A Fidesz új oktatáspolitikai programját a párt oktatáspolitikai műhelye dolgozta ki Pokorni Zoltán vezetésével, a Pálinkás József vezette Kulturális Tagozat közreműködésével. Az irányelvekről Sió Lászlót, az Oktatási Műhely vezetőjét kérdeztük.

– Hogyan értékeli az elmúlt négy év kormányzati teljesítményét?

– Egy kutatás szerint az oktatással való elégedettség az 1997-es szintre zuhant, az emberek úgy érzik, az oktatás minden szintjén romlott a színvonal. Ha külön-külön vizsgáljuk az intézményeket, akkor az óvodákkal kell kezdenünk a sort. Esetükben azt látjuk, hogy miközben változatlan számú gyerek született, több mint 150 állami, önkormányzati óvoda szűnt meg, aminek következtében 2002-höz képest 2005-ben 18 ezer gyerekkel kevesebb gyermek járhatott állami, önkormányzati óvodába.

– Milyen változtatást tervez kormányra kerülése esetén a Fidesz?

– Az óvodai férőhelyek számát jelentősen növeljük. Ma a hároméves gyerekeknek 65-70 százaléka jár csak óvodába, ezen az arányon változtatni szeretnénk, mert az óvoda kínál esélyt arra, hogy a különbségek csökkenjenek az iskolába lépés időpontjára. Ugyancsak az esélyteremtés érdekében kiemelten támogatnánk a kistelepüléseken az általános iskolák alsó tagozatát ott, ahol a minőségi oktatás feltételei gond nélkül biztosíthatók.

– A jelenlegi kormány választási ígéretei között tízezer új kollégiumi férőhely szerepelt.

– A felsőoktatási kollégiumi férőhelyek száma érdemben nem nőtt, alig harmada készült el az ígéreteknek. A költségek viszont az egekbe szöktek, a Gyurcsány-kormány 250 milliárd forint adósságot hagy maga után csak ezen a területen. Egy ilyen hitelből épített kollégiumban az egyhavi ágydíj 45-50 ezer forint körül mozog. Mivel ezt az összeget a gyerekektől beszedni nem lehet, a hiányzó részt az egyetemi költségvetésből, illetve a lakhatási támogatásból teremtik elő. Lakhatási támogatásban azok a gyerekek részesülnek, akik jogosultak lennének kollégiumra, de nem jut nekik hely. Azaz a leginkább rászorulók terhére támogatja a kormány azokat, akiknek van pénzük havi 15-20 ezer forintot fizetni a kollégiumért. A konstrukció egyedüli nyertese a befektető, mindenki más rosszul jár.

– A fiatalok körében drámaian megnőtt a munkanélküliek aránya. Ma már minden ötödik pályakezdő fiatal állástalan.

– Ennek legfőbb oka az, hogy tömegesen szűnnek meg a munkahelyek. De oka a szakképzés is, amely nem igazodik sem a gyerekek tanulási vágyaihoz, sem pedig a munkaerőpiac igényeihez. Hogy egy szakközépiskolában milyen típusú képzéseket szerveznek, az ma döntően azon múlik, milyen feltételek állnak rendelkezésre. Ezen részben a képzések regionális koordinálásával lehet segíteni. Emellett támogatni kívánjuk a hiányszakmákat oktató intézményeket, illetve ilyen képzésekben résztvevő diákokat, és ösztöndíjrendszert hozunk létre a munkába állás segítésére.

– Az idén drámaian kevesen jelentkeztek a felsőoktatásba.

– Már tavaly is több mint tíz százalékkal, az idén pedig további tíz százalékkal csökkent az egyetemre jelentkezők száma. 2002-ben még 165 ezer, 2004-ben 167 ezer felvételiző volt. Tavaly ez a szám 148 ezerre, idén 132 ezerre zuhant. Ezt kizárólag demográfiai okokkal magyarázni nem lehet. Valójában három ok áll a háttérben. Az első a felsőoktatás átalakulása. Vakrepülés vár arra, aki ma jelentkezik, hiszen nem tudhatja, hogy a harmadik év végén a kezébe kapott diploma mit ér, el tud-e vele majd helyezkedni. Nem tudja, hogy ha tovább akar tanulni a mesterképzésben, kell-e felvételi vizsgát tennie, és nem tudja azt sem, hogy kell-e vajon fizetnie érte. Kérdéses, hogy abban az intézményben, ahol az alapképzést szerezte, lesz-e olyan mesterképzés, amelyen továbbtanulhat, vagy el kell mennie esetleg egy másik településre. A második ok, hogy nagymértékben megemelkedtek a költségek, drága lett a tanulás. 2002-ben évi 33 ezer forint volt a kollégiumi támogatás, ehhez körülbelül 27 ezer forintot kellett hozzátennie egy diáknak. Ma ugyan 80 ezer forint az éves támogatás, ám a kollégium éves költsége akár 150-200 ezer forintot is meghaladhatja. Ez annyit jelent, hogy 70-120 ezer forinttal kell kiegészíteni a támogatást egy diáknak évente. S akkor még nem szóltunk arról, hogy több intézményről kiderült, hogy az államilag finanszírozott képzésben résztvevő hallgatóktól kiegészítő tandíjat szednek. Magyar Bálint pedig a füle botját sem mozdította a diákok védelmében. Az érintett intézmények között volt a Havas Henrik-féle médiaiskola, de hasonló a helyzet a Budapesti Gazdasági Főiskolán is. A harmadik ok a tavalyi érettségi-felvételi botrány. Itt végül az alkotmánybíróságnak kellett rendet teremtenie, de ez már nem segített azokon, akik hátrányt szenvedtek és nem jutottak be az egyetemre.

– Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha kevesebb szó esne az iskola legfontosabb feladatáról, a nevelésről.

– A szocialisták és a szabad demokraták arról vitatkoznak, hogy a lexikális tudás a fontosabb, vagy a készségek, kompetenciák fejlesztése, miközben tudjuk, mindkettő fontos, egyik sincs meg a másik nélkül. Közben a nevelés háttérbe szorult. A művészeti nevelés, az iskolai sport, az erdei iskola, a szabadidős tevékenységek. Mi ezeket a feladatokat finanszírozni kívánjuk. Szeretnénk azt is elérni, hogy senki ne lépjen ki úgy a közoktatásból, hogy ne vett volna részt egy legalább ötnapos erdélyi vagy felvidéki kiránduláson, ahol határon túli gyerekekkel találkozhatott volna.

– Mi lesz a botrányos ügyekkel?

– Felül kívánjuk vizsgálni a Sulinet-Közháló ügyét. A kormány a közpénzen kiépített rendszert áron alul akarja eladni, majd drága pénzen visszabérelni. Egy-egy internetes végpontért az intézmények a piaci ár tízszeresét fizették ki. Az előző Sulinet-szerződésből lett egy milliárdos miniszterünk: Kóka János. Nem kellene tovább bővíteni az ilyen módon meggazdagodók körét. Hasonló a helyzet a diákigazolványok gyártásával, és rendet kell tenni a PPP-s beruházások körül is, mert a rendszer finanszírozhatatlan és drága. Törvényre van szükség, amit meg is kívánunk alkotni.

Hernádi Zsuzsa