Látványpékség

Az ő leszármazottaik legyőzték a mi leszármazottainkat. Igen, megcsinálták. A Fogd rá a nyuszira szövegű reklámot ügyesen alakították át Fogd a Fideszre szlogenre. Most persze már nincs szó kékcédulás szavazásról, szavazatvásárlásról, a rengeteg disznóságról. A kiképzett hadsereg legyőzte az amatőröket. A választási törvény átdolgozását azonban meg kell kezdeni, mert a lehető legkártékonyabb, a legtöbb csalásra alkalmat adó magyar törvények egyike. Hajdanán az MDF győzelme után a spontán privatizációval sok volt párt- és KISZ-vezér lett milliárdos és nagy szerepet kapott a tűz, aki közel ült hozzá, az melegedett. Az akkori gazdasági győztesek ma már birtokolják a politikai hatalmat, és egész nap a képernyőről osztják a nép egyszerű gyermekeinek az észt. Választások előtt meg a sonkát. A SZOT-vagyon eltűnt, a proletárok igénybe vehetik üdülési csekkel az új gazdáitól, aminek haszna az egyik legnagyobb milliárdos zsebét tömi. Minden a látvány! Az egész országból mára látványpékség lett, mi a kirakatban nézzük a kínálatot. A látványpékség utcai nézői bementek a szavazófülkébe és azt hitték, hogy szavaznak. A választás mára elvesztette a jelentőségét: építőjáték lett belőle: túl sok volt a mobiltelefonos tégla. Négy évig legyünk jók, ha tudunk és tartsuk a pofánkat? Négy év múlva jut bele egy kis lejárt tészta, amitől összeragad a szánk és tovább kussolunk? Szép álmokat, Magyarország!

Forgó Irén, Békéscsaba

Ludak

Ha az emlékek összezagyválódnak, törvényszerűen az önérzet is alacsonyabb fordulaton működik. Hogy a memória mennyire ki képes hagyni, mi sem bizonyítja jobban, mint asszonyaink-lányaink elzsibbasztott emlékezőtehetsége és a vele csorbult önérzetük reakcióképtelensége. Mert mi más egyébbel lehetne magyarázni azt a képes riportot, amelyet a közszolgálati ejtett meg (és felejtett el megvágni!), a vöröslufis „igenezésen” célkeresztbe vett három, a tejfogait már rég elhullajtott ténsasszonyt. Megkérdezték tőlük, hogy mért szavaztak a Gyurcsányra. Erre nem hangosan, inkább titkolózva belesúgták a mikrofonba: „Mert nem szeretjük a cigányt!” Még csak nem is romát mondtak, ahogy az illendő lenne. Persze Orbán Viktorra értették, de a kevésbé szekfűs alkatú ugyan mért ne az igazi cigányra gondolna? És itt jön a képbe az önérzet hiánya. Korábban leöregecskedőzte őket a KISZ-fiú és lám, hol van az már? Mégis inkább rá szavaztak, mint a „cigányra”. Önérzetüktől fosztottan (és persze a gyűlölet talaján) tán azt remélik ezek az öregecskedők, hogy a nagy MSZP-hejehujázástól nagyobb lesz az ázsiójuk? Ütődött ludak!

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros


Számok

Ha a statisztikát nézzük, az úgynevezett beszédes számok bizony sokszor becsapnak, vagy ami még rosszabb, manipulálnak bennünket. A legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint a politikusok népszerűségi listáján Dávid Ibolya a harmadik, Orbán Viktor a 18. Közben az MDF 5,03 százalékkal épp hogy bejutott a parlamentbe, a Fidesz meg több mint 42 százalékot tudhat maga mögött. Ráadásul Dávidnak a saját körzetében 12,8 százalékos eredményét sikerült a második fordulóban 4,8 százalékra „leküzdeni”, vagyis Dávid a saját szavazói előtt is megbukott. Mégis szégyenpír nélkül ki mer állni a „szövetséges” párt elnökének távozását sürgetni. Kuncze is Orbán távozásáról szónokol, bár sose hazudta magát jobboldalinak. Viszont megköszönte az MSZP-s átszavazásokat, amivel, elég ostobán, elismerte, hogy még 6,5 százaléka sincs a pártjának. Orbán nagylelkű visszalépése nem volt szerencsés, mindannyian őt szerettük volna miniszterelnöknek. A minap egy fiatal ismerősöm öreg nagyapja mondta: Bocsánatot kérek a Fidesztől és Orbán Viktortól, amiért nem hittem nekik. Vajon hány százalék esélye van annak, hogy a hamarosan nyilvánosságra kerülő számok tükrében a baloldali szimpatizánsok már ne arról beszéljenek, hogy ebben a helyzetben a Fidesz sem tenne mást, hanem arról, hogy ezt a helyzetet pont azok idézték elő, akikre ők a szavazatukat adták?!

Juhász Margit, Miskolc


Fel a gátra!

A politológusok és az úgynevezett. megmondóemberek nagy teret szentelnek annak, milyen legyen a „szalonképes”, elfogadható, konstruktív ellenzéki magatartás. Ezzel kapcsolatos megjegyzéseim: 1. A Fidesz-frakció vezetője „nyugodt”, kíváncsian várja, a kormánypártok a parlamentben milyen magatartást tanúsítanak az ellenzékkel szemben, s ettől teszi majd függővé a konstruktív ellenzékiséget. Uram, látott ön már kutyából szalonnát? 2. Nincs még ellenzéki téma? Békéscsabán a baromfi-feldolgozóból 200-300 dolgozót kidobtak. Ez vagy 800-1000 embert érint kínosan. Jó lenne, ha két honatya lemenne megtudni, miben segíthetnek, az ottaniak kinek a rossz munkájára vezetik vissza a közelgő felszámolást. A tenyésztőkkel is foglalkozni kellene – már 2-3 ezer ember sorsánál tartunk. Az EU kártérítést ad a baromfivész miatt, fel lehetne éleszteni a tenyésztést és a feldolgozást. Kiváló ellenzéki munka lenne (az alföldi ember hálás és nem felejt). 3. Az ellenzék gazdasági-pénzügyi vezetői is hallgatnak. De mi van a csepeli szabadkikötővel? Horthy megépítette, most a jelentősége egyre nő, és Kóka bagóért eladja. Nem szabad hagyni a tudatos károkozást! Tiltakozni, tüntetni kell. Sajtótájékoztatót tartani! A repülőtéri elszámoltatást is megígérték, de nem történt meg. Csáki szalmája az ország – ébredjen fel az ellenzék! 4. A Fidesz határolódjon el a Századvégtől, mert a Demokrata szerény eszközökkel végzett felmérései sokkal jobbak, mint a tévútra vezető Századvégé! (Szerintem Martonyi – a szabad tőkeáramlásnak a földre való kiterjesztése – és Deutsch-Für sem az élvonalba való.) 5. Nem késleltethető tovább a nemzeti radikalizmussal való kibékülés. Csurkának, a Jobbiknak és a kisgazdáknak van vagy 400 ezer szavazója, akik azért nem szavaztak, mert a médiaterror úgyis elfolyatja, ellopja a szavazataikat. A Szövetségen belül megfelelő megállapodással hasznosítani kellene ezeket a szavazatokat. A tudatos, határozott politizálás most kezdődik. Mindenki fel a gátra! Ezt a munkát mielőbb el kell kezdeni, mert a balos szavazóréteg csak most döbben rá, hogy becsapták, és ebből még egy jó előrehozott választás is kialakulhat!

Dr. S. I., Budapest


Magyar Bem?

A hülyeségbe úgy halhatsz bele kellő lelki belenyugvással, ha azt minduntalan megismétled. Olvastam a Népszabadság internetes portálján, hogy Jaruzelsky, a lengyel bolsi diktátor így nyilatkozott: „Kádárnak sokat köszönhet Lengyelország”. Nos, ezek szerint Kádár a XX. századi magyar Bem apó volt! De kérdem én, az erdélyi talpigmagyar, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak, akinek az egypártvezetője volt sok évig a CCCP uralma alatt, mit köszönhet Kádár Jánosnak? A vidám barakkbeli elfogyást? Hát csináljanak belőle a lengyel kommunisták akárkit, de ebből minket, magyarokat felejtsenek ki, akikből Kádár megtűrt embereket gyártott Európában, addig, amíg Ceausescu csúcsra vitte a románokat a semmiből. Már várom a cseheket, szlovákokat, románokat, a szerbeket stb., hogy dicsekedjék el, hogy mit köszönhetnek Kádár krumplilevesének.

TO., Mikháza


Kollektív kérelem

Doba lakosságának többsége Dávid Ibolyát és az MDF jelenlegi „vezérkarát” nem tartja kívánatos személynek a Somló hegyén. A szovjet hadsereg kivonulásának 15 évfordulójára való emlékezés nemzeti egységet volna hivatott jelképezni. Ezt az egységet – sokunk véleménye szerint – Dávid Ibolya és társai az utóbbi időben komolyan veszélyeztetik. Számunkra érthetetlenül és elfogadhatatlanul a nemzet érdeke ellen cselekszenek. Ezért kérjük Dávid Ibolyát, hogy a saját és a társai személyétől kíméljen meg bennünket és a Somló hegyét! Doba lakosságának és a Somló szőlősgazdáinak nevében:

Dr. Szabó Gizella

(és 56 aláírás)


Pislákol

Fél szemmel néztem a Nap-keltét (pislákoló erkölcsű emberekre nem érdemes másként nézni). Mécs Imrének a következő mondatára kaptam föl a fejem: 170 ezer forintot kapok mint képviselő, ebből heten élünk. Nem tudom, hogy Mécs bácsi régen hazudós volt-e (meg a pártatlan bíróságtól se szeretnék börtönt kapni – bár a képviselőtől már tudom a módját, hogy lehet onnan kiszabadulni), de hogy most hazudott, legalábbis sok mindent elhallgatott, az tuti. Szánalmas!

K. J., Budapest


Évfordulók

Biztos, hogy Magyarországon élek? „Boldog vagyok”, hogy a köztársasági elnökünk üdvözölte azt az olasz kommunista politikust, aki 1956-ban üdvözölte Magyarország szovjet megszállását! 2006-ot írunk. Forradalmunk 50, évfordulójának évében vagyunk, mit várhatunk az évforduló kapcsán, ha az ország elnöke is azt az embert üdvözli, aki örvendett a mi hazánk megszállásának. Tudom hogy vannak diplomáciai formulák, de mindennek van határa! Magyar állampolgárként kérdezem: Kedves Sólyom László úr, úgy is mint magyar állampolgár, komolyan gondolja ezt? Nem lett volna ennél kevésbé szívélyes üdvözlés? Emlékezni fog velünk 1956 eseményeire, vagy csak üdvözli az évfordulót? Remélem, látni fogjuk március 18-án a Corvin közben Pongrátz Gergely búcsúztatásának első évfordulóján! Múlt évben nem láttam a ravatalnál. Most ott lesz?

Fodor Ilona, Bp.