Megcsinálták!

Plakáterdő a fővárosban és környékén. Ha felfelé nézünk, ezt látjuk, ha lefelé, jó lesz, ha vigyázunk, mert kutyagumiba léphetünk. Lent a meztelen valóság. Feljebb féligazságok, hazugságok. Igen. Megcsinálták. Hogy nem azt, amit 2002-ben ígértek? Na és? – mondaná a kis klasszikus. Ki emlékszik már a négy évvel ezelőtt ígértekre? Elszámolási kampányuk fényében próbáljunk meg emlékezni: – Amit nem sikerült elprivatizálni, azt eladták idegeneknek. Hol a pénz? – Megígérték – több évre -, nem lesz gázáremelés. Azóta többször is volt, és van is. – Jóval kevesebb autópálya épült, mint ígérték, s nagyrészt azt is a polgári kormány kezdte építeni. – Az agyonreklámozott 40 ezer forintos babakötvény mellé sikerült mindenkit – a csecsemőtől az aggastyánig – közel másfél milliós adóssággal megajándékozni. – Az állítólag törvényesen megválasztott D-209-est egy törvénytelenül ránk szabadított milliárdos követte. Igen. Ezt és sok egyebet mind megcsinálták! Volt hozzá bátorságuk. Mert hagytuk.

Mika Miklós, Törökbálint

Szlogenesdi Megy a csinálás kommunistáéknál… Igen, megcsinálták, úgy, hogy még az unokáink is nyögni fogják. Legutóbb teleplakátolták a várost csinálós feliratokkal meg az ellenzéket szapuló óriásplakátokkal. Már Miskolcig ér az M3-as, hirdetik az elvtársak nagy bátran, s tényleg, ehhez bátorság kell, anélkül nehezen fog Miskolcig érni, merthogy Emődnél elkanyarodik Polgár felé. Ilyen apróságokra nem adnak. Egyebet is megcsináltak az utóbbi pár hónapban, megduplázták a családi pótlékot. Mi eddig két gyerekre 12 400 forintot kaptunk, februárban megérkezett (no, nem a 24 800, hanem a) 24 000 forint, és elveszítettünk évi 96 000 forint adó-visszatérítést a gyerekek jogán. Ez testvérek között is havi 8000 forint, és igen messze került a duplázás, kedves Gyurcsány elvtárs. Már csak abban bízhatunk, hogy a mostani csinálók elszámolnak a csinálmányaikkal, ha rövidesen vége szakad a csinálós világnak. És hogy talán arra is fény derül: hol a lé, elvtársak? És onnantól kezdve pedig „csinálni” csak a kert végében felállított deszkaalkalmatosságban lehet bátran, biztonságosan és igazságosan.

Szabó István, Vép

Bátorság…

MSZP-s reklámokban gyakran olvasható: Bevezettük a 13. nyugdíjat. Hát a jelek szerint hazudnak! Egy hónap körülbelül 4 hétből áll. Kedves MSZP, melyik évben fizették ki mind a négy hetet? Segítek! Egyikben sem. A regnáló koalíció kb tíz héttel tartozik a nyugdíjasoknak. Ez hozzávetőlegesen 160-170 ezer forint/fő. Ezt mikor fizetik ki? Batiz András nagyon szívesen szónokol arról, hogy az átlagjövedelem mennyi. Menjen el bármelyik még működő textilipari gyárba, nézzen körül és a tapasztaltakat hasonlítsa össze azzal, amiről bátran szónokol. És próbáljon meg megélni abból a fizetésből. Nemrégen Jankovits és Mihalovics urak a nyugdíjasok nevében nem támogatták a 14. nyugdíj bevezetését. Az urak megpróbáltak az igazságosság jegyében beszélni. Arról viszont mélységesen hallgattak, menynyi juttatást kapnak a szakszervezeteiktől a „rendes” nyugdíjukon kívül. Hogy mernek ilyen bátran mások nevében juttatást visszautasítani hazug megnyilatkozásaikkal? Ennyit a bátorságról, biztonságról és igazságosságról!

Mórocz István, Almásfűzítő

A polihisztor

Gőzerővel folyik a kampány. Magára valamit is adó politikus igyekszik a legjobb oldalát megmutatni, jobbnál jobb ötleteit közölni. Mindenki maga választja meg a módszereit. Orbán holmi gazdasági stabilitással, politikai kiegyensúlyozottsággal, társadalmi megbékéléssel próbálkozik. Rendkívül népszerű miniszterelnökünk viszont többévi hezitálás (pappá válás vagy KISZ-titkárság) után a sorozatos házasságkötésre alapozott gyors és természetesen „törvényes és tisztességes” meggazdagodásra szavazott, némi adócsalást, okirat-hamisítást stb. alkalmazva („ők különleges emberek”). Eddig a közelmúlt röviden. A napi híradásokból most kiderült, hogy Gyurcsány polihisztor. Pl. egyszer tíznapos hallgatás után közölte, hogy a 9 db elpusztult hattyú emberre veszélyes vírust hordozott. A Hír TV bemutatta, ahogy a mindenhez mindenkinél jobban értő miniszterelnök-zseni, szakszerűen beöltözve sajátkezűleg boncolta fel a tetemeket, és megállapította, hogy emésztőszervi problémák miatt pusztultak el. A választásokig már kevés van hátra, de arra elég idő, hogy a médiumok még beszámoljanak egy szülés levezetéséről, egy szívátültetés végrehajtásáról stb. természetesen a miniszterelnök vezetésével (közben tánc). Nem lenne meglepő az az exkluzív közlés sem, miszerint a NASA jelenti, hogy annak az orbitális rakétának a fedélzetén, amelyet márciusban terveznek fellőni, a parancsnoki minőségben tartózkodó magyar miniszterelnök feladata a becsület, a tisztesség, a normális emberi kapcsolatok és egyéb kispolgári marhaságok tanulmányozása tisztes (kellő) magasságból. Azt hiszem, nem okozna nagy megrázkódtatást a későbbi híradás, hogy a rakétát nem tudják visszahozni a földre. És csak Orbán földhözragadt víziója maradna.

Papi Arnold, Bp.

Hogy, hogy nem

Nap-keltés Boross Pétert láttam a múltkor. Az ott szereplő politikusok általános magatartásához képest megnyugtató jelenség Boross: nem ideges, nem hadar (hogy minél több szó beleférjen a műsorba), nem vagdalkozik és szidja a „többieket”, sőt – legalábbis ezúttal – képtelen dolgokat, ígéreteket sem sorolt áradásképpen. Az is tetszett, hogy szidta a szélkakasokat (arra már nem emlékszem, hogy melyik párt kakasairól beszélt, feltehetőleg nem az MDF-éiről). Bölcs, megfontolt, elfogulatlan ember benyomását keltette tehát a nézőben – persze csak átmenetileg. Mert amint konkrétabb dolgok kerültek szóba, stílusát megtartva ugyan, de elkezdte „megmondani a tutit”. „Jobboldalról baloldali eszméket hirdetnek” – ezt a mondatát már kikérik maguknak az emberek (a pártok), az oldalak és az eszmék is. Csak a skatulyáknak tetszhet az ilyen semmitmondó, mert általánosító politikai panel. Aztán sűrűsödtek a dolgok, egyre inkább lehetett már tudni, kiket szid a bölcs volt miniszterelnök (vagy: a volt bölcs miniszterelnök?). Azt találta mondani, hogy „a kétpárti parlament iszonyú veszélyt jelent”. Megérkeztünk. És itt már nincs értelme a cáfolatnak, a történelmi példáknak. Boross Péter egyszerűen hazabeszél. Hiába hogy nem említi az emberek és pártok nevét (ez is elég álszent dolog, mert úgyis tudja az ember, kire céloz). Ilyet, hogy, hogy nem, csak olyan párt embere mondhat, amelyik fél, hogy nem jut be a parlamentbe. Akármilyen bölcs, megfontolt és elfogulatlan. Pláne ha tulajdonképpen nem is az.

K. J., Budapest

Jó lenne…

Hatéves gyerkőc lehettem, amikor találkoztam Balassi Bálinttal, illetve csak a képével. Igaz, akkor Balassának írták és valamilyen áru mellé adtak ingyen a lapot, amelyen sok egyéb magyar nagyság képének volt helye. A lapra fel lehetett ragasztani a hiányzó képeket, amiket az áru (talán a Frank cikóriakávé?) csomagjaiban rejtettek el. Vásárlás után a gyerek kereste a képet a csomagban, hogy felragaszthassa a lapra, közben meg megismerte irodalmunk, történelmünk stb. nagyjait. Ma is van hasonló. Ha az unokámnak „chipset” veszek, a csomagban kis kártyák találhatók. A globalizációs gyermekmesék borzalmas, ijesztő figuráit ábrázolják a kártyákon. Az unokám szinte csak azért veteti meg velem a chipset, hogy azután nagy izgalommal kereshesse a kártyát, van-e olyan a csomagban, amilyen még nincs a gyűjteményében. Jó lenne a magyar történelem, művészet stb. nagyjait ma is ilyen módon népszerűsíteni, szörnyek helyett ismereteket gyűjteni saját nemzetünkről. Példaképeket állítani a gyerekek elé, hogy felnőttkorban helyes döntéseket hozhassanak társadalmi, politikai vonatkozásban (például a választásokon). Örülök annak, hogy a globalizált Bálint-nap (Valentin) helyett Balassi nevével fémjelzett Bálint-napot ünnepeltünk sok helyen. És az unokáimnak tanítani fogom a magyar példaképek, hősök történetét, ha már a Magyar Bálint-féle állami iskolákban egyre kevesebbet hallhatnak róluk.

Hajsó Tibor, Siófok

Összevegyítés

Nemrégen KISZ Katalin mondott egy Újhelyi Pistikést Marosvásárhelyen: „Ha a magyar-magyar kapcsolatokban az érintettek hallják és értik egymás szavát, akkor helyre lehet hozni mindazt, amit a történelem elrontott” – mondta az Országgyűlés elnöke. Ez a magyar kommunista internacionalista főméltóság tudatosan összevegyíti a történelmet a magyar komcsikkal és szadeszesekkel, akik vakvágányra jutatták a 2004. dec. 5-i népszavazást, szabályosan elárulták őseik utódjait! S most jönnek tovább karattyolni, miközben Erdélyben a románok vidáman húzzák ortodox kolostoraikat, falják a magyarok életterét és jókat röhögnek túrószagú markukba a magyar tökéletlenségen. A KK-k óta (Károlyi és Kun) sz…l megy a sorsunk, amire utánuk rálapátoltak sokan a „fontos” magyarok közül is.

TO., Mikháza

Gondoljuk meg

Miért is kellene nekünk együtt ünnepelnünk az amerikai elnökkel az 56-os szabadságharc ötvenedik évfordulóján? (Bár ha a pufajkások eszmei utódai rendezik a megemlékezést, akkor mindegy, hadd jöjjön!). Ne felejtsük el ugyanis, az Amerika pénzelte Szabad Európa rádió még akkor is folyamatosan harcra, kitartásra buzdította az ifjú szabadságharcosokat, amikor Eisenhower elnök úr már megüzente Hruscsov elvtársnak, hogy Magyarország nem tartozik a nyugati világ érdekszférájába, vagyis a szovjet elvtársak azt csinálhatnak a magyarokkal, amit akarnak. Az USA egyszerűen elárult bennünket. Tán Európa nyugati feléből se jöjjön senki a magas rangú politikusok közül. Ötven éve elődeik csak sajnálkoztak, szörnyülködtek, de persze kifejezték csodálatukat a magyar nép hősiességén hathatós segítség helyett. (Igaz viszont, hogy küldtek kötszert, gyógyszert, tejport és befogadták a menekülteket.) De érdemi, politikai, diplomáciai erőfeszítések híján visszaengedtek minket még 34 évre az elnyomatásba. Aztán meg szép lassan összebarátkoztak a hazaárulókkal is. Ha jól emlékszem, csak Jelcin elnök kért bocsánatot a magyar néptől, míg a másik oldalról, a cserbenhagyás okán, tudtommal senki sem kért bocsánatot ettől a szerencsétlen országtól. Ezért talán indokolt lenne, ha magunkban ünnepelnénk, tudniillik 56 kizárólag a mi szabadságharcunk volt! Azt pedig egyáltalán nem gondolom, hogy díszvendégeink ezt az alkalmat kívánnák felhasználni a mea culpázásra.

Keszthelyi István, Budapest