A Megváltó

A Demokratában megjelent megható és szívet melengető levelében új és felettébb érdekes információkkal lepett meg Jean-Paul Filliat úr, az Auchan vezérigazgatója. Olyanokkal, amiket – biz’ isten – álmomban sem gondoltam volna. Pl. ide járnak a franciák vásárolni kis hazánkba. „Éves szinten több mint 25 millió honfitársunk vásárol nálunk” – írja Jean-Paul Filliat. Meg hogy „…serkentjük a hazai kereskedelmet, …a hazai vásárlóerő növekedését”. Az Auchan gazdasági küldetése többek között a „társadalmi felelősségvállalás”. Teljesen meg vagyok hibbanva! Eddig azt hittem, arra kell nagyon ügyelni egy jó kereskedőnek, hogy ne legyen szalmonellás a csirkéje, ne áruljon sonkaként sertéslapockát, a romlott tejterméket és rohadt zöldséget idejében levegye a polcokról, meg hogy ne adjon húsz deka parizer áráért 15-öt. De nem, most kiderült, szó sincs erről. A társadalmi felelősségvállalás, a természeti környezetünk, illetve a széles társadalom érdekének szolgálata a lényeg náluk. A hitvallás végére érve mondtam egy cifrát. Ez az ember – úgy tűnik – még mindig azt hiszi, hogy ezzel a szirupos és silány marketingszöveggel sikeresen etetheti az ostoba bennszülötteket. De tudja, mi lett volna még igen hatásos és megejtően bájos, kedves uram? Ha a levelét úgy írja alá, hogy Filliát János Pál, az Auchan vezérigazgatója.

Keszthelyi István, Bp.

Autópálya

Az Ordacsehi-Balatonkeresztes autópálya-szakaszról szóló tévéadásban szerepelt, hogy az építendő 7 km-s szakasz lápos-iszapos területen halad át, ezért a talajt úgy tömörítik, hogy kb. egy köbméter nagyságú súllyal beütik a sódert a talajba. Ezt 500 ezer helyen kell elvégezni. Így egy tömörített sóderkút keletkezik és sok ilyen kútra van szükség. Az útépítés nagyon szép dolog, a riportban szereplő számok már nem annyira: eltúlzott adatok szerepeltek. Az emlegetett súlyt 22 tonnára tették, ami egy köbméterben a platina súlyának felelne meg. A szóban forgó daru csak bizonyos szögállás mellett tud nagyobb súlyt emelni. Az említett súly egy négyzetméter nagyságú 20 cm vastag vasbeton lemezekből volt összecsavarozva. A valóságos súly 2,5 tonna lehetett. A kommentár szerint félmillió kutat ütöttek, de ez nem igaz. Hogy ez a szám kijöjjön, a 25 km minden négyzetméterére jutna egy kút. Ez képtelenség. Az időt nézve: ha egy kútra fél óra munka szükséges, akkor egy nap alatt 48 darab készül el – ezer nap alatt 48 ezer. 500 nap munka, éjjel-nappal – ez az építési időbe nem fér bele! Valami nem stimmel! Ezek az urak jobban tennék (Vegyépszer-igazgatóhelyettes és Suchmann Tamás államtitkár), ha előbb számolnának, utána beszélnének. Kiszámoltam, hogy kb. 4,2×4,2 raszterban kb. tízezer kúttal meg lehet oldani a dolgot (a kutak szélei 3,2 m-re lesznek egymástól). Tehát: egy kút 5-6 köbméter sóder és öt beütés. Ez vastagon számolva 100 ezer forint, még vastagabban 200 ezer. Tízezer darab kút 1-2 milliárdba kerül, egy fillérrel se többe! 12-2= 10 milliárd ajándék. Azaz svindli, korrupció, hogy mindenki értse: csalás! Miért kerül hát egy km autópálya 2-2,2 milliárdba? Azt már meg se merem kérdezni, hogy hová lett a pénz. Ellenőrzés? És akik ezért felelősek, mit csinálnak? Risztelnek ők is?

K. Sz., Győr

Manson és csapata

Itt járt a Sátán. Kezében egy szál vadkenderrel és koponyával, az SZDSZ öregecskedő punkjainak legnagyobb örömére és (le)épülésére. Eszement Marilyn Manson akár az új logójuk és „lógójuk” is lehetne. Gusztusos kis látvány lenne! Nézzük őket. A tolvajbanda feje Kuncze, egy összetört Miska-kancsó reinkarnációja, másodállásban csepeli grizzly, a teljes végkiárusítás élharcosa. Aztán jönnek a botrányhősök: Magyar Mucuska Bálint szextelefonos és szent tehén, akit már Indiában is rég levágtak volna. A bombasikeres, extázisban repdeső liberál-Kóka, a lib(i)kóka. A kátyús-kakás Demszky, a Duna-parti homokozó és a dalmát tengerpart szerelmese. Majd a kakaóbiztos internetes-házaló, Kovács Kálmán. Az operacsillag Bozóki Punk András sziámi ikrével, Müllerrel, akit úgy otthagyott az Illés együttes a szigeten, mint terrorista a kézipoggyászát. Aztán Persányi-Pollen Miklós, a környezetszennyezési minisztérium főeltussolója. A csapathoz tartozik még tejtestvéri fokon Lendvai Cenzor Ildikó, lendkerekes kereplő és minősített Orbán-gyűlölő. És az egész csapat tetején trónol Motim Fecó puccsnok, akiről vagy rosszat, vagy semmit (csak nincs rá elég hely!). Hát jól fel vagyunk szerelkezve!

Ágyik József, Dunaújváros

Kudarc

Egy ifjú titán újságíró azt írta a kolozsvári Szabadságban 2005. 09. 12-én, hogy az autópálya ügye a legnagyobb kudarca az RMDSZ-nek. Abban egyetértünk, hogy a kudarc auto, de nem pálya, hanem nómia!

TO., Mikháza

Virítanak

(Mottó: „1990-ben a hatalom már leváltotta a kommunizmust, de a kommunistákat még nem!” A Budapesti Városvédő Egyesület egyik kiadványában vörös, balos nosztalgiával emlegeti a balos, nemzetellenes politikusokat a róluk elnevezett utcák ürügyén, ezzel a mottóval: „A történelemmel sok mindent lehet csinálni, de kiradírozni nem lehet!” A Reform újság megtévesztően állítja, hogy a magyarokra rontó baloldaliak szobrait már összetörték (főpolgármesterünk védelme alatti szoborparkban állnak a XI. kerületben). Az említett újság szerint a balos, nemzetellenes politikusok utcanévtáblái már mind a szemétbe kerültek. Holott csak az idei, legújabb kiadású budapesti városatlaszban és néhány vidéki telefonkönyvben legalább százat találhatunk. Ebből pedig az következik, hogy Magyarországon a kozmetikázott szocializmus 16. évében ezrével virítanak az utcákon ezek a táblák – a magyarokra bátran rontó baloldaliak neveivel. Örül a tv-ben a BVE elnöke annak, hogy a törvény szerint haláluk után 10 és 25 évig nem lehet ezen „jeles személyek” utcanévtábláit a szemétbe küldeni. Különösen annak is örülhet, hogy már élő személyeknek is lehet obeliszket állítani, ezt a Sopronpusztán látható, a suttyomban Horn Gyula emlékére felállított A hazugság ronda, vasbeton emlékműve példázza – a Páneurópai piknik helyére tolakodva. Mert Horn Gyula elvtárs-úrnak ahhoz a határnyitáshoz vajmi kevés köze van. Az ilyen nyakatekert logika szerint a Nyugati teret Horn Gyula térre lehetne keresztelni. (A teljes lista vagy hatvan utca és tér nevét tartalmazza, helyszűke miatt nem soroljuk fel őket, de ezt a számot még meg kell szorozni az utcasarkok számával is!) Végezetül egy idézet: „A kommunista rendszer minden szennye itt maradt velünk, része lett a rendszerváltásnak. És nemcsak része lett, hanem él, virul, hatalmat gyakorol, ugyanúgy, mint korábban… Súlyos felelősség terheli Antall József kormányát és benne személy szerint engem is, mert hagytuk, hogy ez az alja világ sértetlenül és bántatlanul tovább éljen, sőt gyarapodjék.” (Für Lajos (Magyar Nemzet, 2003. augusztus 2.)

V. I., Bp.

Oktatás

Igen kiművelt MSZP-s mondja a tévében, hogy azért van most annyi kezdő (iskolázott) munkanélküli, mert az Orbán-kormány a tőlünk kicsikart 4 éves uralkodása alatt úgy elrontotta az egész oktatási rendszert, hogy mi „szocialisták” csak a sebeinket tudjuk nyalogatni és hirtelen nem is tudjuk, mit csináljunk a sok mocskos iskolázottal. Az is baj – mondja -, hogy jóformán senki sem ott dolgozik, ahol a végzettsége szerint kellene. Mérges, mert egyes állásokban érettségizettek és egyetemet végzettek lébecolnak, holott elég volna oda egy elemi iskolát végezett is, persze megadva ezen utóbbinak a továbbtanulás, továbbképzés lehetőségét. Kifinomult véleménye eszembe juttatta a régi szép, krumplileveses időket. A hatvanas években ugyanis kormányrendelet alapján nyolc elemivel is vettek fel hallgatókat a BME-re (Budapesti Műszaki Egyetem). Utólag ugyan nem sokat hallottunk felőlük, de abban biztos vagyok, hogy jó „nómenklatúra” lett belőlük. Lehet hogy újra káderképzés lesz?

Kónya Béla, Budapest

Édenkert

Nem éltem hiába. Ha nehezen is jött eddig, de már küszöbünkön a Kánaán. Ezt ígérte meg a minap Gyurcsány Fecó. Mit számít e jó hír hallatán, hogy bolsevista jogelődei mivel etették a népet évtizedeken át. Gyerekkori rossz emlék már csupán a Rákosi-féle hazugság, hogy: egy-két ötéves terv és elérjük ismét a Horthy-rendszer életszínvonalát. Csacskaságaira a forradalomleverő Kádárnak ugyan ki emlékszik már? Elfogadhatóan, sőt „jól” éltünk. Volt debreceni páros, május elsején ingyen (plusz egy üveg sör), volt éhbér, gmk meg rákkeltő azbesztos panellakás, (no nem nekik, hanem a népnek – az Apró-féléknek Rózsadomb) és előre befizetve, tízévi várakozás után NDK-s Wartburg meg Trabant. Eltartottunk egy munkakerülő, egyenruhába öltöztetett, a saját népét is bármikor legyilkolni kész vörös-terrorista bandát, a munkásőrséget – de ma már ez sem érdekes. Ezek keserű emlékek immár, de holnaptól kerekebb a nap, kékebb az ég, mert Gyurcsányunk megígérte: „öt év alatt ezermilliárd forint adómegtakarítása lesz a lakosságnak.” Ez már beszéd! (Rohannék, hol lehet az MSZP-be beiratkozni?) Számolok: tíz év alatt, az kétezermilliárd forint megtakarítás, ötven év alatt meg tízezer… Istenem, mennyi pénz, micsoda jólét vár ránk. A százévi összeg elég lesz nemcsak a saját, de az ország kerítésének bearanyozására is. Kívül-belül, vastagon. Magyarok, honfitársaim, orvosok, tanárok, hülyék és nem hülyék, jobboldaliak és istenhívők miért aggodalmaskodtok? Megígérték, kiszámolták, tartják a szavukat. (Ja, hogy a gázárak?!)

Kocsis Sándor, Bp.