A bankok mindenesetre jól járnak, hiszen már így is több rendezvény valósult meg kölcsönből – például a Tokaji Írótábor -, mivel a tárca csak januárban folyósítja a programokra elnyert támogatásokat. Nemrégiben felröppent a hír, hogy a Terror Háza más intézményekkel összefogva pert fontolgat az NKÖM ellen az egyoldalú szerződésszegés kapcsán.

– Nem perelünk, bár az általunk megkérdezett jogászok szerint biztosan nyernénk – mondja Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója. – Egyrészt a per évekig húzódna, valószínűleg nem a jelenlegi miniszter működése alatt érne véget, nem ő vállalná a következményeket. Másrészt fennáll a veszélye, hogy az intézmény addig nem jut pénzhez. Így a Terror Házát működtető közalapítvány kuratóriumának elnöke aláírta a szerződésmódosítást a szaktárcával. Húsz százalékot vonnak el a Terror Háza Múzeumtól. Eredetileg a minisztérium ötven százalékkal kívánta csökkenteni a költségvetést. Ám ezt Schmidt Mária főigazgató levélben visszautasította.

A költségvetési elvonás a programigazgató szerint két okból is példátlan, hiszen egy polgári szerződés szabályozza a kifizetés mértékét és módját, amit kétoldalú megállapodással lehet csak módosítani. Másrészt a szerződésben foglaltakat a parlament által megszavazott költségvetési törvény adta. Ám a törvényben foglaltakat egy kormányhatározat alapján módosították, ami jogi nonszensz. A múzeum idei költségvetése egyébként összesen harminc százalékkal kevesebb, mint a tavalyi, hiszen a minisztérium eleve tíz százalékkal alacsonyabb összeget terjesztett a parlament elé.

– Az elvonásnak több következménye is van – állítja a programigazgató. – Az idei Arthur Koestler-év összes programját kénytelenek voltunk lemondani, kivéve a nemzetközi konferenciát, melynek finanszírozását külföldi intézmények vállalták. Mivel szerintünk felelőtlen gazdálkodás lenne a Bozóki András által többször javasolt hitelfelvétel, más megszorításokat is kénytelen vagyunk bevezetni. A jegyek árát 1300-ról 1500 forintra emeltük, valamint a kutatói bázis húszszázalékos létszám-csökkentését hajtjuk végre. Ez persze öngól az 1956-os forradalom 50. évfordulója előtt.

A budapesti születésű Arthur Koestler, a világ legolvasottabb magyar származású szerzője munkásságáról tartott konferencia így teljes egészében külföldi pénzből valósul meg. Kérdésünkre Tallai Gábor elmondta, hogy a hitelt azért tartják felelőtlen megoldásnak, mert nem bíznak a minisztérium ígéretében, miszerint januárban megkapják a költségvetésük visszatartott húsz százalékát, hiszen Tallai szerint a minisztérium a szerződéseit sem tartja be. Másrészt arról nem szól a javaslat, hogy a kamatokat majd ki fizeti ki.

Azon kulturális intézmények pedig, amelyek a Terror Házához hasonlóan pert fontolgattak, szintén kénytelenek voltak fejet hajtani végül a minisztérium akarata előtt, mert félő, hogy végül semmilyen pénzhez nem jutnak és küldetésük minimumát sem tudják teljesíteni.

A száz százalékban állami tulajdonú Művészetek Palotája viszont belevágott a hitelbe, az évi 2,5 milliárd forintból működő intézmény költségvetésének negyven (!) százalékát, azaz egymilliárd forint kölcsönt készül felvenni – a minisztérium garanciájával. A nemzetközi szinten teljesítő intézmény nem olyan régen kezdte meg működését, nem vállalta a programok visszamondását. A banki hitel kamatait majd a tulajdonosnak, vagyis az államnak kell visszafizetnie – tehát közpénzből.

Benedek András, a minisztérium államtitkára elismerte, válság van, de a minisztérium egyedül is megoldja a problémákat. A 26,7 milliárdos maradványképzési kötelezettség szerinte a teljes évre vonatkoztatva intézményenként 12,25 százalékot jelent.

A kultúrafinanszírozás összeomlása miatt több mint harminc kulturális és művészeti egyesület, szövetség, szakszervezet és társaság tiltakozott levélben Gyurcsány Ferencnél, jelezve, hogy működésképtelenné váltak. A pénzek visszatartása mellett sérelmezték azt is, hogy a művészeti területek illetékes szervezeteinek megkérdezése nélkül a „Nemzeti Kulturális Alapprogram ésszerűtlen átalakítása folyik”. Az érintettek szerint a szakmai kollégiumok tervezett összevonása révén bizonyos művészeti ágakban „ például fényképészet – egyetlen személy döntése határozná meg a szakma egészét, míg a levéltári és könyvtári kollégiumok összevonásával ellentét alakulhat ki. A Filmkör egyenesen arra figyelmeztetett, a centralizálással diktatórikus állapot alakulhat ki, és szakterületek sokszínűsége is csökken. A folyamatos botrányok következtében Bozóki András végül zárt ajtók mögött egyeztetett a művészeti szervezetek vezetőivel, és megígérte, hogy az NKA megkötött szerződéseihez kapcsolódó támogatást ebben az évben kifizeti azoknak a pályázóknak, amelyek programjai idén valósulnak meg, az átalakításról pedig konzultációt folytat a szakmai szervezetekkel.

Darkó Jenő, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke a tárgyalások során egy ízben azt nyilatkozta: „nem igazán világosak azok a hátsó motiváló erők, amelyek a változásokat indukálják.” Ez azóta sem derült ki, de talán elárul a szándékokról valamit, hogy miközben a kultúra bizonyos területei elől egyre inkább elzárják a pénzt – bizonyos intézetekben a folyamatos csökkentések révén a maradványképzés már csak hab volt a tortán – más területek előtt megnyitják. Így a PANKKK-program keretében eddig 92,7 millió forintot osztottak szét különböző zenei és ifjúsági klubok számára, holott a kultúra ezen ágában valósul meg a leginkább a tárca által olyannyira hangoztatott piaci alapú működés. Bár tény, hogy e pályázat nyertesei sem járnak jobban a többieknél, ők is csak januárban juthatnak a támogatásukhoz.

(fehérváry)