Baromfivész

Reménytelen helyzetben a békési gazdák

Egyre valószínűbb, hogy felszámolják a békéscsabai baromfifeldolgozót, ahol két hete szünetel a termelés. A vezetőség a madárinfluenza-pánikot okolja: 30 százalékkal csökkent a fogyasztás, 15 százalékkal estek az árak. A helyiek viszont úgy emlékeznek, a cég már korábban is fizetési problémákkal küszködött. A gyárbezárás közvetlenül 800 dolgozót sújt, a bedolgozóláncon keresztül pedig mintegy tízezer embert érint. S inog a cégcsoport másik két Békés megyei feldolgozója is. A megyében az elmúlt fél évben ez a negyedik nagy élelmiszerüzem, amelynek le kellett állnia.

Állítólag tízen már felakasztották magukat azon beszállítók közül, akik 5-6 milliós hitelt vettek fel libanevelő telepük modernizálására, és most a gyárbezárással esélyük sem maradt a törlesztésre. Üresen porosodnak a több száz állat ellátására alkalmas, immár uniókonform ketrecek. És csöndes elhagyatottságban mered a főútra a gyár, ahonnan nem is olyan régen még minimum napi 30 ezer csirkét és vízi szárnyast küldtek a fogyasztók asztalára.

Százmilliós adósság

– Békéscsabán volt, van és lesz csirkevágás – köszöntötte a dolgozókat nem is olyan régen Mónos Péter, a Carnex vezetője. A cégcsoport másfél éve vette meg a békéscsabai baromfifeldolgozót. Az adásvételt kísérte némi politikai vita: az eladó Bábolna állami vállalat volt, s a megye polgári pártjai úgy érezték, az állam túl olcsón, és garanciák nélkül adta magánkézbe a céget. Bár a tényleges ár üzleti titok volt, nagyságrendjére lehet következtetni Pelcsinszki Boleszláv, a Békés-megyei közgyűlés alelnökének szavaiból: „a vételár a továbbfoglalkoztatási vállalásokkal arányos volt”. A továbbfoglalkoztatásnak egyébként némileg ellentmond, hogy a privatizáció idejében 1200-an dolgoztak a cégnél, ami a következő egy évben 800 főre csökkent.Az első rossz hírek március elején érkeztek a cég háza tájáról. A beszállítók késedelmes fizetése, elmaradás a közterhekben, tárgyalás a banki hitelek átütemezéséről, eredménytelen lobbizás állami segítségért. Akkor még arról volt szó, a madárinfluenza-pánik miatt a gyár átmenetileg szünetelteti a csirkék feldolgozását, a még mindig nyereséges víziszárnyas-részleget azonban tovább működteti. Múlt hónap közepén azonban az elektromos szolgáltató is megelégelte a kifizetetlen számlákat, és az áram kikapcsolása pontot tett a termelés végére. Becslések szerint a gyár mintegy 220 millió forinttal tartozik a csirke- és kacsabeszállítóknak, 70 millióval a közműcégeknek, miközben jóval egymilliárd forint fölött lehet a bankoknak visszafizetendő adóssága. Ráadásul a dolgozók most kényszerszabadságon vannak, ennek és az esetleges elbocsátásnak a költségei további 400-500 millió forintos terhet jelentenek.

– Jelenleg tárgyalunk a bankokkal, Húsvét után lehet valamiféle megoldás – tájékoztatott Zoltán Péter, a Carnex szóvivője, aki elképzelhetőnek tartja, hogy végül fel kell számolni az üzemet. – A madárinfluenza-pánik miatt 30 százalékkal csökkent a hazai fogyasztás, 15 százalékkal estek az árak, amennyiben ez a helyzet fennmarad, nincs értelme az újraindításon gondolkodni.

A békéscsabai gyárnak ugyanis évi 8-9 millió szárnyast el kell adnia a nyereséges működéshez, miközben jelenleg a cégcsoport másik négy üzemének is termelékenységi problémái vannak. Amelyből egyébként kettő szintén a megyében van…

Miközben fölső szinten folyik az alkudozás, a baromfitelepeken egyre inkább eluralkodik a pánik. A békéscsabai feldolgozót ugyanis több ezer kistermelő látta el alapanyaggal, amikor a gyár leállt, 300 ezer szárnyas maradt kinn. Bár a szóvivő arra hivatkozik, ezek nagy részét más gyáraikba irányították át, jó néhány olyan nevelő-gazdákról is hallani, akik tízezres nagyságrendben fojtottak meg libáikat, mert értelmetlen kiadásnak gondoltak tovább tömni beléjük a takarmányt. Mások még meg tudtak szabadulni utolsó állataiktól, újabb állomány befogadására azonban esélyük sincs, hiszen a távolabbi feldolgozók továbbra is saját bevált nevelőhálózatukkal szerződnek.

Ezrek érintettek

– Nagyon nehéz munka ez, ami soha sem volt igazán megfizetve – mondja a libanevelők közül Bessenyei Györgyné. – 15-20 éves kemény küzdelemmel mégis sikerült önerőből olyan körülményeket kialakítani, amit az Európai Unió is elfogad. Most mindennek vége.

– Mindig is őstermelők voltunk, ami viszont most azt jelenti, hogy munkanélküli segélyre, támogatásra sem vagyunk jogosultak – veszi át a szót Matus Jánosné. – 49 évesen még egy takarítónői állást sem kapok.

A beszállítók úgy érzik: a hivatalosan emlegetettnél jóval több embert sújt a baromfifeldolgozó csődje. A cég ugyanis keltetésre, később előnevelésre, majd tömésre adta ki a levágásra szánt állatokat különböző családoknak. A gazdák természetesen bevonták családtagjaikat. Ahogy nőtt a gyerek, egyre több és több libát vállaltak. Sőt – ahogy a gazdák mondják – még a környékbeli tengő-lengő alakoknak is tudtak alkalmi munkát adni.

A bedolgozók egyébként úgy tapasztalták, nem a madárinfluenza magyarországi megjelenésével kezdődtek a fizetési problémák. A cégtől már decemberben úgy kellett kikönyörögni a pénzt, februártól pedig már semmilyen számlát nem voltak hajlandók rendezni. Nem is értik, hogy jutott ide a korábban nagyszerűen működő ágazat. Hiszen a békéscsabai libamáj Európa-szerte fogalom volt, nyugaton hatezer forintért adták el kilóját, de még a hazai átvételi ár is közelíti a négyezret, amiből a nevelők megkaptak ezret. Hová lett a korábbi években felhalmozott haszon? Épp ezért úgy gondolják, ha a gyár végleg csődöt jelent, valahogy meg kellene szervezni, hogy beszállítói-dolgozói tulajdonba kerüljenek a berendezések. Biztosak benne, hogy ésszerű költekezéssel át lehetne kormányozni a gyárat a nehéz időszakon, még úgy is, hogy a bedolgozótelepek a korábbinál több nyereséghez jussanak. Franciaországban ugyanis egy libanevelő vagy tömő simán meggazdagodna egy évtizedes munkával.

Bizonyos részeit a cég szóvivője sem cáfolja a gazdák szavainak. Zoltán Péter azonban arra hívja fel a figyelmet: a baromfipánik nem februárban, az első elpusztult hattyúkkal kezdődött Magyarországon, hanem már tavaly októberben tapasztalni lehetett a fogyasztás visszaesését az első madárinfluenza-pánik kitörésekor. 2003-2004 pedig egyáltalán nem volt jó év, a túltermelés miatt zuhantak az árak, csak a Baromfi Terméktanács által vezényelt létszámcsökkentés zökkentette helyre az ágazatot. Épp ezért 2004 végén egy szétesett szervezetet vett át a Carnex, sok pénzt kellett elkölteniük, hogy újraszervezzék a termelőket, és a hatékony létszámot elérjék. Ennek ellenére a tavalyi év döntő részében semmiféle fizetési problémájuk nem volt.

Békési zsákutca

Szintén a közösségi tulajdonba vételt látják megoldásnak a környék ellenzéki politikusai. Igaz, ők inkább az állami szerepvállaláshoz való visszatérést szorgalmaznák.- Már a cég eladásakor tapasztalt titkolózás felvetette: valami nincs rendben az ügylet körül. Az MSZP-irodában folytak a tárgyalások, üzleti titoknak minősítették a vételárat, de még arra is csak célozgattak, hogy a Carnex egyáltalán vállalt-e továbbfoglalkoztatási kötelezettséget – sorolja aggályait Domokos László, a megyei területfejlesztési bizottság elnöke. – Pelcsinszki Boleszláv szavaiból arra lehet következtetni, hogy volt ilyen vállalás, márpedig ha volt, a jelenlegi helyzet nyilvánvalóan ennek megsértése, ezen a jogcímen pedig visszavehetné az állam a gyárat.

Zoltán Péter szóvivő azonban romba dönti a reményeket: elmondása szerint nem volt továbbfoglalkoztatási kötelezettségük. Más kérdés, hogy tavaly áprilisban 60 milliós munkahelymegtartó támogatást nyertek a kormánytól, az ennek feltételéül szabott egyéves foglalkoztatást viszont éppen teljesítették.

Egyébként az elmúlt két hónapban a Carnex igazgatója Kis Péternél és Gráf Józsefnél próbált állami segítséget kijárni, azonban még a Baromfi Terméktanács is tiltakozott, hogy a cég egyoldalú támogatást kapjon, miközben mások továbbra is kénytelenek elszenvedni a madárinfluenza veszteségeit. A cég most abban bízik, valami nekik is jut az uniós frissiben létrehozott kártérítési alapjából, amely az eladhatatlan készletek erejéig a feldolgozókat is segítené. Más kérdés, hogy a Carnexnek kifizetett kárenyhítés egyáltalán nem biztos, hogy a termelés újraindítását jelentheti Békéscsabán.

A Fidesz szerint az egész térségben gyors állami beavatkozásra lenne szükség. Ha ugyanis tényleg sor kerül a gyárfelszámolásra, ócskavasáron fogják széthordani a gépeket, s abból már soha nem áll össze újra a termelési lánc. Februárban bezárt a Békéscsabai Tejüzem, néhány hónappal korábban szintén a megyeszékhelyen az István Malom, valamint a Gyulai Tejüzem, tavaly nyáron pedig a Gyulai Húskombinát bocsátott el 350 embert. Pedig Békés megye az ország egyik legértékesebb mezőgazdasági területe, mégis lassan nem lesz minek növényt termeszteni, állatot nevelni. Ahogy Farkas Zoltán megyei képviselő fogalmaz: lehet mezőgazdaság nélküli jövőképet is felvázolni, ebben az esetben azonban felére kell csökkenteni a megye lakosságát, több embert ugyanis nem tud eltartani a gyenge lábakon álló békési ipar…

szasa