Gyurcsány Ferenc ázsiai körútjának másfél napos pekingi látogatásán a kommunista állam több magas rangú vezetőjével találkozott. A kormányfő – akit feleségén, Dobrev Klárán kívül Somogyi Ferenc külügyminiszter, a gazdasági tárcát vezető Kóka János, a közlekedési és hírközlési minisztérium élén álló Kovács Kálmán, a „nemzeti” jelzőt minisztériuma nevéből kiiktatni szándékozó Bozóki András kultuszminiszter és Kolber István regionális fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter is elkísért – úgy vélte, nem az ázsiai ország antidemokratikus, az emberi jogokat semmibe vevő politikai berendezkedésére kell tekintettel lenni, hanem a piaci lehetőségekre. Gyurcsány ezen túl a pekingi Csing Hua egyetemen tartott előadásában fölvetette, hogy el kellene törölni a kínaiak vízumkötelezettségét. „Aki nem megy Kínába, aki nem megy Ázsiába, az rosszat tesz a saját országának”, jelentette ki néhány héttel az utazás előtt a kormányfő.

Ezzel a meglepő fölvetéssel két probléma van. Az egyik az, hogy az Európai Uniónak egységes vízumpolitikája van, így a hirtelen ötlet nem egyéb a pekingi hallgatóság szája ízének megfelelő szófordulatnál. Hacsak Gyurcsány nem akar szembemenetelni a nemzetpolitikai ügyekben oly sokszor (tévesen) elháríthatatlan akadályként hivatkozott európai uniós szabályozással. A másik probléma erkölcsi természetű. Nagy kérdés ugyanis, hogy miként magyarázná meg a kormány az elszakított magyaroknak az ellenük irányult kampányt, a „huszonhárommillió román munkavállalóról” szóló frázisokat az adott esetben „több száz millió kínai bevándorló” befogadása után.

Persze abban Gyurcsánynak igazat lehet adni, hogy Kínába is el kell menni. Ez azonban nem azonos azzal, hogy kínaiak millióit csábítsuk Magyarországra.

A szocialista-liberális-rezsim Ázsia iránti vonzalma mindazonáltal nem új keletű. Már Medgyessy Péter is ellátogatott Kínába 2003-ban, ahol a volt kormányfő Gyurcsányhoz hasonlóan meglepő ötlettel állt elő, ugyanis a kommunista országgal szemben fennálló fegyverembargó eltörlését szorgalmazta. Hogy ebből mit profitálna Magyarország, az továbbra is nyitott kérdés, Ázsia békéjének azonban nem biztos, hogy jót tenne az ilyen lépés, a világgazdaság egyik motorjának számító Tajvan ugyanis így is a mindennapos kínai katonai fenyegetés árnyékában él.

Mindenesetre Medgyessy akkori látogatásának hozadékaként egy évvel ezelőtt megnyitotta kapuit Budapesten a magyar-kínai két tannyelvű általános iskola, amely a volt Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola épületében kapott helyet. Az épületet a fővárossal kötött megállapodás értelmében ötven évig ingyen használhatja az OMSZI Intézményfenntartó Kht., sőt a magyar állam tavaly ötvenmillió forinttal járult hozzá a működéshez, idén pedig hetvenmilliót irányoztak elő. Az oktatás ingyenes, az iskola iránt nagy érdeklődés tapasztalható, számos kínai család íratta be gyermekét az intézménybe. Hazánk kormánypárti politikusai úgy vélték, az iskola alapítása egy hosszú távú stratégia része, amelyből számos gazdasági és társadalmi előnye származik majd Magyarországnak. Hogy melyek ezek az előnyök, arra nézvést nem adtak felvilágosítást.

A hazánkban élő kínaiak pontos számáról mindmáig senki nem tud mértékadó, pontos adatokat. A könnyűiparban érdekelt magyar kisvállalkozók csak azt tudják, hogy ők tönkremennek az olcsó és igénytelen ázsiai kereskedők miatt.

Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség külügyi kabinetjének vezetője a Demokratának elmondta, önmagában az nem baj, ha egy kormányfő keresi az együttműködés módozatait a dinamikusan fejlődő Kínával, ám ebben az esetben sem lehet szó nélkül elmenni az ázsiai ország társadalmi modellje mellett, s nem lehet úgy tenni, mintha az nem nélkülözné a demokráciát. A vízummentesség fölvetésével kapcsolatban Németh Zsolt úgy vélte, Gyurcsány elfelejti, hogy ez az Európai Unió hatásköre. Ezenkívül nem folyattak ebben az ügyben sem hatástanulmányokat, sem konzultációkat. A vízummentesség ötlete Németh Zsolt szerint ezen túl is abszurd, s az elszakított magyarok elleni kampány tükrében morálisan vállalhatatlan. A fideszes politikus ugyanakkor kiemelte, hogy Japánnal szemben kifejezetten mostoha a magyar külpolitika, pedig a távol-keleti térségben kiemelt partnernek számít a felkelő nap országa. A japán világkiállításon például azért nem vesz részt a kormány, mert a 2009-es kínai rendezvényre kacsintgat.

Bár Japánnal némileg „befagytak” a kapcsolatok, azért az ázsiai térségben vannak még olyan országok, amelyeket Gyurcsány Ferenc nagyon szeret. Ilyen például Vietnam, amelynek hatszázezer forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott idén a hatalmas deficittel küzdő magyar költségvetés. A kormányfői gesztus Vietnam modernizációjának beindításához kíván segítséget nyújtani. Remélhetőleg hazánkhoz hasonlóan nemsokára az indokínai országban is dübörög majd a gazdaság, és nagy lesz a jólét…

Ugyancsak magyar költségvetésből finanszírozzák a Sulinet programot Indonéziában. Gyurcsány Ferenc kormánya tizennyolcmillió dolláros exporthitelt biztosít a távol-keleti országban befektető hazai vállalkozások számára. Az internetes befektetések szorgalmazója állítólag Kóka János gazdasági miniszter volt, akinek korábbi cége, az Elender nagy haszonnal vett részt a Sulinet program hazai megvalósításában. Az persze helyes dolog, ha hazai vállalkozások támogatást kapnak befektetéseikhez, de a költségvetés jelenlegi állapotában, amikor szigorú megszorítások, elvonások, pénzügyminisztériumi utasításra történő, úgymond „tartalékképzések” nehezítik a mindennapokat Magyarországon, megkérdőjelezhető az ilyesfajta ázsiai költekezések időszerűsége.

Vannak ugyanakkor olyan politikusok Magyarországon, akik úgy vélik, választóik nem idegen, hanem magyar érdekek képviseletével bízták meg őket. Közéjük tartozik Derce Tamás, Újpest polgármestere, aki valóra váltotta lapunknak adott interjújában tett ígéretét, és kijelentette, hogy az újpesti piacon azok kapnak helyet árusításra, akik ismerik Arany János nyelvét, s tudnak idézni a Toldiból. S ha egy magyar és egy ázsiai árus azonos pályázatot nyújt be a piaci helyre, akkor Derce Tamás számára magától értetődő, hogy a magyar jelentkezőt kell előnyben részesíteni.

Így is lehet. S bár kétségtelen, hogy az ázsiai piacok nagy lehetőségeket tartogatnak a magyar gazdaság számára, ez nem jelentheti azt, hogy a magyar költségvetésből kell támogatni a kommunista társadalmi berendezkedésből fakadóan hátrányos helyzetű távoli országok modernizációját, miközben idehaza éppen a csőd felé tart az Országos Mentőszolgálat, s egyes kórházakban takarékosság okán elzárják a meleg vizet. Az ázsiai tapogatózás főként nem jelentheti azt, hogy egy, Európa gazdaságát így is súlyosan veszélyeztető ázsiai kommunista nagyhatalom polgárai előtt föl kell rántani a sorompót. Amelynek a kulcsa egyébként Brüsszelben van. Erkölcsi szempontból pedig teljességgel elfogadhatatlan, hogy Gyurcsány Ferenc most nyelvet öltöget Brüsszelre, miközben egy évvel ezelőtt ugyanoda mutogatott, amikor a saját fajtája felé kellett volna gesztust tennie. Pedig a Kárpát-medencében is nagy lehetőségek kínálkoznak a magyar vállalkozások számára. Vajon mikor jutunk el oda, hogy a magyar kormány nem Vietnamban kívánja megoldani a magyar gazdaság problémáit, hanem mondjuk székelyföldi befektetésekre ösztönzi a hazai cégeket?