Az agrárium sorsa az ország jövője

Egy évvel ezelőtt a gazdák történelmet írtak. Kitűnőre vizsgáztak szervezettségből, összefogásból és kitartásból, amikor végső elkeseredésükben a fővárosba vonultak, hogy traktorokkal szerezzenek érvényt jogos követeléseiknek. Eltelt egy év és a Magosz kidolgozta agrár- és vidékfejlesztési programját, amelyet Jakab István átadott Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének. A gazdatüntetés egyéves évfordulóján választási nagygyűlést tartott a Magosz.

A több ezer gazda és budapesti polgár részvételével zajló rendezvényen Bagi Béla, a Magosz alelnöke köszöntőjében megemlékezett a gazdák bevonulásáról Budapestre, akik azért jöttek traktorokkal a fővárosba, mert elkeseredésükben nem láttak már más módot arra, hogy érvényt szerezzenek igazuknak. Az idő igazolta döntésük helyességét, egész Európában soha nem látott méretű és szervezettségű demonstráció alakult ki. Bagi Béla megköszönte a gazdák nevében a fővárosiak meleg fogadtatását, az ételt és italt, a szállást és az együttérző szavakat. Emlékeztetett arra, hogy időközben elkészült a Magosz saját agrár- és vidékfejlesztési programja, amit Hódmezővásárhelyen november 26-án Jakab István, a Magosz elnöke átadott Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének. A Magosz alelnöke megemlékezett azokról a gazdákról, akik kilátástalan helyzetük elől az öngyilkosságba menekültek. A nagygyűlés résztvevői egyperces néma felállással adóztak az áldozatok emlékének.

A gazdákat a budapestiek nevében Kupper András, a Fidesz-MKDSZ fővárosi frakcióvezetője köszöntötte. Kupper András úgy fogalmazott, hogy egy évvel ezelőtt a gazdák megmutatták, képesek kiállni az érdekeikért, ami azért nagyon fontos, mert a gazdák érdeke az ország érdeke is egyben.

Hatalmas tapsvihar fogadta Ángyán József egyetemi tanárt a színpadon. Beszédében a professzor megemlékezett a tavaly téli eseményekről.

– Körülbelül egy évvel ezelőtt véd- és dacszövetséget kötöttünk – állapította meg. – Megfogadtuk, hogy véghezvisszük azt, amit Magyarországnak tizenhat év alatt nem sikerült: véghezvisszük a rendszerváltozást. Amikor a demonstráció három hete alatt reggeltől estig tárgyaltunk a kormány képviselőivel, majd esténként visszatértünk a sátorba és elmondtuk, mire jutottunk, valami elképesztő módon szembesültem azzal az emberi minőségbeli különbséggel, ami a minisztérium épületében vett körül és azzal, ami a sátorban. Esténként ott ültek velem szemben az őseim, akiket kuláklistára vettek, ott ült velem a nagyapám. A minisztériumban pedig azoknak a fiai, unokái tárgyaltak velünk, akik mindezt a nagyapámmal tették…

Ángyán professzor beszélt arról a súlyos felelősségről, ami az agrárértelmiséget terheli. Kérte, hogy értsék meg végre feladatukat és csatlakozzanak a gazdák mozgalmához.

– A gazdademonstráció megtanította, hogy város és vidék közös sorson osztozik. Közösek a problémák is, amelyek az élelmiszer-biztonságot, minőséget, függetlenséget, a kiszolgáltatottság megszüntetését, az ivóvíz védelmét a termőföld megőrzést jelentik. A föld társadalmi és biológiai élettér. Csak a gazdák tudják biztosítani, hogy ez az élettér a jövő számára is biztonságos legyen. Budapesten nem kell elmondani, hogy mit jelent, ha van hova visszavonulni, regenerálódni. A föld kultúrák hordozója. Munkát, megélhetést biztosít. Nem elég munkahelyeket teremteni. Meg is kell őriznünk a meglévőket – hangsúlyozta.

A jelenlegi birtokszerkezetet elemezve elmondta, a statisztikai adatok szerint 766 ezer gazdasági egység van Magyarországon. A regisztrált gazdák, vagyis azok, akik élethivatás-szerűen mezőgazdaságból élnek, 250 ezer főt számlálnak, de a kormánynak vannak más statisztikái is.

– Az Agrárgazdasági Kutatóintézet életképességi határral dolgozik… Már a szó hallatán is megborzong az ember. Ezek szerint volnának életképtelen gazdák? Az életképességi határ meghúzása azt jelenti, hogy ebből a 766 ezer gazdasági egységből 680 ezer életképtelennek minősül. Ebből pedig az következik, hogy nemcsak nem nyerhetnek pályázaton, hanem el sem indulhatnak rajta. De van ennél még megdöbbentőbb elmélet is. A nagybirtokrendszer mítosza. Ötszáz hektár fölött ugyanis kevesebb mint háromezer gazdaság működik Magyarországon! Ez a 766 ezernek százalékban ki sem fejezhető töredéke.

A kormány egy szűk kör, egy tőkebefektetői csoport felé tereli a forrásokat, mondta a szónok. Szanyi Tibor államtitkár maga is úgy nyilatkozott, hogy az agrárpénznek több mint 90 százalékát kevesebb mint 100 vállalkozó teszi zsebre. Ebből átlagol Gyurcsány Ferenc, amikor azt mondja, hogy kétmillió forint támogatást kapnak a gazdák. Ángyán József szólt a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv korszerűnek kikiáltott agrárpolitikájáról is, amely a sokszínűség helyett a tömegáru-termelést helyezi előtérbe.

– A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv egyik alappillére az úgynevezett regionális biológiai központok létrehozása. Ennek megvalósulása esetén egyetlen év alatt a piacaink 25 százalékának azonnali elvesztésével kell számolnunk. Nem engedhetjük, hogy a tőkeérdekek a nemzeti érdekek fölé emelkedjenek – szögezte le, majd szólt azokról az élelmiszer-biztonság szempontjából létfontosságú intézményekről, amelyeket a kormány sorra felszámol, kezdve a minőségbiztosítási rendszer laborhálózatával, folytatva a szaktanácsadó, kiszolgáló apparátussal, illetve a génbankokkal, amelyek az őshonos magyar fajták védelmére hivatottak.

Ángyán József rámutatott arra, hogy a birtokméretekről szóló, a nagybirtokrendszert támogató kormányzati propaganda ellentétes az Európai Unióban kialakult birtokszerkezettel, ahol az átlagos birtokméret mindössze 19 hektár. Az ötszáz hektár feletti birtok pedig nem éri el az összes földterület tíz százalékát.

Az Agrár Kerekasztal dokumentumára hivatkozva a professzor elmondta, hogy az előrejelzések szerint a sertés-, a baromfi- és a tejágazat 50 százaléka csődbe fog menni. A kormány a feszültség várható növekedése miatt hangulatjavító intézkedéseket tervez…

A diktatúra éveire emlékeztető megoldásokat a magyar gazdák nem fogadják el, mint ahogy azt sem, hogy szándékosan egymás ellen hangolja a kormány a vidéket és a várost, a források elosztásánál pedig más társadalmi csoportokat fenyeget azzal, hogy tőlük von el forrásokat a vidék támogatására. Közben fennáll annak a veszélye, hogy a dél-amerikai latifundiumok mintájára Magyarországon is kialakul az agrárproletariátus, a nagyvárosok körüli nyomornegyedekben tengődő emberek százezreivel, miközben a mezőgazdaságban a globális tőkeérdekek akadálytalanul és gátlástalanul érvényesülnek.

– Ezért el kell dönteni, hogy a globális tőke érdekeit szolgáljuk, vagy a helyi közösség mellé állunk. A gazdák már döntöttek. A Magosz állásfoglalása egyértelmű: a tőkés részvénytársaságok helyett családi gazdaságokra van szükség és meg kell védeni a magyar termőföldet, élhető vidéket kell teremteni, meg kell valósítani az ember és a táj egységét, mert ez ad garanciát az élelmiszer-biztonságra is – foglalta össze gondolatait Ángyán József.

Hubai Imre, a Karcagi Gazdakör elnöke bejelentette, hogy Karcag környékét GMO-mentes övezetté nyilvánították. Szólt a Gazdák terén a lerombolt Regnum Marianum templom újjáépítési tervéről és beszélt arról a lehetőségről, hogy a megtermelt repcéből bioüzemanyagot lehet előállítani, ami nemcsak ezer-ezerkétszáz új munkahelyet hozhat létre, hanem enyhítheti hazánk energiafüggőségét is. Szavaihoz illeszkedett Náray-Szabó Gábor (Professzorok Batthyány Köre) felszólalása, aki a globális problémákról és a tudomány felelősségéről beszélt. A mezőgazdaságot stratégiai jelentőségű ágazatnak nevezte, mivel munkát és megélhetést biztosít 700 ezer családnak, miközben élelmiszerrel látja el az egész országot. Szólt a génmódosított termékek veszélyeiről, az iparszerű mezőgazdálkodás kockázatairól és arról az új marketingszemléletről, amely úgy gondolkodik, hogy előbb dönti el, mi is legyen a kínálat, majd ennek megfelelően „megdolgozza” a piacot. Hangsúlyozta, hogy a város a vidéktől függ. Úgy vélte, ha nem tudjuk megtartani a magyar mezőgazdaságot, nem tudjuk megtartani az országot sem.

Mikola István, az Orbán-kormány egészségügyi minisztere az élelmiszer-biztonság romló helyzetére utalva a hazai termékek iránti bizalom növekedése mellett is nagyon fontosnak tartja a lakosság megfelelő tájékoztatását, hogy ki tudják választani a termékek dömpingjéből azokat az élelmiszereket, amelyek nem károsítják az egészséget. A népegészségügy feladatairól szólva az állam felelősségét hangsúlyozta. Úgy vélte, gazdasági patriotizmus, állami beavatkozás nélkül nincs megfelelő élelmiszer-biztonság, nem követhetők nyomon és nem állíthatók meg azok a kedvezőtlen jelenségek, amelyeknek száma az utóbbi időben megsokasodott.

– Az államnak vissza kell szereznie a folyamatok feletti ellenőrzést. Kicsi, de erős államra van szükség – szögezte le.

Jakab István, a Magosz elnöke megemlékezett a gazdademonstráció kiváltó okairól, a támogatások késői kifizetéséről, illetve elmaradásáról.

– Három éven át minden tavasz gazdademonstrációval kezdődött. A megállapodás ellenére késik a korai nyugdíj, a tározóépítésre kiírt támogatásokat a nagyüzemek és a kereskedők viszik el, és egyáltalán nem működnek a meghirdetett élelmiszer-biztonsági akciók. A második világháború óta napjainkban a legalacsonyabb hazánk állatállománya. A földosztást ígérő kormány a magyar termőföldet és a tönkrement állattenyésztők állományát külföldi befektetők kezére játssza át. A kormány rendszerint azokat az állattartó telepeket támogatja földdel, amelyek külföldi kézben vannak. Jakab István hangsúlyozta, a magyar agrárium kulcskérdése a termőföld sorsa.

– A magyar föld sohasem volt és nem is lesz eladó. A magyar földről semmiféle alku sem folyhat – szögezte le a Magosz elnöke, és felszólította a kormányt, hogy a választásokig a tervezett földeladások dolgában hirdessen moratóriumot.

Hernádi Zsuzsa