Támogatás helyett forráselvonás az ágazatból

Jelenleg minden korábbinál kisebb támogatási keretösszeggel számolhatnak 2006-ban az erdőgazdálkodók. Kevesebbel, mint amit különböző járulékok formájában befizetnek a költségvetésbe, ami példa nélküli az utóbbi ötven évben. Ráadásul az elmúlt évről áthúzódott kifizetések miatt nagyjából már ez az öszszeg is foglalt, vagyis idén gyakorlatilag nem lehet újabb támogatási kérelmeket beadni. Mindez akkor történik, amikor az Európai Unió 2007-től kiemelt területként kezelné az erdőgazdálkodást, és komoly támogatásokat is hajlandó adni erre. Magyarországon azonban az erdőgazdálkodást európai alapokra hozó Nemzeti Erdőprogramra sem biztosít pénzt az idei költségvetés.

„Az erdő a természet világának és az ember környezetének nélkülözhetetlen eleme, szerepe globális és helyi viszonylatban egyaránt kiemelkedő. Biztosítékot nyújt az élővilág fennmaradásához, védi a talajt, a vizeket, tisztítja a levegőt, pihenést biztosít az embernek, környezetbarát alapanyagot a gazdaságnak, munkalehetőséget ad” – részlet a Nemzeti Erdőprogram tervezetéből, amelyet az erdőágazatokon túlnyúló szerepe miatt kezdeményezett az FVM Erdészeti Főosztálya. Hiszen az erdőkkel csupán a Földművelésügyi Minisztérium foglalkozik, miközben az erdőállomány állapota legalább annyira hat a környezetvédelmi és vízügyi tárca feladataira. Akik legfeljebb csak korlátozzák a gazdálkodókat – ellentételezés nélkül…

A szövegből kiderül: Magyarország területének 19,6 százaléka erdő, ennek közel 40 százaléka magántulajdonosok kezében van. A mintegy 250 ezer erdőgazdálkodónak azonban csak igen kis hányada rendelkezik a gazdálkodás feltételeivel, legtöbbjüknek töredéktulajdona van – s a helyzet rendeződését akadályozza, hogy az erdőgazdálkodásból csak szakaszosan nyerhető ki rendkívül csekély jövedelem. A program tíz területen határozza meg a tudatos erdőgazdálkodás legsürgetőbb feladatait, amelyekhez 2007-től uniós források is igényelhetők. Pontosabban csak igényelhetők lennének, a Nemzeti Erdőprogramra ugyanis egyelőre egyetlen fillért sem biztosít a költségvetés.

Elolvadt támogatási többlet

Igaz, 2006-ban életbevágóbb célra, az erdők fenntartására sem lesz elég pénz. Ötven év után először fordul elő, hogy az állam forrásokat von el az erdőgazdálkodóktól. Az elmúlt években ugyanis az állam évi 3-4 milliárd forintot szedett be az ún. erdőfenntartási járulékból (ezt a fakitermelés után vetik ki), aminél az évtized elején még mintegy kétmilliárd forinttal juttatott vissza többet az ágazatnak. 2003-tól azonban gyorsan csökkent a többlet, 2005-re elolvadt, s 2006 az első év, amikor a járulékok már felülmúlják a támogatási összeget.

– Az elaprózott erdőtulajdonok többségében nem folyik gazdálkodás, sőt a tulajdonosok többségét nem is ismeri az Állami Erdészeti Szolgálat. Ezeket a birtokokat eddig az integrátorok segítették tanácsaikkal, vonták be a termelésbe, támogatás híján azonban lényegesen szűkülnek az integrátorok lehetőségei – vázolja az elvonás hatásait Mőcsényi Miklós, a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (Fagosz) főtitkára. – A másik lehetőség a kisbirtokok bekapcsolására a szövetkezeti formának megfelelő erdőbirtokosságok létrehozása, amit korábban erdőbirtokosságonként 70-80 ezer forinttal támogatott az állam. Most erre sem lesz pénz.

– Az erdőtulajdonosok és erdőkezelők számtalan közérdekű feladatot is ellátnak. 2005-ig a állami többlettámogatásból fedezték az erdei utak, pihenők, iskolák, erdei kisvasutak fenntartási költségeit – teszi hozzá Sárvári János, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének (MEGOSZ) főtitkára. – Ezek összege másfél-kétmilliárd forintra rúg. Tavaly megszüntették az erre szolgáló keretet, s ez a tétel is beszorult az erdőfenntartási támogatásokba.

Az erdőfenntartási járulékot ötven évvel ezelőtti bevezetése óta – kis átcsoportosítással – mindig erdőfelújításra osztotta viszsza az állam. Tavaly csúcsosodott ki az a néhány éve kezdődött tendencia, hogy a gazdálkodókat a járulék felélésére kényszerítette az állam.

Mőcsényi Miklós szerint azonban a helyzet még súlyosabb. Valójában a 2006-ban az erdőfenntartási járulékból visszaforgatott 4,24 milliárd forintra sem lehet számítani. A minisztériumnak ugyanis az elmúlt években mintegy 3,5 milliárd forintos tartozása halmozódott fel már megítélt, de forráshiány miatt ki nem fizetett támogatásokból. Amennyiben az FVM rendezni szeretné az elmaradást, 2006-ban gyakorlatilag nem tud kiírni pályázatot erdészeti célra – miközben továbbra is beszedi a gazdálkodóktól a fakitermelési járulékot. Az elvonás – ahogy a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőgazdálkodási Intézetének egyik tanulmánya fogalmaz – mintegy hetven erdészeti integrátor, több száz magánerdő-gazdálkodó, és 250 ezer magánerdő-tulajdonos működését és megélhetését lehetetleníti el.

Semmibe vett jövő

A pénztelenség azért különösen súlyos, mert az Európai Unió 2007-től induló költségvetési ciklusa kiemelt területként kezeli az erdőgazdálkodást. A brüsszeli pénzekhez azonban csak azok a kormányok juthatnak hozzá, amelyek megteremtik a fogadás feltételeit, s hajlandók a társfinanszírozásra. Így a legtöbb ország elkészítette nemzeti erdőprogramját, amely az erdőgazdálkodást kiemelt, ágazatokon túlnyúló, össztársadalmilag rendkívül fontos feladatként határozná meg. Magyarországon kétszáz szakértő 2001-2003 között dolgozott a program megtervezésén, s 2004 őszén egy kormányhatározat rendelkezett törvénybe iktatásáról. Eszerint a Földművelésügyi Minisztériumnak a 2006-os költségvetési évtől kell éves ütemezés szerint nekilátni a feladatok megvalósításának. Az ígéretek szerint a húszmilliárdos programra az első évben 880 millió forintot biztosítana az állam. Csakhogy a feladatok lebontását a minisztérium nem hajtotta végre, s a programra beígért pénz is hiányzik a 2006-os költségvetésből.

– Jelenleg csak a mezőgazdasági területek erdősítésére lehet bármiféle támogatást szerezni, az erdő összes többi funkcióját nem támogatja az állam – magyarázza Lengyel Attila, a Nemzeti Erdőprogram volt koordinátora. – A Nemzeti Erdőprogram figyelembe veszi a természetvédelmi, erdővédelmi, racionális fagazdálkodási, vadgazdálkodási, pihenési-turisztikai, vidékfejlesztési, munkaerő-gazdálkodási, kutatási, oktatási szempontokat is. Ennek megfelelően együttműködést létesítene a környezetvédelmi, a gazdasági, a munkaügyi, az ifjúsági és az oktatási tárcákkal. Csak azt halljuk: olyan nagy az agrárköltségvetés, mint még soha. És még sincs az ország területének egyötödére 880 millió forint?

– A program által meghatározott jogcímek jó alapot szolgáltathattak volna a 2007-től érvényes uniós támogatások fogadásához – teszi hozzá Sárvári János.

– A program legfontosabb feladata természetesen a magánerdők bevonása az erdőgazdálkodásba, azok egyharmada ugyanis jelenleg teljesen elhanyagolt – folytatja Lengyel Attila. – De például a fa fokozottabb használatára is ösztönöz, amit mintha napjainkra elfelejtett volna a társadalom.

A „legősibb alapanyagnak” ugyanis napjainkra rendkívül visszaszorult a felhasználása. A jó szándékú emberek is azt hiszik: az a legjobb, ha a fák a helyükön maradnak. Évtizedek óta egyre kevésbé fűtünk fával, és a nyersanyag részesedése az épületekben, lakberendezési tárgyakban is visszaesett. Csakhogy az újabb kutatások kiderítették: az eltüzelt fa lényegesen kevésbé szennyezi a levegőt, mint a szén vagy a kőolaj. S a fatermékek gyártásához lényegesen kevesebb energia kell, mintha a konkurens anyagokból akarnánk előállítani ugyanazt. A kivágott fa átlagosan 30-60 év alatt újratermelődik – csupán azt kell felügyelni, hogy pótolják a kitermelt mennyiséget. Ez Magyarországon így történik, sőt az elmúlt évtizedben évi 12-15 ezer hektárral gyarapodott is az erdőterület.

– A szakmának minden ága támogatta a Nemzeti Erdőprogramot. Most még sincs a program megvalósítására semmilyen öszszeg, vagy ha mégis, az méltatlan a téma fontosságához – vélekedik Gémesi József, az ÁPV Rt. erdőgazdálkodási osztálya részéről.

Nem kell uniós pénz

A támogatások megvonása 2005 második felében elkeseredett lépésekre ösztönözte az erdészeket. A kiábrándultságot fokozta, hogy valójában csak a döntéshozókon múlt, hogy hazánk csupán egyetlen – az erdőtelepítési – támogatást igényelte az uniótól, miközben Brüsszel további 15 jogcímet tart fenn az erdészet támogatására. S az első minisztériumi tervekben szintén nem szerepelt, hogy a 2007-től induló új uniós költségvetésben Magyarország bővítené a támogatott tevékenységeket. A különböző minisztériumoknak küldött hosszas hiábavaló levelezések – sőt fizetett hirdetés (!) megjelentetése – után a MEGOSZ decemberre országos demonstrációt hirdetett. Az FVM a megmozdulás előtti utolsó napon fogadta el a feltételeket. A költségvetési keretösszegeket azonban ekkor sem módosította a minisztérium, csupán megígérte: belső átcsoportosítással valahonnan előkerítik a közcélú feladatok ellátásához szükséges összeget. Klemencsics András, a minisztérium erdészeti főosztályvezetője arról tájékoztatta lapunkat: jelenleg még több változatot vizsgálnak, de január végén megjelenik a rendelet, valószínűleg valamiféle megoldással. A főosztályvezető minimálisan szükséges összegnek nevezte a MEGOSZ által követelt másfél-kétmilliárd forintot, reményei szerint a szükséges forrásokat tudja biztosítani a minisztérium. Kevésbé biztatók a jelek a Nemzeti Erdőprogrammal kapcsolatban. Ennek 2006. évi feladataihoz jelenleg nem állnak rendelkezésre a szükséges anyagiak. Ezek hiányában a Nemzeti Erdőprogram megvalósítása érdekében a minisztérium annyit tehet, hogy azokat a jogszabálytervezéseket, feladatütemezéseket elvégzi, amelyek nem igényelnek külön forrásokat. Klemencsics András azonban úgy érzi: megfelelő előkészítő munka és kormányzati szándék mellett 2007-től a program számottevő késedelem nélkül még elindítható.

– Talán hibát követtünk el, hogy már 2005-ben nem léptünk fel erélyesebben, amikor először vonták el a közcélú támogatásokat. Hisz a jelenlegi nehéz helyzet nagyrészt az akkori finanszírozási lyuk eredménye – mondja Sárvári János. – Sajnos a helyzet 2006-ban még akkor is csak részben enyhül, ha megkapjuk az FVM-től a decemberben beígért összeget. A szakmának előbb-utóbb vissza kell kapni azt a mintegy 3,5 milliárd forintot, amit az elmúlt öt évben az erdőfenntartási járulékokból apránként lecsipegetett az állam.

Központi elvonással sújtva ugyanis az erdőgazdálkodás nem valami jó üzlet. Ahogy Horváth Ferenc, az ország legjobb adottságú erdői fölött gazdálkodó Zalaerdő Rt. termelési igazgatója számol: a nyereség maximum 3-4 százalék. Pedig az unió által támogatott erdőtelepítésre 18 ezer hektárnyi kérelmet adtak be 2005-ben – Brüsszel ugyanis a telepítés költségei mellett az új erdők tulajdonosainak 5-20 évre még jövedelempótló támogatást is ad.

A MEGOSZ főtitkára azt reméli: 2007-től talán a régebbi erdőkben is jobb szelek fújnak. Amennyiben a minisztérium kiterjesztené a támogatási jogcímeket, Brüsszeltől lehetne pénzt igényelni például erdészeti szakképzésre, a szaktanácsadói rendszer fejlesztésére, erdészeti termelői csoportok létrehozására, erdészeti termékek népszerűsítésére, infrastrukturális fejlesztésekre – már ha a magyar állam hajlandó ehhez hozzátenni a megfelelő önrészeket.

A Fagosz ugyanakkor arra figyelmeztet: ahhoz, hogy a magyar erdőtámogatási rendszer harmonizáljon az unióssal, előbb módosítani kell az erdőtörvényt. S ebben például rendezni kéne a korábban elszívott erdőfenntartási járulék ügyét, amely miatt az állam 3-3,5 milliárd forinttal tartozik a gazdálkodóknak. Az erdőtörvény módosítása azonban nem szerepel az Országgyűlés 2006. első félévi menetrendjében. Lengyel Attila, a Nemzeti Erdőprogram volt koordinátora ehhez annyit tesz hozzá: ha 2007-ben sem indulnak be tényleges és pénzügyileg is támogatott reformok, az már az erdőágazat szándékos semmibevételére utal.

Kárász Andor