Embertenyészet

Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a koalíciós erők elfogadtak egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az egyedülálló nők részesülhessenek a mesterséges megtermékenyítési programban. Ez lehetővé teszi, hogy a „szingli” nő szert tehet – állami támogatással – egy ismeretlen apától származó zigótára, ami embrióvá fejlődve, majd megszületve emberré fejlődhet, ha az anyja is úgy akarja. Ha meggondolja magát vagy az anyagi helyzete megváltozik, az állam neveli fel a gyereket, növelve az apátlanul vagy szülőtelenül felnövekedett fiatalok számát.

Az ilyen módon „előállított” egyedeket eleve, tudatosan megfosztják az apjuktól, a családban való felneveléstől. Akik majd esetleg maguk is ilyen úton akarnak járni, ami lassan elvezet a család több évezredes hagyományának, az egészséges szellemű nevelés lassú szétrombolásához. Szükségünk van erre néhány tizedszázalékos népszaporulati növekedés kedvéért? Nincs elég csonka családból származó, sokszor problémás lelkületű gyerek ebben az egyébként is megtépázott erkölcsiségű országban? Érdemes az államot további, „gyermekét egyedül nevelő anyáknak” jelenleg járó anyagiakkal terhelni? A társukat nem vállaló, azzal szeretetben, egyetértésben, közös utódjuk felnevelésében együtt élni meg sem kísérlő „műanyák” mit fognak majd mondani a gyereküknek, ha megkérdezi, ki az apja és mért nincs ott? És mit fog mondani, gondolni a gyerek, ha megtudja, hogy az apja egy fecskendő? Gondoltak ilyesmire a törvényalkotók és a szavazógép?

Remélem, ez a törvény is halva született, amit az elfogadók szégyellnek nemsokára, s amelyet egy új összetételű törvényhozás – a család és az egészséges nevelés védelmében – sürgősen meg fog változtatni.

Pap Zsolt, Bp.

Baba-kötvény

Ha van valakinek válasza arra, hogy miért kell több millióért ezt a kötvényt reklámozni, akkor mondják meg nekem, hogy a nyugdíjemelést, a családi pótlékot, az egészségügyi ellátást, az állampolgárságom nagyszerűségét, egyáltalán hogy élek, azt miért nem reklámozzák. Szeretném, ha végre kiderülne, hogy az MSZP-kormány alatt mennyi reklámpénz ment el minderre, és (ha elég demagóg lennék) hány lélegeztető gépet, hány kisiskola rezsijét lehetett volna kifizetni belőle (gyanítom, hogy az elvtársak gyerekei nem busszal mennek reggel iskolába a szomszéd faluba!), és hány kispostát lehetne finanszírozni belőle?

Örülök a szénszünetnek, mert az 50-es éveket idézi, persze csak azért, mert akkor voltam gyerek, és akkor ennek nagyon örültünk. Csakhogy ma 2006-ot írunk!

Fodor Ilona, Bp.

Mobilitás

Ahogy Gyurcsány miniszterelnök megmondta, az a baj, hogy a magyar munkavállalók nem mobilisak. Menjenek külföldre dolgozni. Rögvest javulna a magyar munkaerő-piaci helyzet.

Tovább megyek, a mobilitás sok más problémát is megoldana. A betegek gyógyíttassák magukat a külföldi kórházakban. Egészségügyi hálózatunk rögvest nem lenne ilyen túlterhelt. A cigányok szocializálódjanak a nyugati kultúrkörben, vegyék igénybe a fejlett nyugat-európai szociális ellátórendszert. A zámolyiak jó példával jártak elöl. A rokkantakból pláne hiányzik a mobilitás. Erőltessék egy kicsit a járást. Mindjárt megoldódik az akadálymentesítés problémája. Legfőképpen a Fideszből hiányzik a mobilitás. Menjenek a fenébe! Az átkos politikai megosztottság milyen szépen megszűnne. Az árkokat betemethetnénk.

És végre beállna az egypártrendszer békéje.

Varga Lajos, Debrecen

Ne köszönje meg!

Az újraalakulni látszó Osztrák-magyar „monarchia” egyik első lépéseként megtartott közös minisztertanács egy ellenőrizhetetlen pillanatát használta fel prepotens miniszterelnökünk arra, hogy megköszönje az osztrák kancellárnak azt, hogy 56-ban Ausztria befogadta a hazájukat elhagyni kényszerülő vagy a józan eszükre hallgató magyar menekülteket.

Sok ostobaságot, pimaszságot, politikai és emberi galádságot követett el eddigi regnálása alatt ez az ember, de ez valóban kimagasló teljesítménye volt. Jómagam egyenesen a börtönből vágtam neki az útnak, hiszen itthon semmilyen jövő nem várt rám a „standard” hat év letöltése után.

De hogyan van ennek a fickónak erkölcsi és emberi joga még csak említeni is a szülei, nagyszülei és egyéb kommunista rokonsága által okozott fizikai és erkölcsi károkat, azt nem értem. A félelmetes Vörös Hadsereg hatalmas árnyékában ügyködő hazaárulók leszármazottjai ne tegyenek ilyen jogilag, de főleg erkölcsileg kifogásolható kijelentéseket. Ez nem az ő tisztük, a forradalomról nekik mélyen, szégyenkezve, szemlesütve kell hallgatniuk.

(Az osztrákoknak, akik nem küldtek vissza, és az angoloknak, akik állampolgárrá fogadtak, én már megköszöntem emberséges viselkedésüket.)

De az én nevemben Gyurcsány ne köszönjön meg senkinek semmit. Még az újra sógorként viselkedő osztrákoknak se! Ezt csak bízzák ránk, 56-osokra!

Sátory János, Tata

Határnyitás

Van egy falu (Szelmenc), amit a második világháborúban – szerintem – egy részeg szovjet tábornok hatalmi mámorában kettévágott. Vodkásbutykossal a kezében kijelentette, hogy ez a rész ide, az a rész oda tartozik. Örült a lenini sugallatnak és érezte, hogy ezzel a döntésével a Szovjetuniót gazdagítja.

Bárki bármire gondolhat, de úgy látszik, ennek a tábornoknak a döntése igen meggondolt lehetett, hiszen hatvan évig egyetlen politikusnak sem jutott az eszébe felülbírálni. Civil próbálkozások voltak tömegével, de sikertelenül.

Végre a két félbevágott székely kaput összetolhatnák. Hatvanegy év után!!!

De a színtiszta magyar falu mégsem egyesülhet, mert jelenleg nem Magyarországon, hanem a mai Szlovákia és a mai Ukrajna közötti határon van, még mindig kettévágva.

Sír a lelkem!

Kónya Béla, Bp.

Himnuszok

Persze, hogy csodálatos dolog: összetolhatják a székely kapu két felét Nagy- és Kisszelmenc között. Megnyitották a határátkelőt. Kitettek magukért az illetékesek, megszületett a Nagy Mű. Minden apróságnak örülnünk kell, ami a magyarokat így vagy úgy pozitívan érinti. Csak a vízumot kell megszerezni és láthatja egymást a rokonság.

Megjegyzem, majdnem elsírtam magam, amikor a rádióban először hallottam, hogy a megnyitón jelen voltak az ukrán és a szlovák főmuftik (persze feltehetőleg magyarok is) és a zenekar eljátszotta a tiszta magyar faluban a két szomszédos ország, Ukrajna és a Szlovákia himnuszát (a csehszlovák és a szovjet himnusz helyett).

Tényleg irigylésre méltó helyzetben vagyunk mi, magyarok!

P. Zs., Budapest

Mint régen

A 2005. december 20-i Vörös Zászlóban (Népújság), Bálint Zsombor sportfirkász „Vitakultúra és annak hiánya” című vezércikkében egyes magyarországi politikusok (Eörsi Mátyás, Kuncze stb.) erdélyi fogadtatásáról írt, komolyan bírálva az ellenük tiltakozókat. Helyhiány miatt nem részletezem az írást.

B. Zs. ezzel a blődséggel zárta mondókáját: „A gond az, hogy az efféle magatartás egy szikrányit sem hozza közelebb a mindenki által óhajtott megoldásokat.”

Ki az a mindenki és hol vannak a megoldások? Ugyanebben a napilapban, 1956 késő őszén, csürhének, kultúrálatlan bandának nevezték a lázadó ’56-os magyar fiatalokat! Igaz, akkor RKP-s (Román Kommunista Pártos) és szovjetuniós pénzekből tették, amit tettek, ma már a magyarországi adófizetők pénzéből teszik azt, amit tesznek, amiből tengenek-lengenek és közhülyítenek az RMDSZ és a magyar kormány kanálisain keresztül csurgatott pénzekből.

T.O.,Mikháza

Ingyen és bérmentve

Megyen a reklám a tévében, rádióban, papíron és feltehetőleg kutyagumin is, csak azt nem néztem meg tüzetesebben, hogy 0 forint percdíjért is lehet telefonálni. Meg hogy 0 Ft szállítási és csomagolási költség.

Hát nagyon körmönfont dolog. Ha a szövegben nincs benne a forint szó, akkor a mai kapitalista lelkületű embernek már fel sem tűnik az egész? Nincs már ingyen semmi, csak nulla forintért? Nulla logika, nulla egyszerűség? Nulla forintért házhoz reklámszállítják nekünk a marhaságot?

Semmi baj egyébként, mert a rádióban meg azt hallottam: Az ötletek számtalanok. Így csupa többes számban. Tök fölöslegesen és ép nyelvérzékű ember számára felháborítóan.

Megállnak az emberek eszei!

Szinte ingyen! És szinte házhoz szállítva.

K. J., Budapest

Elnök Úr, miért?

Tudatában vagyok annak, hogy ez a levelem is a papírkosárban köt ki, mivel meglátásom szerint Önök igyekeznek a kényes kérdéseket lehetőleg konfliktusmentesen kezelni, de valahogy le kell vezetnem a felháborodásomat és a dühömet, mely az újév első napján ért.

Napok óta keringett az a pletyka, hogy Sólyom László úr, a Magyar Köztársaság elnöke nem volt hajlandó a magyar nemzeti zászlóval egy helyiségben lenni, és beszéde alatt azt kivitette onnan.

Érthető a fokozott érdeklődésem, mely a televízió közvetítése iránt megnyilvánult, hogy mi igaz az általam undorító pletykának tartott híresztelésből. Mély megdöbbenéssel kellett tapasztalnom, hogy a hír sajnos teljesen fedi a valóságot. A köztársasági elnök úr egy cellából mondta el újévi beszédét, zászló vagy egyéb nemzeti ereklye nem szerepelt a képernyőn.

Biztos vagyok benne, hogy ennek racionális oka volt, amit az én szűkre szabott agyam nem tud kitalálni. Mint magyar állampolgárnak viszont jogom van ahhoz, hogy megkérdezzem az elnök urat és elvárjam, hogy tettére magyarázatot adjon olyan színvonalon, melyet egy laikus ember is minden nehézség nélkül meg tud érteni.

Kérdésem egyszerű és világos: Elnök Úr, miért?

Kis Andor, Dunaújváros

Csellengők

Ismét visszaütött a kormányzati szószegés. Betemetéssy, az előző miniszterelnöknek látszó lény az Alzheimer-kór gyógyszereit sem tette ingyenessé. A belügyminiszter pártrendőrsége csak a gyalogosok, a határőrség meg az autósok személyes tárgyainak elkobzásával foglalkozik.

Így történhetett meg az a csúfság, hogy egy mindössze 3-4 százalékos szellemi állapotban lévő, pelenkázni való pártelnök áttévedt az általa szentnek és sérthetetlennek tartott trianoni határon. Az idei év sorozatos megpróbáltatásai, az árvizek, a madárinfluenza, Eörsi Mátyás után úgy hiányzott Kuncze Anyázós Gábor a partiumi magyaroknak, mint Dobrev Klárának a buszbérlet.

Kedves kirekesztett testvéreim, ha az itteni zűrös állapotok következtében ismét elbogározna ez a Pongrátz Gergelyt vasra verető, ávós kínzásokat tagadó nádszál, fogjátok meg, vigyétek ki a határra és adjátok át a titeket zaklató egykori beosztottainak. Igaz, nekünk sem hiányzik, de a mi bénaságunk miatt ti ne szenvedjetek.

Lajkó P. István, Szeged

Figyelmeztetés

A Kerényi-ügyön először három napig gondolkodtam, aztán alakult ki a véleményem róla. Nagyjából ismervén a magyar irodalmat, három közismert idézetet említek meg:

Madách: Nem a kakas szavára kezd virradni, / De a kakas kiált, merthogy virrad.

Ady: Rohanunk a forradalomba!

József A.: Nem én kiáltok, A Föld dübörög!

Ha jön a hurrikán, miért ne lenne jó előre figyelmeztetni New Orleans lakóit?

Pécsi Vilmos, Tatabánya