A kárpátaljai Tiszaújlak magyar iskolája segítségre vár

„Itt és a környező településeken mintegy 90 százalékban magyarok élnek, akik többnyire szegények, városunk sem áll valami jól, úgyhogy a magyar iskola új épületét önerőből képtelenek vagyunk befejezni. Egyébként azért vágtunk bele ilyen óriási vállalkozásba, mert a magyar iskola előző épülete életveszélyessé vált már jó néhány évvel ezelőtt. Most olyan átmeneti helyen tanítunk, ahol a diákok borzasztó szűkösen férnek el, ráadásul szaktantermek egyáltalán nincsenek” – mondta a Demokratának Stéfán Sándor tanár egy kárpátaljai magyar kisváros, Tiszaújlak oktatási körülményeiről szólván.

– Öt évvel ezelőtt jártunk erre, látjuk, hogy a település sokat fejlődött. Ám még közép-európai ésszel is szinte felfoghatatlan, hogy a magyar iskolának hosszú évek óta nincsen rendes épülete, az új pedig nagyon nehezen készül el.

– Kisvárosunkban és a környéken csak néhány embernek van munkája, azoknak, akik az iskolában, a boltokban, a kocsmákban és a benzinkutaknál dolgoznak. Marad a legális vagy többnyire a feketemunka Magyarországon. A fiatalok nagy része kénytelen ez utóbbit vállalni – az esetleges negatív következményekkel együtt. Itt és a környező településeken mintegy 90 százalékban magyarok élnek, akik többnyire szegények, városunk sem áll valami jól, úgyhogy a magyar iskola új épületét önerőből képtelenek vagyunk befejezni. Egyébként azért vágtunk bele ilyen óriási vállalkozásba, mert a magyar iskola előző épülete életveszélyessé vált már jó néhány évvel ezelőtt. Most olyan átmeneti helyen tanítunk, ahol a diákok borzasztó szűkösen férnek el, ráadásul szaktantermek egyáltalán nincsenek. Fizikát vagy kémiát meglehetősen nehéz így oktatni, de a történelem-és földrajzórákon is elvétve tudunk térképet kihelyezni. Márpedig az is lényeges, hogy a magyar iskola vonzó legyen a szülők és a gyerekek számára. Tudni kell azt, hogy hiába vagyunk egy kőhajításnyira a határtól, magyar középiskola csak jóval messzebb található. Pedig Tiszaújlakon és a környező településeken mintegy 15 ezer magyar él. Úgyhogy 11 osztályos kistérségi iskolaközpont működik majd az új épületben, amely nemzeti szempontból komoly bázisnak számít.

– Saját anyagi források híján hogyan sikerült mégis idáig eljutniuk, hogy az egyik épületszárnyat teljesen felhúzzák?

– Megkerestük az ismerőseinket, akik innen származnak, és azokat is, akik korábban megfordultak errefelé. A dunakeszi Alagi Polgári Kör Skripeczky István vezetésével már 2000 óta minden követ megmozgat a magyar iskola érdekében. A dunakesziek az elmúlt öt évben segélyakciókat, egészen pontosan előadói esteket, koncerteket, színházi előadásokat, képárveréseket, könyvvásárt, kárpátaljai kirándulásokat szerveztek, amelyeknek a bevételéből jelentős összegeket utaltak át Tiszaújlakra. A kezdetektől számíthatunk a mezőkövesdi apát-kanonok úr, Jéger Károly segítségére, aki német támogatókat is szerzett az iskolánknak. Érkeztek adományok egyházaktól és magánszemélyektől Észak-Amerikából, Nyugat-Európából, Ausztráliából és Magyarországról is. A magyar kormányoktól, pontosabban az Illyés és az Apáczai Közalapítványtól is többször nyertünk pályázati pénzt, ami fontos tényező, hiszen az ukrán államtól eddig egyáltalán nem számíthattunk ilyesmire. Talán az idén kapunk egy csekély támogatást, de még erre sem vehetünk mérget.

– Mire volt elég a támogatás?

– Felhúztuk a két épületszárnyat, befedtük a tetőt és kialakítottuk a tantermeket. Az elmúlt hat évben nem tudtunk folyamatosan haladni a munkálatokkal, mert hol volt pénzünk a támogatóknak köszönhetően, hol nem. Most a szalagparkettázásra van keretünk, de bizonyos elengedhetetlen munkálatokra jelenleg egy fillérünk sincs. Sajnos, ha nem teszünk szert ötmillió forintra, akkor hiábavalónak bizonyulnak az eddigi erőfeszítések, ugyanis a gyerekek nem tudják használni az új épületet, vagyis továbbra is rendkívül méltatlan, oktatásra alkalmatlan környezetben kénytelenek tanulni.

– Hogyhogy?

– Be kell vezettetnünk a gázt, méghozzá több mint 200 méter messziről, fel kell építenünk a kazánházat, szükség van új villanyvezetékre. Egyáltalán nem megoldott még a szennyvízelvezetés, ráadásul egy 60 méter mély kutat is ki kell fúratnunk, amelyet aztán el kéne látunk szivattyúkkal. Mindehhez lenne szükség az említett összegre, hogy diákjaink idén szeptemberben itt kezdhessék a tanulmányaikat. Az udvari szárny befejezéséről még nem is beszéltem, mert most az a lényeg, hogy a már majdnem kész épületrész használható legyen ősztől. Nagyon reméljük, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak. Ebben bízik sok ezer kárpátaljai magyar ember, akiknek bizony kell a sikerélmény. Jó lenne látnunk, hogy az általános szegénység közepette is méltó oktatási körülményeket tudunk biztosítani gyermekeinknek.

Zsebők Csaba