Húszezren az autonómiáért

Húszezren követelték Székelyföld területi autonómiáját a régió „fővárosában” március tizenötödikén. A székelyudvarhelyi nagygyűlés bizonyította, hogy az önrendelkezés időszerű és tömeges követelés. A rendezvényt – az előzetes rémhíreket cáfolva – sem a román hatalom, sem a Nagy Románia Párt nem zavarta meg, sőt másnap Traian Basescu bukaresti elnök azt mondta, semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy az autonómia szorgalmazói létező európai példákra hivatkozva hangot adnak követeléseiknek. A krónikához hozzátartozik, hogy Erdély több városában kifütyülték Gyurcsány Ferenc március tizenötödikei üzenetét. A székelyudvarhelyi nagygyűlésen felolvasták a székelység kiáltványát, és hangsúlyozták, hogy a türelem véges.

Bár előzetesen számos buta és felelőtlen rémhír keringett az erdélyi és a csonkaországi nyilvánosságban, a székelyudvarhelyi nagygyűlés végül a legnagyobb nyugalomban, méltósággal és fegyelmezettséggel zajlott le. Sem a román karhatalom, sem a Corneliu Vadim Tudor Nagy Románia Pártja által beharangozott „százezer román hazafi” nem zavarta meg a székelyek ünnepét. A felröppent szóbeszéddel ellentétben a rendőrség és a titkosszolgálat sem próbálta lassítani, ellehetetleníteni a helyszínre való eljutást, csupán az autóbuszokat ellenőrizték a város bejáratainál, amint azt előre be is jelentették.

A diverzió ellenére legalább húszezer ember gyűlt össze március tizenötödikén Székelyudvarhely főterén, a Márton Áron téren. Már déltől, amikor a csonkaországban is egyre népszerűbb baróti TransylMania együttes a húrokba csapott, egyre gyűlt a tömeg. Az előző napok esőzése-havazása után, mintha csak átérezné az esemény fontosságát, az időjárás is kegyes volt a sokasághoz. Vidáman csattogtak az enyhe szélben a nemzetiszínű és Árpád-sávos lobogók, valamint a Székely Nemzeti Tanács zászlói. Az emberek Erdély számos településéről sereglettek Udvarhelyre. A legtöbben természetesen Székelyföldről érkeztek, de jöttek Nagyváradról, Kolozsvárról, Aradról, Szatmárnémetiből és máshonnan is, és persze sokan képviseltették magukat a csonkaországból, sőt egy délvidéki fiatallal is találkoztunk, jelezve, hogy a magyar szolidaritás valóban él, és egyre erősebb.

A tömegből kiemelkedő Vasszékely, a puskatussal ellenségeire rontó honvédet ábrázoló szobor nem a meghunyászkodás, hanem a létharc emlékműve. Méltó és erőteljes kifejezője az önrendelkezésnek és a nemzeti érdekérvényesítésnek. A szobor mögött fölállított színpadon az ENSZ Chartájából vett idézet hirdette: „Az önrendelkezés minden népnek joga”.

A TransylMania után fúvószenekar lépett a színpadra, hogy negyvennyolcas indulókkal lelkesítse az egyre csak növekvő tömeget, majd korhű egyenruhákba öltözött lovas huszárok vonultak be a térre. A sokaság vastapssal köszöntötte őket, akárcsak a településeik neveit táblákon hirdető újabb és újabb érkezőket. Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Ditró, Oltszem, Ozsdola, Lövéte, Kökös, Etéd, Erdőszentgyörgy, Tekerőpatak – sorjáztak a városok és falvak nevei, legtöbb esetben rovásírással is, és még számolhatatlan más településről is jöttek a magyarok hitet tenni az önrendelkezés és a szabadság mellett. A tömegben feltűnően sok volt a fiatal, többek közt az Erdélyi Magyar Ifjak, az Egyesült Magyar Ifjúság és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csonkaországi és erdélyi tagjai.

Feltűnő, hogy míg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következetes makacssággal nem áll szóba a területi önrendelkezést zászlajára tűző Székely Nemzeti Tanáccsal és a területi mellett a nem tömbben élő magyarság kulturális autonómiájáért is küzdő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, addig a székelyudvarhelyi nagygyűlést minden nagyobb román televízió élőben közvetítette, akárcsak a Duna Televízió. Ez, valamint Traian Basescu másnapi udvarhelyi látogatása, zárt körű megbeszélése Szász Jenő polgármesterrel, az RMDSZ által ugyancsak illegitimnek tekintett Magyar Polgári Szövetség elnökével azt jelzi, hogy új szelek fújnak az erdélyi magyar közéletben, s az önrendelkezés ügye az RMDSZ minden erőlködése ellenére ma már megkerülhetetlen a román hatalom számára is.

Ennek megfelelően hangszerelték beszédeiket a nagygyűlés szónokai. Szász Jenő házigazdaként párhuzamot vont az 1848-as szabadságeszmény és az autonómiatörekvések között.

– A szabadság ma autonómiát jelent, nem többet, és nem is kevesebbet annál, amit a román hatalom 1918. december 1-jén megígért nekünk. Egyenlő méltósággal akarunk élni szülőföldünkön, ezt a békés üzenetet küldjük a nagyvilágnak! – jelentette ki, hozzátéve, hogy az erdélyi magyarság jóhiszeműségével és türelmével senkinek nem szabad visszaélni.

Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntötte az ünneplőket, román nyelven is üdvözölve az esetleges idegen résztvevőket. A tömegben körültekintve ugyanis olyan arcokat is látni lehetett, akik nagy valószínűséggel éppen szolgálatban voltak… Tőkés László Erdély nagy katolikus püspöke, Márton Áron szavait idézte, aki az 1946-os csíksomlyói pünkösdi búcsún ezt mondta: „Szabad emberekhez és szabad néphez méltó életet akarunk élni, mert ehhez istenadta jogunk van.”

Bár korábban voltak hatásköri és stratégiai viták és ellentétek a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között, a református püspök leszögezte, ma ez az elv: „mindenki a székelyföldi területi autonómiáért, és mindenki az Erdély más részein, akár szórványban élő magyarok kulturális autonómiájáért”. E gondolat mellett a történelmi egyházak is felsorakoztak, vállalva a rájuk eső felelősséget és szolgálatot, jelentette be Tőkés László. Az EMNTE vezetője szerint, ma a határmódosítás nem járható út, de meg kell valósítani a „területért autonómiát” elvet. Emlékeztetett arra, hogy Moldávia autonómiát adott a gagauzoknak és Transznisztriának, hogy megelőzzék az elnyomottságból fakadó indulatok elmérgesedését. A püspök azt is bejelentette, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Karhoz hasonlóan, az erdélyi reformátusok is nemzeti imaévet hirdetnek a magyarság lelki újjászületéséért.

Raffay Ernő történész a székelység ősi jussának nevezte az önrendelkezést. Mint mondta, nem igaz, hogy az autonómia nem Európa-kompatibilis, hiszen Erdélyben már nyolcszáz évvel ezelőtt is létezett a székelyek és a szászok autonómiája. Emlékeztetett rá, hogy a románok az 1918-as gyulafehérvári kiáltványukban szintén ezt ígérték, s nemrég Traian Basescu román elnök ugyanezt javasolta Koszovóra vonatkoztatva.

Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Gábor Áron-díjat adott át Bardócz Ferenc gyergyóditrói és Román Attila vargyasi polgármesternek és az önkormányzatoknak, amiért a fenyegetések és a hatósági zaklatások ellenére vállalták, hogy kiírják községeikben az SZNT által kezdeményezett helyi népszavazást az autonómiáról. Csapó fölolvasta a nagygyűlés kiáltványát, melynek lényege, hogy a székelység nem akar tovább kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni, hiszen a területi önkormányzás ősi jussa e vidék népének. A kiáltvány fölszólítja Románia parlamentjét és kormányát, tartsák be vállalt nemzetközi kötelezettségeiket és garantáljanak teljes és tényleges egyenlőséget. A kiáltvány arra kéri az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése fölött, és emlékeztet, hogy az Európa Tanács 1334/2003-as határozata szerint a román alkotmányban foglalt nemzetállami minősítés túlhaladott, ezért az nem lehet akadálya a területi autonómiának. – Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a székely népnek! – nyilvánította ki a kiáltványra rezonálva akaratát fennhangon a húszezres tömeg.

A nagygyűlés végén a sokaság elénekelte a Himnuszt és a székely himnuszt, majd a csatlakozott szervezetek és számos magánszemély is megkoszorúzta a Vasszékely szobrát, amelyen tábla hirdeti: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, / a székely hősök halhatatlanok”.

Hogy mennyire így van, s hogy az erődemonstráció szükséges és hasznos, azt bizonyítja Traian Basescu román elnök március 16-i udvarhelyi látogatása, amelynek során négyszemközt tárgyalt Szász Jenővel, a sajtónak pedig úgy nyilatkozott, az előző napi rendezvényen európai példákról esett szó, s ebben nincs semmi kivetnivaló. Március tizenötödikén Székelyföld egy lépéssel közelebb került az autonómiához, s ez kizárólag az önrendelkezésért határozottan, keményen, ha úgy tetszik, radikálisan kiálló közképviseleti szervezeteknek köszönhető, amelyek az aznap Kézdivásárhelyen ünneplő RMDSZ ellenében is küzdenek a magyar érdekekért. Az erdélyi magyarság Székelyudvarhelyen megnyert egy csatát.

Ágoston Balázs

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács március 11-én a szatmárnémeti Láncos-templomban tartotta ünnepi nagygyűlését. A rendezvényen részt vett Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. A sereglésen megjelent Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség vezetője is. A nagygyűlésen vastaps fogadta az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Ifjúsági Tanács nevében fölszólaló Bagoly Zsolt beszédét, aki szerint tudatosítani kell, hogy amíg a román hatalom nincs kényszerítve valamire, addig azt jószántából sohasem fogja megadni.

– Még akkor sem, ha az a valami a saját ígérete, mely feltétele volt annak, hogy bennünket a határok átlépjenek. Igen jól szemlélteti ezt az a példa, hogy a számunkra nagyobb beleszólást ajánló európai javaslatokon röhögve mutatják az „ajánlás” szót, merthogy az az ő nyelvükön nagyjából azt jelenti, hogy nem kell foglalkozni vele, hiszen nem kényszerítenek, tehát következménye sem lehet annak, ha nem vesszük figyelembe – mondta a szónok, radikálisabb fellépésre buzdítva az idősebbeket.

Március 15-én számos erdélyi városban ünnepeltek a magyarok. Kolozsváron jelen volt Emil Boc polgármester is, akit a közönség annak ellenére udvariasan megtapsolt, hogy hűvös elutasítással reagált a tömegben látható „Vissza az egyetemünket!” feliratú táblára. A kolozsvári ünneplők viszont hátat fordítottak a színpadnak, amikor Gyurcsány Ferenc ünnepi köszöntőjének felolvasására került sor és kifütyülték azt, árulónak nevezve a budapesti kormányfőt. Ugyancsak füttykoncert fogadta Gyurcsány levelét Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön.