Tőkéczki László szerint a nyugdíjasokkal nyert az MSZP

Nagy kérdés, hogy a „munka, otthon, család” hármas jelszavából például a munka pozitívan hat-e még egyes társadalmi rétegekre. Nagyarányú lumpenesedés indult el ugyanis a magyar társadalom bizonyos szeleteiben – mondta lapunknak az országgyűlési választásokkal és az eredmények mögött megbúvó okokkal kapcsolatosan Tőkéczki László történész.

– Mi döntötte el Magyarország sorsát?

– A baloldal tőke- és médiafölénye. Ezt a magyar közvélemény jelentős része még csak nem is képes felfogni. Újra bebizonyosodott, hogy az ember végső soron mégiscsak szellemi-lelki lény, és a szellem, valamint a lélek manipulációja döntőbb, meghatározóbb, mint valakinek a saját, mindennapos materialista tapasztalata.

– Mi lesz a jelenlegi kormány, pontosabban az MSZP által felépített rendszer sorsa, meddig tarthatja magát ez a formáció?

– Tudjuk, hogy a Kádár-rendszer külső okok miatt omlott össze. Véleményem szerint az MSZP rendszerének is külső hatások okozzák majd a bukását. Az már látszik, hogy a magyar társadalom nem képes egy ilyen rendszert önerejéből lerázni magáról.

– Milyen okokra gondol?

– Jelenleg az úgynevezett fehér civilizáció irányítja a világgazdaságot, csakhogy ez a civilizáció vészesen öregszik, eszménytelenné vált, különböző konfliktusokban szembesül más kultúrák vitalitásával, őserős életerejével. És itt nem segít a pénz, és a fegyver sem.

– Visszatérve a hétköznapok materializmusára: a Gyurcsány-kormány májusra már 1200 milliárdos megszorító programot készített elő, számítások szerint ez háromszor akkora takarékossági akció lesz, mint a Bokros-csomag annak idején… Ki érti ezt?

– Amikor egy társadalom több évtizeden át sem gondolkodhat, amikor nincs más lehetősége ezalatt csak az, hogy túlélésre játsszon, nem lehet számon kérni rajta, hogy miért nem mérlegeli a tényeket és a várható veszélyeket. Számomra egyértelművé vált, hogy a magyar nyugdíjastársadalom döntötte el végső soron az országgyűlési választások eredményét. A kormánypropaganda a jövőről regélt, ám olyan emberek támogatták ezt az üres jövőt, akiknek – mondjuk meg őszintén – biológiailag már nincs jövőjük.

– Miért fogadták el az emberek Gyurcsány Ferenc morálisan elfogadhatatlan dolgait?

– Ezekről az ügyekről a közvélemény szinte alig tud valamit. Nem véletlen, hogy Brüsszel eljárást akar indítani a magyar kormány ellen azért, mert csak a lakosság egyharmada juthat az úgynevezett kábelszolgáltatásokhoz a hazai szabályozás miatt. Tegyük hozzá, ha el is érhetné a kábelszolgáltatásokat, azok igen sokba kerülnek, s a magyar háztartások jelentős részében olyan televíziós készülék található, amelyeken csak a szokásos három földi csatorna fogható. Azt a hármat keményen kézben tartja a Gyurcsány-kormány.

– És az írott sajtó?

– Leáldozott a korszaka. Mindegyik lapnak csökken a példányszáma. Az emberek nem olvasnak, a magyar társadalom már mediatizált társadalom.

– Ha már itt tartunk. Lelepleződik valaha is a „Nagy Átverés Show” a választók előtt?

– A történelem az élet nagy tanítómestere lehetne, de napjainkban már nem az. Az előbb már mondtam, külső okok roppantják össze majd az MSZP rendszerét, s akkor ez az elit hirtelen bűnbakká válhat. Ha ebben az összeomlásban megroppan majd a pénzrendszer is, képtelen lesz tovább tevékenykedni az egyedül uralkodó média. Lokalizált társadalmak jönnek létre, s ma még nem lehet tudni, hogy melyikből indul el majd valamiféle változás.

– A szocialista párt vezetői vasárnap este azzal dicsekedtek, hogy a Fidesz birodalmának számító magyar vidéken is jobb eredményeket értek el, mint korábban…

– A kialakult helyzet a magyar választási rendszer bizonyos torzulásainak eredménye. Budapestnek például továbbra is 32 mandátuma van, miközben 300 ezerrel kevesebb a főváros lakossága mint 1990-ben. Kérdés az is, mit értünk a magyar vidéken? Például az ózdi, komlói, miskolci, dunaújvárosi rozsdaövezeteket? Ezekben ugyanis – már csak a hagyományok miatt is – nagyarányú MSZP-s győzelem született. De vannak rozsdaövezetei az agráriumnak is. Heves megyében például 6:0 arányban bizonyult sikeresebbnek az MSZP, de abban a Bács-Kiskun megyében, amely nem ismerte a kolhozt, ahol a termelők eleve szakszövetkezeti rendszerben dolgoztak, 10:0-ás Fidesz-győzelem született. Vannak meglepetések is. A rozsdaövezetnek számító Miskolcon első fordulós MSZP-diadal, a csontszegény Abaúj régióban első fordulós Fidesz-győzelem volt. Tehát nem lehet csak úgy, általánosságban a vidékről beszélni, hiszen nagyon árnyalt ott minden. Látni kell azt is, hogy egy-egy határközeli településen milyen külföldi hatások érvényesülnek. Itt főként Nyíregyházára vagy Szegedre gondolok. Nyíregyháza, ellentétben Debrecennel, nem a belső fejlesztéseiből lett azzá, amivé lett, hanem a határ másik oldaláról átcsurgó tőkéből. Ugyanez vonatkozik Szegedre is, csak ott nem ukrán, hanem szerb pénz jelenik meg. És ennek természetesen megvan a maga politikai következménye.

– Mennyire tartotta hatékonynak a Fidesz kampányát?

– Nem tehetett mást. Nagy kérdés, hogy a „munka, otthon, család” hármas jelszavából például a munka pozitívan hat-e még egyes társadalmi rétegekre. Nagyarányú lumpenesedés indult el ugyanis a magyar társadalom bizonyos szeleteiben. Ugyanez vonatkozik a család jelszavára is, hiszen nem biztos, hogy abban az országban, ahol látványosan foszlik szét a család intézménye, ilyen hívó szóra vártak volna bizonyos szavazói tömbök. Természetesen én most nem a fogalmak igazi és nemes tartalmáról beszélek, hanem a kampányban betöltött taktikai szerepükről.

– A Fidesz talán éppen azért hangoztatta ezeket a jelszavakat, mert szerette volna megfordítani a lumpenesedés és a családok széthullásának folyamatát. Meg lehet fordítani egyáltalán ezeket?

– Persze! A történelemben nincsenek előre megírt forgatókönyvek, éppen abban téved a mai neoliberális kurzus, hogy azt hiszi, az idők végtelenségéig folytatható mindaz, amit napjainkban művelnek. Én a Fidesz kampányából különben azt láttam, hogy a néppártosodásnak sok-sok hátránya is van. Bizonyos radikális vagy fundamentalista kijelentések például már egészen másként hatnak a párt centrumában, mint ott, ahol elhangzottak. Nem szeretném bántani a két politikust, de jó példát jelentenek erre Mikola István és Semjén Zsolt bizonyos kijelentései. Néhány tízezer szavazat biztosan elúszott miattuk.

– No de jöhetett máshonnan is!

– Szerintem azok a társadalmi tömbök, amelyeket megelégedéssel töltöttek el Mikola István és Semjén Zsolt bizonyos kijelentései, már rég csatlakoztak a Fideszhez. Pluszt viszont nem hoztak.

– Ami azt illeti, mintha egyetlen túloldali szavazót sem sikerült volna elérnie a Fidesznek…

– Ez a probléma tulajdonképpen a magyar szociológia fehér foltja. Tény, hogy nem sikerült fordítani a második fordulóban a megfelelő számú egyéni körzetben. Egyszerűen azért, mert a helyi elitek egzisztenciális fenyegetésekkel befolyásolták és befolyásolják az embereket. Elég ha csak a munkát adó nagybirtokokra vagy a szintén sok-sok embert foglalkoztató polgármesterekre gondolunk.

– Ilyenkor, vereség idején lábra-lábrakap egy elmélet, mely szerint külföldi erők döntik el megírt forgatókönyvek alapján a mindenkori magyar választások kimenetelét.

– Ez csupán egy összeesküvés-elmélet. Valójában a külföldi hatalmi központok pénzt tudnak adni egy magyar politikai erőnek, de szavazni nem tudnak. Náluk most minden azon múlott, hogy kellő hatékonysággal működött-e a média. Önmagában a pénz nem tudja eldönteni egy választás sorsát, ahhoz, hogy a pénz hatalma érvényesüljön, közvetítő kell, s ez a média. Mondtam egyébként, ez egy mediatizált társadalom, de ezt a sajátos romboló programot nem az MSZP találta fel, hanem Kádár Jánosék dolgozták ki még a nyolcvanas évek második felében.

– Hogy tetszett önnek az MDF magatartása?

– Az MDF négy felvonásban tűnt el. Ugyanúgy, mint a történelmi pártok, például a kisgazdák vagy a szociáldemokraták. Ami az MDF-ből mára maradt, az tragikomédia. Dávid Ibolya fel sem fogja, amit beszél, tulajdonképpen egy szocialista többpártrendszeri pozíciót vállalt el, hasonló szerkezet jellemezte a rendszerváltás előtti NDK-t vagy Lengyelországot. Meggyőződésem, hogy négy év múlva eldobja az MSZP az MDF-et, ahogy eldobta a Centrum pártot is. Az MDF-et szocialista szemmel nézve amúgy is túlpörögették, az eredeti cél a 4,5 százalékos választási eredmény elérése lehetett. Azt sem tartom viszont kizártnak, hogy az MSZP egy idő után lecseréli az SZDSZ-t az MDF-re. A Magyar Demokrata Fórum ugyanis kezesebb, kisebb zsarolási potenciállal rendelkező partner lehetne. Megjegyzem, ez felettébb komikus fordulat lenne.

– Az MSZP újabb kormányzati ciklust nyert. Vezetőik már úgy vélik, 2010-ben is képesek lesznek hosszabbítani.

– Nem rajtuk múlik. Az EU válsága, az európai fehér civilizáció válsága – amely lehet hogy Amerikában kezdődik – nagy tömegmozgalmakhoz vezethet, ahogy ezt például Franciaországban tapasztalhattuk. De ott van a fenyegető ötmilliós német munkanélküliség is mint veszélyforrás. Ha a külső támasztékok meglazulnak, megszűnnek, akkor ennek a hatalomnak is vége. Most látni, mennyivel jobb lett volna, ha Horvátország, Szlovénia, Magyarország, Lengyelország, Csehország közös blokkot képezett volna, s másféle irányba indul. Az EU csupán arra jó, hogy a kormányzó elit kielégíthesse saját érdekeit, jelentős hasznot húzzon belőle. Az EU-s pénzek elosztását kézben tartani nemcsak nagy vagyonokat jelenthet idővel, de a biztonság hamis érzetét is. A kontinens vagy a világ pénzügyi rendszerének összeomlása azonban mindent elsöpörhet.

– Sötét távlatok. Nem mintha itthon derűsebb lenne az ég… Mire számíthatunk?

– Nem lehet most már politikailag kezelni azt, ami történt. Arra törekedtek a pártok az elmúlt négy évben, hogy egy-egy győztes visszavágó után a kormányzás lehetőségével építkezni kezdjenek. Ez most nem sikerült. Következik tehát a pillésedés. Hollandiában ez megtörtént. Vagyis önálló résztársadalmak jönnek létre, önálló gazdasággal, kapcsolatrendszerrel. Ezekben a tömbökben szorosan egymáshoz köti az embereket a közös világképük, értékrendjük, kultúrájuk. Most ez az út látszik kinyílni előttünk. Ki-ki a maga útján boldogul.

Sinkovics Ferenc