Mint ismeretes, az Erdélyből elszármazott Szatmári Tibor és felesége, Szatmári Ildikó ellen az a gyanú merült föl, hogy budapesti kormánykapcsolataikat kihasználva információkat szolgáltattak a román titkosszolgálatnak. A hölgyet ráadásul Magyar Bálint oktatási miniszterrel, Hiller István szocialista pártelnökkel és Bálint-Pataki Józseffel, a Határon Túli Magyarok Hivatalának tavasszal lemondott vezetőjével is hírbe hozták. A vádakat az érintettek természetesen tagadták. Lapunk már korábban hangot adott abbéli véleményének, hogy a dolog súlyához képest szokatlanul nagy a csönd. Az ügy már csak ezért is további érdeklődésre tart számot. A Demokrata ezért új szempontból közelítette meg a kémbotrányt, megvizsgáltuk a Mucuska-történetről szóló információk tálalásának időzítését és lehetséges hatásukat. Az alábbiakban gyakorlatilag szigorúan kronologikus felsorolás következik.

A kémügyet augusztus 22-én, egy hétfői napon robbantotta ki a Magyar Nemzet. Néhány nappal később a Transindex.ro internetes portál már nevekkel és állítólagos titkosszolgálati jegyzőkönyvekkel is szolgált. Utóbbiakat beazonosíthatatlan, fedő e-mail címről küldték az erdélyi magyar hírújságnak. Ez a momentum arra utal, hogy az információk a magyar titkosszolgálatoktól származnak, hiszen ilyen dokumentumokhoz hétköznapi halandó nem férhet hozzá.

Ezek után logikusan merül föl a kérdés, vajon miért szivárogtatták ki a botrányt. A következő kérdés pedig az, hogy miért pont akkor tették ezt, hiszen Erdély-szerte már vagy fél éve a közbeszéd tárgya volt az ügy, s a Szatmári-házaspár kiszorítására is akkortájt került sor. Igaz, Pest megyei házépítésük arra utal, hogy a kiszorítás nem volt a legsikeresebb. Ami viszont nyilvánvalóan szakmai kudarc a hazai titkosszolgálatoknak. Akkor hát miért tarthatták mégis fontosnak, hogy köreikből kiszivárogjanak a Mucuska-ügy részletei?

Jegyezzük meg az ügy kirobbanásának dátumát: augusztus 22., hétfő. Két nappal korábban, augusztus 20-án Sólyom László köztársasági elnök nagy horderejű ünnepi beszédet mondott, amelyben egyértelműen állást foglalt az elszakított magyarok magyar állampolgárságának visszaadása mellett. Ez fontos momentum.

Mellesleg augusztus elején rendezte meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom az ötödik Magyar Szigetet a Duna-kanyarban. Mint utóbb kiderült, nemcsak jóindulatú érdeklődők látogattak el a Csattogó-völgybe, hanem a szocialista-liberális rezsim is rajta tartotta a szemét a rendezvényen. Történt ugyanis, hogy a szervezők egy elhagyott titkosszolgálati igazolványt találtak a helyszínen. A dokumentum szó szerint a föld alól került elő. A Magyar Sziget idén igen mostoha időjárási körülmények között zajlott, az eső erősen feláztatta, szinte feneketlen sártengerré változtatta a tábort. A szervezők a sarat sóderrel, szalmatörekkel próbálták felitatni. Az egyik rendező néhány elgurult pénzérmét keresve akadt rá az elveszett titkosszolgálati igazolványra a sáros sóder alatt, jól beletaposódva a mocsokba. Tehát nem szándékoltan tették oda, hiszen szinte a nullával volt egyenlő az esély, hogy valaki ráakadjon. Mindezekből egyértelművé vált, hogy a magyar titkosszolgálatok figyelik a Magyar Szigetet és a rendező szervezetet. Ezt az igazolvány bemutatásával a nyilvánosság elé tárta Toroczkai László, a mozgalom elnöke. Erre augusztus 17-én, szerdán került sor.

A HVIM vezetői az iratokat a sajtó képviselőinek jelenlétében visszavitték a Nemzetbiztonsági Hivatalba, ahol azt közölték velük, hogy azok a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz tartoznak. Így átvételi elismervény ellenében végül ott adták le az elvesztett igazolványt. Tudni kell, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az a szerv, amely a terepmunkát, az operatív tevékenységet végzi. Ez a tény, valamint Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár azon kijelentése, mely szerint a szolgálatok tevékenysége államtitkot képez, azt bizonyítja, hogy ezek szerint valóban tevékenykedtek a Magyar Szigeten. Az ügy kínosan érintette a nemzetbiztonsági szerveket, hiszen kiderült, hogy súlyos szakmai hibát követtek el. Mint említettük, a botrány augusztus 17-én robbant ki.

Ezt követte az elnök augusztus 20-i beszéde… és mintha válasz volna, jött a Mucuska-gate. Amely – emlékszünk – augusztus 22-én pattant ki. Így épül föl a logikai sor. A már féléves Mucuska-gate valószínűleg ezért került épp ekkor nyilvánosságra. Arról nem is beszélve, hogy a szocialista-liberális rezsim két legyet üthetett vele egy csapásra. Egyrészt – vélhetően ez volt a kevésbé fontos szempont – elterelte a figyelmet a Magyar Szigettel kapcsolatos lebőgésről, másrészt – és ez lehetett az igazi ok – mivel Sólyom László köztársasági elnök augusztus huszadikai ünnepi beszédében kiállt az elszakított magyarok magyar állampolgárságának visszaállítása mellett, azt hatékonyan semlegesítette, mert újra fölerősítette az elszakított magyarok iránti ellenérzéseket az arra fogékonyakban. Hiszen az úgymond kémkedő Szatmáriék nem románok, hanem erdélyi magyarok.

Aljasul zseniális húzás volt, meg kell hagyni. Az egész történetből egyre határozottabban formálódik elő a nyugtalanító kérdés: a magyarországi nemzetbiztonsági szervek tulajdonképpen melyik nemzet biztonságát óvják?