A legértékesebb dokumentumok sok esetben véletlenül kerülnek szakemberek kezébe. Így járt nemrég egy izraeli régész is, aki már 1986 óta kutatott a Júdeai-sivatag déli részén. A Holt-tenger melletti egyik faluban egy beduin (vándorló arab törzshöz tartozó) a rendőrőrsön két barna bőrdarabot mutatott Chanan Eshel professzornak, melyeken írás volt, és a beduin állítása szerint a két leletért húszezer dollárt ígértek neki a feketepiacon. A beduin azért fordult a régészhez, hogy felbecsülje a bőrdarabok valódi értékét. A találkozót titokban kellett tartani, mert a törvény szerint a leleteket be kell szolgáltatni az illetékes hatóságnak, különben nagy büntetést rónak ki az eltulajdonítóra. A professzor lefényképezte a tekercseket, nem remélte, hogy valaha viszontlátja. Néhány hónap múlva azonban ismét jelentkezett a beduin, és a tekercsek még nála voltak. Chanan Eshel a tel-avivi egyetem nevében háromezer dollárért megvette a két tekercset. Csak tüzetesebb vizsgálat után derült ki, hogy a két töredéken Mózes III. könyvéből való szöveg olvasható és Kr. u. 135 körülre keltezhető. Valószínűleg azoktól a menekültektől származik az írás, akik a rómaiak elleni, Bar Kochba vezette felkelés leverése után a Holt-tengerhez közeli Nahal Arugot-i barlangokban húzták meg magukat. A két bőrdarabka valószínűleg része annak a 15 tekercsnek, amelyeket ebben a térségben találtak, de azokon nem szerepel Mózes III. könyvéből származó szöveg.

Őskeresztény kéziratokat tesznek olvashatóvá csúcstechnikájú kamerákkal a Sínai-hegy lábánál épült legrégebb óta működő kolostorban, a Szent Katalinban. A Sinai-kódexet a világ legidősebb bibliájaként tartják számon, egy részét a kolostorban élő görögkeleti szerzetesek őrzik, de a 330 és 350 között másolt Codex Sinaiticus lapjaiból a világ négy országába került. A XIX. században egy német kutató talált rá a Szent Katalin-kolostorban, aki – szokás szerint – nagy részét magával vitte hazájába. Onnan néhány lap az orosz cárhoz került, aki a becses kincs egy részét az angoloknak ajándékozta. A kolostorban nem őrizték megfelelő körülmények között a kódexet; 1975-ben 15 oldalt és két laptöredéket egy beomlott mennyezetű, elfelejtett fülkében találtak meg. Most négy ország kutatói különböző hullámhosszúságú fénynyalábokkal pásztázzák végig az olvashatatlan írásokat, így láthatóvá válnak a megfakult vagy átírt írásjelek.

XVI. Benedek pápa megbízásából a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilika alatt is folytattak ásatásokat. A hagyomány szerint a bazilikát a IV. században Szent Pál sírja fölé emelték. 1923-ban tűz martalékává lett, de a XIX. század közepén újból fölépítették a templomot. A padozat alatt leltek rá arra a szarkofágra, amely Giorgio Filippi régész szerint Szent Pál apostol csontjait tartalmazza. A szarkofágot nem nyitották föl, hanem egy endoszkópos mikroszkóppal vizsgálták meg a maradványokat. Pál apostolt Néró császár uralkodása alatt fejezték le. Feltehetően ez lehetett az azonosítás alapja is, hiszen a lefejezés a csontokon jól látható nyomot hagy.

Franciaországban megtalálták és föltárták egy ókeresztény keresztelőkápolna nyomait Ajaccióban. Francia régészek Korzikán, a város Szent János-negyedében találtak rá az értékes falmaradványokra. Daniel Istria ásatásvezető szerint a épület kereszt formájú lehetett. Egy 2,68 x 1,39 méter területű és 1,34 méter mélységű központi medencéhez csatlakozik egy kör alakú, 80 cm átmérőjű medence; ez az együttes egy lóhere alakú apszisban kapott helyet. (Érdekes, hogy a viszonylag ritka lóhere alakzat megtalálható a Kézdiszentlélek mellett magasodó Perkő-hegy tetején álló Szent István-kápolna alaprajzában is. Az évente augusztus 20-án megtartott Szent István-napi búcsú a csíksomlyói után a legjelentősebb Háromszékben és Csíkban). A régész szerint ez az építészeti megoldás észak-afrikai hatásokat mutat, mivel a gallok abban az időben hatszögletű vagy négyzetes medencét építettek. Az észak-afrikai hatás azokhoz az ottani katolikusokhoz köthető, akik a vandálok elől menekültek északra. Bár a vandálok is keresztények voltak, ők az akkor már eretneknek bélyegzett ariánus tanokat követték. A menekültek a mediterráneum különböző szigetein telepedtek le, így Korzikán is; magukkal hozták ereklyéiket, szentjeik tiszteletét, szokásaikat és egyházi szervezetüket. Nagy Szent Gergely pápa 601-re keltezett levelében tesz említést arról, hogy az ajacciói püspöki szék nincs betöltve és egyes hívők a pogány szokásokhoz tértek vissza. A korzikai feltárás a pápa panaszát látszik alátámasztani.

A szíriai Palmyrában Sárkányölő Szent György eddig ismeretlen, legkorábbi ábrázolását fedezték föl egy Kr. u. 260 körül készült mozaikpadlón. A kutatók szerint talán ez a hely lehet a Szent György legenda forrása is. Az egyik palmyrai étkező mozaikján Bellerophont, a görög mitológia hősét egy kiméra megölése közben ábrázolták. Bellerophon a szárnyas Pegazuson lovagol, lándzsáját a kiméra oroszlánfejének szegezi. A hős szokatlan módon nadrágot és hímzett tunikát visel, amely Palmyra szászánida perzsa szomszédainál volt szokásos viselet. Hátát olyan köpeny borítja, amely a palmyrai arisztokráciára volt jellemző. A felfedezés azért különleges, mert a nyugati provinciákban több tucat római Bellerophont ábrázoló padlóburkolatot ismernek, ám a Közel-Keleten ez az első.

Számtalanszor fölröppent már a hír, hogy megtalálták Noé bárkáját. 1978 novemberében súlyos földrengés volt Törökország északkeleti részén, s a helyreállítások során találtak egy bárkamaradványt, amely igencsak hasonlított Noé bárkájára. Amerikai és örmény bibliai régészek kezdtek kutatni a területen. Nemrég rátaláltak egy 515 láb hoszszú hajótestre, amelynek a faanyaga egykor élő fa volt. A vizsgálatok még folynak, de lehetséges, hogy beigazolódik a régészek sejtése: Noé bárkáját találták meg.

* * *

Hazai földben

A magyar régészeknek igencsak kevés pénze van ásatásokra, ezért tervásatás már hosszú évek óta alig-alig fordul elő. Elsősorban az építkezések során megbolygatott földet vizsgálják át, mivel törvény mondja ki, hogy az építkezések megkezdése előtt meg kell kutatni a kérdéses területet, nehogy pótolhatatlan értékek menjenek veszendőbe. Különösen jó „vadászterület” az autópályák építkezési területe, mivel nagy távolságokat szel át. Ilyen esetben a költségeket a építtetőknek kell állnia. Az M5-ös autópálya nyomvonalának átvizsgálása közben Szeged alatt, a röszkei határátkelőhöz vezető szakaszon avar kori sírokat találtak a Móra Ferenc Múzeum munkatársai. Szekszárdon a Garay téren, a sétálóutcai építkezés során bukkantak Árpád-kori leletekre. Szekszárd és környéke egyébként is gazdag régészeti leletekben, mivel a város megléte a kelta időkig nyúlik vissza, s szinte nincs olyan kor, amely ne hagyta volna nyomát a valaha Alisca néven nevezett településen. Különösen impozáns az I. Béla király által alapított bencés kolostor romja, ahová az alapító király is temetkezett.

Az óbudai Záhony utcában egy ipari park területén római sírok kerültek elő. Az egykori Gázgyár területén többször volt már tereprendezés, így a sírok egy jó részét szétdúlták. A megmaradt sírokból ékszerek, üvegkancsók, sőt egykori lábbelik is előkerültek. Az utóbbiaknál a bőrrész természetesen elpusztult, de a talpon talált vasszegek kirajzolják a cipő körvonalát.

Az igazi világszenzációt a miskolci Avas-hegyen előkerült őskőkori lelet jelenti. Nagy meglepetés, hogy az őskori ember már hetvenezer évvel ezelőtt hőkezelési technológiát használt kőeszközei megmunkálásához. Eddig úgy vélték, hogy csak mintegy 35 ezer éve használt ilyen fejlett technológiát. A leletek nagy területen kerültek felszínre, lehet, hogy régészeti parkot alakítanak ki a lelőhelyen, hogy külhoni kutatók is megvizsgálhassák az egyedülálló lelőhelyet.