Itt tartunk

Nem egyedi eset az országban, amiről írok. Pályakezdő munkanélküli vagyok, és a munkaügyi hivatalon keresztül októberben elkezdtem egy tanfolyamot. A támogatás megkapásához regisztráltatni kellett magamat, keresetpótló juttatásra átkeresztelt munkanélküli segélyt kértem és kaptam, ami napi 741 forint. Munkát persze nem vállalhattam, mert akkor nem kaphattam volna támogatást. Egyszóval havi 20 ezer forintból kellett megélnem. Ha nem lett volna mögöttem családi háttér – ilyen is van -, oldjam meg magam az anyagi helyzetemet.

A szerződés egyik pontja szerint a munkaügyi központ vállalta a bérlet 25%-os visszatérítését. Tanakodtam, hogy megvegyem a 6250 forintos (azóta 6900) bérletet vagy blicceljek. Szüleim azt mondták, beszállnak anyagilag, vegyek bérletet. Tudtam, hogy az októberi bérletet csak decemberben térítik meg, novemberben kell leadni és egy hónap a bérszámfejtés.

Azóta sem térítettek meg egy fillért sem a bérletek árából, sőt, nem is tudnak a dologról. Végül is csak 1562 forintról van szó. Lehet hogy ez egyeseknek nem pénz, de sokaknak igen. S ha ennyire nem pénz, mért nem fizetik ki? Megcsináltuk?!

Itt tartunk napjainkban. A 21. század „modern”, EU-tagsággal rendelkező Magyarországán.

Géczi Csaba, Bp.

Matematika

Az egyik autópálya-szakasz (Kiskunfélegyháza-Szeged) átadásakor Gyurcsány azt mondta, hogy még ilyen áron is érdemes autópályát építeni, s hogy azért ilyen drága az építés, mert sok műtárgyra van szükség a pályaépítésnél. Meg hogy nálunk kétkilométerenként csomópontot alakítanak ki, Nyugaton pedig a le- és felhajtókat szűkmarkúbban építik. Extrém példaként Horvátországot említette, ahol ezek 40 km-enként vannak.

Nos, akkor a tények. Kiskunfélegyháza után az első csomópont 25 km-re van, a következő 6 km-re, majd a harmadik, Szegeden, 12-re. Kérdem tisztelettel, hol a többi 22?

Másik kérdésem, ha netán folyót, csatornát, árkot keresztez az autópálya, ott komp, híd lesz, vagy át kell úszni, ugrani?

Rendszeresen járom Nyugat-Európát és nem veszem észre, hogy ekkora eltérések lennének a csomópontok sűrűségét illetőleg.

Horvátországban is jártam, tényleg ritkábban vannak a csomópontok, de az átlag ott sem 40 km, hanem jóval kevesebb.

Ami miatt igazán felbőszültem, az Gyurcsány nem régi kijelentése volt, hogy a környező országok közül mi építjük a legolcsóbban az autópályát, még Horvátországnál is olcsóbban. Utóbb kiderült, ez a szám úgy jött ki a matematikusuknak, hogy a csomópontok költségét kivonta az árból. (Talán még a hidak, felüljárók költségét is.)

Akkor most ki hülyíti a választópolgárt?

Akkor most a legolcsóbb vagy a legdrágább?

Megéri-e ilyen drágán? S ha ilyen olcsó, mért nincs több?

Hogy van ez?

Nagy Lajos, Szeged


Metamorfózis

Bocsásson meg, Miniszterelnök úr, de nem tudom leírni azt sem, hogy „tisztelt”, azt sem, hogy „kedves”, mert sem tiszteletet nem érzek Ön iránt, sem kedvesnek nem találom.

Csak mélységesen sajnálom Önt.

Pécsről írok. Ismerős a város, ugye? Korábban azt sem tudtam, ki ön. Amikor azonban azt a szerencsétlen Medgyessy Pétert kipuccsolták néhány millióért és Önt beültették a miniszterelnöki bársonyszékbe – égtek itt, a Moszkvának csúfolt városban a telefonok. „Tudjátok-e , hogy a világtörténelemben csak két ember nevezte ki maga magát miniszterelnöknek? Hitler és Gyurcsány.”

Akkor ismertem meg az Ön előéletét. Törő Magdi a kolléganőm volt, az ő nevét leírhatom – Isten nyugosztalja… Az ön évfolyamtársaiét már nem – nem akarom őket kitenni cezaromániás haragjának -, ki tudja, mire képes még. Ők nevetnek a „flekkes Fletó” – így hívják Önt elvhű párttársai – háta mögött ma is. A tiszteletben megőszült volt egyetemi oktatóinak sem írom le a nevét, akik meggyőződéses MSZMP- majd MSZP-tagokként kezüket tördelték pécsi látogatása során – mondván – „ennek a szociopatának kell itt hajbókolnunk, akinél zűrösebb, kellemetlenebb, amorálisabb fickót soha nem ismert még a nagy múltú egyetem.”

Ezek prejudikálták ugyan a véleményemet, mégis kezdetben meghallgattam a beszédeit, felszólalásait – puszta kíváncsiságból. De nem tudtam követni a gondolatmenetét annak zavarossága és verbális közlési nehézségei miatt. Közben megismertem a gazdasági tevékenységeit igazoló dokumentumokat, a K&H-ügyet, a Fittelina projektet, a Nomentana történetét. (Részleteiben, uram, mély és alapos részleteiben, nem csak úgy, ahogy a sajtón vagy a neten átcsorog.)

No, ekkor viszont zseniális gazembernek hittem Önt, és miként a Whiskys rabló iránt, ön iránt is éreztem valami cinikus tiszteletet, mert ha tanulmányaiban, kormányzati munkájában nem is volt képes produkálni – a tördelt és zavaros demagógián kívül – semmit, de semmit, ilyen csavaros gazemberség mentális képességek híján nem vihető véghez.

De elkövetett egy nagy hibát. vagy mások tették ezt Önnel, akinek terhessé vált az Ön személye – akkor, Uram – most Önt behúzták a csőbe. Mindegy, hogy történt – megtörtént.

A „Gyurcsány-tánc” óta piti, önálló gondolatra képtelen strómannak látom Önt – sokadmagammal. Sajnos azóta csak egy hiú, ostoba, dróton rángatott emberszabásúnak tartjuk, akinek feltehetőleg egy huncut fillér nincs a zsebében, és a vagyon, amit az Ön neve alatt összeraboltak, az mind-mind a magyar Vörös Polipé. A stróman pedig jött, a dolgát elvégezte és most mehet – ezt üzeni nekem a blogja, amin az MSZP-aktivisták napi szinten tartva terelik el – ismerve kóros hiúsága határtalanságát – a figyelmét a szükségszerűen eljövendőkről…

Üres kézzel és szakadt zsebbel vezet az út a süllyesztőbe. Már sajnálom.

Szegény beteg embernek tartom, aki a pápai körülmények miatti szocializációja során súlyosan sérült, és én hivatásomnál fogva minden beteg – testi vagy lelki fogyatékkal élő – ember iránt mélységes empátiával viseltetem. Az ilyen ember segítségre szorul, és őszintén kívánom, legalább ezt ne tagadják meg Öntől. Vannak kellemes – igaz, fizetős – speciális szociális intézmények, ahol élete végéig táncolhat – önfeledten – akár a fűkoszorúval a fején. Remélem a láthatatlan drótok kezelői dolgos bábjuknak ennyit majd azért biztosítanak.

Őszinte együttérzéssel egy választópolgár, aki szégyenszemre ugyan, de ebben a hitleri-caligulai érában ma még nem vállalja fel a nevét.


Nyílt levél

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök részére

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport ’56) képviseletében kérem, hogy segítsen tisztázni a vagyonbevallásával kapcsolatosan felmerült kérdéseket. A Deport ’56-hoz beérkezett vélekedések szerint ugyanis nem életszerű, hogy Önnek, miközben a cégei után 2004-ben és 2005-ben is 85 millió forint feletti osztalékot kapott, egy autón kívül nincsen új szerzeménye, csupán egy 50 négyzetméteres ingatlan tulajdonosa, és feleségével közös bankszámláin mindössze 2 és fél millió forint körüli összeg van.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a politikusoktól általában azt kérik számon, hogy miből tellett a kiadásaikra, miként gazdagodtak meg, Önnel kapcsolatosan manapság már ennek az ellenkezője iránt is érdeklődnek, azaz: miként sikerült elkerülnie a komolyabb összegű megtakarítást? A sajtóban meg is fogalmazódtak kételyek, és voltak, akik nehezen elkölthetőnek ítélték az egy napra jutó összeget. A Deport ’56-hoz eljutott kérdések pedig azt firtatták, hogy esetleg voltak-e költségei az Ön kétségkívül látványos és gyors politikai karrierjének. Amennyiben igen, akkor az bizonyára közérdeklődésre számíthat, de azt sem érdektelen, ha gond nélkül sikerült elkölteni az említett, még adózás után is jelentős összeget.

Tisztelettel: dr. Szerdahelyi Szabolcs, a Deport ’56 elnöke


Aktuális

– Az emberek legtöbbet vadászat után, udvarlás közben és választások előtt hazudnak. (Bismark)

– Háromféleképpen lehet hazudni: igennel, nemmel és statisztikával. (Napóleon)

– Csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítottam. (Churchill)

Földessy Gyula, Bp


Online-hírek

Olvastam a Magyar Nemzet online-ján, hogy a „jómadarak” számítanak az erdélyi magyarok segítségére is a választási kampányukban. Eddig is pofátlannak tudtam őket, de nem gondoltam volna, hogy 2004. dec. 5. után is számítanak azokra, akiket nyíltan szembeköptek. Lehetséges, hogy egy-két erdélyi bíróbéla betársul jó pénzért pedofil kampányukba, és eldöntik majd közösen, hogy Kovács Pistikét mi módon fogják „megtámogatni”.

Hogy a másik média se maradjon ki: olvastam a Népszabadság online-ján, hogy a komcsi újságírók megszondázták az online olvasóikat (a hillerpistikéseket és a furcsányfegyenceseket) arról, hogy félnek-e a szárnyas influenzától? A Népszabadság online-jában gyönyörködők (olvasni nem tudnak, s a virológiai ismereteik is hiányosak genetikai okokból!) azt válaszolták, hogy ők nem félnek, mert az egész csak mesterséges hisztériakeltés.

Jobb és előrelátóbb kormányok már komolyan készülnek a járvány megelőzésére, a magyar komcsik pedig úgy kezelik az ügyet, mint Károlyi Mihály és Kun Béla a bolsi influenzát, ami miatt még mindig pusztulgat a magyar nemzet egyfolytában.

Már nemsokára arról kell szavaznunk, hogy ki legyen az utolsó magyar villanyoltó a Kárpát-medencében.

TO., Mikháza


Skizofrénia

Nemrégen olvastam a hírt, hogy a magyar köztársasági elnök Fejtő Ferencnek a Nagy Imre-érdemrendet adományozta. Ez azt jelenti, hogy egy kádári időkből való KISZ-vezetőből lett miniszterelnök kérésére az államfő egy kitüntetést adományozott, melynek névadója a bitófán végezte többek között azért, mert 56-ban felszólította a szovjet kormányt, hogy a csapatait vonja ki hazánkból. Az a személy pedig, akinek adományozta, 1956-ban Párizsban megbújva kérte a szovjet kormányt, hogy hagyják a csapataikat Magyarországon. Manapság nálunk divatos kifejezéssel élve „már csak hab a tortán”, hogy a kádári idők névadója volt az, aki a szovjet csapatok élén visszatért a fővárosba. Súlyosbítja a dolgot, hogy mindez az 56-os forradalom kezdetének évfordulóján történt. Ilyen skizofrén eset nálunk sajnos könynyen megtörténhet, mert a táptalaj megvan hozzá.

A. B., Budapest