1300 milliárd két év alatt – de miből?

Elmúlt a kampány, elmúltak az országgyűlési választások és a kampánnyal együtt szertefoszlottak a hol szárnyaló, hol dübörgő gazdaságról festett képek. Maradt viszont az óriási hiány… És maradt a koalíció is, amely most drasztikus adóemelést fontolgat, noha januárban még adócsökkentést foglalt törvénybe.

A makrogazdasági mutatók néhány kivételtől eltekintve, a közgazdászokon és az üzleti élet szereplőin kívül nem túlzottan érdeklik az embereket. Magyarország polgáraira sem az volt jellemző az elmúlt 16 év során, hogy a kormányzati teljesítményeket ilyen módon mérték volna. Ám a száraz adatokból, a statisztikai számhalmazból bonyolultnak tűnő műveleteken át egyszerű összefüggések és következtetések vonhatók le. A végeredmény pedig már mindenkit érdekel. Hogyan lehetséges akkor, hogy ugyanabból az adathalmazból a választások előtt kormány és ellenzék két egymásnak ellentmondó következtetésre jutott?

De még ennél is megdöbbentőbb az, amikor szakmai fórumokon, közgazdászok szájából hangzanak el egymástól szögesen eltérő vélemények a gazdaság állapotáról. A Kereskedelmi és Iparkamara egy hónappal a választások után nemzetközi konferenciát rendezett az euró magyarországi bevezetésének hatásairól, amelyen jeles hazai és külföldi előadók tájékoztatták az üzleti élet szereplőit a közös valuta előnyeiről és hátrányairól, az új pénz bevezetésének gyakorlati kérdéseiről. A legfontosabb kérdésre azonban, hogy mikor csatlakozik Magyarország az eurózónához, itt sem kaptunk választ.

A hivatalos céldátum ekkor még a 2010-es év volt, de a brüsszeli szakértők a számok ismeretében a kormányzati magabiztosság láttán kételkedve csóválták a fejüket. Tabák Péter, a Pénzügyminisztérium gazdaságpolitikai főosztályvezetője viszont a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről szólva stabilnak, dinamikusnak és az eurózónát jóval meghaladó üteműnek nevezte a GDP növekedését Magyarországon. Hozzátette, hogy a növekedés szerkezete ismét egészséges, 1995 és 2004 között Magyarország felzárkózása volt a legdinamikusabb, a sávszélesítés óta a forint stabilabb a régió más valutáinál, továbbra is kedvezőek az inflációs folyamatok és a középtávú inflációs cél is megvalósulhat…

Előadását hallgatva már-már úgy tűnt, a főosztályvezető nem is Magyarországról beszél. Annyit azért elismert, hogy szükség van az államháztartási hiány tartós csökkentésére. Vagyis minden rendben van, ami a versenyszférán, az üzleti élet szereplőin múlik, az is korrekt, amiért a jegybank a felelős, sürgős kiigazgatásra szorul viszont az államháztartási hiány. Az egyetlen faktor a felsoroltak közül, ami a kormány kompetenciája… Tabák Péter ismertette azt az ütemtervet, amely szerint május végére elkészül az új kormányprogram, június közepéig megalakul az új kormány és benyújtja a reformokat megalapozó törvényjavaslatokat a parlament elé, szeptemberben pedig Brüsszelben előterjeszti az aktualizált konvergenciaprogramot. Eddig kaptunk ugyanis haladékot.

A hivatalos céldátum, a 2010-es év hallatán Christian Ghymers, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, aki az euróra vonatkozó közösségi szabályozásról beszélt, nem titkolta kétségeit: végül csak annyit fűzött hozzá, hogy jó, majd meglátjuk. De nézzük a tényeket.

Az újonnan csatlakozó EU-tagállamok mindegyike, még Ciprus és Málta is teljesített már legalább kettőt az euróövezethez csatlakozás feltételéül szabott maastrichti kritériumok közül. Csehország, Litvánia, Lettország és Lengyelország három, Szlovénia pedig az összes feltételnek megfelel. Egyedül Magyarországnak nem sikerült egyetlen feltételt sem teljesíteni! Hazánk neve mellett egy nagy nulla jelzi azt a „sikeres” gazdaságpolitikát, amelyet az elmúlt évek során, két esztendeje pedig már az Európai Unió tagjaként Magyarország fel tud mutatni…

A legnagyobb eltérés a költségvetési hiány terén mutatkozik. A maastrichti kritériumok azt írják elő, hogy a költségvetési deficit nem érheti el a GDP három százalékát. Ezzel szemben a 2005-ös államháztartási hiány 7,6 százalék volt, idén pedig elérheti a nyolc százalékot. Ha pedig az autópálya-elszámolásokat az idén sem sikerül a kormánynak a költségvetésen kívül elszámolnia, akkor a deficit akár 8,9 százalék is lehet. Ez közel a háromszorosa annak, amit vállaltunk, és ami a közös valuta feltétele!

Hamecz István, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója úgy számolja, hogy amennyiben a 2010-es céldátum mellett tart ki a kormány, akkor 1300 milliárd forintot kell két év alatt megtakarítania. De vajon miből? Már a GDP egy százalékát kitevő hiány csökkentése is nagyon kedvezőtlen hatással van a gazdaság növekedésére. Az elbocsátások a közszférában, a pénzbeli juttatások csökkentése, illetve a jövedelemadó emelése 1,5-2 százalékos fogyasztáscsökkenéshez vezetnek. Az áfaemelés, a tb-járulék növelése külön-külön és együtt is a lakossági fogyasztás csökkenéséhez vezet. Vagyis kevesebb pénzből kevesebbet is költenek az emberek, így azután csökkenni kezd a vállalkozások forgalma és nyeresége, aminek az lesz a következménye, hogy kevesebb adót fognak befizetni az államkasszába… És a példában a felhalmozott hiánynak csak egyetlenegy százalékát csökkentettük. A helyzet azonban az, hogy a deficit 5,5 százalékát kell ledolgozni két év alatt, ami a fenti hatásokat a sokszorosára növeli… Megoldható ez vajon 2008-ig?

Hamecz István a Demokratának elmondta, hogy a kiigazítás technikailag természetesen lehetséges. A hiány lefaragása politikai döntés kérdése. S hogy mit tervez a kormány? Ez az, amit még ma sem lehet tudni…

A sajtóhírekből mindenesetre arra lehet következtetni, hogy a lehetséges megszorítások között szerepel a 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelése, a társasági adó kettő- vagy háromszázalékos emelése, az eva 15 százalékról 20 százalékra emelése, az ingatlanadó bevezetése, a gázár-kompenzáció minimálisra szorítása (a hírek szerint július elsejétől már csak az részesülhet a gázár-támogatásban, aki éves szinten kevesebb mint 1500 köbméter gázt fogyaszt), de sor kerülhet a közszférában dolgozók létszámának drasztikus csökkentésére, a közalkalmazottak bérének két évre történő befagyasztására, a lakástámogatások igénybevételének szigorítására és a tandíj bevezetésére is.

Adóemelésre készül a kormány – ismerte el Veres János pénzügyminiszter, aki néhány hónapja még adócsökkentést jelentett be. Meglepő-e vajon ezek után, ha sem a piac, sem az EU nem tartja hazánkat túlzottan kiszámíthatónak?

Ha valakinek kétségei támadnának afelől, hogy a kormány egyedüli célja az volt, hogy a választásokon újra felhatalmazást kapjon a folytatásra, gondoljon csak arra, hogy a néhány hete még bagatellizált államháztartási hiány a választások után a legfontosabb és legtöbbet hangoztatott makrogazdasági mutatóvá nőtte ki magát! Még meg sem alakult a régi-új kormány, máris egyre-másra láttak napvilágot az elemzések, a találgatások arról, hogy a reformoknak nevezett pénzelvonó intézkedések következtében vajon milyen mélyre fog a zsebünkbe nyúlni az állam.

A választásokat követően, május végén ismerte el először Gyurcsány Ferenc, hogy a magas államháztartási deficitért az elmúlt négy év gazdaságpolitikája is hibáztatható, ám álszent szavaiból az is kiderült, hogy szerinte a bajért a Fidesz is felelős…

„Annyi bátorítást kaptunk az ellenzéktől, hogy tessék végrehajtani az utolsó pontig a választási ígéretet, hogy soha kormány még ennyit. Nem arra kaptunk bátorítást, hogy tudják mit, kormányon lévő kollégák, álljatok már meg, jó, hogy teljesíteni akarjátok a kormányzati ígéreteket, de van ennél fontosabb, tessék tekinteteket a költségvetésre is fordítani, a kevesebb most már több lenne” – magyarázkodott elképesztő cinizmussal a miniszterelnök. Csakhogy Gyurcsány állításával ellentétben, amikor az ellenzék a magas deficitre hívta fel a kormány figyelmét, a baloldal Orbán Viktort a választók ijesztgetésével vádolta.

Gyurcsány Ferenc szerint igenis teljesíthetők 2008-ig a maastrichti kritériumok. Internetes naplójában arról számol be, hogy a kormányprogramban szerepel, hogy 2008 nyarára teljesíti hazánk az előírt feltételeket. Három nappal később a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési és elemző részlege arra hívta fel a figyelmet, hogy a beterjesztett kormányprogram nem tartalmaz semmiféle céldátumot. Ebből a JP Morgan elemzői arra következtetnek, hogy a kormány be fogja jelenteni a 2010-es csatlakozási időpont elhalasztását. Ez valószínűnek tűnik. Különös tekintettel a közelgő helyhatósági választásokra. De nem a JP Morgan az egyetlen, amely a céldátum további halasztását prognosztizálja. A Goldman Sachs befektetési csoport kommentárja szerint is meglehetősen általános a kormányprogram. A cég szerint továbbra is kérdéses, hogy a tűzoltó jellegű lépések után a kormány milyen módon tudja csökkenteni a kiadásokat. „A kisebb és hatékonyabb állam az elmúlt négy évben is folyamatosan téma volt, nem sok eredménnyel” – áll a cég kommentárjában.

A maastrichti kritériumokat azonban mindenféleképpen teljesítenünk kell. Azt vállaltuk, hogy az Európai Unió tagjaként az euró bevezetésének feltételeit még akkor is leteszszük az asztalra, ha magát az eurót nem vezetjük be azonnal. Svédországban például a mai napig is a svéd korona a hivatalos fizetőeszköz, noha a feltételek adottak az euró bevezetéséhez. (Rövidesen be is kell vezetniük.) Hazánkat azonban nemcsak Szlovákia és Lengyelország, de még Ciprus és Málta is megelőzi. Már sokan elfelejtették, hogy az előcsatlakozási tárgyalások eredményeképpen 2004-ben, az európai uniós tagságunk első hónapjaiban azt vállalta a magyar kormány, hogy az idei évre megteremti a közös európai pénz bevezetésének feltételeit. Ehhez képest már négy év késésben vagyunk. Igaz, nem könnyű ezeket a feltételeket teljesíteni.

Azonban könnyű, de nem helyes az EU-t bírálni, amiért csökkentenünk kell például az államháztartási hiányt. Ezt Járai Zsigmond, a jegybank elnöke jelentette ki, aki úgy véli, az uniós országoknak a jövendő generáció érdekében is kiegyensúlyozott költségvetésre van szükségük és lépésről lépésre csökkenteniük kell az államadósságot is. És ezzel egyet lehet érteni. A permanens kampány és a Fidesz szapulása helyett valakinek kormányozni kellene végre az országot.

Hernádi Zsuzsa