Alapállás

Szerencsétlen, jobb sorsra érdemes országunk miniszterelnökéhez közel álló források szerint a hideg veríték verte ki az Uszodalízingelőt, mikor tudomást szerzett róla, hogy a következő naptól kezdve meggazdagodásának történetét, elkövetett disznóságait, törvénysértéseit folyamatosan fogja közölni a Magyar Nemzet című újság. Egyre több hülyeséget beszélő szóvivője azonnal főnöke segítségére sietett. Eszerint az igazságot mindenki megtudhatja a „becsületes munkával létrehozott” Altus Rt. honlapjáról. Minden más, ami ennek ellentmond, az rágalom, mely jogi eljárást, pert, feljelentést von maga után. Gondolom a Fiatal Vörösök (FV) fejében válaszcsapásként, elhallgattatásul megfordult a körömletépés, internálás és a „dicső elődök” által alkalmazott számtalan kínzási mód, mely igen jó és eredményes lenne, de mai alkalmazása mégiscsak ciki. Benne vagyunk az EU-ban. (És ezzel együtt a sz… ban is – K. S.)

Egyébként pedig az a bizonyos alapállás a következő: a kommunista mindig hazudik. Nekünk, nem kommunistáknak, vagyis a becsületes embereknek ennyi is elég, hogy elhigygyük: amiről a Magyar Nemzet ír, az igaz.

Kocsis Sándor, Bp.

Micsoda fajzat?

Alaposan szétrágták már a médiában a Gyurcsány-Orbán öszszehasonlításnak és az MKP-MDP-MSZMP-MSZP és a másik oldal összevetésének gumicsontját. Én most kénytelen vagyok tovább rágni, valahogy távolabbról nézve a dolgot, a károkozás és a lopási alkalmak időszakát véve alapul.

(A Rákosi- és Kádár-korszak tragikus voltáról és következményeiről most ne essék szó, 16-17 éve irkálnak róla).

Tehát annyit kérdeznék meg tisztelettel: micsoda fajzat vagyunk mi, magyarok, hogy az elmúlt („szabad, demokratikus”) 16 év alatti 2 ciklus idején miniszterelnöknek megválasztottunk 1 db pufajkás, kalasnyikovos őskommunistát, 1 db első osztályú kémet és egy db spakulánsot (magyarul országos tolvajt)? Sehol a világon nincs ilyen!

A tolvajról eszembe jut a Mexikói úti végállomáson ma reggel ingyen osztogatott Népszabadság. Micsoda patinás pénzből fizethették a nyomda- és egyéb költségeket az akcióhoz.

1949-ben mondjuk XY-tól elvették a bőrgyárát, később pártvagyon lett belőle, több kézen is átment (pártkézen), kézen-közön loptak is belőle, a rendszerváltás után mutyiban privatizálta egy MSZP-s (lízingelt, bérelt, visszavásárolt, áfát csalt stb. = gyurcsányolt), aztán most beszállt a Népszabadság-osztogatási akció pénzelésébe, hogy újra megnyerjék a választásokat. Mondjuk. Mennyi temérdek vörös pénz – és a tetejében még kormányon is vannak. Így könnyű kampányolni! „Semmi se drága nekik.” (Tetszett volna a Fidesznek is enynyit lopni!)

Visszatérve az elkobzott bőrgyárhoz: ezeknek a „magyar” KP-, DP-, SZP-, MP-seknek nincs bőr a képükön.

P. Zs., Budapest

Mire kutat Krisztián?

Azt mondta a tévében Ungvári Krisztián történész, miután az Élet és Irodalomban leleplező cikket írt Paskai bíborosról (s egyben persze a látszat kedvéért mentegette a főpapot), hogy ő nem „leleplező tiszt”, csak az 1945 előtti értelmiségre kutat, s így jutott adatokhoz Paskairól.

Néhány észrevétel:

1. Magyar ember nem valamire, hanem valamit, valami után kutat – emez egy ronda szakmai szófordulat lehet, nem is hallottam még az életben, igaz, nem vagyok kutató.

2. A háború előtt-alatt rengeteg értelmiségi volt az országban, igazán lett volna más kutatnivalója, mint éppen Paskai. Persze Ungvári csak mellékesen derítette ki a jelentgetést. De azért nyilvánosságra hozta és tévészereplést is vállalt (médiasztárkorszakban élünk).

3. Vannak idős, komoly, visszavonult tudósaink, akik a történelmet kutatják (mondjuk a fekete sereget, vagy 48-at). Meg vannak fiatal, szereplős, megélhetési (?) történészek, akik a közelmúltat kutatják (Kézdikovácsszabózsoltistván)

Különben minden a helyére került, Krisztián. Paskaiból szenzáció lett, önnek népszerűség, esetleg pénz is, az ÉS-nek reklám lett, lapszámnövekedés (ráfért), az egyház meg kapott egy pofont. Ügyes.

K.J., Budapest

Közbohózat

Markó Béla, a jelenlegi erdélyi magyar fejedelem feltalálta és feltálalta 2005 decemberében az összmagyar melegvizet. Idézet az Erdély ma 2005. 12. 29-i webjéről: „Ha állampolgárságot kapna több millió határon túli magyar, akkor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint Magyarország ismét megerősödne. Markó Béla egy lapinterjúban azt mondta: »ez szellemileg, kulturálisan, de akár gazdaságilag megerősítené az anyaországot«”.

Csak azt nem tudom, hogy több mint 10 éves uralkodása alatt eddig miért nem jött rá erdélyi Béla és bűnszövetkezete erre az igazságra, miért nem mondta ki közileg egyértelműen ezt 1992-ben? Ha őexcellenciája mondókája szerint érezne és cselekedne a magyarok érdekében, akkor ma miért román miniszterelnök-helyettes egy olyan országban, amelyben lúdbőrösek a román rablók vezetői a kettős állampolgárságtól, ha az nem az Európában csellengő, eltulajdonító, Spanyolországban, Olaszországban stb. is élősködő románokról szól? Juthattunk volna többre is az RMDSZ nélkül. Mert ennél kevesebbre, erdélyi magyar román félrevezetők nélkül se juthattunk volna – hathatós román támogatással se !

TO., Mikháza

Saját halott?

Öt csatornán néztem a híradót aznap, amikor Zavadszky Gábor temetéséről beszámoltak: Duna TV, RTL Klub, ATV, M1 (hat és nyolc óra között), később pedig a Hír TV-n is. Az RTL Klub így kommentálta: „Ma a Kozma utcai temetőben eltemették Zavadszky Gábort.”

Mivel a Kozma utcai a zsidótemető, vártam, hogy a rabbit is mutatják. Papot egyáltalán nem láttam, csak a szónokokat. Egészen közelről. A többi csatornán mind jól látható volt a katolikus pap, amint beszélt és megszentelte a sírt.

Ezt nevezik félretájékoztatásnak? Szándékosan vágták hát ki az anyagból a plébánost, hogy Kozma utcát mondhassanak?

A többi adó természetesen a valóságot mondta: „A Rákoskeresztúri új köztemetőben…”

Mintha nem lenne törvény a hírek valósághű közlésének kötelező voltáról!

Csikós Zoltán, Bp.

Sikerre ítélt…

Éhezés és kihűlés miatt a napokban meghalt egy idős asszony és a fia. A szörnyű eset nem egy elhagyott, alföldi tanyán, nem egy hegyi falucskában, hanem Miskolc Fő utcájának hátsó traktusában történt. A helyi sajtó természetesen kiemelten foglalkozott az üggyel, minden illetékest megszólaltatva. A hivatal vezetője szerint ők mindent megtettek, de a család nem fogadott el semmilyen segítséget. Ezeket az állításokat a hírek hallgatói persze nemigen tudják ellenőrizni, de az biztos, hogy a polgármesteri hivatal nem a toleranciájáról híres. Elég egy apró figyelmetlenség, és „a hivatallal való együttműködés hiányossága” miatt máris elveszik az emberektől az utolsó pénzforrást, a szociális segélyt, figyelmen kívül hagyva, hogy nem biztos, hogy az egyszerű polgár a sűrűn változó szabályzókat nyomon tudja követni. Meg lehet figyelni, hogy városunkban a statisztika szerint minden év elején csökken a munkanélküliség. A valóság ezzel szemben az, hogy a szociális segélyből is kiszoruló emberek már nem szerepelnek a statisztikákban, így aztán persze hogy csökken az a bizonyos mutató.

Mindezektől függetlenül ez a szomorú esemény világosan mutatja a társadalomban feszülő óriási különbségeket. Miskolc szépülő belvárosa és a „hátsó udvar” között csak néhány méter van, mégis egy világ választja el őket egymástól.

Erről az iszonyatos nyomorról azonban valahogy nem olvashatunk Kóka János gazdasági miniszter „sikerre ítélet” méretes hirdetéseiben.

Juhász Margit, Miskolc