A szabad munkavállalás kiterjesztését javasolja Brüsszel

Nem lepték el a régi tagországokat az újonnan csatlakozott munkavállalói – derül ki a bővítés utáni első két év munkaerő-piaci folyamatait vizsgáló brüsszeli jelentésből. A keletiek a munkavállalást szabadon engedélyező három országban nem okoztak foglalkoztatási gondokat, az álláspiacukat zárva tartó országokban ellenben nőtt a feketemunka részesedése. Néhány távoli nyugat-európai ország most a korlátozás feloldásán gondolkodik, Ausztria és Németország ellenben továbbra is ragaszkodik a gátakhoz.

Alig befolyásolták a fogadó országok munkaerőpiacát az újonnan csatlakozott országokból érkező dolgozók – olvasható Vladimir Spidla, az unió foglalkoztatásügyi biztosának megbízásából készített jelentésben. Sőt, kivétel nélkül pozitív hatással voltak a gazdaságra, hiszen a kelet-európaiak olyan szakmákban helyezkedtek el, amelyekre nem volt hazai jelentkező.

A jelentés azért készül, mert az unió régebbi tagállamainak idén áprilisban kell felülvizsgálniuk korábbi tiltásukat, amelyben két évig elzárkóztak az új tagállamok munkavállalóitól. A kormányoknak joguk van újabb három évre indoklás nélkül meghoszszabbítani a tilalmat, majd további két évig, amennyiben bizonyítani tudják, hogy az érkezők munkaerő-piaci zavarokat okoznának. Emlékezetes, 2004-ben csak Nagy-Britannia, Írország és Svédország döntött a szabad munkavállalás mellett, a többi 12 tag veszélyt látott az olcsó keleti munkaerőben.

A jelentés ezért fokozottan hivatkozik a bátrabb országok tapasztalataira. Kiderül, hogy Nagy-Britanniába 290 ezer, Írországba 160 ezer munkavállaló érkezett térségünkből. Ez jóval meghaladja a várakozásokat, azonban csak Írországban érezhető némi ellenérzés az új munkavállalókkal szemben. Valójában ugyanis a kelet-európaiak csupán a brit munkahelyek 0,4, az ír munkahelyek 1,9 százalékát foglalták el. A betelepülők jellemzően négy ágazatban – építőipar, egészségügy, idegenforgalom, házi szolgáltatások – helyezkedtek el. Megjelenésük különösen az építőipart virágoztatta fel, ahol már a foglalkoztatottak 16 százaléka az új tagállamokból érkezett (a britek már annyira nem akarnak építkezéseken dolgozni, hogy az ágazat munkavállalóinak csupán 8 százalékát adják Nagy-Britanniában). A bevándorlásból rendkívül aránytalanul vették ki részüket az új tagállamok. A brit statisztikák szerint a lengyelek a legaktívabbak, ők többen érkeztek az országba (170 ezren), mint az összes többi friss tagállamból együttvéve. A magyarok a lista túlsó végén szerénykednek: honfitársaink közül mindössze 8600-an éltek a brit munkavállalás lehetőségével.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet: azokban az országokban, amelyek viszont fenntartották a munkaerő-piaci korlátozásokat, az elmúlt két évben jellemzőbbé vált az illegális foglalkoztatás. A feketemunka mellett az új uniós polgárok leginkább álvállalkozóként tevékenykednek. A vállalkozások ugyanis már a csatlakozás pillanatától szabadon működhetnek a teljes uniós piacon. Épp ezért az uniós szakszervezetek óriási pálfordulást hajtottak végre a keleti munkaerő megítélésében: míg korábban a szabad munkavállalás fő ellenzői voltak, mára azt vallják, sokkal jobb, ha áttekinthetők a munkaerő-piaci folyamatok. Ezért az uniós szakszervezeti szövetség – német és osztrák tagjai ellenkezése ellenére – a korlátozások feloldására szólított fel.

Egyelőre azonban csak néhány kormány hallgat az érvekre. Biztosan egyelőre csak Finnország jelente, hogy áprilistól feloldja a korlátozásokat. Dánia, Hollandia, Spanyolország, Portugália és Görögország fontolgatja a nyitás. A német és osztrák kormányfő pedig kategorikusan kijelentette: továbbra is csak annyi munkást hajlandók fogadni az új tagállamokból, amelyre a korábban megkötött keretegyezmények lehetőséget adnak.

kandor