Az atomerőmű olcsó áramot termel, mi mégis drágán vásárolunk

A hosszú távú áramvásárlási szerződéseket már megkötésük pillanatában titkosította a Horn-kormány. A hosszú távú áramvásárlások ügye nagyon érdekes, nem véletlen, hogy nemrég nagyhatású bejelentést tett a felülvizsgálatukkal kapcsolatosan Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Egy ilyen felülvizsgálat ugyanis – benne állami módon garantált luxusprofit letörésével – az áramár csökkenéséhez vezethetne – mondta sok paksi érdekesség mellett Koltai Tamás, a Fidesz Tolna megyei elnöke, országgyűlési képviselő.

– Milyen alternatívái lehetnek a paksi atomerőműnek?

– Belátható időn belül nincs alternatívája az erőműnek, annak nemzetgazdasági, szociális, nemzetbiztonsági és környezetvédelmi jelentősége miatt, a nukleáris energia segítségével termelt áram alacsony árával ugyanis – feltételezve a normális működtetést – nem vetekedhet semmi.

– Hát éppen ez az. Mi a feltétele ennek?

– Mindenekelőtt a kiegyensúlyozott, nyugodt munkahelyi légkör, a biztonság mellett elkötelezett vezetés, a biztonsági rendszerek folyamatos tesztelése és fejlesztése, a biztonsághatékonyság sorrendjének megtartása. Ettől persze még figyelni és fejleszteni kell a megújuló energiaforrások kiaknázását is. Hiszen ezek is környezetkímélő technológiák, hátrányuk azonban, hogy ma még drágák. A Kulcson épült szélerőmű megtérülési idejét például több mint 20 esztendőben határozták meg az építők a beruházás megkezdése előtt, amit csak állami támogatással sikerült 13-15 évre levinni, azaz költségvetési forrás nélkül bele sem tudtak volna fogni a fejlesztésbe.

– Annak idején Paks sem volt olcsó. Mára változott a helyzet?

– Igen, ha arra gondolunk, hogy a paksi 8-9 Ft/kWh-s ár mellett a megújuló energiaforrásokból nyert villamos energiát 23 forintért kötelező átvenni a rendszerirányítónak. Ilyen helyzetben a példaként említett kulcsi beruházás már 8-10 év alatt térülne meg, s ez valóban felkeltheti a befektetni szándékozók érdeklődését. Érdemes azonban odafigyelni, mert a garantált 23 forintot is a végfogyasztók fizetik meg, és ha történetesen a paksi áramot megújuló forrásokból nyert energiával helyettesítenénk, minimum 25 százalékkal magasabb villanyszámlát kapnánk havonta. Ráadásul a megújuló energiaforrások körét is át kellene gondolni, hiszen a korábban széntüzelésű erőművekben manapság irdatlan mennyiségű hazai fát égetnek el, pusztán a támogatott luxusprofit kinyerése érdekében. Ha ez így megy tovább, kipusztulnak az erdők.

– Izland után Magyarországon található a legtöbb hőforrás. Miért nem kezdünk ezzel valamit?

– Ma már egyre több hazai és külföldi befektető érdeklődik utána, egyelőre persze csak fürdőket, szállodákat, fitnessközpontokat akarnak a forrásokra építeni. A Fidesz Széchenyi Terve is igen komoly mértékben segítette ezeket a vállalkozói kezdeményezéseket, Tolna megyében például két ilyen nagyobb hazai beruházás is született. Ugyanakkor a geotermikus energia hő-, vagy akár villamos energia előállítására is alkalmas, de ennek gazdaságossága ma még megkérdőjelezhető. Ezért is rendkívül meglepő, hogy Gyurcsány Ferenc nemrég arra buzdította az országot, váljék geotermikus nagyhatalommá. Úgy gondolom, ez is olyan blöff volt csupán, mint a többi.

– A 2003-as atomerőműi üzemzavar idején kiderült, a környező falvak lakosságát nem látták el kellően védő és menekítő felszerelésekkel. Ma jobb a helyzet?

– Nem sokat változott. A szocialista kormány először azt tervezte, hogy a jogszabályokat – azok betartása helyett – a meglévő állapotokhoz igazítja. Előkészítettek egy rendeletmódosítást ugyanis, amely szerint a korábbi 30 kilométeres kör helyett csak Paks 5 kilométeres körzetében kell a védő és menekítő felszereléseket biztosítani. Ennek elfogadását a nyilvánosság erejével sikerült megakadályozni, azonban Tolnában az érintett, mintegy százezer emberre ma is csupán 40 ezer védőfelszerelés jut. Tíz emberből mindössze négynek lenne esélye, ha bekövetkezne a katasztrófa. Akkoriban az is kiderült, hogy a mentésben résztvevő vagy az azt irányító katasztrófavédelmisek egyéni védőfelszereléseinek szavatossági ideje is lejárt, illetve nem felel meg a kor kihívásainak. Ma sincs a megyében például csecsemők speciális mentését segítő egyetlen védőfelszerelés sem. És akkor még nem is beszéltünk a menekülő utak rossz állapotáról. A kormány arra hivatkozik, minden attól függ, milyen irányba viszi egy katasztrófa esetén a szél a radioaktív felhőket, mert majd abba az irányba fogják gyorsan, nagy teherautókkal eljuttatni a védőfelszereléseket.

– Teljes a csend az üzemzavar körül, ami azt a hamis benyomást kelti az emberekben, hogy minden rendben van. Pedig a nagy lapítás közben ott áll még mindig a sérült tartály a 2-es blokkban. Azóta sem tudtak vele kezdeni semmit.

– A vizsgálóbizottság jelentéstervezetében benne van minden. Három-négy jogszabályt is megsértett a paksi vezetés, illetve a fölöttük álló kormány. Az egyik törvény kimondja például, hogy csak kipróbált, komoly referenciákkal rendelkező technológiát alkalmazhat az erőmű. A valóságban viszont egy olyan „világszabadalom” mondott csütörtököt Pakson, amelyet soha sehol nem teszteltek még. Itt az jelentette az újdonságot, hogy gyorsabbá akarták tenni a folyamatokat, s ezért harminc kazettát szerettek volna egyszerre tisztítani. A felelősségről pedig annyit: az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény rendelkezése szerint Paks, illetve a paksi üzem biztonságos működéséért az alkalmazó, vagyis maga az erőmű, a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint egy társaság működéséért pedig a cég vezetése a felelős. A súlyos üzemzavar megtörtént, s mi lett Kocsis István, az akkori vezérigazgató büntetése?

– Fölfelé buktatták. Mint régen.

– Áthelyezték annak a szervezetnek az élére, ahová mindig is menni szeretett volna. Ő lett az MVM vezetője. Mi egyébként javaslatot tettünk a tervezetben arra, hogy számoltassák el a felelősöket, mert amit tettek, vagyis nem tettek, az kimerítheti a hanyag kezelés törvényi tényállását. A tervezet indítványozta azt is, hogy egy független vizsgálatnak kellene indulnia a veszélyeztetés tényállásának gyanúja miatt.

– Veszélyeztetés?

– Többek között azért, mert az üzemzavar első óráiban az egyébként jogszabályellenesen szűrőberendezés nélküli kéményeket megnyitották, és nem a személyzeten múlott, hogy mennyi sugárzó radioaktív hulladék került a légtérbe. Az illetékesek szerint kevés. Remélem. Mindenesetre a szocialisták megakadályozták a jelentésben foglaltak elfogadását.

– Vezetői terror lenne az erőműben?

– Pakssal kapcsolatosan már a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentése is leszögezte, hogy hosszú ideje háttérbe szorultak a nukleáris biztonsági szempontok és eléjük tolakodtak a profán pénzügyi érdekek. Ezek egyik baja az, hogy túlfeszített teljesítményre kényszerítik az erőművet, a másik pedig, hogy szemmel láthatóan jó dolog az erőművel üzletelni, onnan húsos megrendeléseket kapni. Úgy jártak rá egyesek Paksra, mint éhes darazsak a mézes bödönre. És ha a politika olyan vezetőket küld egy kormányváltás után az atomerőmű élére, akiknek az éhes darazsakat úgy kell etetniük, hogy emellett a termelési maximumokat kell ostromolniuk, akkor az odabent dolgozó nukleáris szakemberek megpróbálnak valahogy igazodni ehhez a kegyetlen világhoz.

– Azaz?

– Befogják a szájukat, hogy ne fájjon a fejük. Nos, ez terror.

– Ha már a darazsakról beszélünk, úgy tudni, annak idején a Medgyessy-Gyurcsány kettős is repkedett egy kicsit Paks környékén…

– Medgyessy Péter tanácsadóként tűnt fel az erőműben. Gyurcsány Ferenc cége, az Agóra szerződést is kötött Pakssal. Az Agóra Kft. honlapjáról kiderült, hogy a feladatot nem teljesítette, a pénzt – százmilliós nagyságú összeget – azonban az erőmű adatai szerint megkapta. És ez, ahogy mondani szokás, még nem minden.

– Miért nem képes felderíteni a tényeket a parlamenti bizottság? Elvégre egy atomerőműről van szó…

– Egyszerűen nem adták ki az illetékesek a kért dokumentumokat, arra való hivatkozással, hogy a külföldi partnerek ebbe nem egyeznek bele. Az ügyben már korábban az Alkotmánybírósághoz fordultam, s nemcsak a paksi üzemzavart okozó technológia szállítási szerződése miatt, hanem a hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel kapcsolatosan is. Ezeket például már a kötés pillanatában titkosította a Horn-kormány. A hosszú távú áramvásárlások ügye nagyon érdekes, nem véletlen, hogy nemrég nagyhatású bejelentést tett a felülvizsgálatukkal kapcsolatosan Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Mert egy ilyen felülvizsgálat végül – benne államilag garantált luxusprofit letörésével – az áramár csökkenéséhez vezethet.

– Mikor kötötték ezeket a szerződéseket?

– A Horn-kormány idején, áron alul, százmilliárdos veszteségeket okozva az országnak, eladták a hazai energiaszektor döntő hányadát a külföldi befektetőknek. De ez nem volt elég, még hosszú távú áramvásárlási szerződéseket is kötöttek velük, amelyek garantálták a befektetőknek az előre meghatározott profitot. Méghozzá luxusprofitot, ugyanis a paksi ár háromszorosáért, sőt négyszereséért is vásárol ma áramot az ország. Ha valaki gyanakodva rákérdezett erre az illetékeseknél, azt a választ kapta, hogy mindez az energiaellátás biztonsága miatt történik így. A paksi atomerőműnek az lett a dolga, hogy az olcsón megtermelt villamos energiával fedezze a drágán kötött szerződések luxusprofitját. Van egyébként két méregdrága importszerződése is a magyar államnak. Érdekességük, hogy kötelező átvétellel kötötték meg mindkettőt, ami azt jelenti, hogy akkor is ki kell fizetnünk a naponta érkező áramot, ha egyébként nem lenne rá szükség. Ez elvezetett egy másik biztonsági problémához is. Nevezetesen a paksi atomerőmű teljesítményének szándékos visszafogásához, a napi visszaterhelésekhez. Az atomerőművet azonban nem így, nem erre a célra tervezték, a teljesítmény ingadozása nem használ a műszaki berendezéseknek. Felháborítónak tartom, hogy a külföldi méregdrága villamos áram importja előbbre való, mint a paksi áram. A villamos energia árának csökkentésére bőven akadnak még tartalékok a rendszerben.

– Az MVM holdingosítása is azt mutatja, hogy nem csitul az éhség Pakssal kapcsolatban. A darazsak mégiscsak elvinnék a mézesbödönt…

– Tudomásul kell vennünk, hogy a holdingosítás, a kiszervezések is azt segítik, hogy a személyi kapcsolatok fonalán keresztül újabb és újabb milliárdos üzletek jöhessenek létre. Úgy gondolom, Paks eladására talán nem kerül már sor a választásokig hátralevő időben, ennyit sikerült elérnünk. Ugyanakkor csupán egy feles jogszabály tartja pillanatnyilag állami tulajdonban az atomerőművet. Meggyőződésem, ha megint a szocialisták szerzik meg a kormányzás lehetőségét 2006-ban, akkor oda a paksi atomerőmű, és az egész, még hazai kézben lévő villamos energia szektor is. Az áram ára pedig másnap megindul fölfelé.

Sinkovics Ferenc