„A Regnum Marianum kegytemplomot Sztálin hetvenedik születésnapjára rombolták le”

Nincs nagyobb gyűlölség a Földön, mint a gyaurnok, azaz hitetlenek megnyilvánulásai az istenhívő tömegek iránt. Ez a népség ugyanis képtelen elfogadni, hogy nem őt, illetve vezéreit tisztelik az emberek Istenként. Mennyei Urunk követőit többek között azzal igyekszik megtörni, más belátásra bírni, hogy kegyeleti helyeit, templomait pusztítja. Ahogyan a Regnum Marianummal is tette.

1931. július 14-ét írták. Az ország lakossága, ha lassan is, de felocsúdott Károlyi Mihály árulását, az 1919-es Tanácsköztársaság 133 napos rémuralmát, a bolsevik emlőkön nevelkedett Szamuely Tibor akasztatásait, Kun Béla és a többi jómadár gaztetteit követő kábulatából. Hálaadásuk egy óriási alapterületű, 1820 négyzetméteres, dél-francia stílusú, kupolás templom felépítésében nyilvánult meg, amelyet az említett napon szentelt fel Serédi Jusztinián esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás. Az épület a Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya) nevet kapta, ám a köznyelv a regnumos papokról csak Regnum Marianumnak (Mária országa) nevezte.

De kik is voltak ezek a papok és honnan az elnevezésük? Magyarországon a reformáció évei után, a katolicizmus újbóli térnyerése idején, az 1600-as évek második felétől terjedt el ez a megjelölés. Háromszáz évvel később Prohászka Ottokár, az esztergomi papnevelő intézet lelki igazgatója elevenítette fel ismét, aki olyan modern papság felnevelését tartotta kiemelt céljának, amely az ifjúsággal foglalkozik. Tanítványainak Budapest VII. kerületében, a Damjanich utcában vett házat Majláth Gusztáv püspök atya, ahol világi papokként, hitoktatókként, egyesületi vezetőkként fejtették ki tevékenységüket, imádságaikat kis kápolnájukban végezték. Az ő közösségük vette fel 1896-ban a Regnum Marianum nevet.

Mivel ebben a városrészben nem volt a nagyszámú hívő befogadására alkalmas templom, ezért az új, méreteiben már megfelelő épület helyét Prohászka tanítványa, Shvoy Lajos jelölte ki a Városliget szélén és adott megbízást tervezésére Kotsis Ivánnak. Az építkezés, amelynek alapító okmányában a „Hálából a kommunizmustól való megszabadulásért” mondat is szerepelt, 1925-ben kezdődött.

Már csak az említett idézet következményeként is a második világháborút követő újabb kommunista uralom nem tűrhette, hogy pártvezérei helyett a hívők a Regnum Marianumban továbbra is ahhoz a Boldogasszonyhoz imádkozzanak, akinek oltalmába 1948. karácsonyi letartoztatása előtt Mindszenty hercegprímás éppen itt ajánlotta az országot.

A hatalom ideje 1951-ben jött el, amikor a Rákosi-kormány születésnapi ajándékkal készült kedveskedni Sztálinnak: a 70. életévét decemberben 21-én betöltő önkényúr szobrának felállításával a Felvonulási téren, valamint a 70-es trolibusz beindításával, amelynek tervezett útvonala pontosan a Regnum Marianum tengelyén haladna keresztül. A történteket Hajnal György plébános-kanonok, aki diákként 1946-tól tartozott a regnumos közösséghez, a szemtanú hitelességével mondja tovább.

– Szinte perverz módon először a templom tervezőjét, Kotsis Ivánt akarták megbízni, hogy ezúttal a bontást tervezze meg, ő azonban ezt visszautasította, ami akkoriban életveszélyes lépésnek számított. Ezt követően a tervezői irodáját keresték meg, de az alkalmazottak is nemet mondtak. Az utolsó vasárnapi szentmise után élő lánc vette körül a templomot, ám az ÁVO katonái szétzavarták az embereket és megkezdődött a munka. Először az áldoztatórácsot döntötték ki, majd felmásztak a kupolára, csákánnyal törték össze a Szent István-i korona kőből készült mását, felszakították a rézlapos borítást, de belátták, hogy hagyományos eszközökkel nem boldogulnak határidőre – emlékszik a plébános-kanonok úr.

Ezt követően palánkkal vették körül az épületet és a szovjet hadsereg ukrán szárnyának még egymáshoz sem szólható katonáival végeztették el a piszkos munkát. Ha valaki mégis beszélni merészelt, az őr riasztólövést adott le a betonba. A robbantásról ugyan értesítették a környék lakosságát, hogy nyissanak ablakot, azok egy része még így is betört, a Szakszervezetek Házánál álló őr pedig légnyomást kapott.

A törmelékkel betöltötték az altemplomot, amelynek egyik oszlopával azonban még a hadsereg sem bírt, így arra helyezték évtizeddel később a Kádár-korszak Tanácsköztársaságot jelképező szobornak nevezett förmedvényét. A többi romot titokban, éjszaka szállították el különböző helyekre, azonban Hajnal Györgynek mégis sikerült megfigyelni néhány lerakatot. Ezért is tudja, hogy például az Egressy út menti postás futballpálya lelátóit is azzal töltötték fel, míg két hatalmas bordaívet és két mellékoltár apszisát a jelenlegi M3 autópálya oldalából ásatott ki három méter mélyről, amelyeket aztán 1990-ben az általa építtetett, XIV. kerületi, Zoborhegy téri Regnum Marianum-templomhoz hozatott.

– Mivel falai mindmáig megvannak, megvalósíthatónak tartanám az altemplom feltárását, amelyben a megbékélés jegyében ökumenikus emlék- és istentiszteleti helyet, valamint egy kiállítási csarnokot alakíthatnának ki. Később lehetne dönteni arról, hogy milyen igény van az épület teljes helyreállítására, ha pedig a romokat műemlék jellegűvé nyilvánítanák, egészen más lehetőségek is megnyílnának – vázolja elképzeléseit Hajnal atya.

Maruszki Gábor, a XIV. kerület polgármesterének, Rátonyi Gábornak személyi titkára megkeresésünkre elmondta, hogy Rátonyi Gábor egyetért a plébános-kanonok elképzelésével, és noha a Polgármesteri Hivatal Főépítészi Irodájának és Építéshatósági Osztályának egyelőre nincs tudomása olyan beadványról, amely az egykori altemplom kulturális és egyházi célokra történő hasznosításáról szólna, annak megvalósítása érdekében az alábbi lépések megtételét javasolja. Bár az alapfalak feltárása nem építéshatósági engedélyköteles munka, előtte egyeztetni kell a terület tulajdonosaival és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával.

A helyzetet bonyolítja, hogy közigazgatási szempontból a XIV. kerülethez tartozó, védett közparkként nyilvántartott Városligetnek több tulajdonosa is van: a Fővárosi Önkormányzat nagyjából 90 százalék feletti arányban, a további 10 százalékon a Zuglói Önkormányzat, a Magyar Államkincstár és a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány osztozik.

– A fenti állapot következtében hiába léteznek a XIV. kerületnek hatályos, a Városligetre is vonatkozó tervei, Zugló Kerületi Városrendezési és építési Szabályzata, valamint Zugló Kerületi Szabályozási Terve, ezen tervek érvényességét a tulajdonosi jogok zömét gyakorló Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesterei Hivatalának Főépítészeti Osztálya vitatja. Ugyanakkor ennek alapján lehetett jogerős építési engedélyt adni a közelmúltban az ’56-os emlékműre, amit viszont a főváros vezetése nem vitat – ad helyzetjelentést Maruszki Gábor.

Szerettük volna a Főpolgármesteri Hivatal véleményét is hallani Hajnal atya elképzelésének lehetséges fogadtatásával kapcsolatban, onnan azonban írásos kérdéseinkre nem kaptunk választ. Kaptunk viszont tájékoztatást Holdampf Lajos süttői vállalkozótól, akinek felajánlásával és segítségével a helybéli kőfaragók összefogásával, támogatásával süttői mészkőből készülne az egykori Regnum Marianum-templom kápolna nagyságú élethű másolata. Az altemplom tervrajza megvan, további kutatásokat igényelnek azonban a felépítmény műszaki leírásai és tervei, mivel a vallásgyűlölő önkényuralom ezeket a dokumentumokat is igyekezett eltüntetni. Felkutatásukhoz kérik a nyilvánosság és a társadalom segítségét, akárcsak a kőfaragók anyagi lehetőségeit meghaladó építőanyag beszerzéséhez is.

Ha a tervrajzok előkerülnek, Kajdócsi Jenő építészirodájának vállalása révén megkezdődhet a méretarányos tervezés, ezt követné mészkőkockákból Holdampf Lajos műhelyében a másolat elkészítése, amelynek végső elhelyezéséről társadalmi bizottság döntene. A vállalkozó maga azt szeretné, ha a bármikor szétszedhető és másutt újból összeállítható kápolna a Regnum Marianum feltárandó altemplomába kerülne és búcsújáróhellyé válna. Mivel a Regnum Marianumot a Tanácsköztársaság feletti diadal emlékére emelték, Holdampf a másolatot is Kun Béla utódaitól, az újbolsevik rétegtől remélhető megszabadulás emlékére, idén október 23-ra szeretné befejezni.

Bizony nem ártana felpörgetni az eseményeket, hiszen küszöbön áll a Gyurcsány-kormány meghirdette 1956-os emlékmű, a Tanácsköztársaságot jelképező Fegyverbe elnevezésű szobor rémségéhez hasonló „vaskefe” elhelyezése az említett területen. A Regnum Marianum helyén már ott díszelgett évtizedekig a vörös önkényuralom ezen jelképe, most újabb, a sivár bolsevik lelkivilágot tükröző csonk igyekszik rátelepülni az egykori templom alapfalaira. Ez a lépés nemcsak egy istenkáromlással ér fel, hanem arculcsapása azoknak a regnumos atyáknak, akiket a Kádár-korszakban perbe fogtak, 8-12 éves fegyházbüntetésekkel sújtottak – az utolsó ilyen ítélet 1971-ben született -, és szinte eszmei folytatása annak az 1950-1990-ig hatályban volt rendeletnek, amely megtiltotta Magyarországon új templomok építését.

A kommunizmus már „a múltat végképp eltörölni” csasztuska sorral is jelezte, hogy számára nem létezhet régi korok évezredes értékrendszere. Ez tükröződik azon igyekezetében, amellyel a Regnum Marianum helyét legszívesebben sóval hintené be, majd olyan építménynyel fedné le, amelynek majdani elbontása tovább tartana, mint a Tanácsköztársaság szobráé. Nem is akkor, hanem most kell lépni.

Szakács Gábor