Gyakran az első vízbe lépéskor megmutatja a tenger zordabb oldalát. A víz alatt lévő köveken sokszor tömegesen tapadnak meg a tüskésbőrűek állattörzsébe tartozó tengeri sünök. Ezek az érdekes, szúrós állatkák a legősibb állattörzsek egyikébe tartoznak, találtak már ötszázmillió évesnél idősebb maradványokat is. A régen letűnt földtörténeti korokban sokkal több fajuk élt mint ma, jelenleg mintegy 5-6 ezret tartanak számon. A fürdőzőknek sok kellemetlenséget okozó európai fajok egyike a kővájó sün. Nevezik „Arisztotelész lámpásának” is, mert a nagy ókori tudóst a görögök lámpására emlékeztette az állat formája. Jellemző szerve a vízedényrendszer, amely folyadékkal telt csőhálózat, melynek apró kitüremkedései mint a lábacskák nyúlnak ki a sün mészvázának pórusain; ezekkel változtatja a helyét is. Tápláléka a kövekre tapadt algákból áll, amelyet erős fogazatával kapar le. Sötétlila vagy sötétbarna tüskéi mozgathatóan ízesülnek. Elterjedési területe az Atlanti-óceán nyugat-európai partvidéke és a Földközi-tenger. Az Adriában néha tömegesen jelenik meg, gyűjtik, mivel a nőstény sárga színű petefészkeit fogyasztják. Belelépve apró tüskékkel telik meg az óvatlan fürdőző talpa, amelyeket órákig szedegethet ki a lábából, ha teletalppal rálépett. A bent maradt apró tüske idővel begyullad és kilökődik mint egy szálka, de jobb megelőzni mindezt, például gumicipő viselésével.

A csalánozók szinte minden tengerben megtalálhatóak, színeik, formájuk káprázatos sokfélesége bámulatra méltó. Közéjük tartoznak a medúzák, amelyeknek teste 95 százalék vízből áll. Egyik szép példányuk a gyökérszájú medúza, amelynek harang alakú ernyője elérheti a 80 cm-t is. Ernyőjének ritmikus összehúzódásával halad előre, miközben beszippantja a tenger apró élőlényeit (planktonok), de nagyobb falatokkal is megbirkózik. Nyolc, aránylag rövid karja van. Elterjedési területe a hidegebb éghajlatú tengerektől a Fekete-tengerig húzódik. Az Adrián az Isztriai-félsziget partjai mentén gyakori. Főleg télen és tavasszal rajzik, de bármikor találkozhatunk velük és fajtájuk más egyedeivel. A csalánozó nevet onnan kapták, hogy karjaikat és ernyőik szélét csalánsejtek borítják, amelyek egyfajta kellemetlen, csípős érzést okoznak, ha „összeütközünk” velük úszás közben. A medúzacsípés félhold alakban látszik meg a testen, viszket, ég, megduzzad a helye és esetleg allergiás reakciót is kiválthat. Különösen nagy rajokat figyeltek meg az Adriában a szemölcsös medúzából, néha több kilométer hosszú csapatban úsznak.

Különleges formájú halak a ráják. Köztük is érdekes az elektromos áram kibocsátására képes a zsibbasztó rája. Általában 50-60 cm átmérőjű, lapos testű hal, 2-8 kg súlyú. Lapos testének egynegyedében elektromos szerv (szövet) van, amely 40 volt feszültségű áram leadására is képes. A zsibbasztó hatású áramütést a táplálék megszerzésére (kisebb halak elkábulnak tőle) és védekezésre használják. Elterjedt az Adriában, a Földközi-tengerben, az Atlanti-óceán keleti partvidékén.

Az idén fehér cápa megjelenését jelentették a tengeri mentőszolgálatnál az Adrián. Az első jelentést június 21-én jegyezték föl: Ivan Hauser, a mentőszolgálat búvára Pulánál, mindössze 20 méterre a parttól, hatméteres mélységben figyelt föl a veszélyes fajtára. Hauser nyilatkozata megjelent a médiában, lehetségesnek tartották, hogy a veszélyes faj betévedt az Adriára, bár ennek kicsi az esélye. Ezután a rijekai révkapitányságnak jelentették, hogy az Ostro-foknál harminc méterre a parttól egy egyméteres cápát látott egy hajó kapitánya. Aznap még a pulai révkapitányságot is értesítette egy motoros hajó parancsnoka, hogy 22 tengeri mérföldre a várostól négyméteres cápát láttak kelet felé tartani.

Az Adriában 26 fajta cápa él, a legtöbbjük teljesen ártalmatlan. A legutóbbi cápatámadást a Kvarner-öböl térségében jegyezték föl, 30 évvel ezelőtt. A mostani hír mégis riadalmat keltett, néhol eltűntek a fürdőzők a strandokról, ezért a hír kezdett „gazdaságtalanná” válni. Július utolsó harmadában aztán bejelentették, hogy a „két cápa” két delfin volt, amelyek ugyancsak élnek az Adriában és elég termetesek is. A bejelentést követően hamarosan megtalálták a két delfin tetemét, az egyiket Baska, a másikat Jadranovo környékén. Az állatokat szigonnyal, vagy valami hasonló eszközzel pusztították el. A delfineket törvény védi, jelenleg az Adriában 218 delfin úszkál a vízben 40 rajban.

A legtöbb cápatörténetben a kék cápák szerepelnek, testük felül kékesszürke, alul majdnem fehér, elérik a négy métert is. Valódi hazájuk a trópusi, szubtrópusi tengerek, de a Földközi-tengerben is előfordulnak. Nagyon valószínű, hogy az embert is megtámadják, mert igen falánkok. A zaj, a mozgás, a vérszag csalogatja őket. Támadás előtt mindig oldalra hajtják a fejüket, mivel az áldozat megharapásakor ide-oda járatva a fejüket tépnek le darabokat. Ma is évről évre megsebesítenek búvárokat, fürdőzőket, hajótörötteket; különösen az ausztráliai partok közelében gyakori a cápatámadás. A kék cápa nem támad azonnal, nem úgy, mint a fehér cápa, a tigriscápa és a pörölyfejű cápa. A fehér cápa vérengző, kiszámíthatatlan, a nyílt óceán lakója. Rögtön támad, képes egy embert egészében lenyelni. Egy elejtett példánynak a gyomrában egy emberi lábat, egy demizsont, egy fél kecskegidát, két tököt, két nagy halat és egy kis cápát találtak. Hossza elérheti a 12 métert, súlya az 1500 kg-ot. Fogai 7-7,5 cm hosszúak, háromszög alakúak, élesek. Úszási sebessége elérheti a 60-70 km/órát, és mivel a felszín közelében tartózkodik, hátúszója gyakran kilátszik a vízből. Tengeri fürdőhelyeken vagy műanyag hálót feszítenek ki a vízbe, vagy áramot vezetnek drótkötelekbe, hogy távol tartsák a strandolóktól. Valamennyi meleg tengerben előfordulnak.

Az Adriában és a Földközi-tengerben leginkább a közönséges kis macskacápa honos, amely legföljebb 70 cm hosszú. A tengerfenéken fekszik a nap nagy részében, kis rákokat és halakat fogyaszt. A dalmát halpiacokon árulják. Teljesen ártalmatlan az emberre.

Hogy mit láttak Pula közelében a tengerészek, nem tudni. Az ügyben az egyetlen gyanús részlet, hogy a „vétkes” delfineket nemcsak azonosították a „cápákkal”, hanem mindkettőnek a tetemét is megtalálták. Higgyük el, hogy így volt.

(hankó)