Előrehozott nyugdíj: kísért a múlt

Ötvenöt éves kortól igényelhető előrehozott nyugdíj lehetőségét vetette fel a miniszterelnök. A normál nyugellátás 60 százalékára nyesett járadékot a legalább két éve munkanélküliek igényelhetik, becslések szerint 10-20 ezer ember. A javaslatot azonban nemcsak az ellenzék, de a koalíciós partner is kritizálja, hiszen a rendszerváltozást amúgy is leginkább megszenvedett generációt vezetné ki végleg a munkaerőpiacról. Érdekes, hogy miközben a szocialisták egy újabb réteget taszítanának a nyomorúságos öregkorba, egy másik javaslatukkal a rendszerváltozás környékén nyugdíjazottak járandóságának kompenzációját vetették fel.

Dúl az ígéretháború a nyugdíjasok szavazataiért. A Fidesz 14. havi nyugdíjra vonatkozó javaslatát elvetette a kormányzati többség az utolsó parlamenti napon, mondván hogy az új nyugdíjkorrekciós törvény a legtöbbek számára ennél nagyobb juttatást ad. Gyurcsány Ferenc ugyanakkor meglepő ötlettel állt elő: korengedményes nyugdíjat biztosítana a hivatalos korhatárnál hét évvel fiatalabbak számára. A javaslat nem teljesen új: már a jelenlegi szabályozásban is létezik előrehozott nyugdíj, azonban a korhatár eddig 57 év volt.

Leírt generáció

– Méltatlan helyzetbe kerülnek azok az emberek, akik egész életükben dolgoztak, de éppen a korhatárhoz közeledve veszítik el munkahelyüket – magyarázta a miniszterelnök bejelentését a kormányszóvivő. Ezért a szocialisták a következő ciklusban lehetőséget biztosítanának arra, hogy már 55 évesen nyugdíjba mehessenek azok, akiknek legalább 31 év munkaviszonyuk van, és két éve hiába keresnek állást. A „megelőlegezett előrehozott nyugdíjnak” nevezett konstrukció összege a jövőbeli nyugdíj 60 százaléka lenne, amit az országos nyugdíjpénztár helyett az állami költségvetés biztosítana.

A lehetőséggel a szóvivő szerint 20 ezren, foglalkoztatási szakértők szerint 10-15 ezren élhetnek, ennyien vannak ugyanis 55 év fölött legalább két éve munka nélkül. A szám azonban hónapról hónapra növekedhet: az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 25 ezer 55 évnél idősebb állást keresőt tart nyilván, s a jelenlegi növekvő munkanélküliségi ráta nem a gyors elhelyezkedés irányába hat. Köztudott: az ötvenes évei elején járó generáció még mindig a rendszerváltozás vesztesei közé tartozik, hiszen az akkor 35-40 éves emberek már túl idősek voltak ahhoz, hogy hirtelen korszerűtlenné váló szaktudásukat piacképesebb ismeretekkel helyettesítsék. Több értelemben is vesztesek: akik a gyárbezárások idején nem kerültek végleg a munkanélküliek táborába, kénytelenek voltak rosszul fizetett tucatmunkát vállalni, esetleg kényszervállalkozóként, vagy maszekok alkalmazásában minimálbéren bejelentve küzdeni a megélhetésért. Válogatni nincs lehetőségük, amit ismétlődően az orruk alá is dörgölnek: 50 fölött már senkit nem várnak tárt karokkal a munkahelyeken. S még így is folyamatosan érzik a veszélyt: fiatalabb, termelékenyebb munkaerővel válthatják fel őket.

A nyugdíj, amire számíthatnak, tehát már így is meglehetősen alacsony, amiből újabb érvágást jelent a 60 százalékos mérték. Munkaügyi szakértők mégis úgy vélik: népszerű lehet a választások előtt megpendített lehetőség, hiszen a kiszolgáltatott helyzetet érzékelő emberek szívesebben választják a mégoly alacsony, ám biztos juttatást – abban bízva, hogy ilyen-olyan módon majdcsak kiegészítik valahogy. Magyarországon ennek különösen erős hagyományi vannak: a kilencvenes években 800 ezer ember vonult ki a munkaerőpiacról a rokkantnyugdíj-rendszer kiskapuin keresztül. Az ezredforduló táján szigorúbb lett az elbírálás, újabban azonban – ahogy megint növekszik a munkanélküliség – az orvosok ismét megértőbbek a rokkantosítást kérelmezőkkel szemben. Napjainkra a munkaerőpiacot elhagyók fele (!) megint rokkantnyugdíjasként zárja le aktív éveit. Pedig a rokkantsági nyugdíj a legkedvezőtlenebb esetekben csak a korábbi átlagkereset 37-48 százalékát éri el. Ahogy a Gyurcsány-féle megelőlegezett előrehozott nyugdíj is mindössze 34 ezer forint, egy korábban minimálbéren bejelentett dolgozó esetében.

– A kormány nem tud mit kezdeni a növekvő munkanélküliséggel, ezért kényszernyugdíjba akarja küldeni az állástalan embereket – minősítette a javaslatot Soltész Miklós, a Fidesz családpolitikai szóvivője. – Ezeknek az embereknek Gyurcsány Ferenc munka helyett a kiszolgáltatottságot állandósító, megalázóan alacsony nyugdíjat kínál fel.

De a koalíciós partner sem lelkesedik az ötletért: Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke azt hangoztatja: nem kellene lemondani az 55 év fölöttiekről, az egészséges, munkaképes embereknek az az érdekük, hogy minél tovább dolgoznak, a kormánynak inkább az átképzést kellene támogatnia. Különösen, hogy a jelenlegi kiskapuk így is túl szélesek, aminek eredményeként Magyarországon már most is átlagosan 52 éves korukban mennek nyugdíjba az emberek.

Épp ezért nehezen megsaccolható, ténylegesen milyen következményei lehetnek a Gyurcsány-féle javaslatnak. A Pénzügyminisztérium évi tízmilliárd forintban jelöli meg a megelőlegezett előrehozott nyugdíj költségvetési forrásigényét, ez – a korábbi minimálbéres példával számolva – 25 ezer érintettet jelent. Valójában azonban nem lehet tudni, hogy a korábbi kiskapuk helyett hányan választanák az új lehetőséget, mint ahogy azt sem: a jelenleg regisztrált 25 ezer idősebb álláskereső mellett hányan vannak, akik már kikerültek a hivatalok látóköréből, mivel rég feladták a hiábavaló keresgélést. Köztudott: Magyarországon a munkaképes korúak 40 százaléka (!), másfél millió ember statisztikailag inaktív, vagyis sem a dolgozó, sem a munkanélküli kategóriában nem szerepel, rejtély, miből él. Vajon a munkanélkülieket ellátó rendszerből több éve kikerültekre is vonatkozik az új lehetőség?

Megkésett kompenzáció

Miközben a kormány egyik javaslata bebetonoz bizonyos elesett rétegeket a képtelenül alacsony nyugdíjba, másik jelszavával épp a nyugdíjrendszerben feszülő igazságtalanságok felszámolásával kecsegtet. A nyugdíjkorrekciós programot pont azok számára hirdetik, akik másfél évtizeddel korábban a mostani Gyurcsány-javaslat szellemében, rendkívül hátrányos feltételekkel voltak kénytelenek nyugdíjba menni.

A kormánypropaganda természetesen nem ezt hirdeti. Gyurcsány Ferenc számítása szerint a tíz év alatt végrehajtandó nyolc lépés 2,6 millió nyugdíjast érint, és átlagosan évi 51 ezer forinttal növeli járandóságukat. A kormányszóvivő vélekedése szerint ezzel tulajdonképpen a szocialisták megadják a Fidesz által követelt 14. havi nyugdíjat. A „múlt igazságtalanságainak felszámolásában” azonban kiemelt helyen szerepel az 1988 előtt, valamint az 1992-95 között nyugdíjba vonult korosztály, ők ugyanis „lényegesen rosszabb feltételekkel voltak kénytelenek távozni a munkaerőpiacról”, mint a két dátum között, vagy a kilencvenes évek második felétől nyugdíjazottak. A költségvetés állapotától függően akkortájt ugyanis gyakran változott a nyugdíj számítási módja. Így fordulhat elő, hogy valaki – ahogy Gyurcsány fogalmaz – ugyanannyi ledolgozott idő után lényegesen kevesebb járulékot kap, mint egy másik évben nyugdíjba vonult kollégája. A kilencvenes évek elején nyugdíjba vonulókat erősen sújtotta például az egyre növekvő infláció, akkortájt ugyanis csak korlátozott mértékben kerekítették fel a nyugdíj alapjául szolgáló összeget a pénzromlás mértékével. De szintén kedvezőtlen volt, hogy csak bizonyos összeghatárig vették figyelembe az átlagnál magasabb fizetéseket. Ezért az ekkor nyugdíjba vonultak kétszer négyszázalékos korrekciós emelést kapnának a szocialistáktól, először 2008-ban, majd 2009-ben. Az 1988 előtt nyugdíjba vonulókat előbb a korábbi rendszer „egyenlősdije” sújtotta, később pedig az, hogy a kilencvenes évek elején a nyugdíjak növekedése messze az infláció mögött maradt. Ők 3-5 százalékos emelésre számíthatnak. De többlet-nyugdíjemelést kapnak 2006-ban és 2007-ben az özvegyi jogon nyugdíjhoz jutók, 2010-ben a rokkantnyugdíjasok, és legalább 2 százalék erejéig mindenki, aki 1997-ig ment nyugdíjba. Azért 1997-ig, mert ekkor vezették be a jelenlegi szabályozást, amely a várható infláció és a nettó bérnövekedés átlagában állapítja meg a nyugdíj növekedésének mértékét.

A nyugdíjkorrekciós ígéretekkel az MSZP az idei kampányban szeretne híveket szerezni, valójában azonban a következő ciklusra hagyná a teljesítést. A reform 130 milliárd forintos többletköltségéből ugyanis csupán 7,5 milliárd terheli az idei költségvetést, a többit a következő kormánynak kellene teljesítenie. Hogy a döntéshozókat mennyiben vezérli a valós kárpótlás, és mennyiben a szavazatszerzés vágya, arról csak annyit: mire 2007-ben az 1988 előtt nyugdíjba vonult megkapja a korrekciós emelést, férfiként legalább 79, nőként 74 éves lesz. Magyarországon a férfiak átlagéletkora 68, a nőké 76 év, más statisztikák szerint pedig átlagban 16-17, a nők 22-23 évvel élik túl a nyugállományba vonulást. Vagyis legtöbbjük számára erősen megkésett a kompenzáció…

Finanszírozhatatlan kassza

A szocialisták tehát egyszerre ígérnek kompenzációt az egyik rétegnek, és teremtenek kompenzációt kívánó helyzetet egy másik réteg számára. A két döntésben egyetlen közös pont: mindkettő költségvetési többletforrást igényel. A Magyar Nemzeti Bank egyébként a közelmúltban tanulmányt készített a magyar nyugdíjrendszer finanszírozhatóságáról. Ebben természetesen még nem vehették figyelembe a jelenlegi többletkiadásokat, mégis azt állapították meg: 2012-től tovább romlik a kassza jelenleg is negatív egyenlege, s a helyzet különösen tragikus lesz 2035-2040 között, amikor a hetvenes évek népes generációja eléri a nyugdíjkorhatárt. S még ez sem jelenti a folyamat végét: a hiány lassúbb ütemben, de tovább nő az évszázad végéig, s 2100-ra a GDP 4,5 százalékát felemészti.

Persze akkor már a jelenlegi döntéshozók is túl lesznek a nyugdíjaskoron…

Kárász Andor