Pokorni Zoltán a Fideszről és a polgármesterségről

A fiatalok megnyerése önmagában is fontos, alaposan mérlegelendő kérdés. Mi az elmúlt bő másfél évtizedben beleöregedtünk ebbe a magyar politikai életbe. Ezért kell lennie mögöttünk olyan embereknek, akik szép fokozatosan átveszik tőlünk a feladatok egy részét. Mi ugyanis nem játszhatjuk el, hogy újra fiatalok vagyunk. Ha valaki ötvenévesen is úgy viselkedik, mint egy huszonöt éves, az nem hiteles – mondta a Demokratának Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, aki ősszel a Szövetség polgármesterjelöltje lesz a Hegyvidéken.

– Egyes balliberális orgánumok szerint azért vállalta a polgármesterjelöltséget, mert így elmenekülhet az országos nagypolitikából. Valóban így van?

– Nem akarok menekülni, szerintem nincs is okom erre. A Fidesz alelnökeként, az oktatási terület felelőseként egyébként nem is nagyon lenne módom eltűnni a világ elől. Az viszont tény, hogy megfogalmazódott bennem: kizárólag ugyanazt a munkát végezni, mint amit az elmúlt négy évben csináltunk, elég lélekőrlő lenne. Ellenzékinek lenni nem azért nem jó, mert az embernek nincs hatalma. Ellenzékinek lenni azért nem jó, mert az ember nem nagyon tud pozitív dolgokat véghezvinni. Az ellenzéki politikus kénytelen elsősorban arra figyelni, hogy mi az, ami nem jó, ami nem működik, és ez hosszú távon savanyúvá, rosszkedvűvé tesz. Polgármesterként azonban lehet alkotni, építkezni. Ezért bízom abban, hogy – immár negyedszer – ősszel megkapom majd a kerületi polgárok bizalmát, és folytathatom az elmúlt években Mitnyan György polgármester úr által már elkezdett munkát. Az önkormányzat persze más világ, mint a parlament. Egy polgármester sokkal közelebb van az élethez, az emberekhez, a mindennapi gondokhoz, mint egy országgyűlési képviselő. És ez fordítva is igaz. Egy polgármester sokkal kevésbé tud csupán látszatot kelteni. Mert hiába minden propaganda, ha egyre rosszabbak az utak, ha lógnak a vezetékek, ha omladoznak a házfalak, akkor az emberek előbb-utóbb leváltják a város első emberét.

– Ha a Fidesz nyer a választásokon, akkor is ezt az utat választotta volna?

– Nem én kerestem ezt az utat, hanem Mitnyan György keresett meg engem. Nagyjából másfél évvel ezelőtt jelezte nekem, hogy kicsit elfáradt, és szeretne az élet más területein is feladatokat keresni. Arra kért, találjuk ki együtt, ki lehetne az utóda. Több forgatókönyvet készítettünk – arra az esetre is, ha a Fidesz nyer, s arra is, ha veszít a választáson. Miután sajnos utóbbi történt, mindketten úgy láttuk, a szóba jöhető jelöltek közül nekem van a legnagyobb esélyem arra, hogy elnyerjem a helyiek bizalmát.

– Azon kevés fideszes politikusok egyike, akik a fővárosban tudtak mandátumot nyerni. Mi a véleménye a Szövetség Budapest-politikájáról?

– Először is tudomásul kell venni, hogy a hagyományos bázisával, a vidéki, kistelepülési hátországával a Fidesznek a 2010-es választásokon sincs sok esélye a győzelemre. Budapest-politikánkban tehát megújulásra, több nyitottságra van szükség. Az persze már egy politikai dilemma, hogy kikkel és milyen programmal kell továbbmennünk. A magam részéről azon a véleményen vagyok, hogy egységes szövetségre van szükség, de korántsem egyszínű, egyforma gondolkodású emberekből álló szövetségre. Ha már Budapestről beszéltünk, nyilván másként kell megszólítani egy fővárosi polgárt, mint egy kisvárosban élőt vagy egy gazdát. Éppen ezért a Fideszen belül is olyan csoportokra van szükség, amelyek markánsan képviselik az adott társadalmi rétegek érdekeit, s ha kell, vitába is szállnak véleményük érvényre juttatásáért, illetve olyan politikusok kellenek, akik hitelesen jelenítik meg a programunkat.

– Az ön által említett megújuláshoz alighanem új arcokra van szükség…

– Ez igaz. Új, részben nálunk fiatalabb arcokra. A fiatalok megnyerése önmagában is fontos, alaposan mérlegelendő kérdés. Mi ugyanis az elmúlt bő másfél évtizedben beleöregedtünk ebbe a rendszerbe, a magyar politikai életbe. Ezért kell lennie mögöttünk olyan embereknek, akik szép fokozatosan átveszik tőlünk a feladatok egy részét. Mi ugyanis nem játszhatjuk el, hogy újra fiatalok vagyunk. Ha valaki ötvenévesen is úgy viselkedik, mint egy huszonöt éves, az nem hiteles. Az inkább szánalmas. Így meg kell találnunk azokat a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó fiatalokat, akik majd képesek lehetnek megszólítani olyan rétegeket is, akikhez mi már nem tudjuk hitelesen eljuttatni a gondolatainkat. Ha bennünk megbíztak sokan 25-30 éves korunkban, akkor mi miért ne bízhatnánk meg a nálunk egy-két évtizeddel fiatalabbakban? Mindez persze nem megy egyik napról a másikra, s az erről szóló vitát nem a sajtóban kell lefolytatni.

– A Hegyvidék jellemzően polgári kerület, így azt is mondhatnánk, hogy könnyű dolga van ott egy fideszes polgármesternek. Viszont van egy problémás kérdés, amivel rögtön a választások után foglalkoznia kell, ha bizalmat kap – a turulszobor. Tudja már, hogyan kezelje ezt az ügyet?

– Nem eszik olyan forrón a kását. A baloldali sajtó persze igyekszik úgy beállítani, mintha néhány napon belül jönnének a buldózerek és ledöntenék a szobrot, de erről szó sincs. Ez egy elhúzódó ügy, s az önkormányzat által felkért ügyvédi iroda feladata, hogy küzdjön ezen a terepen. Az, hogy a II. világháború áldozatainak emlékére emelt szobrot nem engedélyezte a Fővárosi Közgyűlés, nyilvánvalóan politikai döntés volt. Ha ősszel megválasztanak, akkor az újonnan megalakuló közgyűlésnek javasolni fogom, hogy adják meg az engedélyt. Abban bízom, hogy akkor már nem politikai döntés születik. Mert természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy azt mondja, neki ez a szobor nem tetszik. Nekem sem tetszik minden szobor Budapesten. De a turulszobor már áll, sokaknak nagyon fontos. Remélem, a közgyűlés is tudomásul veszi ezt. Szerintem a demokrácia alapja, hogy elfogadjuk, nem gondolkodunk egyformán a világ dolgairól.

– Az mindenesetre jó jel, hogy a hírek szerint civil szervezetek állandó rendezvényeket terveznek a szoborhoz. Talán méltatlan politikai csatározások helyett végre béke lesz a szobor körül.

– Magam is ebben bízom. Hallottam róla én is, hogy helyi civil szervezetek kezdeményezésére, illetve rendezésében különböző versenyekre és kulturális rendezvényekre kerül majd sor a turulnál a nyári-őszi hónapokban. Ez mindenképpen örömteli, s egymás megértésének, elfogadásának egyik fontos lépcsőfoka lehet.

– A Hegyvidék üdítő kivételt jelentett az elmúlt években, a kerület láthatóan fejlődött, szépült. Hogy csak két nagyobb beruházást említsünk, újra régi fényében ragyog az Erzsébet-kilátó, és kezdetét vette a MOM-mal szembeni sportcsarnok építése is.

– Tényleg látható a fejlődés, pedig nehéz bármit is megvalósítani kerületi szinten, hiszen nagyon cudar az önkormányzatok helyzete. Úgy látom, javulásra a következő években sem számíthatunk, mert az államreformnak nevezett kormányzati megszorító csomag nem sok jóval kecsegtet. Az Erzsébet-kilátó megszépülésére valóban büszkék lehetünk. Amíg a főváros kezelésében volt, addig az épületre rossz volt ránézni, törött sörösüvegek hevertek szerteszét, s jól érezhető vizeletszag vette körül. Most pedig olyan, mintha újonnan épült volna. Díszburkolat, díszkivilágítás, tisztaság – öröm oda felmenni, akár családostul, barátokkal egy kis kirándulás keretében. Ez a kilátó szerintem Európában is egyedülálló, s mint ilyen kincsünket, eddig is sokkal jobban meg kellett volna becsülni. Ahhoz, hogy méltóképpen bánjanak vele, az kellett, hogy a kerület átvegye a kezelését a fővárostól. Európa fővárosai között egyedülállónak gondolom azt is, hogy Budapestnek van egy sípályája a Normafánál. Mégis évek, évtizedek óta vegetál. A kerület, vállalkozók támogatásával, szerintem itt is képes lehet véghezvinni valami hasonlót, mint a János-hegyi kilátó esetében. De említhetném a Városmajort is, amely szintén Buda egyik legszebb parkja lehetne, azonban elhanyagolták, s a sok szemét, a jó néhány ott elkövetett erőszakos bűncselekmény jelzi, van tennivaló. A kilátó már elkészült, a sportcsarnok épül, de mint látható, vannak nagy terveink a következő évekre vonatkozóan is.

– Honnan lesz ezekre pénz?

– A Mitnyan György vezette önkormányzat bebizonyította, hogy ha megvan a szándék, az elszántság, akkor meg lehet találni a forrásokat is. De nem minden elsősorban pénzkérdés. Abszurdum, hogy valaki vesz egy lakást a főváros egyik legszebb részén, és amikor kinéz az ablakon, akkor oszlopokat, légvezetékeket lát. Azt gondolom, rá kell bírni az amúgy is jelentős haszonnal dolgozó szolgáltatókat, hogy – miképpen Európa fejlettebb részein is szokás – vigyék le ezeket a vezetékeket a föld alá. Emellett pedig jó lenne elérni, szülessen a főváros egészére érvényes szabályozás arról, hogy ha valaki felbontja az utat, akkor szegélytől szegélyig legyen köteles utána újraaszfaltozni. Megengedhetetlen, hogy a járdák tele vannak lyukakkal, kátyúkkal, mert évente többször felbontják őket, aztán helyreállítás címén abban a kis sávban ráöntenek egy kis aszfaltot.

– Többször említette Mitnyan György nevét. Vele együttműködik majd, ha megválasztják polgármesternek?

– Természetesen igen. Több mint egy évtizede dolgozik a kerületi önkormányzatban, nyolc esztendeje polgármester, úgyhogy rengeteg tapasztalata van. Éppen ezért megegyeztünk abban, hogy – legalábbis egy ideig – szakértőként, tanácsadóként segíti a munkámat.

– Arról is lehetett olvasni a balliberális sajtóban, hogy a polgármesterség csak egy lépcsőfok, s 2010-ben ön lehet a Fidesz főpolgármester-jelöltje. Vannak ilyen tervei?

– Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem fordult meg a fejemben, hogy versenybe szállok a főpolgármesteri posztért. Néhány évvel ezelőtt, 2001-ben merült fel bennem, hogy a következő önkormányzati választáson esetleg megpróbálkozom ezzel, ám miután 2002 áprilisában vereséget szenvedtünk, 2002 nyarán lemondtam minden tisztségemről, így a fővárosi terveimről is. Tehát van alapja azoknak a feltételezéseknek, amelyek szerint érdekel a főpolgármesteri feladat. Mégis azt mondom, várjunk ezzel. Először kapjam meg a bizalmat, hogy a Hegyvidék polgármestere lehessek, aztán ha eredményesen dolgozom majd, akkor lehet, hogy négy vagy nyolc év múlva újabb célokat tűzhetek ki magam elé. Most azonban a XII. kerülettel foglalkozom.

Bándy Péter