Répássy Róbert, a Fidesz jogi programjának szóvivője február végén úgy értékelte az elmúlt négy év parlamenti munkáját, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány gombnyomogató törvénygyárrá silányította az Országgyűlést. 258 ellenzéki törvény-, illetve határozati javaslat közül mindössze nyolcat volt hajlandó elfogadni a hatalom. A luxusbaloldali kormány által beterjesztett törvények közül pedig húszat minősített alkotmányellenesnek az alkotmánybíróság. Tényleg ez a Jogbiztonság?

A Magyar Köztársaság alkotmánya a legmagasabb szintű jogi norma, alaptörvény, a törvények törvényének is nevezik, amelynek legfelsőbb törvényi jellegét az is mutatja, hogy rendelkezései a törvényalkotónak is korlátot szab. Az alkotmánybíróság (Ab) az alkotmányosság őre egy demokratikus köztársaságban, amelynek határozatai kötelező erejűek minden bírói fórumra nézve és jogában áll bizonyos – általa alkotmánysértőnek ítélt – törvényeket megsemmisíteni. Éppen ezért volt aggályos, hogy 2004 decemberétől közel fél éven keresztül az alkotmánybíróság a határozatképességhez minimálisan szükséges nyolc taggal működött. Ekkor volt példa arra is, hogy a testület határozatképtelen volt az egyik bíró elfoglaltsága miatt.

Ami tehát a sokat hangoztatott jogbiztonságot illeti, a szocialista-szabad demokrata-kormány törvényhozói mérlege szerint eddig húsz alkalommal bizonyult alkotmányellenesnek, vagyis a demokrácia alaptörvényét sértőnek. A taláros testület által alkotmányellenesnek ítélt törvények között van néhány emlékezetes bukás is. Így például megsemmisítette a grémium a kórháztörvényt, a felsőoktatási törvény, az ügynöktörvény, a lex Szász egyes rendelkezéseit, de 2002 óta kétszer fordult elő az is, hogy a költségvetési törvényt alkotmányellenesnek ítélte a testület.

A KÓRHÁZTÖRVÉNY

Az elmúlt négy év kétségkívül legnagyobb alkotmányos bukása a kórháztörvény volt. Az alkotmánybíróság 2003. december 15-én semmisítette meg az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatásokról szóló 2003. évi XLIII. törvényt, vagyis a Kórháztörvényt, amely alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát még 2003 júliusában kérte a Munkáspárt, többek között azzal indokolva, hogy a jogszabály különösen veszélyezteti a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz fűződő alapvető jogot, és kiárusítja a nemzeti vagyont. Később pedig több szervezet és párt is tiltakozott miatta, így a Fidesz és az MDF is.

A rendszerváltás óta példátlan módon ebben az esetben a taláros testület a törvény közjogi érvénytelenségét állapította meg. Ez annyit jelent, hogy a törvény újratárgyalása során az Országgyűlés megsértette a törvény újratárgyalására vonatkozó alkotmányi előírást. Az alkotmánybíróság indoklása szerint a kormánynak ezzel a lépésével sérelmet szenvedett az alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elve, és formálissá vált, illetve kiüresedett a köztársasági elnöknek az alaptörvényben biztosított joga, hogy az államfő, amennyiben nem ért egyet, megfontolásra visszaküldheti a kérdéses törvényt az Országgyűlésnek.

Magyarra lefordítva, a MSZP-SZDSZ-kormány a régi pártállami reflexek szerint akarta keresztülvinni az akaratát a parlamenten, a köztársasági elnököt pedig pusztán aláírási jogkörrel felruházott szereplőnek tekintette a jogalkotás folyamatában.

Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke akkor úgy fogalmazott, hogy „a kormány és a kormánypártok visszaéltek a hatalommal, nem tisztelvén a törvényesség és a demokrácia szabályait, és sok millió embert tettek így kiszolgáltatottá”.

AZ ÜGYNÖKTÖRVÉNY

Emlékezetes bukás volt a szabad demokraták által olyannyira szorgalmazott ügynöktörvény is. A törvény megalkotását Medgyessy Péter kormányfő titkos ügynöki múltjának napvilágra kerülése után sürgették leginkább. Itt kell megemlíteni azt is, hogy 2003 novemberében az Ab megállapította, alkotmányellenes a rendszerváltást követő kormányok tagjainak titkosszolgálati múltját vizsgáló parlamenti bizottság létrehozásáról szóló, 2002. évi országgyűlési határozat. A Mécs-bizottság feladata az ellenzéki képviselő szerint egyértelműen az volt, hogy befeketítsen számos politikust, anélkül, hogy a rendszer igazi haszonélvezőit megismerné a közvélemény. Ezzel is próbálva kisebbíteni a D-209-es ügynök államellenes tevékenységét.

Az ügynöktörvény két szakaszát tavaly novemberben nyilvánította alkotmányellenesnek a bírói kar. A testület úgy találta, hogy az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló, de ki nem hirdetett törvény azon rendelkezései alkotmányellenesek, amelyek a személyes adatok védelme nélkül bárki által megismerhetővé, hozzáférhetővé teszik az elmúlt rendszer szolgálatainál dolgozott személyeknek a levéltár által kezelt személyes adatait.

Mádl Ferenc köztársasági elnök azért küldte el előzetes normakontrollra az alkotmánybírósághoz az ügynöktörvényt, mert úgy találta, több ponton is alkotmányellenes, például alkotmányos indok nélkül korlátozza az érintettek személyes adatainak védelmét.

A grémium határozatát úgy indokolta, hogy nincs olyan alkotmányos cél, amelynek elérése indokolttá tenné a teljes nyilvánosságra hozatallal járó alapjog-korlátozást. Mivel a megfigyeltek törvény alapján is megismerhetik a velük kapcsolatba hozható operatív kapcsolatról, hálózati személyről, hivatásos alkalmazottról az azonosításukhoz szükséges adatokat, az ezzel összefüggő információs önrendelkezési jog érvényesítéséhez nincs szükség ezeknek a személyes adatoknak a teljes nyilvánosságra hozatalára. A puszta információs érdek önmagában nem elég a személyes adatok védelméhez való jognak a vizsgált törvény kifogásolt szabályai szerinti korlátozáshoz. Önmagában a közérdek vagy a kitűzött jogpolitikai cél nem elegendő a személyes adatok nyilvánosságra hozatalához.

Az alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény alkotmányosan csak akkor kötelezheti a történeti levéltárat arra, hogy internetes honlapján személyes adatokat is tartalmazó iratokat tegyen hozzáférhetővé bárki számára, ha azt olyan eljárás előzi meg, amely – megfelelő eljárási garanciák biztosításával – szavatolja azok valódiságát.

A Fidesz úgy nyilatkozott, hogy a kormánytöbbség tudatos és szándékos alkotmánysértést követett el, hiszen maguk az előterjesztők, valamint a kormány nevében nyilatkozó igazságügy-miniszter is tisztában volt azzal, hogy ez a törvény ebben a formájában az alkotmányba ütközik.

LEX SZÁSZ

– Amit veréssel nem tudtak elérni, azt elérték egy törvénymódosítással – jelentette ki Répássy Róbert a lex Szász elfogadását követően. – Kiderült, hogy a Szász Károlyt súlyosan bántalmazó elkövető egy nagykanizsai illetőségű férfi lehetett, aki Kulcsár Attilával is kapcsolatban állt. Egyre inkább világossá válik, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökének bántalmazása és az úgynevezett lex Szász hátterében ugyanazon akarat állt, a bankbotrányt leleplező szervezet vezetőjének eltávolítása. Egyre világosabbá válik, hogy a K&H-ügynek köze volt Szász Károly megveretéséhez és ugyanígy köze volt későbbi leváltásához is, hiszen a bankbotrány súlyosan érintette a kormánypártokat, amiért bosszút kellett állni.

A lex Szászt 2003 decemberében fogadta el az Országgyűlés kormánypárti többsége, a szavazásról az ellenzék tiltakozásképpen kivonult az ülésteremből. A törvény ellen korábban tiltakozott az Európai Néppárt és Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is.

A lex Szászt Mádl Ferenc államfő mielőtt aláírta volna, megküldte előzetes véleményezésre az alkotmánybíróságnak. A testület 2004 májusában mondta ki, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének átalakításáról szóló törvény alkotmánysértő. Az indoklás szerint az intézmény átalakítása ugyan nem alkotmányellenes, de Szász Károlynak és a helyetteseinek a leváltását lehetővé tevő jogszabályi rész már nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel. A grémium szerint a felügyelet vezetőinek menesztésével kapcsolatos rész hatálybalépése jogbizonytalanságot eredményezne, mivel a jogszabály a szervezet működésében az ügyek átmeneti vitelének csak egy részét biztosítaná, illetve a legfontosabb hatósági jogkörök gyakorlását meghatározatlan ideig lehetetlenné tenné.

A lex Szászt tehát alkotmánysértőnek minősítette a testület, ennek ellenére a balliberális kormány leváltotta Szász Károlyt és helyetteseit, akik azóta bíróság előtt nyertek jogorvoslatot, ám pozíciójukba nem kerülhettek vissza.

A GYŰLÖLETTÖRVÉNY

A korábbi igazságügyi miniszter, Bárándy Péter és egyes baloldali körök által olyanynyira várt és sürgetett gyűlölettörvényt az alkotmánybíróság 2004 májusában találta alkotmányellenesnek. A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2003. december 8-án elfogadott törvényt szintén Mádl Ferenc küldte meg aláírás előtt a testületnek előzetes normakontroll céljából. A grémium pedig úgy határozott, hogy a gyűlöletre izgatás kifejezés beiktatásával és az erőszakos cselekmény elkövetésére való felhívás külön kiemelésével a jogalkotó oly mértékben kitágította a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, hogy az alkotmánysértő. A testület indoklása szerint a törvény szövegébe iktatott új becsmérlési tényállás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát.

AZ OKTATÁSI TÁRCA

A szabad demokrata Magyar Bálint által vezetett oktatási minisztériumot külön ki kell emelni az alkotmánysértések közül. A magukat a demokrácia őreiként meghatározó rétegpárt politikusa által vezetett tárca alig egy év leforgása alatt négyszer sértette meg a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Ez még a teljes kormányzati ciklusban is rekordnak számít.

Az alkotmánybíróság 2004 decemberében semmisítette meg a többciklusú felsőoktatási képzésről szóló kormányrendeletet, az indoklás szerint ugyanis a vonatkozó terület csak törvényi szinten szabályozható. Ez mindenképpen súlyos jogalkotói tévedésnek tekintendő, ugyanis a jogforrások hierarchiája és szabályozási területük első éves tananyag minden magyarországi jogi egyetemen.

Egy héttel a kormányrendelet megsemmisítése után, a taláros testület a büntető törvénykönyv iskolai drogfogyasztással kapcsolatos új rendelkezéseit minősítette alkotmányellenesnek. Az ellenzék úgy véli, a kormány célja az lett volna az új rendelkezéssel, hogy az iskolákban kisebb kockázattal lehetett volna drogot árulni és fogyasztani, mint egy aluljáróban vagy sikátorban.

Az új felsőoktatási felvételi rendszer bevezetését követően az Ab mulasztásos törvénysértést állapított meg a felvételi pontszámítás felsőoktatási törvényben szabályozott módjával kapcsolatban is, mivel úgy találta, hogy nem biztosított az esélyegyenlőség a régen és az újonnan érettségizett diákok között.

Magyar Bálint minisztériumának azonban ezt a maratoni alkotmánysértést is sikerült alulmúlnia az új felsőoktatási törvénnyel, amelynek tucatnyi rendelkezését mondta ki alkotmánysértőnek a taláros testület tavaly október 25-én. Az Országgyűlés által májusban megszavazott törvényt még Mádl Ferenc küldte el az Ab-nek előzetes normakontrollra. Az alkotmánybíróság soron kívül vizsgálta meg a törvényt és megállapította, hogy a volt köztársasági elnök által kifogásolt részek sértik a tanszabadság, a tudományos élet szabadságának, illetve a felsőoktatási intézmények autonómiájának alkotmányban rögzített jogát. A testület kimondta, hogy az új törvény „kiszolgáltatott helyzetbe hozza a felsőoktatási intézményt a fenntartóval (oktatási miniszter) szemben”, „a felsőoktatási intézményekre vonatkozó döntési jogkörök ilyen mértékű centralizálása és koncentrációja, s a fenntartóhoz (oktatási miniszter) telepítése a felsőoktatási intézmények autonómiájának elvonását jelenti”.

KÖLTSÉGVETÉS

Az alkotmánybíróság az elmúlt négy évben kétszer is megsemmisítette a költségvetési törvényt. Idén februárban a tavalyi költségvetési törvénynek a más törvények módosításáról rendelkező szabályait találta alkotmányellenesnek. Az Ab indoklása szerint a költségvetési törvény csak elfogadási módját tekintve törvény, tartalma szerint egyedi, pénzügyi döntések sorozata. Ugyanakkor a megsemmisítés ellenére a módosított jogszabályok továbbra is hatályban maradtak.

2005-ben az alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló 2003. évi XCV. törvény által módosított törvények egyes részeit (az ún. 13. havi illetmény szabályaival kapcsolatosan) a testület a hatályba lépésükre visszaható hatállyal megsemmisítette.

A NEMZETI FÖLDALAP

Idén februárban találta alkotmányellenesnek az Ab és semmisítette meg a Nemzeti Földalapról szóló törvény azon részét, amely alapján az állam a tulajdonszerzéstől számított három éven belül kisajátíthatta a 2002. január elsejét követően vásárolt termőföldet, ha az nem a termőföldtörvényben meghatározott elővásárlásra jogosult tulajdonába került. Az alkotmány szerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet – hangsúlyozta indoklásában a testület.

Ezek mellett a kiemelt törvények mellett még egy tucatnyi törvényt talált alkotmánysértőnek a taláros testület, így például az árak megállapításáról szóló törvény módosító rendelkezését, az adózás rendjéről szóló törvényt, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényt, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvényt vagy a társasházakról szóló törvényt. Ez év elején több civil testület fordult Sólyom László államfőhöz a 2006. évi költségvetési törvény miatt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat például a törvény meghatározott szakaszainak kéri utólagos normakontroll keretében az adott részek megsemmisítését. Az elmúlt héten pedig a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek az egyes, esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényt.

* * *

Ez tehát a Medgyessy-Gyurcsány-kormány alkotmányos mérlege. Az elmúlt négy évben a kormány folyamatosan megsértette az alkotmányt, miközben egyre többet beszéltek a baloldali politikusok – így a jelenlegi igazságügyi miniszter, Petrétei József is – egy új nemzeti alaptörvény szükségességéről. A jelenlegi alkotmányt, az 1949. évi XX. törvényt, amelyet a kommunista állam demokratikus voltának igazolására alkottak meg, a rendszerváltás óta számtalanszor módosítottak, ma egyetlen mondata sem felel meg az eredetinek. Nagy pofon lenne a történelemtől, ha az új, az uniós elvekkel harmonizáló nemzeti alaptörvényt az előző alkotmány megíróinak politikai örökösei alkothatnák meg.

Kállay-Nagy Szilvia