A hagyományőrzők a nemzettudat megerősítését szolgálják

A magyarság ellenségei kárörvendő mosollyal hangoztatják, hogy az ország Hunyadi Mátyás uralkodása óta nem nyert háborút. Márpedig ezzel a fáradsággal azt is felhozhatnák, hogy a világ legnagyobb hatalma, az USA a második világháború óta egyetlen háborúját sem fejezte be sikerrel. Ott mégsem ezt dörgölik állandóan a lakosság orra alá. Ennek az áldatlan állapotnak a Magyar Hagyományőr Világszövetség véget kíván vetni.

A hagyományőrző világszövetség tevékenysége a nemzettudat erősítése mellett mára az egyik legvonzóbb idegenforgalmi látványossággá nőtte ki magát. – A történet 1983-ban kezdődött, amikor egy kis csapat arra vállalkozott, hogy az egykori, úgymond kalandozó magyarok hadiösvényein lovas túrát indít több országon keresztül Nyugat-Európába. Ám hiába vettük fel a kapcsolatot négyszáz polgármesterrel, szerveztük meg a műsorokat 1984-re, majd 1985-re, a beígért hazai támogatások elmaradása miatt az elképzelés kútba esett. Ekkor megalakítottuk a Történelmi Lovas Egyesületet, amellyel részt vettünk az 1849-es váci honvéd-emlékműnél tartott koszorúzási ünnepségen – emlékezik a kezdetekre Fülöp Tibor Zoltán, az egyesület egyik alapítója.

A következő lépést 1989-ben az 1849-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjárata helyszíneinek végiglovaglása jelentette kilenc lóval Jászberénytől Vácig. Az egykori hadjárat jelentősége az volt, hogy a Görgey Artúr tábornok irányításával Aulich Alajos, Klapka György és Damjanich János tábornokok vezette négy hadtest az április 4-ei tápióbicskei győzelemtől kezdve Buda május 21-ei viszszafoglalásáig lényegében nem vesztett ütközetet, és ezzel csaknem egész Magyarország területéről kiűzte az osztrák császári csapatokat.

Ha I. Ferencz József császár porig alázó módon térdre borulva és kezet csókolva nem esdekel segítségért I. Miklós orosz cárnál, akkor győzelemmel fejeződött volna be az 1848-49-es szabadságharc. A muszkák beavatkozása ezt azonban lehetetlenné tette.

Amikor a Fülöp Tibor Zoltán vezette egyesület hírét vette, hogy az országban másutt is léteznek hasonló szellemű csoportok, 1991-ben megalakították a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség néven működő szervezetet, amelynek tagságát azóta közel száz egyesület alkotja. Örömmel tapasztalták, hogy a hagyományteremtő tavaszi hadjárat rendezvényhez politikai beállítottságától függetlenül egyre több, napjainkra 32 önkormányzat, számos művelődési intézmény, 16 helyi és mintegy 30 máshonnan érkező katonai hagyományőrző alakulat, valamint félszáz egyéb hagyományőrző csoport csatlakozott.

A történelmi esemény újrajátszásának népszerűsége megmozdította az országot, és másutt is sorra alakultak a huszár hagyományőrző egyesületek, amelyek már nemcsak 1848-49, hanem a lovasíjász kortól a II. világháborúig terjedő haditettekkel is foglalkoznak. Így jött létre többek között a Kassai-féle lovasíjászat, a visegrádi palotajátékok, a pákozdi csata bemutatója, a Radetzky-napok, a csíksomlyói lovas zarándoklat Gyergyószentmiklósról és még sok más.

A hazai rendezvények rangját emelte, amikor a magyar katonai hagyományőrzés több egyesülete is bekerült a 16 országot tömörítő Európai Katonai Hagyományőrző Szövetségbe. 1996-ban már a magyarok adták ki évente a szövetség lapját, a Huszárt magyar, német és angol nyelven, és ebben az évben kezdték meg a hazai csatajelenetek beemelését is a műsorba.

A magyar szövetségen belül kialakult szakadás következtében a 2003-ban létrejött Magyar Hagyományőr Világszövetség (MHV) már nemcsak a katonai hagyományőrzőket tömöríti, hanem más hagyományőrző ágazatokkal, valamint országokkal is igyekszik felvenni a kapcsolatot. Utóbbiakkal pártoló vagy tiszteletbeli tagként, hiszen például a szabadságharc küzdelmeiben osztrákokra, a hun korszak harcaiban olaszokra („rómaiakra”), az egri várjátékoknál törökökre számítanak, bár Törökországban még nem divat a katonai hagyományőrzés. A skandináv államokban viszont 125 éves hagyományra tekint vissza ez a műfaj.

– Láttuk, hogy a Napóleonista Szövetség több nemzetiségű, Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában élő kétmillió tagja számára semmiféle lelki válságot nem jelent, ha vesztesként vesz részt a játékokban, hiszen ez hozzátartozik a korhűséghez. Mivel a nemzeti sajátosságok megjelenítése nem elválasztja, hanem összeköti az egykor ellenséges nemzeteket, ezért gondoljuk, hogy a magyarországi ütközetekbe is bevonhatók a külföldiek – beszél terveikről Fülöp Tibor Zoltán.

A 2006. évi tavaszi hadjárat fordulópontot jelentett a MHV történetében, hiszen először fordult elő, hogy mintegy száz lóval lóháton járták végig a Tura, Hatvan, Jászfényszaru, Boldog, Jászjákóhalma, Nagykáta, Tápióbicske, Szentmártonkáta, Dány, Dányszentkirály, Póka, Gödöllő, Szada és Vácrátót útvonalat.

Az évek során a lovasság mellett tüzérségi és gyalogsági egységek is létrejöttek, őket gépkocsival szállítják az egyik településről a másikra. Nagyobb létszámmal újrajátszott ütközetek, mint a wagrami, az austerlitzi, a borogyinói már ismertek Európában, ám olyan nincs, ahol azt a miénkhez hasonlóan két ország 32 településén 120 műsorral, felvonulással, táncházakkal, történelmi előadásokkal, koszorúzási ünnepségekkel, csatabemutatókkal egészítenék ki. Külföldön mindez egy hétvégén zajlik, nálunk április 1-jén kezdődik és május 21-én végződik.

Másik látványosságunk és erősségünk a lovasság. Miközben Austerlitznél legalább ezer, lőfegyverrel ellátott gyalogos küzd meg egymással, addig ott mindössze öt ló rohangál az ütközetben. Sajátosság továbbá, hogy a tavaszi hadjárat mintájára német lovasok is magyar huszárcsapatokat kezdtek alakítani. Eleinte csak látogatóba jöttek nézőként, majd saját lovukkal, végül csapatot alakítva jelentkeztek részvételre, ahogyan a lengyelek is. Mindezt figyelembe véve nem túlzás, hogy az eseménysorozat Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvénye lesz. Elképzelhető, hogy jövőre kétszáz huszár is jelentkezik. Így e program nevezhet az Európa legnagyobb lovas zarándoklata címre is.

A résztvevők számát persze korlátozzák az olyan járulékos feltételek, mint a sátrak, lóállások, takarmány, a sátorépítő és -bontó alakulatok, szállítójárművek és persze az anyagiak. Ezért a műsor bővíthetősége érdekében egyre újabb megoldások kitalálásán fáradoznak a rendezők. Az idei tavaszi hadjáratot az érintett önkormányzatok mellett a Pro Régió támogatta.

A huszáregyesületek vagy egy lovasiskolára épülnek, ahol a tulajdonos biztosít minden felszerelést, vagy a lótulajdonosok alakítanak csapatot és mindenki maga állja a költségeket. Igen fontos a hitelesség is. Bizonyos jelenetek megismételhetők az eredeti helyszínen, megközelítőleg az eredeti koreográfia szerint, mint például Tápióbicskén, ahol még az egykori fahidat is újraépítették. Másutt, így Isaszegen csatarendet képeznek. Ennek lényege, hogy egy látványos korabeli harci eseményt elevenítenek fel, nem törekedve a helyi hadtörténeti esemény újrajátszására a körülmények hiányosságai okán. A bemutatókat minden esetben történész közvetíti hangosbeszélőn.

Ha valaki azt gondolná, hogy itt csupán ráérő emberek unaloműzéséről van szó, akkor óriásit téved, ugyanis a tavaszi hadjárat évenkénti megismétlése nemcsak kulturális esemény, hanem egy értékrend üzenete is.

– Minden embernek, családnak és nemzetnek a biztonság a legfontosabb. Ezért kell a nemzeti hadsereg, mert ha a békénket mások gondjára bízzuk, bajba kerülhetünk. Fontos az ütőképes magyar hadsereg azért is, mert a nemzeti büszkeség egyik pillére, egyben a férfivá nevelés egyik fontos eszköze, amire a katonai hagyományok őrzőiben meg is van a belső igény – sorolja érveit az MHV ügyvezető elnöke. Szerinte a sorkatonaságra azért is lenne szükség, mert komolyabb zsoldos hadsereg működtetésére nincs elég pénze az országnak.

Végezetül, emlékezzünk meg néhány kimagaslóan jelentős huszártettről. Bercsényi László XIV. Lajos francia király meghívásának eleget téve alakította meg a francia könnyűlovasságot. Kováts Mihály ezredes az amerikai függetlenségi háborúban vesztette életét 1779-ben, halálának 200. évfordulóját méltó módon ünnepelte Charleston városa, ebből az alkalomból emlékérmeket is készíttettek az akkor még az Egyesült Államokban élő művésszel, Bodó Sándorral. Hadik András Mária Terézia huszárkapitányaként 1757-ben messze II. Frigyes porosz király hátába kerülve Berlint is megsarcolta, amivel európai hírnévre tett szert. Sándor Móric vitézsége mellett vakmerőségével érdemelte ki az Ördöglovas elnevezést.

Azokról a huszárokról pedig végképp nem szabad elfeledkeznünk, akikről Erich Kern Wehrmacht-tiszt 1941-es tudósítás alapján írta a Demokrata 2006/2. száma, hogy lovasrohamuk során kivont karddal verték ki lövészárkaikból és futamították meg azokat a szovjet katonákat, akiknek ellenállását a németek tüzérsége sem tudta megtörni. Van kikre felnéznünk, van mire emlékeznünk.

Szakács Gábor