A 80-as évek végén feltűnt a rendszerellenes pártmozgalmak háza táján egy ambiciózus, fiatal jogásznő. 1987-ben ugyan még nincs ott a lakiteleki sátorban, de a rákövetkező évben, amikor már lehetett látni, hogy különösebb kockázata nincs a részvételnek, jó érzékkel és az elsők között csatlakozik az Magyar Demokrata Fórumhoz. Fontos szerepet játszik az országos hálózat kiépítésében, ennek ellenére komoly pozíciót nem ér el a pártban az Antall-kormány ideje alatt. Antall József halála után, 1994. elején azonban már ott találjuk Boross Péter miniszterelnök-jelölt mellett, akinek megválasztásában nem kis szerepet vállal. Feltűnik még a 94-es bukás után, amikor az őszi frakcióülésen vezetőválasztásra kerül a sor. Boross Péter, aki leköszönt miniszterelnökként nem akar megmérkőzni Szabó Ivánnal, Dávid Ibolyát indítja a frakcióvezetésért folyó versenyben, és csak egy hajszállal marad alul Szabó Ivánnal szemben. Majd jön 1996 tavasza, az MDF szakadása. Az MDNP kiválásával valójában legnagyobb ellenfeleitől szabadul meg, s habár ekkor a pártalapító Lezsák Sándort választják meg elnöknek, Dávid pályája egyenesen emelkedik felfelé. Az 1998-as győzelem után megkapja az igazságügyi tárcát.

A koalíciós kormányzás alatt azonban komoly feszültségek alakultak ki Orbán Viktor és Dávid Ibolya között, ami olyan komoly méreteket öltött, hogy a ciklus közepére Torgyán József mellett Dávid Ibolya hiányzott a legtöbbet a kormányülésekről, a 61 ülésből szám szerint 29-en nem jelent meg. Ezzel ellentétben viszont már akkor igen jó kapcsolatot ápolt a médiával, mert amíg a balliberális sajtó Torgyánt ostorozta a mulasztásokért, Dávid Ibolya hiányzásai mellett szó nélkül ment el. Így érkezik el 2000 februárja, amikor is az elnök asszony önálló akcióba fog és hirtelen, vagy nagyon is megfontolt ötlettől vezérelve Békejobb 2000 elnevezéssel összefogást kezdeményez a pártból 1996 tavaszán botrányosan kivált MDNP-vel és a Vállalkozók pártjával. Az együttműködési megállapodást egy hét elteltével alá is írják. A Békejobbról egyébként csak a Dávid Ibolyához közeli, belső körök tudtak, a frakciótagok döntő többsége a médiából értesült róla. Egy Népszabadságban megjelent cikk szerint odáig elment, hogy a februári kongresszusra készült vitairatában azt írta, az MSZP-vel sem tartja kizártnak az együttműködést, amennyiben az polgárosodik.

Néhány évvel később, 2001-ben pedig kijelenti, hogy csak olyan párttal tudja elképzelni az együttműködést, amelyiknél szóba sem jöhet egy MSZP-vel kötött nagykoalíció. D. Ibolya önállósodási ámokfutása azonban ezzel még nem ért véget, ellenkezőleg, még csak ekkor kezdődik. Mindenki tudta, hogy a 2002-es választási koalíció megkötése létkérdés a kormányzó polgári koalíciónak. Különösen azok után, hogy a kisgazdák botrányt botrányra halmoztak, és a pártelnök Torgyán József pedig még miniszteri bársonyszékétől is kénytelen volt megválni. A Fidesz év elején nagylelkű ajánlatot tett a pártnak, amelynek következtében az MDF rendkívül kedvező feltételekkel vághatott volna neki az egy év múlva esedékes választásoknak. A pártelnök azonban megint közbeszólt, és a végsőkig ellenezte a megállapodást. A párt vezetésében értetlenül fogadott lépésnek volt előzménye, hiszen az MDF még januárban kiadott közleményében leszögezte, amellett, hogy nem zárja ki a Fidesszel az együttműködést, a párt egyedül készül az esedékes 2002-es megmérettetésre. Dávid Ibolya ezen álláspontján nem változtatott egészen nyár végéig, annak ellenére sem, hogy mind az országos választmány, mind az elnökség a megegyezést akarta. Ezért augusztus elején a párt országos választmánya kötelezte az elnökséget arra, hogy még egyszer üljön le a Fidesszel tárgyalni. Ennek eredményeként a választási szerződéskötés határidejének lejárta előtti utolsó pillanatokban, augusztus 31-én, éjfél előtt pár perccel aláírták az együttműködést.

A megállapodás, amely a közös jelöltek számát tekintve messze alulmúlta a Fidesz által tavasszal felajánlott helyek számát, még így is rendkívül előnyös volt. Ennek köszönhetően az új ciklusban kétszer annyi fórumos képviselő ülhetett a képviselői padsorokba, mint azt megelőzően. A választásokat a polgári kormányzat a megegyezés ellenére elveszítette. Dávid Ibolya, aki szeretett a józan ésszerűség talaján mozogni, ebből mindössze azt a következtetést vonta le, hogy ezek után végleg szakítani kell a Fidesszel. Mindenesetre még ott, a keserű pohár kiürítése utáni pillanatokban, a Millenáris park gyászoló közönsége előtt a színpadra érkező, lógó orrú politikusok közül elsőként szólal meg. Kemény hangot üt meg, és hogy elibe menjen a történéseknek, azonnal elismeri a vereséget, egyben gratulál a győzteseknek. Itt hangzik el az a mondata is, hogy politizálni a parlamenti patkóban kell, és nem az utcán. A felbőszült, egyébként is Orbán Viktort váró tömeg füttyel és pfújolással válaszol az egykori szövetségesnek.

Innentől kezdve már csak végig kell mennie a megkezdett úton. Már a vereség éjszakáján bejelenti, még nem tudja, hogy közös frakciót alkotnak-e a Fidesszel, sokkal elképzelhetőbbnek tartja az önálló parlamenti politizálást. Vajon tényleg csak az önálló politizálásról van szó, vagy egész másfelé veszik az irányt. A Fidesszel szembeni távolságtartás mellett megkezdődik az arculat-, stílus- és értékváltás a pártban. A frakcióban is teljes a bizalmatlanság. Sokan csak annyit észlelnek, emberek jönnek-mennek az elnök körül, akikről nem tudják kik, milyen szerepet játszanak a pártban, csak azt látják, hogy az elnökük ismeretlenekkel köt megállapodásokat, amiről, kevés kivétellel, csak utólag szereznek tudomást. Egyre több esetben helyezkedik nyíltan szembe korábbi szövetségeseivel, és kerül egy platformra az balliberális kormánypártokkal.

A következő állomás a nagy vihart kavaró tv-kuratórium tagjainak megválasztása 2003 márciusában. Azért, hogy biztosítsa a kuratórium működését, a házelnök felkérésére az MDF a Fidesz helyett további két kurátort jelöl a testületbe. Csak azért, hogy biztosítva legyen a kormánytöbbség határozatképessége, nemegyszer a parlamentben is előfordul, hogy nemleges szavazatukkal kisegítik balliberális politikustársaikat. Ilyenkor a szavazástól magukat távoltartók és Dávid Ibolya hűséges követői között rendszerint botrány tört ki.

Pártja életképességében és saját személyének nagyarányú országos népszerűségében bízva nem meglepő, hogy az európai parlamenti választásokon is önállóan indul. 2003 júliusában ugyan találkozott a két pártelnök, először a választások óta, ám a megállapodásból ne lett semmi. A találkozót megelőző egyeztetés volt az első alkalom, hogy az elnököt egy tanácsadó kíséri, aki stratégiai kérdésekben látta el a résztvevőket hasznos ötletekkel. A tanácsadó feltűnően arra fektette a hangsúlyt, hogy hogyan kell tárgyalni Orbán Viktorral.

Az önálló indulást a frakció és a párt is támogatta, mert a belpolitikai tét nélküli választások jó alkalmat kínáltak arra, hogy megtudják, hány százalékot ér a választóknak az MDF egymagában, szövetséges nélkül. Ám vélhetően új tanácsadóira hallgatva Dávid Ibolya elkövette azt a hibát, hogy az országos választmány és az elnökség döntése nélkül jelentette be a nyilvánosságnak az önálló indulás tényét. Ezzel nyíltan fölrúgta a párton belüli demokratikus játékszabályokat, aminél sokkal fontosabb volt számára az önálló indulás, mert tudta, hogy sikere megerősíti pozíciójában. Az önálló indulást csak több hónap elteltével szavazta meg végül az országos választmány.

Az EP választási kampány már teljes erőbedobással a középre vonulásról szólt, amit a később kivált, illetve kizárt képviselők határozottan elutasítottak. A frakció által javasolt témakörökben, vidékfejlesztés, az agrárium kérdései, a határon túli országrészek, Dávid Ibolya nemigen nyilvánult meg, a kettős állampolgárságot pedig kifejezetten elutasította. Ellenben kirobbantja az elhíresedett botrányt, a 70-30 arányú „lenyúlásokról”, és egyszerre a középpontba kerül. Ezen túl érdemi üzenetet nem tudott átvinni a párt az uniós választáson. Ekkor már nyilvánvaló, hogy egy új kampánycsapat van kialakulóban Dávid Ibolya körül. A frakció, a tagság nem tudta kikből áll ez a csapat. Egy nemrégiben az Index című internetes újságban napvilágot látott cikkben Antall Péter, az Antall József Közalapítvány kutatási igazgatója elismerte, hogy a pártalapítvány több mint másfél éve szerződésben áll a szélsőségesen liberális Political Capital Kft.-vel, amely azóta folyamatosan dolgozik nekik. Közvélemény-kutatásokat és politikai ajánlásokat szállít a pártvezetésnek. Javaslataikra épült az a stratégia, amely az MDF-et mindkét nagy párttal szembehelyezte. Az internetes lap információi szerint a céghez fűződő kapcsolatot a pártvezetés stratégiai titokként kezelte az EU-kampány idején, ezért nem informálták párttársaikat. Az arculatváltást Dávid Ibolya egy Bács-Kiskun megyei választmányi ülésen jelentette be. Ezentúl az MDF-nek a médiára alapuló pártnak kell lenni, amelyben egy vagy két vezérpolitikus szólalhat csak meg, a többiek ezt a munkát segítik elő. A későbbiekben megszüntetik a helyi szervezetek egyéni tevékenységét is, mert ezekre nem lesz szükség. Ezek után alakul meg a frakcióban a Lakitelek Munkacsoport, jönnek a kizárások, majd az MDNP-vel való egyesülést.

Még az előző ciklus idejében fölköltözik családostul a fővárosba. Ekkor két lakást is vásárol Budapesten, a sajtó mégsem liheg a nyakában, hogy vagyonnyilatkozatát elemezze. A lánya időközben Tom Lantos pártfogásával végzi az iskoláit az Egyesült Államokban, férje pedig, aki közjegyző, bekerül Budapest egyik legelitebb budai körzetébe. Kevesen tudják, hogy Magyarországon a közjegyzői státusok zártak, nem lehet új státust létrehozni, csak örökléssel lehet megszerezni egy helyet. Dávid Ibolya férjének azonban szerencséje van, mert az egyik budapesti kerületben a megnövekedett közjegyzői igényekre való tekintettel a helyi polgármester éppen akkor kezdeményezi egy új státus létesítését, amikor a család a fővárosba költözik…

Az több mint valószínű, hogy az MDF országos listáról sem lesz képes bejutni a parlamentbe. Ezért egyesült a fórumból kilépett MDNP-vel, és könnyen meglehet, hogy a siker érdekében még a Centrum Párttal is hajlandó összeállni. Miután szinte minden előző szövetségesével összerúgta a port és párttársait az alapító Lezsák Sándorral egyetemben kizárta, a program nélküli, mediatizált pártot bevitte a politikai középbe. Már csak az lehet az érdeke, hogy az MSZP nyerjen. Ha az MSZP nyer, és az MDF is bekerül, akkor a párt ismét kormányalakító helyzetbe kerül, és Dávid Ibolya tovább építheti politikai karrierjét. Az is jó neki, ha nem kerül be, de a szocialisták kerülnek hatalomra, hiszen hálából a néhány, Fidesz elől elhalászott százalékért cserébe biztos akad egy nagyköveti kinevezés, vagy egy állami intézmény igazgatótanácsi széke.

Dávid Ibolya, aki az évek során gyakorlatilag leváltotta a párttagságot, és elfordította az MDF-et eredeti értékrendjétől, ő maga belülről szeletelte föl, ma már mindent egy lapra tesz fel: az MSZP-re játszik, mert a csúfos politikai bukástól már csak az mentheti meg, ha ismét a szocialisták győznek.

rsz