Debrecen neve egy egyházi okiratban az 1200-as évek elején olvasható először, ám annyi bizonyos, hogy a tatárjárást követően kezdett kiemelkedni a környékbeli falvak közül. Történetének egyik fontos állomása az volt, amikor Nagy Lajos király 1361-ben szabadalmas mezővárosi rangot adományozott a településnek, s ezzel nagy lehetőséghez jutott a zömében iparral és állattenyésztéssel foglalkozó lakosság. Ennek köszönhetően a XVI. századra a környék legjelentősebb településévé, kereskedelmi központjává vált, a XVII. századra pedig a királyi Magyarország leggazdagabb városának tartották. Ettől kezdve a református vallás magyar központja is lett, kollégiumából a kor számos jelentős tudósa került ki. Debrecennek a magyar szabadságharc történetében is kulcsszerepe volt, hiszen 1949-ben öt hónapra ide költözött az ország kormánya, amely gyűléseit a Református Kollégium oratóriumában tartotta. A szabadságharc vezére, Kossuth Lajos pedig a Református Nagytemplomban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását, s kiáltotta ki hazánk függetlenségét.

A város első virágkarneválját éppen száz évvel ezelőtt, 1905-ben, egy új mentőkocsi beszerzésének támogatására rendezték. Sajnálatos módon a következőre évtizedeket kellett várni, ám 1966-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal rendszeresen megtartották. Eddig közel hatszáz virágkocsit, százmillió szál virágot, több tízezer felvonulót láthatott a közel ötmillióra becsült érdeklődő. Az idei tizenhét kocsi feldíszítéséhez több tízmillió száraz- és élővirágot használtak fel. A kompozíciók között számos mese- és állatfigura volt, de nem hiányozhatott az államalapítást jelképező virágkorona, a virágból formált jogar és országalma sem. Számos életképszerű kompozíció is akadt, így postás próbált meg egy levelet kézbesíteni, Einstein okította növendékeit, a város focicsapata rúgta a labdát, de akadt olyan is, amelyiken egy bikát szelídítettek virággal, vagy kuruc lovasok üldözték a menekülő labancokat. A zsűri egyébként ez utóbbit ítélte a legszebbnek, míg a felvonuló kocsik között táncoló és zenélő nemzetközi csoportok közül a Japánból érkezett Musica Grato Himi fúvószenekar bizonyult a legjobbnak. A tizenhét díszbe öltözött kocsi délután a Nagyerdőben pihent, majd este nyolc órakor, immár kivilágítva újra végigvonult a városon, és másnap estig a Nagytemplom előtti téren várakozott néhány kocsi kivételével, amelyek a közeli Nagyváradon tettek tisztelgő látogatást.

Azok számára, akik kipihenték a karnevál fáradalmait, Debrecen további kulturális élményeket is kínált. A város központjában álló Déri Múzeum nevét sokan csak Munkácsy Mihály lenyűgöző Krisztus-trilógiájáról ismerik, és kevesebben tudják, hogy a névadó, Déri Frigyes általános művelődéstörténeti gyűjteménye az ország egyedülálló múzeumává tette. A gyűjtemény talán legérdekesebb darabjai az újbirodalom idejéből és a késői korból származó egyiptomi múmiakoporsók, valamint az antik kor világát idéző görög vázák, amforák és márványszobrok. A XVII-XIX. századi keleti gyűjteményből kiemelkednek az aranyozott fa- és bronzszobrok, valamint a jade-faragványok, a fegyvergyűjteményből pedig a spanyol, német, olasz és magyar kardok, szablyák, páncélok és az indiai díszfegyverek. A Régi képtárban főként a XVII. és a XIX. század magyar festőinek, így Mányoki Ádámnak, Madarász Viktornak, Székely Bertalannak és Munkácsy Mihálynak alkotásait láthatjuk, míg a Modern képtárban többek között Csók István, Mednyánszky László, Derkovits Gyula és Egry József munkáiban gyönyörködhetünk. A múzeum leghíresebb és legimpozánsabb pontja a Munkácsy Terem, amely a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo! monumentális festményeknek ad otthont. Ez utóbbit Déri Frigyes, Bécsben élő kereskedelmi tanácsos vásárolta meg 76 ezer aranykoronáért, s halála után, 1924-ben a hagyatékával együtt Debrecenbe került. 1930 óta pedig a számára épített tetővilágításos különteremben áll, ahová 1993-ban a Golgota, majd 1995-ben a Krisztus Pilátus előtt is megérkezett letétbe. Ezzel – legalábbis átmenetileg – megvalósult a három festmény együttes bemutatására való törekvés.

A múzeumban található a város helytörténeti kiállítása is, amely Debrecen történetét mutatja be 1945-ig a földművelés és az állattenyésztés jellegzetes eszközein keresztül. A település kézműiparának emlékét szerszámok őrzik, s igazi kuriózumnak számítanak az 1772-ben alapított Arany egyszarvú patikának épen maradt festett ajtói és ablaktáblái, orvosságos tégelyei és egykori berendezési tárgyai. A csillagos ég és lakói című állandó kiállítás Hajdú-Bihar megye területén előkerült régészeti leleteivel, valamint Halálszentélyének fény- és hanghatásaival nyújt maradandó élményt a látogatók számára.

A kálvinista Rómaként is emlegetett város központjában található a debreceni Református Kollégium, amely a hagyomány szerint már 1538-ban is protestáns szellemű volt, s egyetlen olyan református kollégium, amely Pápa és Sárospatak nagy múltú kollégiumainak felszámolása után is folyamatosan látta el hivatását. A tanrend biblikus, humanista, görög-latin és nemzeti műveltségű volt, így nem véletlen, hogy az intézményből olyan növendékek kerültek ki, mint Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre vagy Szabó Lőrinc. Az irodalmárok mellett a kollégium olyan XX. századi politikusokat is tanítványai között tudhatott, mint Horthy Miklós kormányzó, vagy gróf Tisza István miniszterelnök.

A kollégium állandó Iskolatörténeti kiállítása a wittenbergi hatásokat, a templom, az iskola és a helyi nyomda szoros összefonódását érzékelteti, valamint ízelítőt ad a régi diákélet hangulatából a különféle diáktársaságok, így a tűzoltódiákok eszközeinek, a rézmetsző diákok munkáinak és egy XIX. századi berendezett osztályteremnek a segítségével. Az Egyházművészeti állandó tárlat pedig bepillantást enged a református templomok festett bútorzatainak, kazettás mennyezeteinek, textíliáinak és serlegeinek világába. De itt található hazánk legnagyobb egyházi könyvtára is, melynek kézirattára felbecsülhetetlen értékű középkori kódexeket tartalmaz. Ezen felül 146 ősnyomtatványával, 2000 darab 1600 előtt kiadott antiquájával és 1600 régi magyar nyomtatványával előkelő helyet foglal el a történeti gyűjtemények élvonalában is.

A városban rendezett időszaki tárlatok egyik legnagyobb szenzációja volt a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum képzőművészeti kiállítása, mely a Nyolcak és az aktivisták címmel a magyar avantgárd közel negyven alkotását mutatta be. A tárlat anyagát a cívisvároshoz kötődő Antal Péter és nagyapja, Lusztig Sámuel felbecsülhetetlen értékű gyűjteményéből válogatta ki Perneczky Géza művészettörténész. Antal Péter debreceni ügyvéd milliárdokat érő műgyűjteménye egyébként a XIX-XX. század legnagyobb magyar képzőművészeinek alkotásait tartalmazza, így többek közt Aba Novák Vilmos, Barabás Miklós, Czóbel Béla, Csók István, Csontváry Kosztka Tivadar, Derkovits Gyula, Gulácsy Lajos, Kassák Lajos, Kondor Béla, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József, Szinyei Merse Pál és Székely Bertalan munkáit. A tervek szerint a gyűjtemény legjelentősebb darabjai képeznék a kulturális főváros pályázatához kapcsolódóan megépítésre kerülő modern művészeti központ állandó kiállításának egy részét is. A múzeumban kiállított, válogatott remekművek igazi szenzációnak számítanak, hiszen itt láthattuk többek között Magyarországon először Moholy-Nagy László egy szénnel és két vegyes technikával készült képét. Moholy-Nagy festményeit egyébként Európa-szerte elismerik, legfontosabb alkotásaiért ma már annyit fizetnek, mint Picasso vagy Matisse egy-egy képéért. A tárlaton helyet kapott a Nyolcakkal párhuzamosan szerveződő, Képzőművészek Új Társaságának vezéralakja, Kmetty János is, valamint Kassák Lajos konstruktivista képeivel, Márffy Ödön és Czóbel Béla is, akinek portréi közül az Ülő lány emelkedett ki. A festészeti ritkaságok mellett meg kell említeni a Nyolcakhoz szegődött szobrászok és ötvösök munkáit is. Ilyen például Vedres Márk Fuvolázó szobra, vagy Fémes Beck Vilmos, a kor híres ötvös testvérpárjának egyike, aki ezúttal Térdelő nő című kisplasztikájával képviseltette magát. De meg kell emlékezni Lesznai Annáról is, akinek munkáiból burjánzó állat- és növényvilágot ötvöző hímzésterveit állították ki.

A tárlat nagy érdeme, hogy ráirányította a figyelmet sok, már-már elfeledett alkotásra. S hogy a továbbiakban ne tévesszék ezeket szem elől, a város egy komplett képzőművészeti fejlesztési tervet dolgozott ki, amelyben szerepel egy új városi galéria kialakítása, a már említett modern művészeti központ felépítése és az Antal-Lusztig-gyűjtemény méltó elhelyezése. Ezzel megvalósulhat Debrecen azon szándéka, hogy Budapest mellett városuk is készen álljon nemzetközi hírű képzőművészeti anyagok bemutatására. Ehhez mindenesetre az első lépést már megtették, s a következőre sem kell sokat várni: hamarosan ugyanis a cívisváros lakói is láthatják a fővárosban már nagy sikert aratott Munkácsy-kiállítást.

(B)