Gyurcsány Nagy Imrében keres pártfogót az ’56-os emlékműhöz

Egyre tarajosabb hullámokat vet a közvélemény körében a városligeti Regnum Marianum templom helyére tervezett ormótlan szerkezet. Székely Kornél A. D. grafikus képzettársítása szerint a 2006 vastüske akár ugyanennyi bitót is jelenthet.

– Eltántoríthatja-e szándékától valami a Gyurcsány-kormányt, hogy megvalósítsa a vaskefe emlékművet?

– Az első kérdésem az, hogy egyáltalán emlékműnek nevezhető-e olyasmi, ami valójában nem az, ízléstanilag pedig értelmezhetetlen. Itt csupán egy feladat kénytelen-kelletlen végrehajtásáról van szó, minthogy az ’56-os forradalom 50. évfordulójára a hivatalban lévő kormánynak kutya kötelessége valamivel emlékezni. Mivel ezt egyetlen porcikája sem kívánja, ezért úgy próbálja áthidalni a kihívást, hogy a feladatot is letudja, és az elvtársait se bántsa meg. A második kérdés az, hogy a művet emléknek tekinthetjük-e? Igen, tekinthetjük! A 2006 vasbitó a kádári megtorlás sűrűn használt kivégzőeszközének emlékműve.

– 2006 vasbitó… hátborzongató üzenet.

– Ez a tervezett alkotás ugyanúgy nem jeleníti meg a szabadságot, mint a Szent Gellért-hegyi szabadságszobor. 1945-ben a szovjet megszállók tettüket egy gigantomán emlékművel kívánták hirdetni. A porrá rombolt főváros legszebb pontjára kényszerítették azt az emlékművet, amelynek eredetije erősen emlékeztet a Horthy Miklós pilóta fia emlékére készített szoborra. Csekély változtatások után máris elkészült a szocreál remekmű. E szobor azonban nem a szabadságot, hanem a több mint félszázados szovjet megszállást jelképezi, talán ezért sem válhatott Magyarország nemzetközileg is elismert jelképévé. Egy 1956-os emlékműnek valóban a szabadságvágyat kell megjelenítenie, amit a jelenlegi szocialista vezetésű kormánynak is tiszteletben kellene tartania, még ha jogfolytonos is az MSZMP-vel. Ezt a jogfolytonosságot egyébként nem is tagadja, ahogyan azt sem, hogy honnan indult és hová tart. Csak azt folytatja, amit annak idején csinált, amikor az államosításnál begyűjtötte a nemzeti vagyont. Most is ezt teszi.

– Mi késztette a leleplező látványterv megalkotására?

– Egyfelől Mészáros Márta Nagy Imréről szóló A temetetlen halott című filmjének akasztási jelenete. Wittner Máriától tudom, aki nyolc hónapot töltött a siralomházban, hogy tökéletesen hiteles kivégzési jelenetet látunk a filmben. És ezt a valóságban több mint négyszázszor megismételték! A másik gondolatébresztőm az volt, amikor Gyurcsány Ferenc Nagy Imrét tegező hangnemben szólította meg, annak szobra előtt. A kivégzett politikust átölelő miniszterelnök cinikusan gúnyolódik Nagy Imrén a 2006 vasbitó makettje előtt, amikor megkérdezi tőle: „Mondd, Imrém, neked hogy teccik?” Elgondolkoztam, hogy a halálraítélt mit válaszolt volna egy ilyen kérdésre. Talán így is válaszolhatna: „Torokszorító”, vagy így: „Lélegzetelállító”.

– A párhuzam találó. A március 15-i kitüntetések alkalmával Gyurcsány ugyanígy keresi párttársaival a kapaszkodót Fekete János és Marjai József személyében is.

– De ha már a folyamatosságot igyekeznek igazolni, akkor javaslom, hogy nyúljanak vissza egészen Kun Béláig, Szamuely Tiborig és akkor legalább tiszta lesz a kép. Akkor aztán egyértelműen le lehet őket csücsültetni egy kis Nürnbergben, kötetlen beszélgetésre.

– Háborús bűnnek tekinti az 1956-os megtorlást?

– Mi másnak, amikor két ország állt hadban egymással? Utána akasztottak szigorló orvost, 18. életévét alig betöltött fiatalt, akit 13 percig hagytak haldokolni a bitón. Nem véletlen, hogy amikor Kádár agya megbomlott, önmagával sem tudott szembenézni. Az utolsó egyórás motyogása nem volt más, mint beismerése annak a szörnyű tettnek, amit az ő és a szocialista halálbrigád vezénylete alatt hajtottak végre, és amiben a jelenlegi miniszterelnök apósa is részt vett. Én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felelősségét vetem fel, amely elévülhetetlen halálos bűnt követett el, amit mindenképp háborús bűnnek tekintek. Ennek a csapatnak a mai napig kijárna a számonkérés, a kommunizmus százmillió áldozata gyilkosainak egy új Nürnberg.

– Megvalósulhat-e a 2006 vasbitó emlékműve?

– Ismerve az arrogáns, értékromboló és önző szociálliberális gondolkodásmódot, csak azt mondhatom: miért ne? Nagyon is! Nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyanúgy a Regnum Marianumnak, ennek az erős jelképnek a helyére akarják elhelyezni, ahogy annak idején a Sztálin-szobrot is. Ezen a téren én még most is a lánctalpak csattogását hallom, ahogyan iskoláskoromban a katonai díszszemlék idején. Számomra a lánctalp elnyomást, az elnyomás akasztást, az akasztás pedig önkényuralmat jelent. Ha ez az emlékmű megvalósul, akkor a Csizma térből Akasztófa tér lesz.

Szakács Gábor