Árok és falak

Amikor Medgyessy Péter hatalomra került, megígérte a politikai lövészárkok betemetését és hogy az ország másik felének is miniszterelnöke lesz. Mivel azonban az országgyűlési és az önkormányzati választásokon ő és az MSZP túlnyerte magát, nem tárgyalás útján, hanem a maguk sajátos, régi módján akarta megoldani az árkok betemetését. Egy két évig tartó tisztogatási hadjáratba kezdett, sorra kirúgták azokat, akikkel meg kellett volna egyezni. A megbékélési terv arra épített, hogy a keresztény-konzervatív értékrendűek rákényszerülnek tolerálni a kommunista múltat és jelent. El kellene fogadnunk, hogy a vörös politika nagyrészt megszállta a munkahelyeket? Jónak kellene elismernünk azt, hogy a gyárat, földet elprivatizálták tőlünk, hogy gyermekeink között megkönnyítették a drogok terjedését, hogy asszisztálnak az abortusznak nevezett gyermekgyilkossághoz stb. Árokbetemetés ürügyén olyan társadalmi légkört akarnak ránk tukmálni, amelyben az extraprofit érdekében a nép körében virul a linkség, a gagyi, a konzumidiotizmus. Mindenünket eladnak, ami mozdítható. Óriási az államháztartási hiány, az eladósodottság. Ezen az alapon bizony nehezen valósítható meg az árokbetemetés. Ellenkezőleg, még falat is építenek az MDF udvarán. Falat, amely elválaszt a természetes szövetségestől és – szerintem – segíti a sodródást az ellenfél felé. Erre utal az is, hogy a taglétszám folyamatos csökkenését ellensúlyozva idegen erőket fogadnak be az egykor még antikommunista pártba. Úgy tűnik sajnos, hogy az árokbetemetés és a falak lebontása nem a közeljövőben fog végbemenni.

Kövér Károly, Szeged

Vereség?

Szögezzük le: mi nem vesztettünk és a bolsik sem győztek. Nem a hatalomvágyó, pénzéhes, tolvaj baloldal nyert, hanem a gátlástalan, erkölcstelen, Orbán Viktor ellen évek óta folyamatosan gyűlöletet keltő, bárkit kiszolgáló, örök hazaárulásban leledző szélsőmocskos média. Az, amelyet az a kicsiny, nemzetárulásra bármikor kapható érdekkör ural, mely a többmilliós, gondolkodni lusta, érdekeit felismerni képtelen emberi masszát kialakította, alakítja és süllyeszti naponta morálisan és szellemileg mind mélyebbre. Ahogyan 1918-20 tájékán is, az akkori médiumaival, szennylapjaival minden értéket és tekintélyt rombolva tette. A dolguk ma könnyebb. Most, a korábban nézőknek nevezett befogadókkal bármit el lehet hitetni. Mostantól kezdve vált igazán ketté az ország ! Nekünk többé nem lehet közünk azokhoz, akik már 2004. december ötödikén is árulók voltak. Akiket olcsón meg lehet venni, akik nem mentek el szavazni, akik oda szavaztak. Nincs, nem lehet semmi mentségük. A maradék, a kb. kétmillió, hordjon gomblyukában nemzetiszín szalagot, tűzze ki házára a zászlót, csak és kizárólag egymás kezét fogja meg. Ne vándoroljon ki, segítse egymást, bátorítsa, vállalkozását támogassa, magyar árut vegyen, lehetőleg ne nézzen tévét és rádiót is csak a Kossuth adót és a Petőfit hallgassa (amíg lehet!). Legyen bátor, álljon ki minden társadalomromboló deviancia ellen, védje egyházát, hitét, vallását, iskoláit, és ami a legfontosabb (amint azt Benkóczi Zoltán színművész megfogalmazta) ültesse térdére gyerekét, unokáját és magyarázza el neki, mit jelent a hazaszeretet. És mondja el neki tízszer, százszor, ezerszer, kik is a kommunisták, mit tettek az emberiség honi gonosztevői országunkkal hosszú évtizedeken át. Ha világosan beszélünk, ha meg tudjuk ezt értetni, akkor marad egy kis tiszta, erkölcsös magyar nemzeti mag, egy néhány tízezres hazaszerető kis csapat, amely újrakezdi… Mint elődeink Mohács után.

Kocsis Sándor, Bp.

Így igaz!

Ki tudja, miért, mostanában egyre gyakrabban jut eszembe egy ősi történet, a klasszika-filológusok bizonyára tudják, hogy honnan ered. Egy lovacska elüget a folyó partjára. Éppen át akar úszni, amikor mellette megszólal egy skorpió: „Kérlek, lovacska, vigyél át a hátadon a túlsó partra.” A lovacska a hátára veszi és úszni kezd. Amikor a folyó közepére érnek, a skorpió hirtelen megmarja a lovacskát. A ló haldokolva, panaszosan megkérdi a skorpiót: „Ezt miért csináltad? Most mindketten elpusztulunk!” Mire a skorpió így válaszol: „Mert ez a természetem!” Ez kísértetiesen hasonlít a D. I.- O. V.-történetre. Azt mondják, a hála nem politikai kategória. Így igaz.

I. K., Budapest

Gy. F. és hasonlók

Döbbenettel hallgatom Gyurcsány demokráciáról szóló fejtegetéseit és elszántságát, amivel az országot a szebb jövő felé akarja vezetni. Merthogy ez az ember a 80-as években ugyanilyen hévvel más eszmékért szállt síkra, KISZ-titkárként ezen eszmék ellen szóló embereket jelentett fel, tett lehetetlenné, és meggyőződésem, ha módja nyílt rá, táborokba záratott, mint a veszett kutyákat. Rájöttem persze, egyik hitvallása sem szívből jövő: az ilyen típus nem hisz eszmékben, ideákban, csak a saját érdekével, érvényesülésével törődik. Erkölcsi-morális tartás híján a lelkiismerete semmiben sem akadályozza. Ezért is veszélyes – a tisztességes ember hátránnyal indul vele szemben, mert a lehetőségeit behatárolja az igazságérzete és a belső tartása. S a fentiek nemcsak Gyurcsányra vonatkoznak, az MSZMP-ben karriert befutó összes pártvezetőre, funkcionáriusra is. Mindenki, aki segített ennek a rendszernek hosszabbra nyújtani a haldoklását, csak azért tette, mert jól felfogott érdeke fűződött hozzá, és e célok elérésében a lelkiismeret hiánya nagy előny volt. 1989 után ezek az emberek meglapultak és reszkető lélekkel várták a számonkérést. Amikor ez elmaradt (paktum miatt?), értetlenül – mert fordított esetben ők vérengzéssel és terrorral válaszoltak volna -, a kapcsolataikat és összelopott tőkéjüket mozgósítva elkezdték az állami vagyon felprédálását. Most legtöbbjük meggazdagodott, de az igazán orcátlanok nem elégednek meg ennyivel – a megvásárolt média csatornáin keresztül, a parlament soraiból tanítják nekünk a demokráciát. Ezeket a gátlástalan karrieristákat még valahogy megértem: tisztességük árán vagyont és pozíciót szereztek. De hogy azok az emberek, akiket egész életükben kihasználtak, terrorizáltak, nyomorban tartottak, elvették tőlük a békés, nyugodt öregség, az egzisztenciális biztonság lehetőségét, azok mért szavaznak mégis rájuk, azt képtelen vagyok megérteni.

Ifj. Kelemen Lajos, Hatvan

Törésvonal

Van Magyarország testén egy véres seb, egy vörös törésvonal. Ózdnál kezdődik, a kohászok hajdani fellegváránál, a völgyben húzódik Kazincbarcika felé, ahol az autós csukott szemmel is tudja, hol jár, mert a haldokló vegyipar olyan bűzt ereget, hogy a madár leesik, ha berepül a sárga füstbe, áthalad Sajószentpéteren az eladott majd bezárt üveggyáron, érinti a nehézipar egykori fellegvárát, Miskolcot, majd a Tisza vonalánál elhal a kukoricatáblákba épített Lenin-, azaz Tiszaújvárosnál, ahol a járókelők a rendszerváltozás idején kis híján megverték Grósz Károlyt. Kemény vidék ez. Huzatos, fagyzugos völgyeiben kevés a termőföld, nem ad megélhetést. Keresni kellett itt mindig a munkát zord erdőkben, három műszakos, lélekölő gyárakban, a föld alatti bányákban. Kemények az itt élő emberek is, akikben az „eszme” mindig termékeny talajra talált. Nemcsak hogy jó talajra talált, de felfoghatatlan mélységben bele is gyökerezett. Munkanélküli bányászok, kohászok, vegyipari munkások sietnek szavazni, hogy a voksukkal megpróbálják hatalomban tartani Gyurcsányt, a Téli palota ütődött urát. Élve demokratikus jogukkal, a harmadik köztársaság első (köz)törvényes miniszterelnökére szavaznak. Mit lehet itt tenni? Mentség-e hogy nem tudják, mit cselekszenek? Az ember didereg a széljárta fagyos völgyekben, s elvágyódik melegebb, narancsérlelőbb vidékekre.

M. S., Miskolc

Automatizmus

A kétoldali, nagy cintányérral beharangozott, bukaresti román-magyar közös kormányülésen „aranytollal” aláírt kormányközi egyezményt a csonka-magyarországi Nagy Népi Hurrá még tavaly novemberében ratifikálta. A csonka-bonka magyar vezetők továbbra is mindent elhamarkodottan elfuserálnak, a csonka-bonka romániai magyar vezetők ajánlásaira. A románok nem ratifikálták a minap parlamentjükben a kormányközi egyezményt. A neptunos RMDSZ jelenlegi koalíciós kormánypártjai közül több „koalíciós partnerük” se szavazta meg saját kormányuk egyezményét. Érdekes, hogy a román parlamentben megszavaznak mindenféle kormányközi egyezményt automatikusan, két kézzel és két lábbal egyszerre, a Burkina Fasó-itól a gaboniig stb., csak a román-magyart nem! Jó lesz odafigyelni az „apróságokra” is.

TO., Mikháza

Autópályások baloldalon?

Az Állami Autópálya Kezelő Zrt.-nél dolgoztam 4 évig, a munkámmal meg voltak elégedve. Aztán koholt vádak alapján 2 évvel ezelőtt kirúgtak. Nem nyugodtam bele, a Munkaügyi Bírósághoz fordultam. A per a mai napig is tart. A „lopás alapos gyanújával” indokolt rendkívüli felmondásom miatt nem találtam munkát. Ellehetetlenítettek, egészségem megromlott. Jelentkeztem egy autópályát üzemeltető cégnél, szakmailag esélyes voltam, de az építőiparban olyan összefonódások vannak, hogy nem sikerült. Annak idején a mérnökségvezető a cég személyi állományával, gépeivel, eszközeivel elvégeztetett egy munkát a saját zsebére. Akkor elhatároztam, hogy amit a cégem mérnökségvezetőjének viselt dolgairól tudok, megosztom a cég belső ellenőrzésével. Vizsgálatot indítottam ellene (akkor rúgtak ki), őt pedig a tények és a beismerése alapján írásbeli figyelmeztetésben részesítették és a hiányzó 1,5 millió forintot a neki szánt prémiumból akarják levonni. A gyanú és a tények között akkora a különbség, hogy nem értem: egy állami cégnél, ahol a jelen kormány a korrupció felszámolását hirdeti, hogyan történhet meg, hogy két felelős beosztású, de más-más politikai nézeteket valló ember közül a jobboldali megy, a baloldali maradhat? Ilyen országban kell élnünk?

K. A., Martonvásár

Öt éve nincs…

…közöttünk testi valójában Sinkovits Imre, „hazarendelték”, máshol is szükség van rá. Nem volt könnyű élete – tehetséges, jó megjelenésű, értelmes, szókimondó embernek lépten-nyomon akad irigye. Fiatalon kialakult benne a haza, a szülőföld, szűkebb értelemben Óbuda szeretete, az alma mater (Árpád Gimnázium) iránti tisztelete. Vonzalma a cserkészmozgalom iránt korán megmutatkozott, és mindvégig töretlen maradt. A nagy műveltségű földrajztudós, tiszteletbeli főcserkész, Teleki Pál sokunk életére nagy hatással volt és van. Ez alól ő se volt kivétel. Teleki sírjának tisztogatásánál tizenöt évvel ezelőtt nem engedte, hogy művész úrnak szólítsuk, mondván: őrsvezető vagyok. Teleki Pál következő mondása – ha élne, aláírná az őrsvezető is – jelen helyzetünkben különösen aktuális: „Hit nélkül nem fogunk kivezető utat találni abból a nagy káoszból, amely ma a világon uralkodik.”

Ferencz György, Budafok

Tiszta kezek

Ejnye-ejnye, Ibolyka, inkább ne nyilatkozzál többet. Annyira belegabalyodtál a magad szőtte nagyon átlátszó hálóba, hogy a fejedről leesik a kalapod, hiába fogják a körülötted lebzselésből megélő „tiszta kezek”.

Sz. A., Kunszentmiklós