Lengyel példa

Szent László királyunktól napjainkig a két állandó veszélynek kitett nép csak a másiktól várhatott segítséget. Mind a két országot Szűz Mária oltalmába ajánlották, és korábbi himnuszaik is ezt tükrözték. A történelmünk nagyon sok párhuzamos eseményt tartalmaz. Ma legaktuálisabb az 1846-48-as lengyel felkelést követő magyar szabadságharc sok lengyel önkéntessel, az 1863-64-es felkelés hatására hazánkat segítő kiegyezés, a 19-es bolsevik vérengzéseket követő fegyverbarátság és magyar lőszerekkel kivívott varsói győzelem, de leginkább az 56-os forradalom lengyel kezdéssel és magyar kiteljesedéssel. Ezt – akár a korábbit – oroszok, illetve az annál is rosszabb szovjetek verték le a nemzetköziségre hivatkozva. Az ötvenedik évfordulón különösen oda kell figyelni barátainkra. Többször is példát mutattak nemzetünknek, Mária másik országának.

A legnagyobb XX. századi hazafiúnak, vezetőnek, Josef Pilsudskinak halála hetvenedik évfordulóját barátaink 2005-ben a nagy választási meglepetéssel ünnepelték. A Lengyelországot „az Úr nevében feltámasztó” politikus, hadvezér és állami vezető mind a külső, mind a belső támadásoktól megvédte hazáját. A Vörös Hadseregre az első nagy csapást mérte, de később a korrupt politikusok országrontását az őt követő hadsereg Varsóba vonulásával megfékezte és a parlamentből többüket megérdemelt börtönbe juttatta. Az újjászületett országban a nemzet lelke nem született újjá és a „hatalomra a hitványok és haszontalanok kerültek”. Ekkor a félrevonultan írással foglalkozó nagy államférfi 1926. május 12-én az általa megteremtett hadsereggel a fővárosba ment. Az országot a belső ellenségtől is megvédte. Ezzel érdemelte ki népe nagy tiszteletét és a nagy királyok mellé való temetését. Ennek a méltó ünneplése volt a nemzetáruló, korrupt kormány elmúlt évi megbuktatása és egy Pilsudski szellemében működő párt hatalomra juttatása.

Az 1956-os forradalom fél évszázados megemlékezéseinél gondoljunk arra, hogy az a Bem-szobortól indult, gondoljunk a lengyel példa követésére. Újra Európa becsült tagjai leszünk, vagy bekerülünk a globalizáció bajnokainak „nagy zöld szennyesládájába”? Szent Ráfáel (Josef Kalinovski) hadügyminiszterből lett szerzetes 125 éve Győrből indult hazája lelki megújítására.

Szilágyi Ákos, Győr

Soha többé…

A magyar állam kb. kétezer polgára a Kádár-rendszerben Tengizben és Ohrenburgban óriási építkezésekben vett részt (ennek áldásait természetben fizetik vissza az oroszok – talán 2008-ig). Az építkezés nagyon sok pénzbe került, és sokan halálos betegen jöttek haza. Magyarország a közreműködés fejében olcsóbban kapja a földgázt. A Mol üzleti titokra hivatkozva nem mondja meg ezt az árat. Az a gyanúm, hogy az „árrés” nem a magyar államnál, hanem a Molnál landol. Valaki mondja meg már végre az igazat földgázügyben, nem kellene állandóan riogatni a lakosságot. A Mol már szinte trilliókban méri a nyereséget, a lakosság meg a rezsi kifizetésében megnyomorodik.

A tőzsdén lévő cégek vezetőit adómentes részvényekben fizetik ki, minimálbéren vannak bejelentve és az után szintén nem adóznak. Egy közgazdász ismerősöm szerint így 15 milliárd forint bevételtől esik el az államkassza.

A privatizációt 1988-ig visszamenőleg felül kell vizsgálni. A lopott holmi pedig visszajár, legyen az elkövető akár nómenklatúra, akár nem. A „nagy emberek” (állami vezetők) fizetését ugyanúgy felére kell csökkenteni, mint ahogy az új indián elnök tette Bolíviában. Ha az ország helyzete valamennyire rendeződik, utána beszélhetünk nagyobb jövedelemről, de amíg a jövedelem mellett csak károkozás van, addig az nem lehet 1,5 millió forint havonta.

Szavazáskor meg jusson eszünkbe a debreceni falfirka: Máskor jobban nézd meg a listát! Soha többé kommunistát!

Forgó Irén, Békéscsaba

Divat

Az utóbbi időben igen sok emberről derült ki ügynökmúltja. Sokan azt hihették, hogy majd csak eltűnnek az okmányok, és megússzák a dolgot – így aztán lapítottak, hallgattak.

Most, hogy hozzáférhetők az okmányok, hogy a spiclimúlt leleplezése mindennapossá vált s egy sor lapító rajtavesztett, devalválódott az ügy: az ember meakulpázik egy kicsit, tagadja vagy sem, azt mondja: na és?, mintha csak hirdetést tenne az újságba, hogy: xy spicli vagyok, tetteimért (és adósságaimért) felelősséget nem vállalok. Ennyi.

A kisemberek, ugye, ebből a szempontból nem érdekesek. A politikusok sem nagyon, hiszen „következmények nélküli ország” vagyunk. Annál izgalmasabb, hogyan viselkednek ilyenkor a kisebb-nagyobb művészemberek, akiknek a közhiedelem szerint finomabb a lelkük, érzékenyebb a lelkiismeretük, akik büszkébbek, kényesebbek – mert az átlagnál hiúbb természetűek – a jó hírükre stb.

Az utóbbi időben két „komolyabb” művészember bukott le, s a kipattant ügy „feldolgozásában” és az esetek következményének tekintetében meglehetősen nagy hasonlóság mutatkozik közöttük.

Szabó István filmrendezőről nemrégen derült ki sötét múltja, a másik eset Esterházy Péteré volt, azaz vele kapcsolatos, ami természetesen egész más megítélés alá esik, mert „csak” az apjáról derült ki, hogy jelentgetős volt.

E. P. jobb híján magyarázkodott egy kicsit. Mivel azonban a kutyák nem ugatnak a végtelenségig, a karavánnak meg haladnia kell, írt nekünk egy újabb regényt.

Szabó István nagynevű művészember esete persze kínosabb: ő maga az érintett. „Magyarország egyetlen Oscar-díjas rendezőjéről az egész világ megtudta, hogy besúgó volt” – hallottam a tévében, s ez tényleg tragikus lehet számára, bár a későbbi nyilatkozataiból mintha az derült volna ki, hogy nem bánta meg a tettét. De hisz nem is az az érdekes, hogy ő maga hogyan ítéli meg a dolgot, s milyen trükköket talált ki akkor, időközben és most utólag, hogy mentegesse magát. Az az érdekes, hogy mintha csak példát vett volna Esterházy Péterről, igazi modern művészként filmet fog csinálni sötét múltjából. Emelt fővel persze, ami különösen irritálja azokat, akik nem volt besúgók.

Úgy tűnik, a művészvilágban ez lett a divat: a szégyent profittá konvertálni.

K. J., Budapest

Elszabták

A lassan országszerte fogható, agresszíven terjeszkedő, népbutító rádió szennyműsorában, a „Drága B. Úrban” hallom az éppen „ügyeletes” betelefonáló buta bolsevik öregasszonytól: „Én megértem Szabót” (a spicli filmrendezőt). „Azok olyan idők voltak.” Hát igen, olyan idők, melyeknek talán a betelefonáló apja, bátyja vagy ő saját maga volt egy-egy erős tartóoszlopa. De ezekről, az aljas gépezet működtetőiről sehol nem esik szó. A ma is élő, kiemelt nyugdíjon „tengődő” Biszkukról és társaikról, vagy az élet-halál ura Politikai Bizottság egykori tagjáról, a ma „független” történészként szédelgő Ormos Máriáról, akihez szintén befutott minden jelentés… Eszembe ötlik, nem Csurka védelmében, (aki nem a barátom, de ennek ő az oka) csupán tényként, hogy jó tíz éve, amikor a MIÉP vezér előreszaladva vallott, ugyanez a most védelmező, mentegető kör kígyót-békát kiabált össze. Bőg a liberálbolsevista kórus: „Szabó mást nem tehetett, muszáj volt…” Ő ártatlan és fedhetetlen, neki szabad volt, sőt kellett, Csurka pedig aljas, amiért aláírt… Gyurcsány írja világot rengető művében: Kádár az orosz nyomás alatt nem tehetett mást, mint amiket tett. Ugyanez a banda ma is fasisztáz, nyilasozik, óbégat, ha valaki a „nem tehetett mást” Horthy kormányzó úrral és a német nyomással kapcsolatban hozza fel.

Sorolhatnánk végeláthatatlanul. Egyik oldalon van unos-untalan a holokauszt, másik oldalon a százezer katona halála, a Rákosiék által ledarált, eltüntetett emberek százai, (az emberdaráló gépek tervezője Lovas I. információja szerint Váradi Júlia, a közrádióban ma is működő ávóscsemete-rádiósszerkesztő apja volt) a kádári megtorlás, vagy a belföldi és orosz fogságba hurcolt százezrek szenvedése csak apró „történelmi epizód.”

Gazemberek ! Nem gondoljátok, hogy unjuk már a kettős mércéteket?!

Kocsis Sándor, Bp.

Meleg víz

Egypártunk egyvezetője feltalált egy újabb melegvizet, mondván, megengedhetetlen az Romániában, hogy a román ultranacionalista erők vidáman masírozzanak a jelenlegi Román kormánykoalíció pártjaiba.

Béla, ez volt mindig 1918-tól errefele. A románoknál nemzeti a parasztpárt, nemzeti a liberális párt, nemzeti a kommunista párt, nemzeti a humanista párt, nemzeti a grand Románia párt, nemzeti a nyugdíjasok pártja, nemzeti a kupleráj, azaz minden.

Romániában a többpártrendszer demokratikus hamuhintés a világ szemébe, a demokratikus látszat mímelése érdekében, miközben tömény román nemzetiszocializmust csinál minden pártjuk, most már főleg a magyarokkal szemben. A németeket és a zsidókat már „európai módon” kinyírták Romániából jó pénzért. Ja, nekik még van a bizánci nemzeti egyházuk, az ultrakonzervatív ortodoxia, nekünk pedig ezen a téren is maradt a multikulturalitás.

TO., Mikháza

Megvásárolom

Arról álmodozom, hogy ha megnyerem a lottófőnyereményt, megvásárolom magamnak a miniszterelnöki bársonyszéket. Nem értek ugyan az ország vezetéséhez, de nem én leszek az első ilyen. Ígérgetni viszont tudok, és azokkal csak kihúzom négy évig, remélem, hogy következmények nélkül – ebben sem lennék első és egyetlen. Nekem nem lesz drága a villany, a gáz és a vízdíj. Ingyensofőrrel ingyenkocsi lesz alattam.

Ígérem, hogy a havi illetményemet nem fogom felvenni, még a számlámra sem utaltatom át négy éven át.

Barátaim is vannak, jut minden miniszteri bársonyszékbe, ide-oda felügyelő bizottsági tagokat is tudok delegálni. Én és a barátaim jól fogunk járni. Ja, hogy az ország nem? Miért pont akkor érdekelne bárkit az ország sorsa, amikor én leszek a miniszterelnök?

Majd elszónoklom, hogy dübörög a gazdaság. Mi az hogy! Nagyon is!

Mivel a lottófőnyereményre még várnom kell, és az ország kormány nélkül nem létezhet – kormányzás nélkül igen – válasszunk olyan kormányt, amelyik kormányoz és az ígéreteit betartja. Volt már ilyen. Nem is olyan régen.

Czető Lászlóné, Bp.

Fekete párduc

Ökölbe szorított kézzel és tehetetlen dühvel olvastam a Magyar Nemzetben a Grosics Gyuláról szóló írást. Minden képzeletet felülmúlt az az aljas döntés, hogy egy senkiházai Fletó megakadályozta Grosicsot abban, hogy a Nemzet Sportolója legyen.

A feleségem azzal vigasztalt – persze kevés sikerrel – , hogy Grosics Gyula neve örökre fennmarad az egyetemes magyar sporttörténetben, az Orbánt majmoló pojáca a legjobb esetben is lábjegyzet lesz pár év múlva.

Isten éltesse Grosics Gyulát 80. születésnapján!

Paksa Tibor, Lenti