megtagadja a nemzettársait!? Egy szó mint száz, igazából nem most lettem fideszes, mert már 1989. június 16-án felkaptam a fejem Orbán Viktor beszéde alatt, amikor követelte, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról. Különben is, MSZP-szimpatizáns semmiképpen sem lehetek, ugyanis ifjú koromban, a régi Jugoszláviában láttam, hogy a kommunista pártban elsősorban az élősködők, a hazudozók jutnak szerephez. És ezzel nem vagyok egyedül. Elmondhatom, hogy a horvátországi magyarok túlnyomó része ragaszkodik a szülőföldjéhez, a nemzetéhez. Manapság is a horvát-magyar focimeccseken a saját nemzetem fiainak szurkolok. Tisztelettel végighallgatom a horvát himnuszt, de a vérem a magyar nemzeti imádságtól pezsdül meg. Tudom, hogy nem divatos manapság ilyet kijelenteni, mégis bátran hangoztatom: magyarnak születtem és meg is maradtam annak. A negyvenes évek első felében magyar állampolgár voltam, leventeként szolgáltam, magyar iskolába jártam, de Gyurcsányék úton-útfélen kijelentik, hogy nincs jogom a magyar állampolgársághoz.

Sándorka Jenő hangot adott azon véleményének, miszerint a horvátországi magyarok átlátnak a posztkommunisták és a neoliberálisok készítette szitán, szabadon mernek gondolkodni, beszélni, aminek több előzménye is van. Úgy véli, Tito Jugoszláviájában, különösen a hatvanas évektől viszonylag szabadon lehetett élni, még a rendszert is szabad volt bírálni bizonyos keretek között. Aztán pedig a kilencvenes években el kellett szenvedniük a délszláv háborút. Így olyan történelmi tapasztalatokra tettek szert, amelyek nyomán keményen kimondják a véleményüket, és a szavaknak kevésbé hisznek, mint a tetteknek és az eredményeknek. Nem véletlen tehát, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány propagandájának nem dőlnek be.

– Mindezek mellett tény, hogy a horvátok jóban vannak a magyarokkal, mindig szabadon beszélhettünk és beszélhetünk az anyanyelvünkön, sőt ahogy hallom, szlovéniai testvéreink mellett mi élvezzük a legtöbb jogot a kárpát-medencei magyar nemzetrészek közül – állítja Sándorka Jenő. – Az itteni magyarok karakán kiállásában szerepet játszanak a balkáni viszonyok is. A mi vidékünkön csak a farkaskölyök maradhat meg, a bárányt megsütik – teszi hozzá Jakab Sándor. – Persze farkaskölyökként is elveszhetünk, de legalább tisztességgel. Mifelénk valóban jellemző az erőteljes fogalmazás, ami a szívünkön, az a szánkon. Bármilyen kormányról is legyen szó, szeretjük az igazat megmondani, mindenesetre világosan látjuk a különböző magyarországi politikai erők teljesítménye közötti különbséget.

Tény és való, hogy az 1998 és 2002 közti időszakban bántak a legjobban a határon túli magyarokkal, és abban az időszakban fejlődött a legjobban Magyarország.

– A horvátországi magyar fiatalok nagy része természetes módon jobbközép beállítottságú, így mi sem természetesebb, mint hogy régóta rokonszenvezünk a Fidesszel – teszi hozzá Kriják Krisztina, Eszék-Baranya Megye Magyar Kisebbségi Önkormányzatának elnöke, aki az Új Magyar Képes Újság horvátországi magyar hetilap főszerkesztő-helyettese. – Bár eddig is megvoltak a kapcsolataink a magyarországi nemzeti oldallal, de azzal, hogy Fidesz-tagok lettünk, még közvetlenebb módon érintkezhetünk, konzultálhatunk a legkülönfélébb ügyekben. S így tán 2006-tól sikerül együtt megtenni a legszükségesebb nemzetpolitikai lépéseket. A horvát barátainkat is megdöbbentő december 5-e után pedig ne is remélje az MSZP és az SZDSZ, hogy túl sok határon túli magyar fiatalt meg tud nyerni magának!

– Amennyiben Gyurcsány Ferenc komolyan utánanézne a horvátországi magyarsággal kapcsolatban folytatott budapesti politikának, akkor talán lényeges változásokat eszközölne, és leváltaná a velünk foglalkozó tanácsadóit, akik hihetetlenül arcátlan módon járnak el minduntalan – emeli fel a hangját Jakab Sándor. – A budapesti kormánynak ezek az emberei olyan politikát folytatnak, amely alapjaiban sérti a horvátországi magyarság érdekeit.

A HMDK az itteni nemzetrész toronymagasan legtámogatottabb szervezete, ami az összes eddigi parlamenti, helyhatósági és kisebbségi önkormányzati választáson megnyilvánult. Ennek ellenére a jelenlegi magyar kormány emberei mindent elkövetnek azért, hogy amit a HMDK teremtett, elvegyék és odaadják az itteni klienseiknek. Utóbbiak egyébként nagyrészt a Magyar Egyesületek Szövetségében, a MESZ-ben találhatóak. Az MSZP nem tudta elfogadtatni a politikáját a HMDK-val, ezért létrehozott egy ellenszervezetet, amelyet a budapesti balliberális koalíció mind a mai napig erkölcsileg, anyagilag, politikailag messzemenően és aránytalanul kiemelten támogat, a magyar adófizetők pénzével játszva. Amennyiben nem sikerül elorozni a HMDK által megteremtett intézményeket, akkor az ellenszervezettel létrehozatnak alternatív „műhelyeket”. Ennek legkirívóbb példája az, ami az eszéki magyar központtal kapcsolatos.

– Egy ilyen kis közösség, mint a horvátországi magyarság nem is tudja belakni teljesen ezt az impozáns épületet, amely a horvátországi magyarság szellemi és oktatási fellegvára – mondja Kovacsevity Anna, az eszéki Magyar Oktatási és Művelődési Központ igazgatója. – Ugyanakkor a MESZ vélhetőleg a budapesti kormány embereivel összejátszva kinevezett egy magánházat oktatási központnak a közeli Pélmonostoron, amelyet az Illyés Közalapítvány vett a HMDK alacsony támogatottságú ellenszervezetének. Csak azt nem tudják még a pélmonostoriak sem, hogy mi folyik az épület falai között. Mostanság Budapestről elsősorban azt az intézményt pénzelik, miközben a hat éve sikeresen működő központunkat, amelyben egyre népszerűbb akkreditált oktatási intézmények is működnek, csupán kis összegekkel támogatják Budapestről. A Gyurcsány-kormány itteni kliensei hétvégi óvodára, játszóházra, főzőversenyre kérnek és kapnak pénzt. Ezek a programok aztán vagy megvalósulnak, vagy nem. Ugyanakkor a horvátországi magyarok évek óta jól működő és közkedvelt intézményeit lényegében csak Zágráb támogatja, Budapest viszont csak morzsákat juttat három éve. Miközben szükségünk lenne például egy kollégiumi épületre, mert az oktatási központban működő gimnáziumunkba és szakiskoláinkba egyre többen jelentkeznek, de a messzebb lakó diákokat nem tudjuk elszállásolni. Emiatt viszont nem ide járnak majd ezek a fiatalok, hanem horvát iskolába, így előbb-utóbb elvesznek a magyarság számára. Különösen igaz ez azokra a magyar gyermekekre, akik a Tengermelléken élnek, és családjuk magyar iskolába adná őket, de arrafelé ilyenre nincs mód. Itt meg nem tudjuk őket elhelyezni, de ezt a budapesti döntéshozók nem képesek vagy nem akarják megérteni. Pedig a telket biztosítanánk a kollégiumhoz.

– Az MSZP és az SZDSZ köreiben mindig előszeretettel hangoztatják, hogy nem szabad beavatkozni a határon túli magyar kisebbségek ügyeibe, sőt a Fideszt vádolják meg rendre, hogy békétlenséget szít a Kárpát-medencében – magyarázza Jakab Sándor. – Nos, mi ezt pontosan fordítva tapasztaljuk. A budapesti kormány emberei az elmúlt években a különböző választások előtt gátlástalanul kampányoltak az ellenszervezetünk érdekében, persze nem valami nagy sikerrel. A minap összeült Szülőföld Alap Tanácsába pedig a horvátországi magyarok részéről nem a toronymagasan legtámogatottabb HMDK delegálhatott tagot, hanem a sokkal szerényebb legitimitású MESZ, persze közvetett módon. Ennyit a be nem avatkozás politikájáról! Ráadásul az Orbán-kormány teljesítménye messze felülmúlta a jelenlegi garnitúráét. Ezért kívánunk együvé tartozni a legnagyobb magyarországi jobbközép erővel, hogy kölcsönösen segítsük egymást például különböző javaslatokkal, vagy azzal, hogy lehetőség szerint tudatosítjuk a magyarországi választópolgárokkal: lám, velünk kapcsolatban milyen álságos politikát folytatnak, és ha ez így van, akkor biztos, hogy velük is ezt teszik.