Idősügyi Tanács

Február 8. nagy nap volt a nyugdíjas-egyesületek, szövetségek életében: felvirradt az Idősügyi Tanács nevű sóhivatal napja.

Végre tiltakozhatnak ők is valami ellen! Ott virítottak a Parlament egyik termében, várva egy ingatlanspekulánsra, aki valamilyen okból Magyarország miniszterelnöke. Izgatottak voltak, felzaklatta őket Orbán Viktor 14. havi nyugdíjjavaslata. Merthogy ez az ügyes kormány a 13. havit is alig tudja kigazdálkodni, nekünk tökéletesen elég az, ami van – mondják. Bennünk él még a szolidaritás, így is csak 50-60 ezer forinttal tudták emelni a miniszterek milliós fizetését.

Aztán a nagy ember elővezette az ötletét az 55 éves nők és férfiak nyugdíjazásáról. Az érdekvédők tátott szájjal hallgatták az előadást, és amikor kiderült, hogy talán már 62 évesen is utazhatnának ingyen a villamoson, könnybe lábadt a szemük.

Végül is nagyon elégedettek voltak a hallottakkal az Idősügyi Tanács tagjai. Megint sikerült valamit tenni a nyugdíjasokért, megkímélni őket több ezer forint elköltésének gondjaitól.

Szabó István, Vép

Igen, megcsináljuk!

Ijesztgették 2002-ben az embereket 23 millió román bevándorlásával? Igen, megcsinálták. Bevetettek minden trükköt a választások befolyásolására? Igen. Szétverték a szavazatok újraszámlálásáért tüntető tömeget? Megcsinálták. Megválasztották a Kádár-korszak funkcionáriusait miniszterelnökké? Igen. Kimentették törvénytelenül és büntetlenül az APEH-től Magyarország polgárainak adatait? Megcsinálták. Kirúgták törvénytelenül, olykor megalázó módon az előző kormányfőhöz köthető minden köztisztviselőt? Igen. Megbuktatták Medgyessyt, amikor már nem volt rá szükségük? Megcsinálták. Megválasztottak egy soha, sehol, senki által jóvá nem hagyott embert miniszterelnöknek? Igen. Megalakították a milliárdosokból álló kormányt? Megcsinálták. Meg merték tenni, hogy hetekig nem álltak szóba a tüntetőkkel a gazdademonstráción? Igen. Fizetett rabszolgáikká tették a sajtó 90 százalékát? Megcsinálták. Visszahozták a köztudatba ugyanennek a médiának a segítségével a bukott miniszterelnököt, és elintézték, hogy Medgyessy egy rossz szót se szóljon az őt hátba támadó Gyurcsány Ferencre? Igen.

Mindig jókor húzták elő az ügynökkártyát? Megcsinálták. Csődközeli helyzetbe hozták az országot? Igen. Sikerült egy köztörvényes bűnökkel gyanúsítható embert miniszterelnöknek jelölni? Igen. Megcsinálták.

Leváltsuk ezt a morálisan elfogadhatatlan, tényszerűen pedig alkalmatlan miniszterelnököt és csapatát?

Igen! Megcsináljuk!

Juhász Margit, Miskolc

Siker

Javasolnék az MSZP-nek néhány választási szlogent, hátha szüksége lesz rájuk:

– Rekordidő alatt sikerült rekord méretű államadósságot felhalmoznunk. (Mi sokkal többet loptunk, mint mások!)

– Megdupláztuk a családi pótlékot. (Hogy akik abból élnek, gyorsabban szaporodjanak.)

– Fokozatosan leépítjük az iskolarendszert. (Sok-sok buta, neveletlen és erkölcstelen emberre van szükségünk.)

– Kifizetjük az öregeknek a 13. nyugdíjat. (Mégse fázzon már szegény Gyurcsány anyuka.)

– Gazdaságpolitikánkkal elértük, hogy elsőkből utolsók lettünk. (Mertünk kicsik lenni.)

– A munkanélküliek számát sikerült megnövelni. (Dolgozzanak a szegények.)

– Most sokkal kevesebb fiatal jut lakáshoz, mint a Fidesz idején. (Sok jó ember kis helyen is elfér.)

F. L., Jászberény

Miniszterek

Mintegy hetven év óta tapasztalom, hogy azok a vezetők, akiket nem alkalmasságuk, hanem „egyéb okokból” helyeztek vezető állásba és ehhez nem volt elegendő tudásuk, de szerették volna rátermettségüket bizonyítani, mindig alacsonyabb IQ-szintű munkatársakat válogattak maguk mellé. Magyarul, náluk butább legyen a helyettes, a beosztott vezető, hogy ő, kizárólag ő tudjon villogni, ő adja az irányító gondolatokat, éceszeket. Ha pedig egy alkalmatlan embert jutalomként vezető pozícióval tüntettek ki, és olyan üzem élére repítették, ahol jó főmérnök vagy főkönyvelő volt, azoknak rövidesen menni kellett. A múltban és még nemrégen is ilyen alapon szelektálódtak ki a minisztertanács tagjai is. Antall találomra válogatott az általa ismeretlen tülekedők közül. Horn sem volt elég bölcs, hogy igazi szakembereket szedett volna elő a káderkosárból. Orbánt a botcsinálta kisgazdavezérrel kényszerkoalíciós bajlódása fékezte. A besúgó kormányelnök minisztertársait és azok „szakgarnitúráját” a legádázabb ellenségnek sem lehetne kívánni. Gyurcsányi céltudatosan válogatott. „Ti, én és a Hiller Pisti megcsináljuk!” (A valóságnak megfelelőbb lett volna, ha azt mondja „kicsináljuk” – mármint az országot.) Kik vannak Gy. F. kormányában? A belügyért bármikor torkon lehet ragadni, ha nem úgy lép, a gazdaság minisztere egy eltévedt orvos, kivagyi hólyag. A pénz gazdája egy volt tsz-főkönyvelő, akiről bőg az intelligencia. Ezek között lehet villogni, butábbnál butább javaslatokat feldobni, össze-vissza beszélni, hazudozni, magyarázgatni a bizonyítványt, más pénzéből jólétet ígérni, minden baj okozójának a múlt ciklus vezetőjét személyesen pellengérre állítani – jólétet ígérni, ha még legalább háromszor megválasztja a balga nép. Ha szerencsénk lesz és a mi népünk győz, kérem a jövendő kormányfőt, hogy olyan szakminisztereket válogasson maga köré, akik a maguk területén sokkal többet tudnak, mint ő maga, és akik alapvetően becsületesek, sosem fognak lopni és hazudni.

Woynarovich Elek, Budapest

Gusztos

Mivé lett a vagyonunk, a pénzünk?

Miután Orbán Viktor kinyilatkozta, hogy a jogtalanul elprivatizált vagyont vissza fogja kérni vagy vásárolni, Gusztos Péter SZDSZ-es kiszámolta, hogy hány ezer milliárdot kéne viszszafizetni és az mennyi kiadást jelentene fejenként.

Azt vizsgálta-e Gusztos, hogy a privatizációból befolyt összeg hova lett? Ha a több ezer milliárd forint befolyt, miért vettek még fel hiteleket, mért nőtt az államadósság, ami egy főre lebontva már egymillió-háromszázezer forint a csecsemőtől az aggastyánig. Ez az összeg a Fidesz idejében a fele sem volt, pedig lényegesen kevesebb vagyont adtak el és sok minden létesült. Ennek a kormánynak az ideje alatt rossz minőségű utak épültek, de hitelből.

Ha hasznos munkát akar végezni Gusztos, ezeket vizsgálja ki és közölje velünk, állampolgárokkal, mert a mi pénzünkről van szó és mindenkit érdekel.

Czető Lászlóné, Bp.

Élet és Trágyahalom

Volt régen egy újság, szívesen olvasgattam. Ma már nem venném a kezembe. Persze így is tudom, miről ír, mert zeng tőle a sajtó. A K. und K. (Kovács és Kende) stílus arról hírhedt, hogy felkavarja az álló vizeletet.

Az oknyomozó újságírásnak mindig is nagy tisztelője voltam, ám ami itt folyik, az nem az. A K und K. dübörög, mint a gazdaság, de főleg fröcsög.

Most éppen besúgókat hord elénk. A legvidámabb barakk kápóit leplezi le, s közben úgy tesz, mintha ezek a nyomorultak és megnyomorítottak nem egy sötét birodalom megtört szolgái lettek volna, hanem az éden feldúlói és aláaknázói.

S ahogy nő a számuk, úgy nő a hiányérzetünk is. Mindegyiküknek volt tartótisztje, azoknak meg voltak főnökeik. Ők hol vannak? Tessék már néhányat megnevezni, fényképpel, címmel, telefonszámmal. Hadd lássuk, kik ők, s merre van hazájuk.

Az lenne az újságírás, nem ez a K. und K. szoclib Trágyahalom. Megyek hazafelé. Felettem az SZDSZ óriásplakátja, rajta a kifordított, szlogenné silányított fohász: „Jöjjön el az én országom!”

Nem értem a kérést. Hiszen az itt van!

M.S., Miskolc

Beindult!

– Ez felháborító! Mi az, hogy nincs meg a hatos kartonom, hogy nem voltam III/III-as, meg hogy a jelentéseimet sem találták meg?

– De uram! Önről nem találtunk semmilyen kompromittáló anyagot. Tiszta, mint a frissen esett hó.

– Én? Ne vicceljenek már! Igenis jelentettem. Az egyetemen is, aztán az összes munkahelyemen. Egész életemben piszkos dolgokat irogattam, aztán szóban is mószeroltam a munkatársaimat, sőt a családtagjaimat is.

– Higgye el, nincs önről semmi…

– Az lehetetlen, én csak jobban tudom. Egy csomó ember életét tettem tönkre. Soroljam őket?

– Nem, köszönjük, nem kell!

– Arról, hogy önöknél nincs rendben a nyilvántartás, én nem tehetek. Nézzenek utána alaposabban a dolognak.

– Ne tréfáljon, uram.

– Na jó. Akkor legalább kérelemre – szívességből – adjanak egy igazolást, hogy III/III-as voltam. Önöknek ez nem kerül semmibe, nekem meg nagyon sokat segítenének vele.

– De uram, árulja már el, mért olyan fontos ez önnek?

– Hát nem értik? Ha nem kapom meg ezt az igazolást, egyszerűen derékba törik a szépen alakuló karrieremet.

Keszthelyi István, Budapest

Tékozlunk

Micsoda nép, micsoda ország vagyunk?

Kovács Ádám a Celladamjával évek tusakodása után elment Kínába. Nem hagyták, hogy magyar lássa hasznát.

A tévében láttam: az asztalon egy üveg, benne víz és egy adalék. Jobb a viszkozitása, mint az olajnak. Az üveg alatt papír, rajta a képlet. Ez a darabka papír talán az egész államadósságunkat is megoldhatná. Ennek már vagy tíz éve. Azóta sem hallani róla, csak az olaj világpiaci áráról.

Az átlátszó beton hosszú vajúdás után már Amerika felé tart.

Mi van a nukleáris sugárzást semlegesítő magyar tablettával? Ócska sufniban mutatnak be egy „világtalálmány” esztergagépet. Olyan műveletek végezhetők el vele, melyek esztergán még soha. Azóta se hallani róla egy kukkot sem.

Az ország fuldoklik az adósságban és a magát bölcsnek tudni akaró ember csak játszadozik, politikuskodik, csinálja ész nélkül az adósságot, ami jelenleg 1 300 000 forint per állampolgár.

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Nagy a jólét

Kedves, atyai barátomat hívtam fel a minap, azt tudakolván tőle: olvasta-e az e heti Demokratát ? „Már nem olvasom, nem tudom előfizetni. Anyagi nehézségeim miatt. Egyedül vagyok, így különösen drága az élet.”

Korábban, négy évvel ezelőtt, még négy lapot járatott, pedig a nyugdíjas üzemgazdász nyugdíja akkor sem volt túl magas, de a megélhetés költségei, a lakásrezsi és a gyógyszerek mellett jutott még újságra is. Többre. Ma már csak az egyetlen nemzeti napilapra futja, ki tudja, arra is meddig…? Nem volt párttag, sem ingyenélő munkásőr, nem lopott és nem is privatizált, csak dolgozott becsülettel egy életen át. Nem rokona Apró Antalnak, nem lakoltatott ki senkit a villájából az ötvenes években, nem internáltatta szomszédait Recskre, nem hívta be az oroszokat és – mai, ifjú kommunistáink felmenőivel ellentétben – nem tépett körmöt, vallatásnál nem alkalmazott „vízkúrát” és nem is akasztatott. Nem fizetnek neki csillárért lízingdíjat, nem ad bérbe uszodát, nem csalt és nem csal adót. Azt mondja, ő nem tud lemondani a Fidesz által ígért tizennegyedik havi nyugdíjáról, mint a szervilis, szolgalelkű és álszent vörös nyugdíjastársai. Reménykedik, és erejéhez mérten tesz is érte, hogy egy új, egy jobb kormány jöttével hamarosan ismét előfizethessen kedvelt újságjára.

Reménykedjünk, és tegyünk is érte, hogy Pali bácsi megvehesse kedvenc lapjait…

Kocsis Sándor, Bp.