Sorozatos hibák, kockázatos repülések űrsiklókkal

Lassan körvonalazódik, hogy mely országok tartanak igényt a világűr kutatására és űrjárműveik kozmoszba juttatására. Természetesen ez nemcsak akarat és felkészülés kérdése, hanem tengernyi pénz ráfordítása is. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) a legnagyobb közös ráfordítással épült mesterséges objektum, amelynek ellátásához és további építéséhez állandó járatok üzemeltetése szükséges. Az amerikai Columbia űrsikló 2003-as tragédiája óta az űrállomás ellátását kizárólag oroszok végzik, a személyszállító Szojuz, illetve a teherszállító Progresz űrhajókkal. Legutóbb március 30-án indult a Szojuz TMA-8 űrhajó az ISS-re, és szerencsésen meg is érkezett, újabb legénységet vitt a bázisra.

Amióta az amerikai űrrepülőgépeket kivonták a forgalomból, s a Discovery csupán egy tesztrepülésen vett részt, a Nemzetközi Űrállomás eredeti programjában változtatásokra kényszerültek. A legénység létszámát ideiglenesen le kellett csökkenteni, mivel az orosz személyszállító űrhajók kapacitása nem kielégítő, csakúgy, mint a Progresz teherűrhajóké. Így nemcsak a tudományos munkálatok lassultak le, de az űrbázis további építése is késedelmet szenved, hiszen az alkatrészek fölszállítása igen lassan és darabonként történhet, csakúgy, mint az űrben keletkezett szemét leszállítása a Földre. Így az ISS bővítése leállt, és az eredeti terveknek megfelelő építés már aligha valósul meg. Igaz, az oroszok és az amerikaiak aláírtak egy olyan egyezményt, amelynek értelmében az amerikai űrrepülőgépek még tizenhat alkalommal szállítanak építőelemeket a bázisra. Ugyanakkor a Discovery most májusra tervezett indítását máris elhalasztották júliusra, mert a központi hajtóanyagtartály műszaki problémáját eddig nem tudták megoldani.

Az oroszok évi két űrrepülésre szerződtek az amerikaiakkal, ám az „űrrepülőjegyet” mostantól busásan meg kell fizetni, ugyanúgy, mint az űrturistáknak, vagyis minden amerikai űrhajós után 20 millió dollárt kérnek az oroszok.

A március 30-án Bajkonurból fellőtt Szojuz űrhajót éppen azon a starthelyen állították föl, ahonnan 1961-ben Gagarin első űrhajósként startolt a Vosztokkal. Az űrállomás tudományos irányítását az oroszok és az amerikaiak fölváltva látják el. A most startolt űrhajó parancsnoka – Pavel Vinogradov – egyben az űrbázis parancsnoka is lesz. Első fedélzeti mérnök az amerikai Jeffrey Williams, a második a brazil Marcos Cezar Pontes; utóbbi Brazília első asztronautája, egyébként a brazil légierő 42 éves alezredes pilótája. Pontes 2000-ben kapott nyolc hónapos kiképzést a NASA-nál. A braziloknak is van űrprogramjuk, de egy három évvel ezelőtti baleset lelassította a megvalósítást. Az első brazil űrrakéta, amely egy műholdat állított volna pályára, a kilövőpadon fölrobbant és huszonegy ember halálát okozta. Marcos Pontes mostani útjával szeretne valamit „fényesíteni” a korábbi kudarcon. Egyébként neki is tízmillió dollárba került a jegye. Munkája bizonyos nanotechnológiai kísérletek végzésére szorítkozik, amelyből némi haszonra is számítanak a brazilok. Pontes, mint űrturista nyolc napig marad a bázison. Az ISS tizenegyedik legénységét váltja le Vinogradov és Williams, és az október óta fent dolgozó Tokarjev és McArthur a brazil turistával együtt tér vissz a Földre. A Szojuz dokkolása a Zarja modulra történt, de onnan előzőleg el kellett vinni – hozzávetőleg ötvenméteres távolságra – a Zvezda modulhoz az ott dokkoló űrhajót. A manővert a két fent dolgozó űrhajós sikerrel oldotta meg, és kikötötték – átdokkolták – az űrhajót az asztronauták lakóhelyéül szolgáló Zvezda modulhoz. A tervek szerint júliusban csatlakozik a kéttagú személyzethez az Európai Űrügynökség (ESA) űrhajósa, Thomas Reiter, akivel ismét háromtagúra bővül a katasztrófák következményeként lecsökkent létszámú legénység a bázison. Az ESA űrhajósa olyan kísérleteket végez, amelyekben a hosszabb időtartamú űrrepülések hatását vizsgálják az emberi szervezetre.

A fentiekből kitűnik, hogy az űrrepülőgépek parkoló pályára állítása bizony megnehezíti az ISS kihasználását. Az amerikai űrflottát – az említett 16 repülés után – 2010-ben szándékoznak nyugdíjazni, ha addig nem lesz valami baleset. Elsőként az Atlantist vonják ki a forgalomból öt repülés után, 2008-ban. A további repüléseket az Endeavour és a Discovery hajtja végre.

Az űrrepülőgépek hibáit a Discovery utolsó küldetése óta eltelt idő alatt sem tudták kijavítani, sőt újabb problémák is jelentkeztek. Emiatt bizony hátrányba kerültek az amerikaiak emberi űrrepülései. A legnagyobb veszélyt még mindig az emelkedés során a fő hajtóanyagtartályról leváló szigetelésdarabok jelentik, amelyek odacsapódva a géphez megsérthetik a hővédő csempéket. Emlékezetes, hogy a Discovery 2005. július 26-i startja során egy fél kilogrammos szigetelődarab leszakadását figyelték meg, amely szerencsétlen esetben olyan tragédiát is előidézhetett volna, mint ami a Columbiával történt. Egyébként az űrrepülés történetében ez volt az első eset, hogy egy gép hibáját az űrben javították meg. A Discovery következő kapitánya, Steven Lindsey elmondta, hogy a szigetelésdarabok leválását nem tudják megakadályozni. Ezért úgy próbálják kiküszöbölni a veszélyforrást, hogy olyan kicsire készítik a szigetelődarabokat, amelyek ha le is szakadnak, nem okoznak komoly sérülést a gépen. Jelenleg az üzemanyagtartályt vizsgálják egy szélcsatornában, hogy megtudják, valóban elengedhetetlen tartozékai-e a tartálynak az egyes szigetelődarabok, hiszen ha nincs rájuk szükség, akkor leszerelésükkel komoly kockázati tényezőtől szabadulhatnának meg.

A Discovery tesztrepülésének előkészítésénél hibásan működött az egyik érzékelő, amely a folyékony hidrogén (üzemanyag) mennyiségét ellenőrzi. Az érzékelő hibája azt vonhatja maga után, hogy a hajtómű túl sokáig vagy túl rövid ideig működik, amelynek következtében az űrrepülő nem tud a tervezett Föld körüli pályára állni. Ezért akkor a Discovery startját el is halasztották. Érzékelőből négy található a tartályban, de máig nem tudják, hogy mi volt az oka az egyik meghibásodásának. Egyébként úgy döntöttek, hogy három érzékelő működése is kellő biztonságot ad. Miután néhány hete megérkezett a Kennedy Űrközpontba a Discovery következő útjára előkészített üzemanyagtartály, az ellenőrzés során a 3-as számú érzékelő újból a korábbi hibát mutatta. A mérnökök szerint, ha ki kell cserélni a szerkezetet, az további néhány hetes munkát venne igénybe.

Aggodalomra ad okot az is, hogy a Discovery és az Endeavour folyékony oxigént szállító berendezésében apró fémtörmeléket találtak. Bár a súlya mindössze 1 milligramm volt, a hajtómű használata során esetleg katasztrofális gyulladást idézhetne elő. Az említett három kockázati tényező kiküszöbölésére az eredetileg tervezett májusi indítási ablakig nincs elegendő idő, ezért a NASA — a biztonságot tartva szem előtt – a július 1-jétől 19-ig tartó, következő indítási ablakig halasztotta el a Discovery útját. Igaz, a folyamatos halasztgatás lélektani szempontból sem túl szerencsés, emellett csak az űrrepülőgépekkel tudják megoldani az űrállomás építésének befejezését.

Néhány hete az ISS-t építő űrügynökségek tárgyalásra ültek össze a Kennedy Űrközpontban. Megállapodtak az építkezés átütemezésében és elkészítették a flotta 16 utolsó küldetésének menetrendjét. Az űrrepülőgépek állása miatt nem sikerült eddig fölvinni az európai Columbus, valamint a japán Kibo modult, holott a szerkezetek már évek óta készen állnak. Eredetileg azt tervezték, hogy kétféle repülést hajtanak végre, az egyik esetben az űrállomás építését, a másikban a már felépített részek első használata lett volna a feladat. Azonban az idő rövidsége okán úgy döntöttek, hogy előnyt élvezzen az építés, és a tudományos feladatokat majd később végzik el. Elkészítettek egy menetrendet is a repülések számához igazítva, néhány példa: a hetedik repüléssel viszik fel az ESA Columbus kutatómodulját, a nyolcadik úton a japán Kibu kutatómodul első részét, a tizenharmadik út után az űrbázis már hat fő fogadására képes, a tizenhatodik repülés után számítják az ISS építésének befejezését.

Nem csak a űrrepülőkkel, a Kennedy Űrközponttal is bajok vannak. A 15 ezer munkatársat foglalkoztató floridai földi központban az elmúlt időszakban sorozatos balesetek következtek be. Januárban az Endeavour első kerekét felejtették el rögzíteni, így szállítás közben az orrára dőlt. Később az Atlantisban keletkezett kár, március elején a Discovery egyik külső karját sértették meg.

James Kennedy igazgató figyelmeztette beosztottjait, hogy egy komolyabb baleset gátat vethet a NASA terveinek, veszélybe kerülhet az ISS bővítése, az új holdra szállás és az emberes Mars-misszió.

(hankó)