A csángók támogatása tudatos befektetés a jövőbe

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak a farsangolás, a bálozás ideje. Hagyományosan ekkor rendezi meg a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület a Csángó Bált, amely idén már tizedik alkalommal várja az érdeklődőket a Petőfi Csarnokban. A bál kapcsán az újraéledő identitásról, a csángó kultúra sokszínűségéről, és az egyre nehezebben csordogáló kulturális támogatásokról Nagy Bercellel, a rendezvény egyik szervezőjével beszélgettünk.

– Február 18-án tizedik alkalommal rendezik meg a Csángó Bált. Az eltelt idő már okot adhat a számvetésre: mi változott egy évtized alatt a rendezvény életében?

– A Csángó Bál célja, hogy a gyimesi, moldvai és a hétfalusi csángókra irányítsa a figyelmet, ezért elsőként azt említeném meg, hogy a legfontosabb változás kint, Csángóföldön történt. Tíz évvel ezelőtt ugyanis elképzelhetetlennek tűnt, ami mára megvalósult: tizenhárom moldvai csángó faluban magyar kultúra oktatása folyik, s ebbe a programba több mint ezer gyermeket sikerült bekapcsolni öt év alatt, akik így nagyobb eséllyel állják meg a helyüket az erdélyi, vagy az anyaországi közép- és felsőoktatásban. 2006. február 7-én bemutatták Vitézy Zsófia Made in Romania, A csángó diaszpóra gyermekei Romániában című filmjét Brüsszelben, az Európai Parlamentben. Ezt sem reméltük egy évtizeddel ezelőtt. A rendezvény népszerűsége is nő, ám amellett, hogy évről évre egyre többen látogatnak el a bálra, még mindig keveset tud a csángókról az átlagember. Ezért is remek alkalom a Csángó Bál arra, hogy aki érdeklődik e kultúra iránt, jobban elmélyedjen ebben a közegben. Ezt a célt szolgálják a bál köré szervezett programok: fotó-, kerámia- és textilkiállítás is, ahol a csángók életéből elkapott pillanatokat, moldvai magyarok kultúrája ihlette alkotásokat, valamint használati tárgyakat tekinthet meg a közönség. Annak is nagy jelentősége van, hogy másfél évtizede meghívásokat kapnak csángó hagyományőrző csoportok magyarországi rendezvényekre. Ez is hozzájárul népi kultúrájuk megőrzéséhez. Akad olyan közösség, ahol hagyományőrzők tanítják vissza a falu már elfeledett táncait, dalait a fiataloknak.

– Mennyire irányítja a bál a politikum figyelmét a csángóságra?

– Sikerült szembesíteni a csángók problémáival, sőt megnyerni az ügynek magyarországi szakpolitikusokat, a gazdasági élet jelentős személyiségeit és művészeket. Elsőként a polgári kormány gondolta úgy, hogy a csángóság támogatása tudatos befektetés a jövőbe. Ennek köszönhetően a csángó kultúra és oktatás ügye 2000 óta évi százmillió forintos támogatásban részesült, amely kiszámítható, évről évre tervezhető összeget jelentett az elmúlt időszakban. Ebből futotta a moldvai oktatási programra, oktatási és kulturális célú beruházásokra, a jászberényi fesztiválra, vagy a moldvai és gyimesi községekben megrendezett falunapokra, táborokra. De jutott a keretből a csángó gyerekek magyarországi vagy erdélyi vakációjára, a különböző nyári iskolák támogatására is. Nagy szerepe van azonban a civil kurázsinak is, és egy új mecenatúrának.

– Idén is futja a csángó ügy támogatására?

– Már a tavalyi költségvetésnél jelentkeztek problémák, a határon túli magyarok támogatása mindenestül átkerült a kulturális tárcától a Külügyminisztériumba, a főöszszeg csökkent, a finanszírozás átláthatatlanabbá vált. Idén még nem tudni, hogy „csak” a felére csökkent, vagy teljesen lenullázódott a keret. Ha ez utóbbi igaz, csak remélni lehet, hogy év közben jut majd póttámogatás a feltöltésére. Egyelőre úgy tűnik, négyszázmillió forinttal jut kevesebb a határon túliak kulturális támogatására. A bál szervezésére sikerült pályázatok útján állami forrásokat is szereznünk, de javarészt a szponzori pénzek finanszírozzák a rendezvényt.

– Megelőzi a rendezvényt tudományos konferencia, a szakma együttgondolkodása?

– Igen, Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, a bál színpadi műsorának rendezője három éve szervez tudományos konferenciát a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvánnyal együttműködésben, ahol a csángók identitásának, kultúrájuk megőrzésének lehetőségeit veszik számba a szakemberek. A konferencia a meghívott román vendégelőadók kérésére idén először Moldvában, Bákóban lesz. Biztató, hogy egyfajta nyitás, a magyar-román párbeszéd elindulása figyelhető meg, például tavaly a iasi-i püspökség megbízottja is jelen volt az alapítványi konferencián. A Csángó Bálra pedig több román iskolaigazgató és tanár is érkezik, ami azért is fontos, mert ezek az emberek a rendezvény után – reményeink szerint – másképp fogják látni ennek a népcsoportnak a kultúráját. Vannak ugyanakkor aggasztó jelek: a iasi-i püspökség következetesen nem tekinti magyarnak a csángó népességet, hiszen nemrég közölte, tudományos alapossággal kívánják kidolgozni a csángók számára a miseszöveget. Ez az egyik indok, amely akadályozza a magyar nyelvű misézést Moldvában.

-ana-