Chips

Abaújból seregnyi gyereket vonatoztatott fel nemrégiben az MSZP szóvivő-képviselő-jelöltje parlamenti látogatásra, kirándulásra. Ennek hozama, haszna igencsak soványka. A hírek szerint már az „egyszerűbb népréteg” is átlát a bolsevista szitán, mert nem egy szülővel beszéltem (közöttük romával is), akik kijelentették: „vihetik ők akárhová a gyereket, én akkor is a Fideszre szavazok, mert ezek hazudnak, becsapnak.” A környéken már karácsony előtt elkezdődött a vörös kampány. Állásukat féltő igazgatók részvételével iskolákban szerveztek politikai mikulásünnepséget. Volt fényképezkedés az osztályban, templomi búcsúkon való szerepelgetés, öregotthon-látogatás stb. A végén pedig mindenhol ajándék. Mikulásnapon csokimikulás helyett egy-egy csomag szavatosságát veszített chips.

Pedig pénz az van doszt, hiszen a miskolci illetőségű „hantavezér” (azért, hogy a fizetése feletti, havi kétszázhatvanezer Ft közlekedési költség mellé még kapjon hetvenezret) állandó lakosnak bejelentkezett a Budapesttől több mint kétszáz kilométerre levő csöpp kis faluba, ahol a fél éven keresztül lakhatatlan, jéghideg víkendháza áll. Abba a faluba, ahol nem is kevesen havi tizenhétezer forintos segélyből tengődnek. És ezeknek a nyomorgóknak a szavazataira számít?

Kocsis Sándor, Bp.

Nyomogatás

Péterfalvi Attila intelme ellenére folytatódik a telefonos kampány. Nyolcvanéves anyósom egyedül él, havi nyugdíja 30 ezer forint, beteg, súlyos műtét előtt áll.

Szombaton csöngött a telefon, a gépi Gyurcsány volt a vonalban. A bevezetőben elhangzott, hogy ők milyen okosak – bezzeg az ellenzék! Aztán hogy akar-e többet tudni a családtámogatási rendszerről, ha igen, egyes gomb, ha nem, kettes gomb. A kettes gomb lenyomva, a szöveg kezdődik elölről, a kettes gomb újra lenyomva, a szöveg ismét kezdődik elölről, a kettes gomb harmadszor lenyomva és a kagyló lecsapva.

Az idős, beteg embereket miért nem hagyják békén?

Huszár István, Budapest

Szereplés

Egy január végi szombati Nap-kelte műsorában Rogán Antalt látta vendégül Verebes tévésztár-riporter. Kérdései kizárólag az interjúalany magánéletére vonatkoztak, iszik-e, milyen bort szeret, talán alkoholista, házasságban él, netán elvált stb. Csak azt nem kérdezte meg, hogy alkalmanként vagy rendszeresen veri-e a feleségét. Ez hiba volt, de Verebes még fejlődhet. Igyekezett hát lejáratni a fideszes politikust, aki naiv lélekként besétált a csapdába, és így rendezetlen párkapcsolatot és kendőzött alkoholizmust igyekezett rásütni a riporter. Kár volt Rogánnak bemenni a stúdióba, aludhatott volna tovább.

Rövid idő múltával Kóka János volt a Nap-kelte vendége. Őt Verebes hagyta dicsekedni, ömlengeni magáról, a benne dúló „hivatástudatról” stb. V. egyetlen kellemetlen kérdést sem tett fel neki, így az öntelt szadeszes ficsúr a mennyekig magasztalta magát.

Pedig a műsorvezető megkérdezhette volna Kókát, igaz-e, hogy 40 öltönyt varratott, vagy hogy másfél milliós karórát hord. Hogy a többmilliárdos vagyonát állami megrendelésekből, kakaóbiztos számítógépek szállításából szerezte-e stb.

Ennyit a közszolgálati m1-es és a hortyogós riporter pártatlanságáról, az egyenlő esélyekről, elbírálásról és a mindenáron való szereplés értelméről.

B. A., Budapest

Reklám

Azt mondja furt-folyton az öreg Klapka a tévéreklámban: „Uram, ne a nőt, az ékszert nézze.” És beraknak a reklámba egy csinos nőt. Az eset több kérdést vet fel.

1. Ha szépségről, nőkről, ékszerekről van szó, akkor mért kell nekünk Klapka nem túl megnyerő képét látnunk és nem túl megnyerő, mert rogyadozó hangját hallanunk? Egy nagy reklámtáblával, mintha szendvicsember lenne?

2. Ha nőkkel reklámozza az ékszereit, akkor hogy lehet olyan udvariatlan, hogy ilyen „ormótlan” módon helyezi előtérbe az áruját?

3. Mit szólna Klapka, ha egy ellenreklámban, ami mondjuk nőket reklámoz, azt mondaná egy vén kéjenc, a tulaj, hogy „Ne az ékszert, a nőt nézze”?

4. Mit szólna a közönség, ha az ilyen idétlen reklámokat mondjuk az m1 nem is tenné a műsorába?

Igaz, a Nap-kelte annyira egyoldalú, a legsunyibb igyekezete ellenére is, hogy egy Klapka már nem oszt és nem szoroz. Se ékszereket, se nőket.

K. J. Budapest

„Eredmények”

1960-ban, a földmérés tárgy kollokviumának napján két meglepetés ért. Az Akadémián a könyvtárvezető asszony felhívta a figyelmemet az akkor megkapott Wheeler: Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdaságáról c. könyvére. Az estébe nyúló vizsga után a zártkörű vetítésen bemutatott Hruscsov amerikai útjáról szóló filmre hívtak be. A csehszlovákiai úticéllal disszidált amerikai szerző könyvében leírta, hogyan mentek tönkre az USA farmerei. Leírta a „kapitalista mezőgazdaság” betegségének tüneteit. Viszont az említett filmen csodálatos eredményeket láttunk. Aztán eljött maga Hruscsov is, s az akkori bábolnai vezér ettől kezdve kezdte kiépíteni kapcsolatait az amerikai nagy ellátó cégekkel. Mi is fokozatosan bevezettük azt, ami jelentős károkat okozott az USA-ban. Ezzel átmenetileg sikereket elérve feledtették az erőszakos kolhozosítás hátrányait és a „nagy testvérnek” is szállíthattunk már élelmiszert. A korábbi kutatások, nemesítések és tenyésztés eredményeit „kidobva” fajtát és hibrideket, berendezéseket hoztunk be. Már nem gazdálkodtunk, hanem „rendszerekben termeltünk”, sőt, iparszerűen. Az irányítók is diplomás gazdák helyett agrármérnökök lettek. A példaképek a több diktatúrát sikeresen kiszolgáló szerencselovagok lettek. Két szobrot kapott egy most várossá lett hajdani ménesbirtokon Volksbund-vezetőként kezdő, kommunistaként csúcsra jutó és az USA-nak a hazai érdekeket eladó „vezető”. Ő a foxi-maxi diplomájára kandidátusi és nagydoktori címet kapott. A legjobb földjeink tönkrementek, a sikeres magyar fajtákat gyengén termők váltották fel, és az állattenyésztésünk is több faj esetében egy fajtára, illetve hibridre állt át. Az EU-ba úgy jutottunk be, hogy az elmúlt 45 évben mindent igyekeztünk másképp csinálni, mint ahogy ezt ott évszázadok tapasztalata alapján sikerrel gyakorolják. Terv és koncepció nélkül.

Szilágyi Ákos, Győr

Több körültekintést!

Nem vagyok a Magyar Urológusok Társaságának felkent szóvivője, mégis valamennyiünk nevében is sértve érzem magam azért az összehasonlításért, mely Zsebők Csaba cikkében jelent meg lapjuk legutóbbi számában.

Mi nem használunk csavarhúzót és különösen nem kínzunk embereket a ránk ruházott hatalmunkkal (tudásunkkal). Szakmánk tanult tudoraként mi azért élünk, hogy segítsünk. A célzás a turkálásra, vájkálásra, gonoszságra minden orvost is sért.

A fehérkesztyűs célzás különösen gonosz. Minden urológus tudja, hogy a magyar urológia egyik úttörője, valaha élt egyik legnagyobb személyisége, Noszkay Aurél professzor állandóan fehér cérnakesztyűt hordott a munkahelyén, így is kerülve a fertőzések terjedését.

Újságírótól, aki orvostörténetileg nem akármilyen nevet visel (súlyosbító körülmény, ha nem tudja) több körültekintést várnánk mi orvosok is – akármilyen divat is most mindig, mindenhol belénk rúgni.

Dr. Arányi Gábor, urológus

Jövő Háza

Olvasom: „…közel 3 milliárd forintba került a Jövő Háza kiállítás a Millenáris parkban”. Épületfelújítás, kiállítási anyagok, szervezési költségek stb. Nagyszerű! „Célunk a jövőre való nyitottság kialakítása és elmélyítése a látogatókban.”

Remek! Tessék mondani, a tízezer hajléktalan, a villanynélküli tanyavilágban élők, az egészségtelen körülmények között tengődők, a létminimum szintjén vegetálók, a fővárosban (is) sok helyen csatornázatlan területen és aszfaltborítású út nélkül lakók – ők is mind nyitottak lesznek és elmélyülnek?

Félre ne értsenek, nem vagyok a technika ellensége, csak nem gondolom, hogy ez nélkülözhetetlen a mai, magyarországi viszonyok között. Ha minden falu olyan szép és gondozott, jólétről árulkodó lenne, mint mondjuk a szomszédos Ausztriában… Ha nem lenne gond eljutni a legközelebbi nagyvárosba, orvoshoz, vagy csak bevásárolni – ha van miből -, ha nem ezer sebből vérezne a lét, igen, akkor elhinném, hogy akár egy ilyen kiállítás is sok-sok érdeklődőt vonzana.

De most, amikor azt kell látni, hogy vállalkozók ezrei mennek tönkre, hogy a gazdák nem kapják meg a nekik jogosan járó támogatást, hogy ellehetetlenítik az iskolákat, az egészségügyet, a kultúrát, akkor 3 milliárdért… el lehet mélyülni a jövőben? A jövőben, amikor jelenünk sincs?

Tessék mondani, a Magyar Köztársaság kormánya kikből áll?

Mert van még pár millió ember az országban, akiknek helikoptere, saját uszodája – esetenként fürdőszobája, sőt, vízöblítéses WC-je – sincs!

Balog Gabriella, Bécs

Csatlakoznék!

Azt mondja a tévében egy szegény vállalkozó, hogy leszállítja az árut és csak 30-90 nap múlva kapja meg az ellenértékét. Gratulálok a jogszabályalkotóknak. Egyébként csatlakoznék ehhez én is.

Ha lemegyek az áruházba vásárolni, akkor vegyék tudomásul, hogy 30-90 nap múlva fogok fizetni. Kíváncsi lennék, mit adnának el így nekem a kedves áruházláncok. Ha a felvásárlónak nincs pénze azonnal fizetni, akkor ne vásároljon (fel). Ilyen egyszerű. Nekünk átlagpolgároknak egyetlen szolgáltató sem ad semmit ingyen, egy kiflit sem.

Rossz a törvény! A libáért, malacért, búzáért fizessenek azonnal, mint ahogy mindenki, kivéve a felvásárlókat és a multikat.

Szeretnék egyenlő elbírálást, még ha a tízmilliomodik magyar állampolgár vagyok is.

Fodor Ilona, Bp.

Macska 3.

Az önök közreműködésével üzennék egyik levelezőjüknek, aki megindította a Macska-ügyet (M. Demokrata 4. szám).

Nagy tisztelettel arra szeretném felhívni a hasonlat szerzőjét, hogy még humor, szarkazmus vagy vélt analógia okán se hasonlítsa a macskákat a kommunistákhoz – ez végtelenül sértő a macskákra nézve.

Ha az ember jólelkűség okán befogad egy macskát, aminek aztán az ember fokozatosan csökkenti az életterét, majd el is veszi, az nem róható fel a szegény ártatlan állatnak. A macska tiszta és szobatiszta, kedves és kiszámítható állat. Nyoma sincs benne a hamisságnak, mindössze nem megalázkodó, hanem öntörvényű, s ezt illik tiszteletben tartani. Az emberrel ellentétben csak anynyit eszik, amennyire szüksége van, hacsak ki nem éheztetik. Sok olyan nemes tulajdonsága van, amit az ember már csak hírből ismer, a kommunisták mégúgy se.

A fekete macska különösen jó természetű állat, és teljesen oktalanul irtották szegényeket (tévhit okán) egyes korszakokban. Az embereket, elsősorban az ifjúságot arra kellene ösztönöznünk, hogy szeressék és tiszteljék, ahol lehet segítsék az állatokat kivétel nélkül. Egyebekben egyetértünk.

Husz Mariann, Bp.